Dr. Godelieve Quisthoudt-Rowohl professzor asszony EU parlamenti képviselő a német CDU színeiben. Diplomáját kémiából szerezte, fizikai kémiából doktorált a leuveni egyetemen. Tanított a hannoveri orvosi főiskolán, a hildesheimi egyetemen, majd ugyanitt lett a Társadalomtudományi Intézet Neveléstudományi Részlegének tb. professzora. Az EU Parlamentben 1997 óta több felelős pozíciót töltött be. A CDU/CSU Protestáns Munkaközösségének tagja. A frakción belüli „protestáns frakció” lapjának, az Evangéliumi Felelősségnek (Evangelische Verantwortung) legújabb számában elgondolkodtató cikket tett közzé „Mennyire keresztyén Európa?” címmel. A témában úttörő jelentőségű tudós és politikus megnyilatkozásra ezt mondhatjuk: Végre! De miről is ír?
(Berlin – 2014. 05. 06. – Ev. Verantwortung)
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek (Préd 3,7/b)
Végre! Végre megszólalt valaki. Nyugat lelkiismerete? Merjük remélni. Mindenesetre az első szignál, jeladás megérkezett arról, amit magyar protestáns lelkiismerettel, hívő érzékenységgel oly’ régóta várunk: szembenézés mindazzal, ami Nyugat-Európát az elvilágiasodás kataklizmáival olykor talmi látszatba ejtette. És elhitette velük valaki, hogy ők a keresztyénség fellegvára. Pedig egyre inkább elefántcsonttoronyba szorultak. És paradox szituációba: posztkeresztyénség kontra hitvalló közösségek a népegyházi haldokló keretek között, olykor azokon kívül… És oly sok minden, ami Európa keleti felén sokkal keményebben és brutálisabban jelent meg, csapódott belénk, nyugati szelekkel sodródott az arcunkba, lelkünkbe. Az ideológiátlan, vagy éppen túlmagyarázott, s közben még csak meg sem szelídített anyagiasság, a legrafináltabb banki materializmus, a pénz hatalmának kritikátlan szolgálata minden egyházi vótum ellenére éppúgy, mint a nyomában fellépő antiklerikalizmus, egyházellenesség, egyháztalanodás, a „Jézus igen – az egyház nem” lélekhasadásos praxisa. Vagy amikor az egyház már csak a szolgáltató karitatív jótét lélek szerepébe kényszerült. Szóval, sok minden jött onnan, el egészen odáig, hogy az eredetében egyetlen keresztyén kontinens EU-s Alkotmánya nem tudta, nem akarta vállalni expressis verbis a kontinens népeinek közös, máig megtartó keresztyén örökségét, értékvilágát. Végre Dr. Godelieve Quisthoudt-Rowohl professzor asszony cikke megtörni látszik a hallgatást. Nem könnyű, több tekintetben is fájdalmas tapasztalatokon átszűrődött gondolatmentét követjük most. Abban a reményben, hogy a keresztyénség védelmezésére lelkileg tettre kész, még ki nem fáradott/fárasztott, Szentlélek-töltésű magyar keresztyénségben ez is megerősíti a apostoli vagy evangéliumi hitvédelem őrizőinek eddig is gyakorolt kiállását. És egyúttal a magyar közvéleményben tudatosítja: sem a liberalizmus, sem a (vad)kapitalizmus, sem semmiféle szabadkőműves vagy másféle politikai vagy pénz-páholy, világkonspiráció nem tudja elfojtani az igazság és a lelkiismeret szavát…
Mi a keresztyén lét mértékegysége?
A természettudós professzor asszonynak rögtön ez a kérdés jutott eszébe, meg az, hogyan lehet definiálni a keresztyén szó tartalmát? A statisztika adna választ a kérdésre: hányan járnak templomba, hányan fizetnek egyházi adót vagy fenntartói járulékot? Az egyházhűség lenne a mértékegység? A Szentháromság hit lenne a döntő? Vagy más optikából formálva meg a kérdéseket: mi az Európában, ami más, mint más kultúrkörökben, kontinenseken? Más világvallások befolyási övezetében?
