Csurgón a Csokonai Közösségi Házban nyította meg Firtl Mátyás, Sopron és térsége országgyűlési képviselője a Festett kazettás templom mennyezetek motívumvilága és-kincse - Felbecsülhetetlen kincsünk érvényes üzenetei kiállítást.

A kiállítás megnyitóján Szászfalvi László, Csurgó és térsége országgyűlési képviselője mondott köszöntőt.

A rendezvényt, amelyen a kiállítást könyvbemutató és wittembergi beszámoló követte, a Reformáció 500 Emlékév eseményeként, a Csurgói Baksay Sándor Alapítvány szervezte.

Firtl Mátyás elhangzott megnyitóbeszéde:

„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.”

Nagytiszteletű Lelkész Asszony! Nagytiszteletű  Képviselőtársam! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Csurgóiak!

A magasságokban szárnyaló 19. Zsoltárban „az egekre” figyelő Dávid király a teremtett világ látható részében, és azon felül a láthatón túliban is, - a lélekkel érzékelhető világmindenségben - Isten végtelen szeretetét, világteremtő hatalmát és erejét ismeri fel.

Gondolat és teremtő erő, tett és történés, eredmény, rend és rendszer, törvény és megváltás: ez  mind egyidejűleg és öröktől fogva egyszerre.

Fénylő sorokban megírt fénylő Zsoltár a tizenkilencedik, jó végigolvasni, jó átélni, megélni.

„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.”

Akinek megadatott már, hogy beléphetett mennyezetkazettás templomba, annak meg kellett tapasztalnia, hogy nem egy különleges és jellegzetes „szükségmegoldásnak tartott” - belsőépítészeti elemmel van dolgunk  – amint Orbán Balázs fogalmazott.

A különleges erejű látvány hatása annyival több egy festett, népi vagy jelképi ihletésű képsorozatnál, mint amennyivel összehasonlíthatatlanul több, az élő, Istent-kereső igaz hit a külsőségekben mutatott vallásosságnál. Magyarán: nemhiába „menny”ezetről beszélünk, és nem csak egy díszes "plafondról."

Mert a kazettás templomok mennyezeti rajzaiban egy jelekben rögzített és jelekkel közvetített, szellemi- erkölcsi hitbeli világkép a válasz, a jelenben is érvényes üzenettel arról, hogy hol a helye és mi a dolga az embernek, mint teremtménynek a világmindenségben.

Minden vonás, forma, szín mind a szeretetből teremtett világ és  abban a teremtett élet. A múlandó emberrel együtt.

A festett kazettás templom-mennyezetek motívumvilágát bemutató képi anyag hatóereje, működésének erővonalai érzékeltetésére – kérem, engedjék meg nekem, a katolikus embernek –, hogy Kálvin János igemagyarázatának részletét idézzem, amit a két részből álló 19. Zsoltárról, ír: „az elsőben Dávid Isten dicsőségét ünnepli, amiképpen az megmutatkozik a munkáiban, a másikban felmagasztalja és felnagyítja az isten-ismeretet, amely világosabban az Ő Ígéjében ragyog fel.
Csak az egeket említi, de a teremtés eme részébe, ami a legnemesebb, s amelynek
a kiválósága szembetűnőbb, (…) a világ egész építményét beleérti.
Természetesen semmi sem annyira homályos, vagy silány még a föld legkisebb szegleteiben sem, amelyben ne lehetne meglátni Isten hatalmának és bölcsességének bizonyos jeleit,..." de Isten jobban látható képmása van  az egekbe van belevésve.

Így fedezhetjük fel a festett templommennyezeteinken Isten hatalmának és bölcsességének belevésett, ha úgy tetszik: felrajzolt jeleit: a teremtett világnak általunk hittel leképzett "egész építményét."

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Reformáció 500. évében - egymás hitben való megerősítésére a keresztény/keresztyén felekezetek közötti különbözőségekből adódó viták rég idejét múlt szembeszegülés helyett a közös szilárd alapokon való egymásratalálás erkölcsi felelősségünk és megmaradásunk feltétele.

