Ifjabb Sánczi Ferenc, a díjazott Sánczi Ferenc gulág-túléló fia (b2), Dupka György író, Gulág-kutató (b3) és Berghoffer Róbert Gulág-túlélő, akik átvették a Lénárd Ödön Alapítvány Gulág-emlékérmét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) fővárosi székházában 2017. március 30-án. Mellettük Veres András, az MKPK elnöke (b) Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuménak parlamenti államtitkára, a KDNP alelnöke (j2), és Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök, a Lénárd Ödön Alapítvány elnöke (j). (MTI Fotó: Balogh Zoltán)

Rétvári Bence köszöntőjében kiemelte: minden diktatórikus rendszer, így a 20. századiak is ellenfélként tekintettek az egyházakra, és elsődleges feladatuknak tartották, hogy megroppantsák az egyházi hierarchia szervezetét, és eltiltsák az embereket a vallásuk gyakorlásától.

Hozzátette: azért tették, mert pontosan tudták, hogy a diktatúrának kibékíthetetlen ellenfele az evangélium, az örömhír, a megváltottság és a testvériség hirdetése.

Rétvári Bence kitért arra: a Gulág-emlékbizottság, amely februárban fejezte be munkáját, az elmúlt két évben igyekezett felhívni a figyelmet nyolcszázezer „bűn nélkül büntetetést elszenvedett honfitársunk szenvedésére".

E szenvedés nagyságát jelzi, hogy sokan csak most, az emlékév során létrehozott adatbázisokból tudták meg, hol nyugszanak ismeretlen körülmények között elhunyt családtagjaik – tette hozzá az államtitkár.

Kiss-Rigó László arról beszélt, hogy a Lénárd Ödön Alapítvány aktívan részt vett az emlékévben. Mások mellett nemzetközi ökumenikus konferenciát szerveztek a Gulágra elhurcolt egyházi emberekről és Gulág-emlékművet állítottak a Szegeden, a székesegyház melletti Keresztény Szolidaritás Parkjában. A most alapított díj célja pedig a „hála és a tisztelet kifejezése".

A díjazottakat méltató Zakar Péter történész, a Lénárd Ödön Alapítvány kuratóriumának tagja elmondta: a málenkij robotra elhurcolt Berghoffer Róbert 1945 januárja és 1947 szeptembere között előbb egy baskíriai, majd egy grúziai munkatáborban raboskodott.

A magyar állampolgárságú, német származású férfit és társait Ceglédbercelen vagonírozták be. Három hónapnyi vonatozás után érkeztek meg az Ural hegység lábához, ahol „embert próbáló viszonyok között, állandóan az éhhalál szélén táncolva építették az új rendszert szénbányákban, út- és házépítéseken, vaskohászati üzemekben vagy kokszművekben".


Berghoffer Róbert Gulág-túlélő, aki átvette a Lénárd Ödön Alapítvány Gulág-emlékérmét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) fővárosi székházában 2017. március 30-án. (MTI Fotó: Balogh Zoltán)

Az 1925-ben született Berghoffer Róbert a mai napi részt vesz a Gulág-megemlékezéseken. Tabu című, 2010-ben megjelent könyve hiteles, megrázó írás az elhurcolásról, ugyanakkor „józan lágernapló, amely egyszerre példázza a modern diktatúrák elnyomottainak szenvedésében és túlélési erejében megmutatkozó örök és közös emberit és a kommunista rendszer sajátosságait" – hangzott el.

Sánczi Ferenc a Dráva-menti légió katonájaként 1945 áprilisában esett bolgár fogságba. Fogolytársaival együtt Nagykanizsára szállították, majd átadták az oroszoknak, akik gyalog Grazba hajtották őket. Itt Sánczi Ferencet igazságtalanul háborús bűnösnek ítélve 15 év börtönre ítélték.

A Moszkvától 400 kilométerre fekvő mordoviai munkatáborba hurcolták, ahonnan kilenc évvel később, Sztálin halála után térhetett haza - ismertette Zakar Péter.

A harmadik díjazott, Dupka György, a kárpátaljai történészek kiemelkedő alakja. Húsz könyvet és számos tanulmányt publikált a kárpátaljai magyarság múltjáról és jelenéről. Aktív kezdeményezője volt számos emlékhely létrehozásának, a Gulág-emlékévben pedig konferenciákat, kiállításokat szervezett Kárpátalján.