Soltész Miklós: Soha nem merte megengedni magának még a pufajkás Horn Gyula sem, hogy úgy beszéljen a parlamentben, mint Jakab Péter

Meg kell őrizni a politikának a becsületét, tiszteletét, mert ha ez nincs meg, akkor gyenge lábakon áll a választópolgárok felhatalmazása – minderről Soltész Miklós államtitkár beszélt a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív interjúban.

Soltész MiklósSoltész Miklós országgyűlési képviselő, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnöke

Kedden került az országgyűlés elé az Alaptörvény módosítása, amely többek között a Magyarországon élő gyermek biztonságát hivatott szolgálni. Miért gondolták fontosnak, hogy alaptörvényben is rögzítsék az egyébként evidenciának tűnő fogalmakat?

Olyan időket élünk, amikor az életellenes erők megpróbálják legyőzni az életpárti erőket. Meg kell védenünk a házasság és a család fogalmát, intézményét, még egyértelműbbé téve, mit értünk ez alatt. 

A magyar emberek döntő többsége a keresztény kultúrán alapuló értékrend szerint akarja nevelni a gyerekét,

ebben segítenünk kell őket. Szintén fontos a gyerekek harmonikus fejlődése, születési nemüknek megfelelően.

Az ellenzék mégsem fogadta kitörő örömmel a javaslatot. Önnek elég határozott véleménye van a kérdésben.

Minden korban, minden országban vannak a politikában olyan erők, amelyek minden, tucatnyi embert felvonultató tüntetésükön és egyéb akcióikban olyan szavakat, kifejezéseket használnak, melyekről már joggal hihettük, hogy az ötvenes-hatvanas évek után a történelem szemétdombjára kerültek. Nálunk a Gyurcsány-féle társaság, a DK képviseli ezt a stílust, de időnként a baloldali összeborulás többi szereplőjénél is elgurul a gyógyszer és mondanak hasonlókat. Hála Istennek, a magyar társadalom túlnyomó többsége nem vevő ezekre a szólamokra. Az emberek tudják, hogy a kereszténység ezeréves gyökerei azok, melyek kultúránkat meghatározzák. Azok is így gondolkodnak, akik egyébként nem templomba járók vagy nem hívők.

A brüsszeli liberális politika céljai egyértelműek, hisz egész Európára akarják ráerőszakolni nézeteiket, mint épp a genderideológia, LMBTQ és egyéb ideológiák, melyek a társadalomtól összességében teljesen idegenek. A magyar kormány azonban teljesen ellenáll ennek. Felmerült -e bármikor önökben, hogy engedjenek a nemzetközi nyomásnak?

2010-ben, amikor kormányra kerültünk, több nagy feladatot tűztünk ki magunk elé, az egyik legfontosabb a családok támogatása mellett a nemzet újraegyesítése volt. 

Az a bűn, amit Gyurcsányék követtek el a nemzet ellen, komoly sebet hagyott a társadalomban,

ezt mindenképpen szerettük volna orvosolni. 2010-ben még a toldozott-foldozott alkotmány volt életben, amely 1990 óta ugyan sok tekintetben változott, mégis magán viselte a kommunista jegyeket. Napjainkban megdöbbentő látni, milyen veszélyes tendenciák indultak el felgyorsult világunkban. Amikor 2011-ben elfogadtuk az új Alaptörvényt, nem gondoltuk, hogy kilenc év múlva olyan kérdésben kell módosítanunk, amely korábban teljesen természetesnek számított, hiszen senki nem kérdőjelezte meg, hogy apa-e az apa és anya-e az anya. A levegővételről sem beszélünk, annyira természetes. 2020-ban mégis alaptörvényi szinten is definiálni szükséges ezeket a fogalmakat, illetve rögzíteni kell, hogy ha a gyermek fiúnak születik, akkor fiú. Megtesszük, mert most erre van szükség a gyerekek és családok védelmében.

