A reformáció mindig a szív reformációja, vagy semmit sem fog megújítani. (Hans-Joachim Eckstein német protestáns teológus, 1950-)
Egy korty víz vagy sör oltja a szomjúságot. Egy darab kenyér csillapítja az éhséget. Krisztus elűzi a halált. (Luther)
A reformáció nem elmélkedéssel fejeződik be, hanem cselekvéssel. (George Gillespie skót teológus, 1613-1648)
Az önteltség, a gőg a kígyó feje. (Luther)
A gazdagság a legjelentéktelenebb dolog a földön, amit Isten az embereknek ajándékozhat. (Luther)
Az ember negyven éves koráig bolond. Akkor kezdi sejteni bolondságát. Mire tisztán felismeri, már vége is az életének. (Luther)
Az egyház csak addig egyház, amíg kész a reformációra. (Klaus Engelhardt német ny. evangélikus püspök, 1932-)
***************************************************************************
ISTENNEL ÉN EGYEDÜL IS TÖBBSÉGBEN VAGYOK!
(Knox János /1505-1572/, a skótok reformátora, aki Kálvinnál is tanult Genfben)
Kálvin Knoxnak 1561. április 23-án Genfből levelet ír. Ez a második, teljes levele a skótok reformátorához. Meglepő, hogy a racionalista hűvösségéről, fantasztikus intellektusáról „elhíresült” Kálvin itt mennyire a másik oldalát mutatja meg személyiségének. Ez az érzelmileg empatikus, melegszívű reformátort mutatja. Nem sokkal előtte a „szívből tisztelt Testvér”, Knox tudatta Kálvinnal, hogy skót felesége meghalt. Erre a levélben így reagál Genf reformátora: „Feleséged halála számomra is szomorú, fájdalmas hír volt. Mivel viszont Te nagyon jól tudod, hol kereshetünk ilyen nagy fájdalmunkban vigasztalást, egyáltalán nem kételkedem abban, hogy boldogtalanságodat türelemmel viseled majd.”
Knox szeretett közmondásszerűen fogalmazni, illetve később olyan frappáns mondatokat jegyeztek le tőle, mint a fenti, ami eredetileg így hangzott: „Az ember Istennel mindig többségben van.”
Gyújtó szavú igehirdető volt, ami az északi népeknél, így a skótoknál is kissé szokatlan, de éppen ezért lenyűgöző volt. Istennel is prófétai módon vitatkozott. Ennek csattanós kifejeződését adta, amikor így fogalmazott hazájában a reformáció érdekében: „Add nekem Skóciát, különben meghalok!”
Nem volt olyan csiszolt elméjű és tanult, mint Luther vagy Kálvin, de bátorságban és a jellem szilárdságában egyenlő volt velük. Leginkább a prófétákra hasonlított, és kevés nyoma volt benne szelídségnek vagy keresztyéni türelemnek.
Az utókor megosztott volt az értékelésében: egyesek számára „félbarbár eretnek vagy legjobb esetben szent vadember”, mások szerint azonban „több mint zseniális ember, mennyei ihletésű próféta volt”. Puritánul élt és szegénységben halt meg, de egész Skócia gyászolta. Neki is, mint annyi nagy formátumú személyiségnek már egy telibe találó, addig még senki által meg nem fogalmazott mondatért érdemes volt megszületnie. Egy-egy mondata millióknak adhatott belső biztatást. Mint az idézett fentiek. Marad-e utánunk legalább leszármazottainkban, rokonságunkban, közösségünkben, gyülekezetünkben egy minket jellemző és őriző pozitív mondat?
(Levélidézet Kálvin 659. leveléből, megjelent: Rudolf Schwarz, Johannes Calvins Lebenswerk in seinen Briefen. Tübingen, 1909, 350-351. oldal, fordítás, válogatás dr. Békefy Lajos)
***************************************************************************
„Nem Luther, hanem Jézus a reformáció valódi, igazi témája. A reformáció szívhangja ez: Isten szeret, Isten eljön hozzánk, Isten megbocsát, Ő hazavisz Jézus Krisztus segítségével.” (H. Wagner).
*
„A protestáns egyház Lutherről nem a születésnapján emlékezik meg, hanem a reformáció napján. Ezzel azt tudatosítja, hogy nem az ember a fontos, hanem az evangéliumi igazság felfedezése. Luther annyiban fontos, hogy ő volt az Örök Ige hirdetője.” (H. Kruska)
*
„A Jézus Krisztus egyházának reformációja vagy megújulása Isten ajándéka Igéjén és Szentlelkén keresztül, akkor, és úgy, amikor és ahogyan Ő akarja. Az egyház deformálódása, rombolása akkor következik be, ha az emberi szellem akarja az egyházra kényszeríteni terveit és szándékait.” (Rajnai Hitvallás, 1933)
*
„Az emberi reform rombolja az egyházat. Egyedül az Isten által véghezvitt reformáció hozza létre az egy, szent és egyetemes/katolikus egyházat.” (W. Niesel)
Válogatás, fordítás: Dr. Békefy Lajos
