Gyermekeinket egészséges nemzettudatra kell nevelni, de ehhez tisztában kell lennünk saját nemzeti közösségünk értékeivel – hangsúlyozta Simicskó István kormánybiztos a lapunknak adott interjúban. Honvédelmi miniszterként a déli határzár felépítését és a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program megalkotását tekinti a legfontosabb eredménynek, új megbízatásában pedig egy egészséges, hazafias nevelési módszertan létrehozásán dolgozik.
Simicskó István, a KDNP országgyűlési képviselője, 2015–2018-ig honvédelmi miniszter, a hazafias és honvédelmi nevelésért felelős kormánybiztos (Fotó: Kurucz Árpád)
– Honvédelmi miniszteri tevékenysége egybeesett az illegális migráció elleni küzdelemmel, a déli határzár megépítésével. Ezenkívül mi az, amit igazán fontos eredménynek tekint az elmúlt három évből?
– Úgy érzem, rendkívül sokat dolgoztunk. Nagy megtiszteltetésnek tartottam, amikor 2015. szeptember elején a miniszterelnök úr felkért honvédelmi miniszternek, különösen azért, mert az egyik legnehezebb időszakban történt, amikor a migrációs válsághelyzet idején mintegy négyszázezer ember gyalogolt keresztül Magyarországon. Sikerült teljesíteni a megbízást, felépítettük a határzárat, ami jelenleg is biztonságunk fontos záloga. Mi-
alatt a határvédelmi rendszer kiépítése zajlott, azon kezdtünk el gondolkodni, milyen magyar honvédséget szeretnénk látni a jövőben, hiszen hihetetlen mértékben és gyorsan változik a világ, a régi fenyegetések mellett már újak és újabbak jelennek meg. Olyan honvédséget kellett elkezdeni felépíteni, amely a jövő kihívásaira is válaszokat tud adni. Ezt a munkát is elvégeztük, összeraktuk a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési programot, ami az elkövetkező évekre is meghatározza a magyar honvédség fejlesztési irányát. Ez mindenképpen képességnövekedést, technikai modernizációt és nyilván a katonák megbecsülését, a honvédség megtartóképességét erősíti, amelynek köszönhetően növekszik Magyarország biztonsága.
– A katonai életpályamodell kidolgozása mennyire növelheti a honvédelem mint hivatás vonzerejét?
– A haza védelme mindannyiunk közös ügye, nem csupán a katonák feladata. Ezt szellemi és fizikai értelemben is értem, hiszen egyfajta értékrendátadással, -kialakítással bárki által megvalósítható. Miniszterségem alatt – brit mintára – a kadétrendszert is elkezdtük kiépíteni, míg a tartalékosrendszert új alapokra – területvédelmi elvre – helyeztük. Emlékezetes, hogy 2010-ben csupán tizenhét tartalékos katonánk volt, most pedig már hétezer felett van a számuk. A fegyelmezett katonaembereket természetesen a vállalatok is szívesen alkalmazzák, így az ő megtartásuk miatt tartottam fontosnak az életpályamodell kidolgozását. Az illetményemeléssel, a megbecsültség érzésével, jó szellemi légkör kialakításával igyekeztem a Magyar Honvédségben megteremteni, hogy higgyenek magukban a katonák. Fontosnak tartom, hogy higgyenek a tudásukban, a felkészültségükben, hiszen a legszebb hivatást választották. Nincs még egy olyan foglalkozás, ahol esküben fogadják meg: a hazájukért az életüket is képesek feláldozni. Úgy érzem, miniszterségem alatt a honvédelem elindult a fejlődés útján, utódomnak sok sikert kívánok a továbbiakban. Benkő Tibor kiváló katonaember, biztos vagyok benne, hogy sikeres lesz a fejlesztési program végrehajtásában is.
– Mi lesz pontosan a feladata kormánybiztosként?
– Orbán Viktor miniszterelnök úr a hazafias és honvédelmi nevelés megerősítését bízta rám. Ez egy nagy kihívás, konkrét feladat. Ebben a globalizált, túlzott mértékben liberális elveket valló világunkban nagy erők ügyködnek azon, hogy ne a közösségeket, a nemzeti közösséget, a családokat és a nemzettudatot erősítsék. Nagyon sok jel mutat arra is, hogy a nyugati civilizáció alapvető problémája leginkább a hitehagyottság. Ennek persze vannak jelei, és én azt gondolom, hogy a gyermekeinket alapvetően egészséges nemzettudatra kell nevelni, ami azzal kezdődik, hogy tisztában vagyunk a saját nemzeti közösségünk értékeivel, tehát értékrendet tudunk átadni nekik. Keresztény emberként a hitet nagyon-nagyon fontosnak tartom, hiszen hit nélkül az életünk nem lehet teljes. Elgondolkodtató viszont az, hogy a legtöbb iskolás diák alig tud a nemzeti értékeink vagy a hungarikumok közül valamit is megnevezni. Pedig az ilyen típusú közismereti, értékalapú oktatásra is szükség van, a kormány szándékai pedig egyértelműek ebben a kérdéskörben: a hazafias nevelés kulcsfontosságú a magyarság megmaradása szempontjából.
– Szellemi honvédelemről beszél. Hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani?
– Nagyon kevés olyan hely van a világban, ahol konkrét tantárgy a hazafias nevelés vagy a honvédelmi nevelés. Ahol létezik, alapvetően közismereti tantárgyakban, történelemórák keretében, földrajzórán, állampolgári ismeretek és egyéb más tantárgyak között helyezik el ezeket. Ott viszont, ahol a tantervben ezek a szempontok is jelen vannak, meggyőződésem, hogy erősebb és egészségesebb nemzettudatú fiatal emberek hagyják el az iskolákat.