Már az is nagy ellenállásba ütközött, hogy a házasság fogalmát is alkotmányba rögzítették, emlékezetes, mekkora liberális hisztéria bontakozott ki. 

Ez olyannyira így volt, hogy komoly nemzetközi támadást is indítottak ellenünk, ami bár sok nehézséget okozott, nagy elismerést is hozott nekünk. A világ számos országában felfigyeltek arra, hogy a magyar kormány szükségét érzi annak, hogy ez Alaptörvényben legyen rögzítve. Akkor még nem volt ennyire elfogadott a gender-mozgalom, ami szerintem pótcselekvés a liberálisok részéről. Egyértelműen kitűnik, hogy

újabb támadást indítottak a nemzetek – és nem csak a magyarokról beszélek –, valamint a családok és a hagyományos értékek, tehát a teremtett világ ellen.

Erre oda kell figyelni. Szerintem el kell határolni, hogy mi az, ami teljesen természetes alapjog és mi nem az. Az, hogy az ember tiszteletben tartja a másikat, az mindenki számára természetes kell, hogy legyen. Tiszteletben tartjuk, ha valaki másként gondolkodik, vagy másképp cselekszik, emiatt senkit nem szabad gyűlölni. Ez nem kérdés. De ez nem jelenti azt, hogy kritika nélkül minden törekevést támogatnunk kellene. Nem elfogadható például, hogy az LMBTQ-mozgalom erőszakosan beleavatkozzon a gyerekeink életébe, fejlődésébe. Rendkívül torz elképzelés az is, hogy majd a gyerek eldönti, milyen nemet választ magának. Fontos hangsúlyozni, hogy amikor ezekről beszélünk, soha nem az embert utasítjuk el, hanem a hitünk és meggyőződésünk szerinti erkölcsi rosszat, a morális értelemben vett bűnt. Ez fontos üzenet. Ahogy az is, hogy a normalitástól nem szabad eltérni.

Lengyelországban most forrongások törtek ki az abortusztörvény miatt. Főleg a feministák és az LMBTQ-aktivisták támadják a templomokat. Mit gondol államtitkár úr, nekünk magyaroknak, kell-e ehhez hasonló támadásra számítanunk?

Lengyelországot és Magyarországot az évszázadok során folyamatos támadások érik, gondoljunk bele a lengyel vagy a magyar történelembe. Mindig le akartak bennünket gyalulni, de még mindig itt vagyunk. A második világháború kezdetekor a világ semmit nem tett a lengyelek érdekében, védelmében, ők mégis megmaradtak, élnek, gyarapodnak. Nem meglepő, hogy a vadliberálisok ismét támadást indítottak ellenük, nagyrészt a keresztény értékekhez való ragaszkodásuk miatt, de szerintem nagy fába vágták a fejszéjüket. Csakúgy, ahogyan velünk, magyarokkal sem könnyű elbánni.

Az ötvenhatos forradalom vérbírái, a kommunista egyházüldözés elkövetői már vagy halottak, vagy nagyon idősek, ennek ellenére mindig akadnak minden korban olyanok, akik dühödten rontanak a vallásra, a vallásos emberekre hazánkban is. Most is. Mi a véleménye arról, hogy ismét szembe kell néznünk ezzel a rémisztő jelenséggel?

