Kozma Imre, a Betegápoló Irgalmasrend vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke átveszi a Jean Monnet-emlékérmet Surján Lászlótól, a Charta XXI Megbékélési Mozgalom alapító elnökétől, a Kereszténydemokrata Néppárt tiszteletbeli elnöke a szervezet Jean Monnet-estjén a budapesti Párbeszéd Házában 2017. május 8-án. (KDNP Fotó: Váli Miklós)

Laudáció Kozma Imre atya tiszteletére

Aki azt hallja: június 4-e, azonnal tudja, hogy 1920-ra gondolunk. De most azt mondom: tegyünk hozzá még húsz évet. 1940 június 4-én egy győrzámolyi édesanya nagyon boldog volt, hiszen egészséges fiúgyermeknek, Kozma Imrének adott életet. Talán van jelképes üzenete születésnapnak, de biztos vagyok benne, hogy jelképnél mélyebb megfontolás irányította Kozma atya gondolatait és tetteit, amikor a figyelme a Trianoni döntés miatt az anyaországiaktól mesterségesen elválasztott magyarok felé fordult. Szerinte nem véletlenül születik az ember magyarnak, szlováknak, románnak, vagy akármelyik nemzet tagjának. Meghatározza egy ember életét a család, a nemzet. Milyen fontos ez napjainkban, amikor sokan csak felesleges nyűgnek, a világ fejlődését akadályozó elavult eszmének tartják a nemzetek különállását! Kozma Imre viszont értéket lát ebben a sokféleségben.


Surján Lászlótól, a Charta XXI Megbékélési Mozgalom alapító elnöke, a Kereszténydemokrata Néppárt tiszteletbeli elnöke (KDNP Fotó: Váli Miklós)

Nem hálás feladat egy közismert embert bemutatni, hiszen nem lehet olyat mondani, ami ne volna a hallgatóság számára ismerős. Ezért nem is próbálom az ő egész életútját felvázolni, inkább kiemelek belőle néhány olyan szempontot, amit jó lenne beleírni mindenki lelkébe.

Gyakran, és nemcsak temetések alkalmából beszél arról, hogy a halál nem pont, hanem kettőspont földi életünk végén. Ma, amikor felmérések sora tanúsítja, hogy még a rendszeres templomba járók sem feltétlenül hisznek az alapvető vallási tanokban, például az örök életben és a feltámadásban, roppant fontos megláttatni az emberekkel, hogy vannak sokan, akik komolyan veszik a hitigazságokat. Ehhez a pap tanúságtétele elengedhetetlen ugyan, de nem elegendő. Kozma Imre mindig megtalálta a módját, hogy közösség legyen körülötte. Évtizedeken át ezért persze nem dicséret, hanem üldözés járt. Ablakára titkos poroszlók jöttek hallgatni beszédét beárulás végett. Ezt bizony tessék szó szerint érteni. Vasárnaponta ott állt egy autó a templom közelében és két marcona alak egyrészt lehallgatta a prédikációt, másrészt felírta a parkoló autók rendszámát. Ettől függetlenül a közösség létezett és mintha a tömegvonzás törvénye itt is érvényesülne, növekedett is.


Kozma Imre, a Betegápoló Irgalmasrend vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke (KDNP Fotó: Váli Miklós)

Kozma Imre munkálkodását jó helyzetfelismerés és bátorság jellemzi. Amikor hirtelen káplán nélkül maradt egy hatalmas, vagy két tucat hittancsoportot oktató plébánián, nem habozott a templomi hitoktatást rábízni a szülőkre. Amikor beköszöntött a hideg idő, és a keletnémet menekültek helyzete tarthatatlan lett, nem habozott felszólítani plébániája híveit, hogy fogadják be a lakásukba őket. Az ő szavára családok tömege került még aznap este fedél alá. Amikor Temesvárott kitört a forradalom, a vezetésével éppen szerveződő Máltai Szeretetszolgálat azonnal mozdult és nagy erővel járult hozzá az erdélyiek – magyarok és románok – élelmiszer és gyógyszer ellátásához.

2013-ban a Máltai Lovagrend kilencszázados évfordulóján XVI. Benedek pápa azzal búcsúzott Kozma Imrétől, hogy „Vigyázzanak Szent István örökségére”. Hogy valójában mi is Szent István öröksége, arról Kozma atya ezt mondta: Szent István felelősen átérezte, „hogy az Isten nem hiába teremtett különböző nemzeteket. Minden nemzetnek megadta a maga egyéniségét, de azt nem akarja, hogy elkülönülten magukba zárkózzanak”. Szent István „az idegeneknek megnyitotta kapuit, vendégelte őket, ha a szellem vértezetében jöttek. De kardot emelt, ha a hatalom igényével jöttek.”


Jean Monnet-emlékérem (KDNP Fotó: Váli Miklós)

Az örökség a több nemzetiségű Magyarország. Bele tartoztak a szlovákok ősei is. Kozma atya ennek tudatában buzdítja a felvidéki magyarokat, hogy „vallják meg bátran a magyarságukat. A magyarságuk értékeit. Ismerjék fel, és ezekkel ajándékozzák meg a szlovákokat, hogy tudjunk egymással kapcsolatot teremteni.” Kozma atya szerint „a szlovákoknak szükségük van a mi magyar értékeinkre, és nekünk is szükségünk van arra az értékre, amit a szlovákok képviselnek.” A szlovák-magyar közeledést nem a nemzeti érzés elfojtásával érhetjük el.  Két semmiből semmi sem lesz. De két érték összeadható. Az üzenete határozott és lényegi: légy öntudatos, büszke magyar, s mint ilyen nyissál a többi nemzet felé, a magad értékei mellett becsüld meg mások értékeit is.

Tisztelt ünneplő közösség! Kedves Imre Atya! A te tanításod a Megbékélés Chartájának lényege. Még pár szót arról, hogy az érmet, amellyel megbecsülésünket és tiszteletünket ki akarjuk fejezni, miért épp Jean Monnetről neveztük el. Ennek az oka az a mottó, amelyet naplója elejére írt: „Nem országokat, hanem embereket egyesítünk.” Két nemzet közötti feszültséget határmódosítással eltüntetni nem lehet. Egymás megbecsülésével és a keresztény szeretetre épített kapcsolat kereséssel, a megbocsátunk és bocsánatot kérünk szellemével igen.
Köszönjük áldozatos életedet és fáradhatatlan munkádat. Kérünk megbecsülésünk jeleként fogadd el ezt az érmet ettől a közösségtől.

Tekintse meg az eseményen készült fotógalériánkat!