„Az összes szükséget szenvedő gyermek a tiéd is”

A The Christian Post című amerikai keresztyén lap nyilvánosságra hozta azt a levelet, amit az amerikai Kongresszus öt republikánus szenátora írt alá, s küldött el a norvégiai Nobel-békedíj Bizottsághoz. A levélben így fogalmaznak: „Gobran asszony rendkívül összeszedett egyéniség, fáradhatatlanul segíti egyiptomiak tízezreit, köztük főként a szegény, kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekeket. Ő a szegények, a némák hangja”. De ki ő, s hogyan végzi rendkívüli szolgálatát, hogy eddig még nem hallottunk róla?

Maggie Gobran kopt ortodox családban nőtt fel, ahol a Biblia napi erőforrás volt a családnak. A kairói Amerikai Egyetemen tanított, az ország elitjének gyermekeit. De csakhamar felfedezte Kairó és Egyiptom legnyomorúságosabb negyedeit, ahol a szegénység indiai méreteket öltött. Milyen érdekes, hogy Teréz anya pedig a londoni tanítónőséget hagyta oda a calcuttai nyomornegyedek kisemmizettjeiért. A gyerekeknek a város peremén nem volt tiszta vizük Kairóban, a kisbabákat sokszor szennyvízben mosdatták.  Ez a tapasztalat indította arra, hogy megkérdezze Istent: „Te, aki az irgalom és a szeretet Istene vagy, hogy engedheted meg ezt? Mit tegyek, hogy segítsek rajtuk? Olvastam a Bibliát, vártam Isten válaszát” – folytatja vallomását Maggie Mama -.  „És megkaptam. 1989-ben a válasz ez volt: az összes szükséget szenvedő gyermek a tiéd is, segíts rajtuk!”. Akkor megalakította az „István gyermekei” segélyszervezetet, melynek egyik logója: Szeresd azokat, akiket nem szeret senki.

„Minden gyermekben Jézust látom”

Az „István gyermekei” szervezet a faji, vallási, etnikai határokon messze túllépő igazi szeretet gyakorolója, keresztyén, muszlim és vallástalan gyerekekről, családokról gondoskodik. Olyanokról, akik a kairói slumok, nyomornegyedek lakói. Ezen túlmenően  felső-egyiptomi elszegényedett gyülekezeteket és közösségeket is támogatnak. Maggie Mamát ezért a tevékenységéért a köznyelv elnevezte „kairói Teréz anyának”.

Az amerikai szenátorok levelükben azt is hangsúlyozzák, hogy Maggie Mama mély vallásos meggyőződésből és erkölcsi kötelességből hozta létre szervezetét, s folyamatosan  25 000 családot támogat. Segélyszervezete csak 2010-ben 80 klinikát, 80 gyülekezeti-oktatási központot, 65 gyermektábort segített, illetve működtetett, 1 500 munkatárssal és tanítóval. Támogatóik Mexikótól kezdve Anglián át Japánig fellelhetők.

Maggie Mama így fogalmaz: „Minden gyermekben Jézust látom. Ha elfogadtad az Ő isteni szeretetét, az a küldetésed, hogy szeress másokat. Amikor meglátok egy gyermeket, arra gondolok, mi jót tehetek vele? És ilyenkor eszembe jut az Úr Jézus, aki a keresztről ezt mondja anyjának Jánosról: Ez a te fiad. Jánosnak anyjáról pedig ezt: Ez a te anyád. Így hát minden szükséget szenvedő gyermek valamiképpen a tiéd is!

Az egyetemi katedráról a város peremére – „ez az igaz karrier”

Példaképéről, Teréz anyáról így nyilatkozik: „Engem nagyon inspirál az ő élete, de nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Mégis ő az egyik legjobb barátom, nem a valóságban, de lélekben, s így mégis valóságosan”. Magáról még annyit mond: „Annak a kopt egyháznak vagyok a tagja, amelyiknek úgy 10 millió tagja van, s ezen a földön alig Jézus halála után, Márk evangélista missziói munkája nyomán jött létre”. Soha nem gondoltam volna, hogy Isten őt, aki jó polgári családból származik, és az amerikai egyetemen marketing-menedzser és informatika szakon docenskedett, egyszerre csak a legnyomorúságosabb körülmények között élők szolgálatára hívja el. Mégis így történt.  Chicagóban, 2011 augusztusában egy nemzetközi vezetői csúcstalálkozón hallgatóságához így szólt: „Nem tudták azt Önök sem megválasztani, hol szülessenek meg. De aközött, hogy bűnözők vagy ’szentek’ legyenek, igenis tudnak választani. Hogy senkik maradjanak vagy hősök. Aki hőssé akar válni, az tegye azt, amit Isten elvár tőle”.

Isten-közeli csendben születik az Ember

Gyakorlati segítő szolgálatát a szervezetben és személyes életében is a Bibliára építi, annak üzenetével táplálkozik maga is. Vezérlő Igéi között említi Ézsaiás 58,10-et: „Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél”. Az Újszövetségből pedig ezt idézi: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4,13). És végül  idézzük az ő elmélkedő lelkületében megfogant, rá legjellemzőbb mondatokat: „Ha igazán csendben vagy, akkor vagy teljesen önmagad. Ez nem könnyű. Csendesítsd le a testedet, hogy meghalld igazi szavaidat. Hallgattasd el a nyelvedet, hogy meghalld a gondolataidat. Némuljanak el gondolataid, hogy meghalld szívedet. És csitítsd el szívedet, hogy meghalld lelkedet. S csituljon el a lelked, hogy meghalld az Ő jelenlétét. Ebben a csendben az legyen mindened, hogy Ővele lehetsz”.

Igen, bizony, ebben az Isten-közeli csendben születnek  korunkban is az igazi hősök, a hétköznapok „szentjei”, a megszentelt, önmagukat szétosztó „angyalok”. Csendben, Isten közelében, meg a valóságos mélységekben, a nyomornegyedek mélyén, és a gyermekszívek között. Messze a szájhősöktől, a karrieristáktól, az ész és az önzés kegyetlen dörzsöltjeitől, mai kannibáljaitól. Az egyik Kalkuttában, a másik Kairóban…És talán a Nobel-békedíj bizottság döntésében is.

Írta: Dr. Békefy Lajos.