A valamivel több, mint kétmillió lakosú Szlovéniában a protestánsok száma alig haladja meg az ötvenezret – a lakosság nyolcvankét százaléka katolikus. Ennek ellenére a reformáció napja piros betűs nemzeti ünnep. Déli szomszédunk egy eurós pénzérméjén a „szlovén Luther”, Primož Trubar (1508-1586) portréja látható. Az ország és a szlovén nép neki köszönheti az irodalmi nyelvet és a nemzeti nyelvű Bibliát.
Az udvari trombitás fiából reformátor
Trubar 1508. június 8-án született a mai Velike Lašče közeli Raščicán egy szegény molnár fiaként. Neve alapján feltételezhető, hogy dédapja trombitás (=trobar) lehetett, talán udvari trombitás vagy trombitás kikiáltó. Apja engedélyt kért és kapott az uradalmi gróftól, hogy fiát papnak taníttassa. Így 12 évesen elhagyta otthonát, előbb Fiumében, majd Salzburgban járt iskolába. Aztán Trieszt következett: Bonomo püspök inasa lett, rajta keresztül került kapcsolatba a protestantizmussal. A kivételes tehetséggel megáldott ifjú fõként latinnal, némettel és zenével foglalkozott. Egyre többet lapozta Luther és Zwingli írásait az evangéliumi, protestáns hitről. 1530-ban a svájci reformátorok írásait olvasta. Ekkor Bonomo püspök felszentelte, s kinevezte Laškoba. Ott az előreformátor Rotterdami Erasmus szellemében prédikált. Reformátor nézetei miatt 1540-ben elüldözik, ismét Triesztbe megy, ahol anyanyelvén, szlovénül prédikált. Ekkortájt ismerte meg közelebbről Kálvin genfi reformátor nézeteit. 1542-ben eltért a katolikus rítustól.
1547-ben került sor a kenyértörésre Ljubljana püspökével, Textorral, aki kiközösítette őt. Eretnekként kezelték, gyűlölettel üldözték, aminek hatására 1548-ban a frankok földjére menekült, előbb Nürnbergben, majd Rothenburgban kapott prédikátori állást. 1549-ben házasságot kötött Barbara Sitarral; négy gyermekük született. Ekkor hivatalosan is áttért az evangélikus hitre.
Kátéíró, bibliafordító, az irodalmi nyelv megteremtője
Primož Trubar Nürnbergben talált megértésre, mégpedig a Luther bizalmasaként ott szolgáló Veit Dietrich prédikátor részéről. Ez utóbbi Wittenbergben tanult, egy ideig Luther kíséretéhez tartozott. Neki is voltak nehézségei evangéliumi hite miatt: erősen lutheri nézeteiért a nürnbergi tanács 1547-ben felfüggesztette hivatalából. Dietrich viszont kieszközölte, hogy a szlovén teológus Rothenburgban lelkészi álláshoz jusson, ami nem volt kis dolog. Itt, a középfrank birodalmi városban Trubar megírta szlovén nyelvű katekizmusát, amely erősen hasonlított Luther és Johann Brenz hasonló munkájához. Ezzel teremtette meg a szlovén irodalmi, írott nyelvet. Munkáját 1550-ben adták ki Tübingenben, mivel másutt nem kapta meg a kiadáshoz szükséges urasági nyomtatási engedélyt.
Három évvel később délre indult szolgálni. 1553 és 1561 között a kempteni St. Mangkirche lelkésze. Ez a birodalmi szabad város a korai reformációban inkább a Zwingli-féle radikális irányzathoz csatlakozott. A tanács olyan férfit keresett, aki a vallási békét kissé feldúló hitviták után kellő erővel rendelkezik ahhoz, hogy rendbe szedje az egyházi életet. A szlovén hitújító következetes és szívós ember volt. Kemptenben kezdte el a Biblia szlovén fordításának az elkészítését. Ott kísérletezett az evangélikus egyházi rend kipróbálásával is, és ezt sikerült is megvalósítania. Egyházi rendszabályozása azonban kissé református irányba hajlott, még az orgonát is kiiktatta az istentiszteletről; ezt csak utódának, O. Stabnak sikerült visszavinnie a templomba.