Történelmi csoda, hogy a nyelvében és a környezetében teljesen különböző nemzetünk meg tudott maradni 1000 éven keresztül és nemcsak fennmaradt, hanem fantasztikus dolgokat is alkotott. Igaz ez a művészetre, a tudományra, vagy éppen a kultúrára. Most újabb támadás indult ellenünk is, de ez nem meglepő, hiszen az elmúlt 10 év alatt folyamatosan ezt érzékeljük, végig erős nyomás alatt kellett kormányoznunk. Úgy látom, hogy az emberek többsége – még azok is, akik nem minden intézkedésünket fogadják el – egyetért azokkal a legfontosabb döntéseinkkel, melyeket az ország védelmében vagy a családok támogatása érdekében hoztunk. A miniszterelnök kőkeményen kiáll a magyar emberekért a brüsszeli pénzosztásnál. A Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-éra alatt sajnos nem így volt. Ezt az emberek többsége is elismeri, nekünk pedig az a feladatunk, hogy amit a nemzet nagy része értéknek tart, azt erősítsük. Márpedig a keresztény hit és kultúra ilyen. Az a nép, amelyik nem akarja megőrizni a hagyományait, nem tiszteli elődeinek akaratát, küzdelmét és nem tartja meg keresztény hitét, szerintem pusztulásra van ítélve. Az elmúlt évek nemzetiségi politikájának alakításakor fontosnak tartotta a kormány, hogy segítsük a velünk élő 13 őshonos nemzetiséget nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik megőrzésében és továbbadásában. A nemzetiségi vezetőkkel együttműködve megsokszoroztuk a nemzetiségi óvodák és iskolák számát, támogattuk intézményeik, illetve a nemzetiségi elődeik által épített, vagy hitük gyakorlása szempontjából fontos templomaik megújítását. Ugyanez elmondható az egyházi közfeladat-ellátás erősítéséről, támogatásáról. A keresztényeket mindig üldözték, elég csak a török időkre vagy a kommunizmus évtizedeire gondolni. Fontos, hogy az egyházak továbbadják a keresztény hitet, erkölcsöt és kultúrát, melynek része a férfi-nő házassága és a család is. Ha ez sikerül, akkor Magyarországon nem lesz az a gender-őrület, amit Nyugat-Európában és Észak-Amerikában látunk, aminek következtében sajnos családokat tesznek tönkre.

Mennyire nehéz keresztény politikusként helytállni ilyen liberális támadásokkal szemben?

A kereszténységben az a hallatlanul nehéz, hogy a békesség és a szeretet üzenetét tudjuk közvetíteni. Egyetlen vallásban sincs ennyire középpontban ez a két dolog. Ha ezt komolyan veszi az ember, akkor vékony a mezsgye, hogyan reagálhat a sokszor méltatlan, nemegyszer aljas támadásokra. Nagyon fontos, hogy a keresztény hitet nem elég az egyházi vezetőknek és a keresztény politikusoknak közvetítenie, ez minden hívő ember kötelessége. Biztos vagyok benne, hogy a jó Isten számon fogja kérni tőlünk, megtettük-e azt, amit tudtunk, kiálltunk-e a keresztény értékek mellett vagy csak sunnyogtunk. A kormány segíti az egyházakat, keresztény közösségeket, bízva abban, hogy ezzel nemcsak őket, hanem szolgálatukon keresztül a körülöttük élőket is támogatja. Minden ember felelőssége óriási, a politikusoké még inkább, pláne, ha egy, a keresztény nevet magában foglaló pártnak a tagjai. Fontos, hogy olyan válaszokat adjunk egyes témákban, melyekkel a keresztény üzenetet tudjuk közvetíteni. Persze ez a felelősség határozottságot és időnként keménységet kíván, ahogy Jézus is odacsapott, ha kellett.

Ilyen például az érzékenyített társadalom eszméje?

A gendermozgalom és sok, az érzékenyítés jelszava mögé bújtatott szólamokkal próbálkozó csoport tönkre akarja tenni a család fogalmát, ezért ebben a kérdésben keményen fel kell lépnünk, hallatnunk kell a hangunkat. 

A Fidesz-KDNP kormány nemcsak a keresztény, hívő emberek értékeit, hanem minden magyar emberét képviseli.

Ahogy telnek az évek, egyre inkább rádöbbenek arra, hogy bár a Tízparancsolat és a keresztény tanítások sokszor nehezek, és nyilván sokszor el is esünk betartásukban, ezek nem azért vannak, hogy korlátozzanak minket, hanem hogy hosszútávon sokkal nagyobb erőt adjanak. Érdemes ezekre odafigyelni, a keresztény tanítások jó életvezetési tanácsok is.

