Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, a KDNP frakcióvezetője (KDNP Fotók / Váli Miklós)

Az alábbiakban Harrach Péter köszöntő beszédét olvashatják, mely a Keresztény Civil Szervezetek 17. Országos Fórumán hangzott el az Országház Felsőházi termében, 2018. november 8-án

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az ember alapvető igénye, hogy legyen otthona. Van, akinek csupán lakóhely jut és van, akinek biztonságot, otthoniasságot, emberi kapcsolatot nyújtó otthon. Hajléktalan az, akinek nincs saját fedél a feje felett.

A hajléktalanságot sokan rendészeti, közegészségügyi vagy köztisztasági ügyként kezelik, mi szociális kérdésként, vagyis az ember oldaláról közelítjük. A kérdés aktualitását a közterület rendjének és tisztaságának megteremtését célzó törvény életbe lépése adja.

A hajléktalan ember segítségre szorul. Számtalan problémája van, ebből egy a hajléktalanság. Sérültségének okai az előéletében találhatók. Olyan ember, aki elvesztette mindenét. Nem a mi dolgunk, hogy megítéljük saját felelősségét. Sokféle segítségre van szüksége, egészségügyi, lelki, anyagi, foglalkoztatási és természetesen az otthont pótló szállás biztosítására. A többség él a lehetőséggel és meg is kapja. Magyarországon, ha nem is tökéletes, de jól működik az ellátó rendszer.

Az aktualitást adó közterületi probléma kapcsán első feladat az ott élő hajléktalan ember bevonása ebbe a rendszerbe. Emberhez méltó körülmények közé kell juttatni a méltatlan körülmények között, az utcán élő embert. A történetnek van egy másik szereplője, a közterületet közlekedésre, várakozásra, találkozásra használó ember. Az ő szempontját is figyelembe kell venni. A rend és tisztaság megteremtéséből konfliktus keletkezik. Néhány hajléktalan nem működik együtt, sőt agresszív. A konfliktus másik generálója a liberális jogvédő. Ő úgy gondolja, hogy mindenki megtehet mindent. Rosszul értelmezett humanizmusból változatos eszközökkel gátolja a probléma megoldását.

Van az ellátó rendszernek és az állami felelősségvállalásnak egy hosszútávú feladata, a kivezetés segítése. Önfenntartó életformához és önálló lakhatáshoz segíteni azokat, akik erre alkalmasak. Természetesen az önerő megmozdításával.

A hiteles keresztény megoldás ebben az esetben sem lehet egyoldalú. Az ember iránti empátia és a normák által rendezett világ megteremtése együttes képviseletét jelenti. Akkor is ezt követjük, ha vannak, akik a határtalan engedékenységet vélik a keresztény szemlélet követelményének. Ők álkereszténynek neveznek minket. A dolog bája, hogy maguk meglehetősen távol állnak a kereszténységtől, sőt gyakran aktív egyházgyűlölők. Mindez a közéleti szerepvállalás velejárója. Azt tudjuk, bár nem ezért szeretjük.

Azt kívánom, hogy ma lássuk meg a hajléktalanban ugyanazt az emberi méltóságot, amelynek mi is részesei vagyunk, és azt, hogy nem a tőlük való megtisztítás, hanem a rajtuk való segítés vezet el a közterület rendjének megteremtéséhez.