Így az egyetemesség és az egymás értékeinek fel- és elismerése szándékával - , a református zsoltárfordító, Szenci Molnár Albert (1574-1634) sorait idézem, aki így fordítja le a már elhangzott 19. Zsoltár verset:
„Az Egek beszélik és nyilván hirdetik Az Úrnak erejit. Az ég mennyezeti szépen kijelenti kezinek munkáit.”

Igen, a mennyezetkazetták mind „kijelentik”, „beszélik” és „nyilván hirdetik” Isten igaz és szép világát, ami öröktől fogva van, és nem aszerint, hogy ki mit hisz erről.
 
A kazetták nem lezárják a templom-mennyezetet, hanem nyitogatják azt a menny igaz és szép világára. Átjárást kínálnak a hívőnek, az egekbe, az örökéletbe, a feltámadás ígéretével.

A régi ember az égre emelve szemét abból olvasott, és rendelkezett azzal a tudással, amellyel a legmagasabb szinten jelekben, jelképekben és jelképrendszerekben felismerte sorsfordulóinak lehetőségeit, mindennapi feladatait, a számára a teremtett világban a Mindenható által  kijelölt útját és küldetését.

Ugyanígy jelképrendszere ennek a felülről érkező egyértelmű iránymutatásnak mindaz, amit a festett kazetták üzennek.
Miközben érezzük: az elhívás teljesítéséhez van bennük erő is, tudásanyag, a teremtés munkára fogott energiái. Ez teszi a művészi alkotások legnemesebbjévé.
Aki a kazettás mennyezetre emeli a szemét, az tulajdonképpen az egekre emeli a szemét.

Kedves Csurgóiak!

A motívumkincs és -világ megfejtésében a szabályrendszer, a jelek és jelképek értelmezéséhez több szakterületet együttesen kell igénybe venni: vallás- és művészettörténelmet, a néprajztudomány több ágát, és még sorolhatnám.

A mennyezetkazetta-típusok között vannak szöveges kazetták igékkel, feljegyzésekkel, vagy a megrendelők, vagy készíttetők nevével; az egyházi évhez köthetően, a beeső napfénnyel a tájolást is munkába fogó képregény-szerű üzenetek, vannak királykazetták központi üzenettel, A templomi istentiszteletek rendjét őrzők, eseménykazetták, aztán virág- és növénymintásak és olyan meg nem fejtettek, amelyeket a „tükör által homályos látás” –sal szemlélünk még.
Szeretném, ha sokan kedvet kapnának a motívum- és kincsvilág alaposabb megismeréséhez, értéséhez, és arra is, hogy mindezeket a templomainkban, a helyszíneken megtekintsék.

Tisztelt Egybegyűltek!

Szép és igaz eseménye a Reformáció 500 eseménysorozatnak a létezés alapjaira – nem szóbeli nyelven – rákérdező kiállítás.

A mélyben rejlő azonosságokon, ősiségen túl, a legmagasabban lakozó értékeinkben köt össze és jó megélni, hogy össze tud kötni!  Mert égi természetű értékek, mennyezetre valók. Akárcsak a legrégebbi archaikus imádságok, mint amilyeneket Erdélyi Zsuzsanna gyűjtött.

„Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.”
A soproni megnyitón Nagytiszteletű Képviselőtársam az énlaki templom 1668-ban festett egyik kazettájának feliratát idézte:  „Soli Deo Gloria” – Egyedül Istené a dicsőség!
Miután ez a fotó akkor ott nem került a kiállítandó anyagba, ezért most elhoztam erőt adó üzenetként az elkövetkező időszakra, Nagytiszteletű Szászfalvi Képviselő Úrnak.

S míg a kazettát festő mester évszázadokkal ezelőtt fontosnak tartotta a mennyezeten betűkel is rögzíteni az igaz mondatot, addig jó megtapasztalni, amint ezt évezredekkel azelőtt Dávid király Zsoltárában rögzítette, hogy aztán a már idézett Szenci Molnár Albert, zsoltárfordító munkájának végeztével 1606-ban naplójának utolsó mondatával  az örökkévalóságra mutatva csaknem ugyanúgy fogalmazva erősítsen hitünkben:

 „Laus viventi Deo” – Dicsőség az élő Istennek!

Dicsőség az élő Istennek!
Úgy legyen!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
A kiállítást megnyitom.