Mikor érezte először az életében azt, hogy ki kell állnia és képviselnie kell a keresztény értéket, hitet?

Nem egészen 14 éves koromban. November táján kellett egyházi iskolába jelentkezni, engem a piaristákhoz fel is vettek. Aztán egyszer behívattak az igazgatóiba, ott várt az igazgató, aki egy jó nagy komcsi volt, a helyettese, aki ráadásul munkásőr is volt, valamint az osztályfőnököm. Ott álltam egyedül velük szemben és azt hallgattam, hogy miért menjek más iskolába, miért ne egyháziba. Rengeteg lehetőséget felkínáltak, csak ne a piaristákat válasszam. Én határozottan kiálltam az elhatározásom mellett, nem hagytam magam. Később rájöttem, ott a Szentlélek segített, hiszen egy 13 és fél éves gyerek honnan venné a bátorságot, hogy ilyen “hatalmasságoknak” ellent mondjon? Szerintem, ha az ember Istenre tekint és meri felvállalni a küzdelmet, az a javára válik.

Ön politikus, keresztény ember. Volt-e olyan döntés, ami a hite miatt nehézséget jelentett?

Igen, előfordult. 2010 után komoly átalakításokra volt szükség a nyugdíjrendszertől kezdve a balliberális kormányzás alatti károk helyreállításáig, súlyos döntéseket kellett meghozni. 2010-2014-ig szociális ügyekért felelős államtitkár voltam. A segélyekkel kapcsolatos döntések például nagyon nehezek voltak, mert a rengeteg érv, ellenérv és a sokféle, összetett szempont sűrűjében nehéz volt meglátni, mi a jó az adott helyzetben. Megjegyzem, az egyházaknak, egyházi karitatív szervezeteknek nagy szerepük van abban, hogy 2010-ben szemléletváltás kezdődött a szociális területen. Ez a támogatottak életviteléhez adott mintákban, az igényességben, valamint a karitatív tevékenységhez kapcsolódó, megújuló energiaforrásokat is használó beruházásokban is megnyilvánul. A rokkantnyugdíj-rendszerrel hatalmas probléma volt, erre talán sokan emlékeznek. Nem volt jó a rendszer, méltatlan volt azokra nézve is, akik erre tényleg jogosultak voltak. Ennek  átalakítása a kormányon belül is nagy vitákat váltott ki, pontosan azért, mert a legjobb döntést akartuk hozni. Volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam, feladom. De a hit és az imádság segített. Most, 8-10 év távlatából azt gondolom, megérte. Szerintem már az egész ország látja, hogy fontos volt meghozni azokat a döntéseket. Sok olyan helyzet van az ember életében politikusként is, amikor mérlegre kell tennie dolgokat, és van, amikor úgy érzi, nem engedhet abból, amiben hisz. Nekem személyesen akkor voltak a legkeményebb vitahelyzeteim. De a hittel képviselt álláspontnak és az őszinte párbeszédnek is köszönhetően szerintem a lehető legjobb döntés született.

Ön szerint a Jakab  Péter-típusú emberek milyen mértékben rombolják a politikusok megítélését?

A politikának kell, hogy legyen becsülete és tisztelete, mert ha ez nincs meg, akkor gyengébb lábakon áll az emberek felhatalmazása. A politikus felelőssége nagyon fontos. Soha nem merte megengedni magának még Horn Gyula sem – hiába volt kommunista, sőt, pufajkás –, hogy így beszéljen a parlamentben. Még az akkori szocik is tartottak egy szintet a vitában. Az Ön által említett pártelnök viszont nem ilyen, ahogyan sajnos az ellenzéki politikusok többsége sem. Ez azért nagy baj, mert az országot vezetni kell, ez a mentalitás pedig sokat elárul a vezetői képességeikről.

