- A közelmúltban Leung Ting nagymesterrel edzhetett, mit jelentett ez az ön számára és miért fontos a mindennapjaiban, hogy kungfuzik?

- Ez mindig nagy élmény, hiszen már több ízben járt Magyarországon a nagymester. Most 75 éves, és hihetetlen az életútja. Hongkongban él, még Jip Man nagymesternél tanult Bruce Lee-vel együtt. Leung Tingtől Jackie Chan is szokott leckéket venni a filmjei előtt. Jómagam harminc éve gyakorlom a wing tsung kungfut. A küzdősportokra és a harcművészetre úgy tekintek, mint ahogy azt Márai Sándor megfogalmazta: a legnagyobb és legizgalmasabb utazás önmagunk megismerése, hogy mire vagyunk képesek. A kungfunak köszönhetően fizikai, szellemi és lelki értelemben is sok mindent megismertem önmagamról. Saját gyengeségeink leküzdése nagyon fontos, mint ahogy az is, hogy tiszteljük az ellenfeleinket. Egyébként az ellenfelek azok, akik felismerik a gyenge pontjainkat, tehát segítik a mi épülésünket, fejlődésünket.

- A politikában ez biztosan hasznos.

- Igen, a verbális karate világában is hasznos. 

- A Magyar Nemzetben nemrég jelent meg egy publicisztikája, amiben a brüsszeli szankciók negatív következményeiről is ír. Abban szóba hozza a nemzeti konzultációt is: miért indította azt a kormány?

- Az elmúlt években láthattuk az Európai Unió gyengeségeit a migrációs válság idején is, majd a nehézségeket a Covid-járványnál a különböző vakcinák beszerzésénél. A válaszok, amiket megfogalmaz Brüsszel az orosz-ukrán háború kapcsán, rosszak. Ezek a szankciók, amik az energiára vonatkoznak, nem hozzák meg a várt eredményt. Ezzel szemben az Európai Unióban energiaválság van, és ki tudja, hogy ennek, milyen mély gazdasági következményei lesznek még. Már látjuk az inflációt, a különböző élelmiszeripari termékek árainak elszabadulását, és nyilván a földgáz és az olaj árának drágulását. Minderről nem kérdezik meg az embereket, ezért ennek szerintem lesznek társadalompolitikai következményei, mint ahogy azt már látjuk néhány országban a választási eredményekben. Bölcsebben kellene döntéseket hozniuk, és figyelni kellene az emberek véleményére. A magyar kormány pont ezt teszi: nemzeti konzultáció keretében 12. alkalommal kérdezi meg a polgárokat. Minden magyar család érzi a saját bőrén, hogy ez nem helyes irány, amit most Brüsszelben képviselnek. Persze ennek a problémának mély gyökerei vannak. Jómagam kereszténydemokrata politikusként azt gondolom, hogy minden civilizáció valamilyen fajta vallási talapzaton jött létre. Tudjuk, hogy az igazi erő a szellemiségünkben és a hitünkben van. Ha az megrendül, a spirituális válság hatással lesz a gazdaságra, s mindenre. Ha megnézzük egy civilizáció fejlődéstörténetét – mondhatnám akár a Római Birodalmat is példaként –, van egy kialakulási fázis, majd azt követi a növekedés, végül eljut egy kiteljesedéshez, kvázi birodalmi léthez. Ezután jön a hanyatló szakasz, amit invázió követ: vagy elfoglalja egy másik civilizáció, vagy valamilyen módon asszimilálja, megszállja. Ha az Európai Unió a keresztény fundamentumában nem tud megerősödni, akkor nagyon nagy bajban lesz.

- A szomszédunkban háború dúl, s bizonyára sokakat foglalkoztat a kérdés: mennyire vagyunk most biztonságban?

- Magyarország nemcsak történelmi tapasztalataiból, hanem földrajzi elhelyezkedéséből, érdekeiből adódóan is azt mondja: békére van szükség. Tárgyaljanak a felek, mert ha nem tárgyalnak, nem lesz béke. Ebben persze szerepe van az Amerikai Egyesült Államoknak is. Jóval több, mint egymillió ukrán menekült érkezett Magyarországra, jelentős részük ugyan továbbment, de senki nem állíthatja azt, hogy Magyarország nem segít ebben a helyzetben. A háborúból azonban ki kell maradnunk.

- A szociális törvény tervezett módosítása kapcsán dr. Székely János megyés püspök kérte, hogy az Alaptörvényben rögzített mondat – „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét” – ne sérüljön a változások után. A KDNP mennyire alkalmazza egy egyházi vezető iránymutatásait egy ilyen esetben?

- A társadalom formálása során természetesen odafigyelünk egyházi vezetőinkre, akik hihetetlen munkát végeznek most is: szociális, oktatási területen vagy lelkünk megerősítésében. Püspök atya felhívása megerősíti azt az elkötelezettségünket, hogy oda kell figyelnünk az elesettekre, és felelősségünk, hogy segítsük őket a különösen nehéz helyzetben.

A szociális területtel kapcsolatban sohasem lehetünk elégedettek, mindig lehet többet, jobban tenni a rászorulók érdekében. A szüleimen keresztül átélt közelmúltbeli tapasztalataim is ezt erősítették meg. Az idősek ápolása kórházi körülmények között hagy kívánni valót maga után, miközben sok áldozatkész orvosunk és ápolónk van. Bízom benne, hogy az egyházaknak egyre bővülő szerepe lesz a szociális ellátások terén, hiszen hozzáállásban, emberségben, lelkületi kérdésekben komoly tapasztalatokkal rendelkeznek. Állami segítséggel tovább bővülhet a szerepük, és ez komoly előrelépést jelenthet az ellátottak minőségi gondozásában.