A tudós hölgy válaszkeresésének kiinduló pontja bibliai, ami már szimpatikussá teszi keresését. 1Mózes 1,26-27 szerint „alkossunk embert képmásunkra, hozzánk hasonlóvá…megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette…”. Az imago Dei, az istenképűségre teremtés ténye az ember szabadságáról szól és egyben felelősségéről. A szabadság viszont csak toleranciában élhet, valósulhat meg.
A modern tolerancia, türelemgondolat megalkotói (Spinoza, Locke) mindig is összekapcsolták ezt a szabadsággal. Ez lett később az emberi jogok alap Chartájának az az elve, ami nemcsak a vallásszabadságot, hanem mindennemű vallási kultusz gyakorlásának a szabad lehetőségét megteremtette a modern államban.
És ez bizony nem könnyű szabadság, s ebben a tolerancia, más vallásának, szokásainak, elveinek felháborodás, gúnyolódás és támadás nélküli elhordozása ennél még nehezebb. Nagyfokú személyi és társadalmi érettséget igényel, követel, amire igazából sem Nyugat, sem Kelet-Európa népei nincsenek felkészítve, hogy a hatalmas, monolitikus, mono-elvű arab világról és az igazi Keletről most ne is tegyünk említést. A vallási türelmetlenséggel kapcsolatos korábbi cikkekben erről már volt szó (olvasható: bekefy.agnusradio.ro) Viszont ahol ez a szabadság érzékelhetően sérti mások szabadságát, ott a közrend és a közbéke érdekében fel kell lépni. S ez sem könnyű feladat, sem a jogérvényesítőknek, sem a korlátozást elviselni kényszerülőknek. Ez is európai hozadék, mert a szabadság testvéri odafigyelés, szolidaritás nélkül csoportönkénnyé, valamelyik társadalmi réteg hatalmi fölényévé szűkülhet. S ez már nagyon veszélyes. (Ahogyan azt a kelet-európai bolsevik „fejlődésben” egyre torzultabban láthattuk, szenvedhettük el.)
Szabadság szolidaritással, felebaráti szeretettel
A szolidaritás, azaz a felebaráti szeretet – hangsúlyozza a professzor asszony - nagyon is keresztyéni és személyes kötelesség. Jézus így hagyta meg örökül: ”Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13,34). De ide sorolja a politikusnő az irgalmas samaritánus példázatát is, s annak üzenetét. Ez a felebaráti szeretet maradandó paradigmája, számonkérés, és felhívás is egyúttal annak gyakorlására, státusztól, rangtól, etnikumtól, vallástól függetlenül. Dr. Godelieve Quisthoudt-Rowohl érvelésének forgatópontja tehát a szabadság kérdése. Istenképűség – szabadság. Ez a mértékegysége. „A szabadság abszolút alapvető keresztyén kultúránkban. Ez kötelez minket türelemre és szolidaritásra, ez a garanciája az emberi érettségnek, nagykorúságnak és felelősségnek”. A szabadság egyértelmű alapeleme a keresztyén létnek – hangsúlyozza a tudós kémikus.
Európa még keresztyén kultúrájában, gondolkodásában, mentalitásában
Az alapkérdésre, amit eleve feltett, a szabadság felől adja meg a választ, s így fogalmaz: „Európa még mindig – gyakran nem is tudatosítva ezt – keresztyén a kultúrájában, gondolkodásában és mentalitásában”. Illusztrációként néhány példát hoz fel írásában. A német közmondásvilágban szó van például erről: „Húsvéti szél 40 napig fú”…utalás a pünkösdi szélre, a Lélekre, ami a Feltámadott Lelkére emlékeztet. Az egyház maradjon a falvakban (is), ami jelenleg nagy vita témája Németországban. „Pápább a pápánál” – ami a kizárólagos és cáfolhatatlan vélemény kifejezője. Különleges alkalmakon megszólalnak a harangok (de meddig még? – teszi fel a kérdést).