2010 előtt láttuk és megszenvedtük, milyen az, ha nincs valódi, alkalmas vezető.

Idén láthattuk azt is, mennyire gyenge volt Brüsszel hozzáállása a járványhoz, nem hoztak időbeni, érdemi döntéseket. Érzékelhetjük, hogy ez milyen súlyos következményekkel jár. Egy családot, közösséget, vállalatot, pártot és országot is vezetni kell. Bele sem merek gondolni, milyen jövő várna ránk, ha a baloldali ellenzék lenne hatalmon. Ha valaki olyan szinten rombolja a saját politikai közösségét és teszi tönkre pártját, mint ahogy mostani elnöke a Jobbikkal megtette, azt mutatja, hogy semmi másra nem képes, csak arra, hogy a saját hatalmi vágyait teljesítse. Még Gyurcsányékkal is megegyezett, pedig gondoljunk bele, a Jobbik éppen a szemkilövető miniszterelnökkel szemben alakult. Mindez jól mutatja, hogy az értékek nélküli, őrült politizálás nem vezet sehova. Szomorú látni, hogy semmi sem számít a baloldalon, csak a pénz és a hatalom, mindegy, hogy az honnan, kitől jön. Jöhet Sorostól, a négyes metró korrupciós ügyéből, áramlopásból vagy a korábbi budapesti városvezetés által megtakarított pénzből.

Nagyon színes az a paletta, ami a munkáját képezi. Mit szeret benne a legjobban?

A munkám minden részét szeretem, a legapróbb projektektől kezdve. Fontos a közösségi programok, táborok támogatása, a közösségi házak, plébániák, egyházi és nemzetiségi iskolák, intézmények felújítása, és persze szükség van a több milliárdos beruházásokra is épített örökségünk megőrzése és az egyházi közfeladat-ellátást segítő projektek megvalósítása érdekében. Szívesen megyek bárhova, akár a legkisebb településre vagy a határon túlra. Sok jó, tenni akaró, értékes emberrel és közösséggel találkozom az egyházi és nemzetiségi intézményekben, közösségekben is. Fontos, hogy a kormány, illetve egy-egy miniszter, államtitkár hoz ugyan döntést, de a támogatások az emberek adóforintjaiból valósulhatnak meg. Az emberek munkájának és a kormány jó gazdaságpolitikájának köszönhető, hogy az adóbevételekből finanszírozni tudjuk a fejlesztéseket, az egyházi és nemzetiségi területen is. Persze a „pénz, paripa, fegyver” mellett szükségesek azok az emberek, akik a fejlesztéseket, beruházásokat kemény fizikai munkával megvalósítják. Ezért is megalázó és elfogadhatatlan Gyurcsányné elszólása, aki a munkásokat olcsó, tanulatlan embereknek tartja, miközben ő olyan – egyébként zsidó családtól elvett – villában él, amit nyilván kétkezi munkások építettek. 

Az egész ország szegényebb lenne a munkások és az általuk létrehozott értékek nélkül.

Aki most egyetemre jár, vagy irodai munkát végez és télen-nyáron jó körülmények között tud tanulni, dolgozni, gondoljon bele abba, hogy micsoda fizikai – és hozzáteszem: mentális – teljesítmény a mínusz 10 fokban és a 40 fokos hőségben is kitartóan dolgozni például egy állványon. Fontos, hogy elismerjük egymás munkáját. Mindig fantasztikus érzéssel tölt el, ha például felmegyek egy állványra és megnézem egy mesterember munkáját, vagy beszélgetek vele és azt hallom, milyen szeretettel, elhivatottsággal beszél a munkájáról, megemlítve azt, hogy az eredmény nem csupán az ő érdeme, hanem másoké is. Mindenki számít, minden ember fontos. Tisztelnünk kell egymást, mert nemzetünk jövőjének építésében mindenkire szükség van.