Életének 94. évében zürichi otthonában elhunyt Böröcz József, a magyar kereszténydemokraták őszinte barátja. A munka a lételeme volt, utolsó leheletéig dolgozott a magyarság szolgálatában. Dobos László felvidéki író mondta róla: élete nemes lelkével, a mások létéért vívott küzdelemben nőtt naggyá, életének lényege az emberszeretet, az emberbecsülés, a gyenge, a bajba jutott, a kiszolgáltatott, védtelen segítése volt.
Böröcz József (1922–2016)
Kényszerű emigrációja a háború végén igencsak kalandosan kezdődött. A Keleti-Kárpátokban, az oroszok ellenni csatározásokban megsérült, magyar és német katonákkal egy bécsi hadikórházba került. Az oroszok előrenyomulása elől a sebesülteket nyugat felé szállították, mígnem Bajorországban amerikai hadifogságba esett, ahonnan egy barátjával megszöktek.
Haza már nem tért, Svájcban telepedett le, és kitanulta a szabó mesterséget. 1950-ben belépett a Svájci Keresztény Szakszervezetbe. Az ’56-os szabadságharc leverése utáni menekülthullám érlelte meg benne a tenni akarást. Eljött Böröcz József ideje.
A küzdőtársaival közösen 1958-ban létrehozott Svájci Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetsége több volt, mint egyszerű szakszervezet. Itt minden magyar minden gondjával foglakoztak. Ha egy magyar Zürichbe érkezett, egyből a Bahnhofstrasséra sietett, és mondta: „Wir kommen zum Herr Böröcz.” És a problémáját már intézte is Józsi bácsi. Nem volt olyan svájci hivatal, ahol ne ismerték volna. Megküzdött a svájci hivatalok bürokratáival, a lehetetlennek látszó harcokat is sikerrel megvívta.
Megszámlálhatatlan a svájci keresztény munkavállalók Kárpát-medencébe indított segélyszállítmányainak a száma. Tevékenysége nagymértékben járult hozzá, a svájci-magyar szociális egyezmény létrejöttéhez.
A munka Böröcz József lételeme volt, boldoggá tette, ha segíthetett. Utolsó leheletéig dolgozott.
Antall József kormánya az elsők között ismerte el érdemeit. „A Svájcban élő magyarság érdekeinek védelmében, a magyar-svájci kapcsolatok elmélyítésében 43 éven át végzett tevékenységéért” 1992-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tűntették ki. Munkásságáért Magyar Örökség-díjat is kapott. Ennek átadásán Dobos László felvidéki író méltatta, az ő gondolataival emlékezünk most Józsi bácsira: „Böröcz József élete nemes lelkével, a mások létéért vívott küzdelemben nőtt naggyá. Életműve azonos rangú minden más, Magyarországért és a magyarságért tett és végzett nagy cselekedettel… Életének lényege az emberszeretet, az emberbecsülés, a gyenge, a bajba jutott, a kiszolgáltatott, védtelen segítése.”
Nyugodjék békében! Az örök világosság fényeskedjék neki!
