Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a KDNP Országos Választmányának elnöke hétfő délután ünnepélyesen átadta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Halmajon az Interaktív Nemzeti Emlékparkot és a Turul-szobrot. Az alábbiakban a politikus avatóbeszédét olvashatják.
Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam – írta Karinthy Frigyes alig pár éves kisfiának a múlt század 20-as éveiben. S valóban, miként a végtagjait elvesztő ember, úgy a magyar nemzeti emlékezet sem volt mind a mai napig képes sem feldolgozni, sem megemészteni azt a traumát, amit az első világháborút lezáró békék és hazánk felprédálása, darabokra szaggatása jelentett.
E gondolatok előre bocsájtásával tisztelettel köszöntöm házigazdánkat, Tóth József polgármester urat, Bánné dr. Gál Boglárka asszonyt a megyei közgyűlés elnökét, Nagy Péter urat a testvértelepülés, Nagyida polgármesterét, az egyházi és világi elöljárókat, és mindenkit, aki megtiszteli jelenlétével a mai ünnepségünket.
Örömmel köszöntöttem volna itt körünkben Halmaj erdélyi testvértelepülésének képviselőit is, de a koronavírus-járvány sajnos nem teszi lehetővé, hogy ma, Szent István napját megelőzően együtt emlékezve tekintsünk a jövőbe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Államalapító királyunk életműve sikerének megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka, hogy több mint ezer év történelmi megpróbáltatásai ellenére ma itt, egy független magyar állam polgáraiként anyanyelvünkön köszönthetjük egymást.
Tehetjük ezt azért, mert Szent István egy erős és öntudatos államot hagyott örökül, mely kiállta az idők próbáját. Első királyunk világosan látta, hogy miként teremthet külső és belső békét és ezáltal miként mozdíthatja elő a magyarság gyarapodását.
Tudta, hogy a kereszténységnek nemzetmegtartó és jellemformáló ereje van!
Tudta, hogy csak egy Európához tartozó Magyarországnak van jövője és azt is tudta, hogy Európa és a kereszténység egymástól elválaszthatatlan.
Pontosan ennek köszönhető, hogy a Szent István által több mint ezer esztendeje lefektetett alapok mind a mai napig elég erősek voltak ahhoz, hogy a hazát újjá és tovább lehessen építeni.
Ennek köszönhető, hogy
a világ magyarsága idén, a trianoni békediktátum 100. évfordulóján már nem csak az ország és a nemzet felprédálásának tragédiájára, hanem az újrakezdésre, a megmaradásra és az összetartozásra is emlékezik,
hiszen a magyarság a legnagyobb nehézségek közepette is kész volt megtartani és továbbvinni Szent István örökségét.
Az I. világháborút lezáró szégyenletes béke után, a nemzetközi elszigeteltség ellenére is képesek voltunk összefogva magunkra találni és alig 10 év leforgása alatt megközelítettük a kiegyezést követő „boldog békeidők” életszínvonalát.
Engedjék meg, hogy felidézzem első olimpiai bajnok bokszolónk Kocsis Antal történetét, aki az 1928-as hollandiai döntőben éppen egy francia versenyző legyőzésével szerezte meg az aranyérmet.
Kocsis hazatértekor – miközben a lelkes szurkolók a szó szoros értelmében kirángatták a vonat fülkéjéből – annyit mondott, csak tette, amit mindenki más is tett volna. A magyar zászlóért verekedett, hogy azt a középső árbocra húzhassák fel, majd hozzátette:
„Ha elvették országunkat, fegyvereinket, láthatták, hogy a puszta öklünk is mennyire erős. Odakint éreztem igazán, milyen összetépett, összerongyolt országból érkeztem. Meg kellett mutatni, helyén van a bátorságunk.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma a helyzet kedvezőbb ugyan, mint 100 éve, de a bátorságunkra és összefogásunkra ma is nagy szükség van.
Az Európai Egyesült Államok létrehozásának és a nemzetek betagosításának terve, valamint a Szent István-i nemzeti-keresztény örökséget tagadó egyre erősödő törekvések visszautasítása valódi bátorságot és közös cselekvést követel.
