November 5-én Dr. Bagdy Gábor, a KDNP budapesti elnöke vezetésével a fővárosi kereszténydemokraták megkoszorúzták Barankovics István, Kovács K. Zoltán és Varga László sírját a Fiumei úti sírkertben.
November első napjaiban különösen sokat gondolunk halottainkra – és ez nemcsak az egyes emberekre, családokra, de a pártokra is igaz. A KDNP főváros szervezete ezt az alkalmat is megragadta, hogy sírhelyükön emlékezzen a (Keresztény)Demokrata Néppárt egykori vezetőire.
Beszédében Bagdy Gábor felidézte Barankovics István legendás találkozását Rákosi Mátyással. 1949. január 25-én Rákosi megbeszélésre invitálta Barankovics Istvánt, a Demokrata Néppárt, az utolsó legálisan működő ellenzéki párt vezetőjét.
Érdemes idézni Barankovics István naplójának idevágó részéből Rákosi szavait:
– A Mindszenty-per hamarosan le fog zajlani. Az elsőfokú tárgyalás után, olyan időben, amely nem az önök, hanem a mi számunkra a legalkalmasabb, a Néppárt közölni fogja önkéntes feloszlatását és kijelenti, hogy feloszlásának oka nem a kormány által alkalmazott erőszak, hanem az a belátás, hogy a Néppárt antidemokratikus és népellenes politikát folytatott, és mint magyar és keresztény párt lelkiismereti konfliktusba került, mert Róma Mindszenty kardinális jogtalan védelmében durván beavatkozott a magyar állam belügyeibe. A párt önkéntes feloszlásának legfőbb okául azt a lelkiismereti konfliktust, amelyet a római Szentszék okozott, kell majd megjelölni, és a Néppártnak a Vatikánt el kell ítélnie. Természetesen a nyilatkozat megtétele után a Barankovics-párt tagjainak nem lesz semmi bántódásuk. A nyilatkozat nélkül azonban nincs salvus conductus.
A KDNP budapesti szervezete nevében Bagdy Gábor elnök helyezte el a megemlékezés koszorúját a párt egykori vezetőinek sírjánál (Fotók: KDNP Budapest)
Barankovics természetesen határozottan visszautasította Rákosi ajánlatát. S amikor a pártvezér figyelmeztette ennek a döntésének következményeire, így szólt:
– Nagyon is tudom, hogy a hatalomnak ki vagyok szolgáltatva, tudom, hogy csak a lét és a becsület között van választásom, de a becsületet választom.
Erre mondta Rákosi: Ön nem evilági ember!
S ebben a diktátornak – az ő szempontjából – talán igaza is volt.