Kemény politikai érvek
A tudós EU-képviselőnő utal írásában arra, hogy milyen heves vitákat váltott ki évekkel ezelőtt az Uniós Alkotmány előszavában az Istenre utalás tervezete. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy a „keresztyénként a társadalomban” még tapasztalható ténye valamiképpen mindenkit megmozgat, de legalább is nem mennek el e kérdés mellett közömbösen az emberek. Vagy mellette vagy ellene – de valamiképpen állást foglaltak. Tehát nem a közöny fogta meg a lelküket. És ez már hasznos a tisztázódáshoz és a további kérdések feltételéhez.
Aztán kitér az arab tavasz kérdésére is. Amiről nyilvánvalóvá vált, hogy ez a forradalom nem hozta meg a kívánt vagy remélt demokráciát és szabadságot, sokkal inkább vezetett erőszakhoz, vérontáshoz, gyilkossághoz, lefejezéshez, kivégzéshez, és a keresztyén kisebbség nagyon durva elnyomásához, olykor bűnbakként tüntetve fel őket minden változtatási próbálkozásért. Kis időbe tellett, míg az EU reagált az eseményekre. Csak nemrég hozott az EU Parlament olyan határozatot, ami egyértelműen elítéli az egyiptomi kopt keresztyének üldözését. Az európai keresztyén pártok gyűjtőpártja, az Európai Néppárt nemrég elfogadott határozatában hangsúlyozza: „Tekintettel arra, hogy a kisebbségi vallás a legtöbb országban (az arab tavasz országaira utal a rezolúció) a keresztyénség, s hogy a keresztyéneket üldözik és elűzik…követeljük, hogy mindenféle jogukat, ami összefügg hitükkel és vallásgyakorlásukkal, biztosítsák számukra. Erőteljesen elítéljük a keresztyénüldözést, ami éppen ott a legerősebb, ahol a radikális és politikai iszlám a leghatalmasabb erő”. Ezzel az állásfoglalással a keresztyén-demokraták az EU parlamentbe bevittek olyan szempontokat, amivel abban a grémiumban ettől kezdve foglalkozni kell. Így a keresztyénség, ami az európai önazonossághoz elengedhetetlen, újra szerepet játszik a politikai vitákban, s tudja ezeket talán olyan irányba terelni, ahol valóban az égető problémák húzódnak.
Európa legyen még inkább hívő!
Írása végén a felelős tudós és politikus professzor asszony még egyszer leszögezi: Európa egészen bizonyosan keresztyén, jelzi ezt kultúrája és gondolkodásmódja. Szorosabb értelemben véve Európa hol többé, hol kevésbé egyházias, ezért sem olyan könnyű elfogadni, hogy más vallások is hozzátartoznak a mindennapi élethez kontinensünkön. Ha viszont a keresztyén jelleget a hívőséggel azonosítjuk, akkor „az a reménységünk, hogy kontinensünk lakossága a harmadik évezredben még hívőbb lesz”.
És mi magyarok? Feladhatatlan történelmi hivatással Isten és Európa színe előtt
A fentiekhez sok mindent lehetne kárpát-medencei üzenetként hozzátenni. Hiszen a magyar keresztyénség nem csak akkor állt a vártán hűséggel és rendíthetetlenül, amikor a török, harcos iszlám vallás rajtunk keresztül akarta meghódítani Európát. Nem csak 300-400 évvel ezelőtt lettek magyarságmegtartó erővé az egyházak, gyülekezetek. Jó ezer éves végvári, kulturális, európai védőbástya szerepünk egyre inkább átgondolásra szorul a 21. századi viszonyok között. Egy biztos, s ebben teljes mértékben egyet lehet értenünk Dr. Godelieve Quisthoudt-Rowohl professzor asszony következtetésével: a harmadik évezredben még hívőbbé, még krisztusibbá kell válnia a magyar keresztyénségnek (is), hogy feladhatatlan történelmi hivatásának Isten és Európa, s a nagyvilág színe előtt a kor színvonalán meg tudjon felelni.
Napjaink és holnapjaink bizonyossága és teendőink meghatározó iránytűje Jézus Igéje: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba…Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé…aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem” (Lukács 10, 2-3; 16).
Írta: Dr. PhD Békefy Lajos - a KDNP PM volt szervező és külügyi titkára
