Az emberi erőforrások minisztere azt mondta, a hitbeli hovatartozást és annak megvallását könnyű gúny tárgyává tenni, és ezt előszeretettel meg is teszik azok, akik nem értik, mit jelent hívő embernek lenni.

Balog Zoltán szerint azonban nemcsak el kell viselni, hanem örülni is kell a viccelődésnek és a gyalázkodásnak, mert jelzi, hogy „számítunk”, hogy ellenfélnek tekintenek azok, akik a vallást, az egyházakat ki szeretnék szorítni a közéletből.

A miniszter szólt arról is, hogy az a közéleti ember, akinek nincs megtartó, lelki közössége, az előbb-utóbb el fogja felejteni, hogy nem önmagáért, nem önmagának beszél, szónokol és hoz döntéseket.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes arról beszélt: mindannyiunknak fel kell tennie a kérdést, hogy a keleti és a nyugati kereszténység, majd a katolicizmus és a protestantizmus különválásával „nem szakítottuk-e el Krisztus varratlan köntösét”, hiszen ő „szenvedése előtt azt kötötte a lelkünkre, hogy legyetek egyek”.

Ha őszinte vagyok, felekezettől függetlenül foszlányokká szaggattuk Krisztus varratlan köntösét, mégis azt gondolom, hogy van okunk az ünnepre – fogalmazott, azzal magyarázva ezt, hogy „a Szentlélek valahogy mégis úgy intézte, hogy mégis mindannyiunknak a saját lelkiségében, a Szentlélek munkája által gyarapodtunk, és az egyetemes kereszténységben, a saját örökségünk révén gazdagítjuk egymást”.

Éppen ezért, hangsúlyozta, az ökumené nem az önfeladás vagy a relativizálás, hiszen a protestantizmus, az ortodoxia is a maga örökségét adja az egyetemes kereszténységnek. „Pont azért van okunk az ünneplésre, mert a Szentlelket ünnepeljük, aki a mi bűneinkből is valami jót tud kihozni mégpedig azt, hogy végeredményben mindannyian gazdagodtunk” – tette hozzá.

Semjén Zsolt megjegyezte: a protestantizmus a katolikus egyházat is saját elveinek tisztázására késztette, segítve a megszabadulást sok „történelmi portól, sártól”. Hozzátette: „katolikus hitünk sokat gazdagodott a protestantizmus kihívása és gazdagsága által”.

Szólt arról is: a magyar nemzet megmaradása szempontjából is lényeges volt a protestantizmus, hiszen elindította a nemzeti nyelviséget. „Azt is a protestantizmustól tanultuk, hogy Isten az égi haza mellett földi hazát is adott nekünk, és azért valamiképpen az égi hazához is hűtlen, aki a földi hazának a sorskérdései elől dezertál” – jelentette ki Semjén Zsolt.

Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke a reformáció emlékévet értékelve kiemelte: ügyelni kell, hogy „a lelkes ünneplés során ne veszítsük el a lényeget”.

A cél, hogy emlékezzünk azokra az erős és jó lelki alapokra, amelyeket a reformáció a 16. században újra felfedezett és helyreállított.

Úgy fogalmazott: „ma, a nagy felejtés, értelem- és értékvesztés korában nagyon felértékelődik a józan és tartalmas emlékezés. Korunk egyik veszélye ugyanis a tömeges felejtés, az akut amnézia. Az információ és kommunikáció korában az emberiség rohamosan felejteni kezdett. És a ragályos felejtésben a legveszélyesebb az Istenfelejtés – tette hozzá az evangélikus püspök.

A reformáció emlékévében szerte a világon és Magyarországon is arra emlékeznek, hogy Luther Márton Ágoston-rendi német szerzetes, teológus 1517. október 31-én függesztette ki az egyházi megújulást követelő 95 tézisét a wittenbergi vártemplom kapujára. Ettől a naptól számítjuk a reformáció kezdetét.