– Jól értem, önnek az a feladata, hogy tanórákba integrálja a honvédelmet, a nemzettudatot?
– Több tárcát érintő tevékenységről van szó, ezért is a kormánybiztosi kinevezésem. Ha valóban hosszú távon szeretnénk hazánkat biztonságban tudni, akkor ahhoz a fiatalokat kell megszólítani. Hiába van a legjobb tananyag, ha az az értékrend a tényleges nevelés során nem tud megfelelően célt érni. Ha csak egyetlen fiatal lelkét meg tudjuk érinteni, és át tudunk adni neki valamit abból a tapasztalatból, amivel rendelkezünk, akkor a mi nemzedékünk már nem élt hiába. Harcművészként tudom, ahhoz, hogy egy ügy tovább éljen, legalább két ember kell: egy mester és egy tanítvány.
– Mikor lehet elkezdeni ezt a fajta nevelést?
– Akár általános iskolában; a franciáknál például már óvodáskortól beépítik, a nemzeti ünnepeik megtartásán keresztül. Össze kell rakni egy olyan puzzle-t, amiből kijön egy értelmes, egészséges, hazafias nevelési módszertan. A történelem tantárgy például kiváló lehetőség arra, hogy kiegészítésképpen egy olyan anyagot tegyünk hozzá, amely egyébként tudat alatt, a szívükben erősíti meg a fiatalok hazájuk iránti elkötelezettségét. Több olyan emberrel szeretnék leülni beszélgetni, akik szintén sokat tettek már hazájukért, kellő élettapasztalattal rendelkeznek, kíváncsi vagyok az ő véleményükre, szerintük hogyan lehetne jól megvalósítani az általunk kitűzött célt. Úgy gondolom, maradandót akkor tudunk csak alkotni, ha nemzeti közösségünkért dolgozunk.
– A korábbi, miniszteri megbízatás és a mostani közül melyiket érzi fajsúlyosabbnak?
– Ezt így nehéz összehasonlítani. A határkerítés egy konkrét fizikai feladat volt. A mai világban viszont az, ha egy közösségnek nincs rendben az értékrendje, nincs kötődése a hazájához, nagy problémát jelenthet. Szerintem egyfajta értékszűrőt kellene alkalmaznunk minden globális folyamattal szemben: ami a mi értékrendünkkel ellentétes, azt ne fogadjuk el, ne vegyük át. A szűrő pedig a szívünkben van. Ha ez a hazafias nevelési program elkezdődik, akkor talán könnyebb dolguk lesz a fiataljainknak is megállni a helyüket és megőrizni magyarságunkat.
– Honnan fakad ez a rendíthetetlennek tűnő honszeretet, elkötelezettség az ön életében?
– A szüleimtől és a tanáraimtól kaptam a kellő indíttatást, a jót gondolni, jót cselekedni, jót szólni elvet vallom. Hiába deklaráljuk, hogy „a haza védelme nemzeti ügy”, ha nem teszünk érte semmit, akkor az nem válik azzá. Azon dolgozni kell, hogy valóban mindenki – pártállásra való tekintet nélkül – szeresse a hazáját, gyermekeink pedig ebben a szellemiségben nőjenek fel. Elgondolkodtató, hogy ma, ha valaki nemzetben gondolkodik, akkor azonnal „lenacionalistázzák”. Ez a liberális folyamat a nemzettudatot akarja eltüntetni.
– Azt is mondják, a nemzeti közösségi forma ideje lassan lejár, a globalizált világban nincs szükség rá.
– Véleményem szerint viszont egy ember csak akkor tud megmaradni ebben a lüktető, folyamatosan mozgásban lévő és felgyorsult világban, ha egészséges embertudattal rendelkezik, ha saját személyiségét, a saját emberi mivoltát megéli. Ha van családja, ha van nemzettudata, van istentudata, akkor ez a három együtt egy olyan egységet ad, amivel könnyebben túl tud jutni az élet nehézségein, főleg ha mindezt a szeretet veszi körbe. Amikor kibillentik az embert az egyensúlyából, valamelyik tudatából, akkor sokkal könnyebben rángatható „bábuként”, sokkal kiszolgáltatottabb mindenféle káros folyamatnak. Én megtanultam azt: ha tisztában vagyok a saját nemzeti közösségem értékeivel, akkor ezen keresztül más nemzeteket is nagyobbra tudok becsülni, és az ő értékeiket is el tudom fogadni. Mert minden nemzetnek van valamilyen produktuma. Az embernek akkor van stabilitása, helyes testtartása, ha az értékrendje rendben van, és tudja, hogy emögött van egy nemzeti teljesítmény is. Ha egészséges nemzettudatunk van, az nem azt jelenti, hogy mi nacionalisták vagyunk és másokat lenézünk, sőt éppen az ellenkezőjét, a kölcsönös tisztelet kultúráját erősítjük. Magyarnak születtünk, a Jóisten ennek teremtett, ennek kell megfelelnünk.
– A déli határzár megépítése után egyfajta szellemi kerítést húznának fel, ami gyermekeinket óvja a multikulturalizmustól. Ez lenne az elhívása?
– Hiszem, hogy az alázat és annak egyetlen cselekedete a világ minden tudásánál többet ér. Én csak egy ember vagyok, aki mindig szívvel-lélekkel, alázattal végeztem el a munkát, amit rám bíztak, és most is így fogok cselekedni. Elhívás? Igen, az. Isten. Haza. Család. Nincs is ennél fontosabb. Az Istent szeretőknek minden javukra válik.
