Nagy Imre, a mártírsorsú miniszterelnök és kivégezett társainak 1989-es újratemetése alkalmából emléküléssel emlékezett a parlament, amelyen Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke mondott ünnepi beszédet. Az alábbiakban ez olvasható.
Nagy Imre és kivégezett társainak 1989-es újratemetése alkalmából tartott emlékülés a parlamentben (Budapest, 2020.06.16. MTI fotó)
1956 októberében szinte egyik napról a másikra lepték el Budapest utcáit, épületeit a lyukas zászlók, melyek egyfajta népítéletként tettek hitet a nemzeti függetlenség és a jelzők nélküli demokrácia helyreállítása mellett.
November 4-e után azonban a lyukas zászlók már nemcsak a forradalom néhány boldog napjára és a szabadság reményére emlékeztettek minket, hanem arra is, hogy több százezer ember véglegesen kiszakíttatott nemzettestünkből. A forradalomban elhunytak, a kádári megtorlásoknak áldozatul esettek, az emigrációba, száműzetésbe kényszerítettek tömege megmutatta a világnak, hogy az emberarcú szocializmus álarca mögött megvalósult álságos rendszer nem olyan, mint amilyenről a nyugat-európai kávéházak marxista értelmisége álmodott.
Nagy Imre és kivégezett társainak 1989-es újratemetése alkalmából tartott emlékülés a parlamentben (Budapest, 2020.06.16. MTI fotó)
Az itthon maradottaknak évtizedeken át a kényszerű hallgatás, az elhallgattatás és a hazugság jutott osztályrészül. A forradalmárok ellenforradalmárokká, a hazáért a legszentebb áldozatot is vállalók pedig hazaárulókká lettek. Nem kerülhették el sorsukat és ugyanúgy a terrorgépezet fogaskerekei között találták magukat azok a rendszerből kiábrándult kommunisták és szocialisták is, akik Nagy Imrét követve 1956 őszén a nemzet függetlensége mellett kötelezték el magukat.
Szilágyi József felakasztását és Losonczy Géza börtönbeli meggyilkolását követően 1958. június 16-án Gimes Miklós, Maléter Pál és Nagy Imre kivégzésével megszilárdították hatalmukat a Kádár János vezette kommunisták.
Latorcai János (KDNP), az Országgyűlés alelnöke beszédet mond Nagy Imre és kivégezett társainak 1989-es újratemetése alkalmából tartott emlékülésen a parlamentben (Budapest, 2020.06.16. MTI fotó)
Ekkor még azt remélték, hogy a magyarságot megtorlásokkal és gyilkosságokkal örök időkre el lehet rettenteni. Később már abban bíztak, hogy egy Trabanttal vagy egy SZOT üdülős beutalóval meg lehet vásárolni a magyarság lelkét.
Végül több mint három évtized kellett ahhoz, hogy a történelem változása és a magunk ereje révén igazságot szolgáltassunk. 1989. június 16-án a Hősök terén búcsúztatták Nagy Imre mártírsorsú miniszterelnököt és a társait. Az újratemetésen az ’56-osok képviseletében beszédet mondó Rácz Sándor, valamint a magyar ifjúság nevében felszólaló Orbán Viktor, akárcsak a rendezvény többi szónoka és a megjelent 200 ezres tömeg tagjai akkor még nem tudhatták, hogy bátorságuk és elszántságuk a nemzeti függetlenség és a szabadság visszanyerésért folytatott küzdelem egyik első szimbolikus lépésévé válik.
A koporsók földbe helyezésével lezárult egy korszak! Egy rendszert is eltemettünk!
A végtisztesség megadásával a forradalom mártírjainak és áldozatainak szimbolikus rehabilitálása is megtörtént. Az üresen álló hatodik koporsóból pedig kiszabadult 1956 meggyalázott és vérbefojtott szelleme, mely egy független, szabadabb és igazságosabb Magyarországért kiáltott.
Nagy Imre és mártírsorsú társai mellett, miként 1989. június 16-án, ma is emlékezzünk közösen mindazokra az ismert és ismeretlen magyarokra, hősökre és áldozatokra, akik 1956-ban mindenüket feláldozták Hazánk sorsának jobbra-fordításáért.
Soha se feledjük, ha a hősök emlékét megtartjuk, tetteik és eszméik örökké élni fognak!
Dr. Latorcai János
az Országgyűlés alelnöke
