Az éjféli szentmisét Erdő Péter Esztergom-budapesti érsek celebrálta a Szent István-bazilikában (MTI Fotó: Illyés Tibor)

Isten párbeszédre hív és boldoggá akar tenni minden embert – mondta Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek a fővárosi Szent István-bazilikában szenteste.

A zsúfolásig telt székesegyházban Erdő Péter arról beszélt: Isten nagy terve az egész emberiség szabadulásának és boldogságának nagyszerű ajánlata.

„Arra hív minket, hogy túl a tér és az idő határain az ő szeretetében boldogok legyünk.” Ezért mondja az angyal a pásztoroknak: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek, szabadító született nektek Dávid városában.”

A bíboros azt kérte: örüljünk Jézusnak, aki társunk marad az idők végéig, és osszuk meg másokkal is „ezt az alapvető, nagyszerű örömet”!

Ne sajnáljuk az időt arra, hogy „szeretetben együtt legyünk. Mert ha arra figyelünk, hogyan szerezhetünk másnak örömet, egyszerre csak azt fogjuk észrevenni, hogy mi is boldogabbak vagyunk” – fogalmazott.

„És akkor hozzánk is elérkezik a béke. Akkor rajtunk keresztül is előrehalad a nagy terv, amely minden emberi szándékot és elgondolást meghalad” – tette hozzá.

Erdő Péter kitért arra is: karácsonykor Isten „nemcsak megmagyarázza nekünk a tervet, amely a mi értelmünket meghaladja, hanem eljön közénk, közösséget vállal velünk. Gyöngék közt gyönge lesz, szegények közt szegény, elnyomottak közt eltiport és megalázott. Szenvedő a szenvedőkkel”, és közben „mégis erős Isten”.

Ezzel pedig „villámként hasítja szét az emberi gondolkodás látóhatárát. Megmutatja, hogy a gyöngeség összefér az erővel, mert a történelemnek és az emberi életnek célja van” – mondta a bíboros.

Erdő Péter homiliája az alábbiakban olvasható:

Tele van a világ nagy tervekkel. Tervezzük a munkánkat. Tervezzük a szabadidőnket. Tervezzük az életünket. Tervezzük az építkezéseket. Tervek születnek egész társadalmak, kultúrák, népek életéről. Agendák, programtervek irányítják a nagy nemzetközi szervezetek működését is.

Jézus születésének elbeszélésében Lukács evangéliuma elmondja, hogy Augustus császár rendeletet adott ki az egész földkerekség összeírására. József pedig Máriával sodródott a többiekkel együtt. Mentek, hogy teljesítsék a rendelkezést, de a vesztesek közé tartoztak. Még szállás sem jutott nekik. Máriának istállóban kellett világra hoznia fiát, akit éppenhogy bepólyált, de még egy ruháskosarat sem tudott kibélelni a számára. Az istálló jászlába fektette az újszülöttet. Pedig róla szólt az angyali üdvözlet, hogy „nagy lesz ő, a Magasságbeli fiának fogják hívni, hogy Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog mindörökre”. Uralkodni fog ő mindörökre? Már Izaiás prófétánál megjelenik egy gyermek alakja, akit Isten ajándékozott, akinek a vállán van a hatalom, és akinek a neve Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Ő erősíti meg a jogot és az igazságot, mégpedig mindörökre. Az ősi jövendölés titokzatos szavai emlékeztetnek az Ószövetség nagyjaira. Mintha a csodálatos, bölcs tanácsadó Salamon lenne, az Isten erejével harcoló hős Dávid király. Az örök atya alakjában mintha Mózest fedeznék fel sokan, a Béke Fejedelme is idézheti a pátriárkák világát. De mindez, így együtt, az örökkévaló uralom távlatában mégis a profán történeti alakok fölé emeli azt a személyt, akire ezek a nevek valóban ráillenek. A régi szöveg egyes változatai a Csodálatos Tanácsadó név helyett a Nagy Tanács Hírnöke címmel illetik ezt a szinte földöntúli fényben megjelenő személyiséget.

A Nagy Tanács pedig Isten terve. Az alkotóé, aki bölcsességben és szeretetben teremtette a világot, benne az embert. Ő hívta párbeszédre a szabad emberi személyt, ő akar boldoggá tenni minden embert. Terve pedig az egész emberiség szabadulásának és boldogságának nagyszerű ajánlata.

De hogyan akarhat boldoggá tenni minket a Mindenható, ha mégsem vagyunk mindnyájan boldogok? Hogyan létezhet a rossz, a gyűlölet, a pusztítás, a szenvedés? Hogyan kerülhet a hamis ítéletek és tévedések, a bizalmatlanság és az önzés önpusztító örvényébe az emberiség, ha Isten boldoggá akar tenni bennünket? A keresztény hagyomány beszél a gonoszság titkáról. Szól arról, hogy értelmünk elhomályosult és akaratunk hajlik a rosszra. De mindez csak utalás az esendőség és a bajok forrására. Milyen maga a Mindenható, aki jót akar nekünk? Ő hogy értékeli mindezt?

Erre ad választ a karácsony. Mert Isten nemcsak megmagyarázza nekünk, hogy mi az iránya annak a nagy tervnek, amely értelmünket meghaladja, hanem eljön közénk. Közösséget vállal velünk. Gyöngék közt gyönge lesz, szegények közt szegény. Elnyomottak közt eltiport és megalázott. Szenvedő a szenvedőkkel. És közben erős Isten. Ezzel villámként hasítja szét az emberi gondolkodás látóhatárát. Bemutatja, hogy a gyöngeség összefér az erővel, mert a történelemnek és az emberi életnek célja van. Mert Isten arra hív minket, hogy túl a tér és az idő határain az ő szeretetében boldogok legyünk. És akkor megértjük az angyal szózatát: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: szabadító született nektek Dávid városában”.

Ha pedig öröm, hát legyen karácsony! Tudjunk mi is örülni Jézusnak, aki társunk marad az idők végéig. Ha szeretteinkkel találkozunk, osszuk meg velük ezt az alapvető, nagyszerű örömet! Ne sajnáljuk az időt arra, hogy szeretetben együtt legyünk! Vegyünk erőt magunkon, mert ha arra figyelünk, hogy hogyan szerezhetünk másnak örömet, egyszerre csak azt vesszük észre, hogy mi is boldogabbak vagyunk. Ha nem jut idő, hogy mindenkit köszöntsünk, ha összetorlódik az ajándékozás, gondoljunk arra, hogy szerethetjük egymást ünnepek után is, hogy semmi sincs veszve, ha mindenkinek jót akarunk.

És akkor hozzánk is elérkezik a béke. Akkor rajtunk keresztül is előrehalad a Nagy Terv, amely minden emberi szándékot és elgondolást meghalad. Ámen.