A szlovén és horvát nemzeti identitás formálója
1555-ben megjelent a Luther-szöveg alapján készített, 1557-ben pedig már azÚjszövetség teljesebb fordításává kiegészült alkotása, a négy evangéliummal és az Apostolok cselekedeteivel. Szlovéniában hálásan fogadták a kiadást. Részben abból a célból is, hogy könyveinek horvát nyelvű fordítását elő tudja készíteni, az ország urai hazahívták Ljubljanába. Itt prédikátor lett, de ez sem tartott sokáig. Amint az ország földesurai 1564-ben az általa készített és Urachban kinyomtatott evangélikus egyházi rendet (Cerkovna ordninga)hatályba akarták helyezni, az ország új ura, II. Károly főherceg véglegesen kiutasította Trubart Szlovénia területéről. A fordító 1565-ben Württembergbe tért vissza. Itt 1586. június 28-án bekövetkezett haláláig fordításainak szentelte erejét és idejét.
1566-ban megjelent szlovén nyelvű zsoltárfordítása, 1582-ben készen volt a teljes Újszövetség, közben 1567-ben kikerült keze alól egy szlovén énekeskönyv is. Később egymást érték horvát nyelvű fordításai: a Bibliát énekek, traktátusok/hitépítő iratok, levelek és az egyházi rendszabályzat követték. Szinte valamennyi új munkáját Urachban jelentette meg, az ottani bibliakiadónál. (A 16. századi horvát nyelvű protestáns irodalom valamennyi alkotása innen származik.) Hányatott sorsa ellenére 26 könyvet írt. Tanítványa, Jurij Dalmatin fordítja le instrukciói alapján a teljes Bibliát. Kiadását még megélte.
Erős hittel, szilárd nemzeti öntudattal a délszláv európaiságért
Mivel korában a horvát nyelvet Balkán-szerte megértették, Primož Trubar hatása messze túlterjedt szülőföldje tájain. Neki köszönhető az is, hogy a Balkán népei között a szlovének és a horvátok latin betűket használnak, ami hozzájárult a nyugatias irányzatú nemzeti identitás kialakításához is.
Személyét illetően a történelmi értékelés megegyezik abban, hogy Trubar toleráns, népeket összekapcsoló, kultúraformáló személyiség volt – reformátor, teológus, prédikátor, lelkigondozó, aki a gyülekezet mellett a diákokkal is sokat törődött. Szlovéniában ma úgy tekintenek rá, mint a szlovén kultúra atyjára.
A tübingen-derendingeni templomban, ahol eltemették, emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Ezen utalás található – szlovén és német nyelven – 1550-bõl származó katekizmusára. Egyik mondata így hangzik: „Az igaz hit ajándék, Isten adománya.” Úgy, amint az õ élete is az volt délnyugati szomszédunk evangéliumi hitű szlávjainak az épülésére. Személyes tartását, teológiai gondolkodását ez a jelmondata fejezi ki legpontosabban: „Állj meg szilárdan, s állj ellen!” (= Stati inu obstati). A szlovének ezt így értelmezik: benne summázódik Trubar egész életének kemény munkája, eszmei hűsége, erős személyisége és mély hazaszeretete. Hitének, erős személyiségének köszönhető a független szlovén protestantizmus, az evangélikus egyház, a Biblia fordítása, a nemzeti nyelv és helyesírás megformálása. A külsőleg szervezett sorscsapások közben Isten segítségével újra és újra talpra áll, amiért elnevezték őt „szlovén Főnixnek”. Erős hite és lelki elhivatottságának rendíthetetlen tudata mentette ki a legmélyebb mélységekből.
A független Szlovénia, mely területi kicsinysége ellenére mindig bölcsen vigyázta integritását és határai sérthetetlenségét, minden beolvasztási vagy hódító törekvéssel szemben, hálás neki a törhetetlen és becsületes identitásért. Hazaszeretetét, állhatatosságát, missziós tevékenységét, irodalmi alkotásait és idegenben is hű hazaszeretetét, „délszláv európaiságát” ismerte el Szlovénia azzal, hogy a Dan Reformacijat, a reformáció napját piros betűs állami ünneppé emelte (csak Chilében állami ünnep még október 31!). „Állj meg szilárdan, s állj ellen!”. Októberünkben érdemes ezt a személyes hitvallást és mély hittudatot, az egészséges és erős nemzeti öntudatot, identitást nekünk is átgondolni. Mennyire állunk közel vagy nem ezekben a kérdésekben dél-nyugati szomszédunkhoz?
Dr. Békefy Lajos
