– Erika, mire figyeljenek a szülők a tanévkezdéskor, hogy legféltettebb kincsük: gyermekük jól képzett, versenyképes emberré növekedjen, és ne csak eredményes, hanem sikeres felnőtt lehessen az Európai Unióban?

- Legfontosabb, hogy a szülők ne stresszeljék sem magukat, sem gyermekeiket az iskolába lépéssel.

Az iskola nem egy büntető intézmény, „mumus”, amitől félni kell, hanem a „csodák világa”, ahol rengeteg érdekes dologgal lehet megismerkedni. A tanító néni nem őrmester, aki egyfolytában fegyelmezi a gyereket, s a csintalankodásért büntet. Ehelyett inkább olyan, mint egy jó tündér, aki szeretettel, türelemmel, sok játékkal, mesével, mondókával vezeti a rábízott apróságokat a „Tudás Birodalmába”.

Fontos, hogy a szülők minden nap beszélgessenek a gyerekekkel arról, mi volt aznap a legjobb, legérdekesebb, mi történt velük. Sok munkájuk, a felgyorsult világ ellenére is mindig legyen idejük gyermekükre, hallgassák meg figyelemmel az ő problémáikat, okosan szeressék őket!

– A 2002 utáni években éppen a tankönyv ügyében alakult ki hazánkban a legveszélyesebb korrupció, a Gondviselésnek köszönhetően azonban egyetlen újságíró sem esett ki ablakon. Ma a tankönyvek ingyenesek. Mennyire becsülik meg ezt a családok?

- A tanévkezdés, mindannyian tudjuk, nagy anyagi terhet jelent a családok számára. Ennek tükrében még inkább üdvözölendő a polgári kormány azon intézkedése, hogy most már a közoktatás egészére kiterjedt az ingyenes tankönyvellátás. A fiatal szülők számára ez már természetes, s nem is gondolják, hogy mekkora terhet vesz le a vállukról az állam.

Sok kritika is éri, főként ellenzéki oldalról, a tankönyvjegyzékben szereplő könyveket. Ezek túlnyomó többsége véleményem szerint megalapozatlan, inkább a megszokotthoz való görcsös ragaszkodás, az újtól való idegenkedés mondatja ezeket a kritikákat. 13 évi tankönyvfelelősi tapasztalatom alapján bátran állíthatom, hogy a tankönyvek a tanévkezdésre valóban mindenki számára rendelkezésre állnak. Meggyőződésem, hogy az igazi pedagógus, akinek ez a foglalkozás nem csak a szakmája, hanem a hivatása is, bármilyen tankönyv, oktatást segítő eszköz segítségével tud eredményes munkát végezni – ez csak hozzáállás kérdése. Nem tankönyvet, tananyagot és elsősorban gyereket tanítunk.

Úgy tapasztaltam – és itt elsősorban az alsó tagozatra gondolok –, hogy a korábbi tantárgyanként 12-15 féle tankönyvből, azok maradtak választhatók, amiket a pedagógusok egyébként is legnagyobb számban rendeltek, illetve az úgynevezett újgenerációs tankönyvek. Így mondhatjuk, hogy a tankönyv kínálat a pedagógusok visszajelzései és az innováció, a folyamatos fejlődésre való törekvés alapján áll össze.

– Az étkeztetés mekkora terhet vesz le a családokról, és hogyan segíti elő a gyerekek közösséggé válását?

- A mai rohanó világban mindenki örül annak, hogy gyermeke rendszeresen, változatos meleg ételhez juthat az iskolában. A 16 óráig iskolában tartózkodás miatt ez különösen fontos. A mai köz- és gyermekétkeztetési előírások figyelembe veszik az egészséges táplálkozás alapelveit is. A gyermekek egy része ugyan idegenkedik az új ízektől, számukra ismeretlen ételektől, de fokozatosan meg lehet szerettetni velük. Nagyon jó az iskolatej és az iskolagyümölcs program is. Gyakran hallani a médiában a gyermekéhezésről. Ez ellen is sokat tesz és tett már eddig is a hivatalban lévő kormányzat. A leginkább rászoruló családok gyermekei számára térítésmentesen biztosított a napi háromszori étkezés, a 3 vagy több gyermeket nevelő családok pedig 50%-os kedvezményben részesülnek anyagi helyzetüktől függetlenül. Még a tanítási szünetek alkalmával is igényelhető a rászoruló gyermekek számára étkeztetés.

Az együtt étkezés mindig egyfajta közösségi élmény is. Egyúttal remek lehetőség a kulturált étkezési szabályok elsajátítására. Természetesen ez sem megy varázsütésre, türelemre és időre van hozzá szükség.

– Milyen tanácsokat adna a tanévkezdésre készülő kisgyermekek szüleinek?

Néhány hasznos tanács a leendő elsősök szüleinek:

- Ne tanuljunk előre a gyermekkel, helyette hallgassuk meg, beszélgessünk, játszunk vele.

- Az iskolai szabályok könnyebb elfogadása érdekében, játsszunk társasjátékot, ahol mindenkinek be kell tartani a szabályokat. Veszíteni is tudni kell!

- Süssünk (gyúrás, dagasztás) együtt a gyermekkel, ez nagymértékben fejleszti a finommotorikus képességeket, csakúgy, mint pl. a gyöngyfűzés.

- A nyár hátralévő részében mozogjanak sokat a szabadban. Fontos a „rohangálás”, biciklizés stb.

- Vonjuk be a gyermeket az iskolatáska, tolltartó, egyéb tanszerek kiválasztásába!

- Ha gond még számára a cipőfűz megkötése, vásároljunk tépőzáras sportcipőt a testnevelés órákra.

- Fontos, a tanszerek vásárlása előtt, ragaszkodjunk az iskolától kapott „eszközlistához”, ne vegyünk meg felesleges dolgokat! Viszont, ha van rá lehetőségük, vásároljanak jó minőségű taneszközt, mert azzal könnyebben boldogul a gyermek, és több örömet is lel a tanulásban (pl. jól megfogható ceruzákat, szépen fogó színeseket).

- A füzeteknél érdemes figyelni a vonalazásra: egyrészt az elsős és másodikas, illetve harmadikas és negyedikes vonalazás különbözőségére, másrészt arra is, hogy a vonalazás egyértelmű legyen a füzetben (ne legyen nyomdai hibás).

- Minden szülő szeretné, ha gyermeke a legjobbak közt lenne. Azonban minden gyerek fejlődése más és más. Ne terheljük túl elvárásokkal és különórákkal, hagyjuk őt szakkört választani, játszani, gyereknek lenni. A végeredmény így lehet a legjobb.

- Végezetük, szeretném felhívni arra még a figyelmet, hogy bár a nemzeti alaptanterv kialakítása, az egyes intézmények oktatási programja és az oktatásban közreműködők (pedagógusok, pedagógiai asszisztensek, hitoktatók) igyekezete is sokban hozzájárul a gyermekek értékrendjének kialakulásához – a szocializáció, a mintavétel elsődleges közege a család. Az oktatási-nevelési munka azokon a pontokon tud igazán eredményes lenni, amelyeken az otthoni környezet megerősíti az iskolában tanultakat.