A nyugati világ forrongó szobordöntögetéseit látva, nem kétséges, hogy lesznek olyanok, akik a ma itt, Halmajon felavatásra kerülő turul szobor szimbolikájában sem az 1000 év megtartó erejét és annak kulturális örökségét, csupán a két világháború közötti pár évtized eltorzult politikai ideológiáját akarják látni és láttatni.
Ezek az emberek tudatosan el akarják felejtetni, hogy őseink számára ez a mitikus madár, élő jelkép, a magyarság szakrális lenyomata, a kultúra eleven része volt. Pozitív jelkép, a termékenységre, az életre utalt, s ami talán a legfontosabb, őseink nemzetünk védelmezőjeként tekintettek rá.
A turul és más ősi szimbólumaink közül sok a XX. század diktatúrái következtében elvesztette korábbi jelentőségét. Erről azonban sohasem maga a jelkép, hanem az azt rosszra használó emberek tehetnek!
A múlt tévedései, politikai hibái nem a turul lényegéből fakadtak, ezért a turul ábrázolásnak igenis helye van ma is!
Külön köszönet illeti a csodálatos alkotásért Ekker Róbert szobrászművész urat, aki egyik interjújában így fogalmazott: Az alkotások, különösképpen a történelmi témájúak, jelek, melyek segítik az eligazodásban a jelen és a jövő nemzedékét az emlékezés igaz országútján, és megköszönöm mindazok munkáját is, akik hozzájárultak az emlékpark megújításához.
Köszönöm polgármester úrnak, hogy felkarolta ezt az ügyet, mely reményeim szerint számos nemzettársunk számára képes lesz megmutatni nemcsak Trianon tragédiáját, hanem a nemzeti együvétartozásunk fontosságát is!
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A bátorság mellett összefogásra van szükség ma is. A politika most talán megosztottabb, mint az elmúlt 30 évben valaha. Kellenek olyan közös fogódzók, melyek túlmutatnak a pártpolitikai és ideológiai csatározásokon. Hiszem, hogy a nemzeti identitás megőrzése és a nemzeti összetartozás erősítése ilyen ügyek kell, hogy legyenek.
Éppen ezért emeltük már 2011-ben, az Alaptörvény elfogadásával a legmagasabb szintre a nemzeti összetartozás ügyét.
Nemcsak kimondtuk, hogy Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva, felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért, hanem cselekedtünk is.
A nemzet közjogi egyesítésének eredményeként tíz év alatt egymillió egyszázezren váltak nemzettársainkból szavazati joggal rendelkező honfitársainkká.
Jó úton járunk, de az idei tragikus évforduló és a néhány szomszédos államban sajnos még mindig, időről időre fellobbanó magyarellenesség arra is figyelmeztet, hogy a munka nincs befejezve.
Nem alkudhatunk meg az ország és a nemzet építésében!
Elődeink hitével és akaraterejével tovább kell haladnunk közös jövőnk felé.
Magyarország történelme Trianonnál nem ért véget, hiszen a Szent István-i erős alapokra épített ország ma, 100 év elteltével, újra emelt fővel áll az európai nemzetek között.
Ne feledjük: Ez augusztus 20-ának és június 4-ének a közös üzenete nekünk és a jövő magyarságának.
Ezért is nagy öröm mindannyiunk számára, hogy itt Halmajon, ebben a megszépült emlékparkban, a most felavatandó Turul-szobor árnyékában felnövő új nemzedék életre szóló leckét kaphat nemzeti múltunkról, együvé tartozásunkról és az összefogás nemzetmentő, érték-teremtő erejéről.
Kérjük tehát a történelem urát, a Jóistent, hogy múltunk és annak tanulságai, valamint az újra megtalált nemzeti összetartozásunk öröme, igazi erőforrássá tudjon válni a jövőnk felé haladtunkban országunkban mindenütt és a határainkon túl is!
Latorcai János
