Áttörni a hallgatás falát

A kdnp.hu Kovács Emőkét, a Gulág-emlékév Programiroda szakmai vezetőjét a Balatonról, a 19. század közéletéről – és a Gulág-traumáról kérdezte.

 

Kovács Emőke történész, a Gulág-emlékév Programiroda szakmai vezetője

– Történészként többek között Irányi Dániel dualizmus kori pályájának vagy épp a Balaton történetének a kutatója. Miért ezek a témák „találták meg”?

Somogyi származású vagyok, gyerekkorom óta kötődöm a Balatonhoz. Nagyon érdekelt a tó kultúrtörténete, történelme. Ez egy könnyedebb téma, de mivel történelem szakos voltam és történettudományból doktoráltam, a disszertációhoz egy fajsúlyos, történeti témát kívántam feldolgozni. Így esett a választásom a magyar függetlenségi mozgalom kissé elfeledett vezéralakjára, Irányi Dánielre és a dualizmus időszakára.

– A témában laikus átlagember hajlamos nosztalgiával tekinteni a 19. századi közéletre – de vajon valóban annyira más volt az emberei természet vagy a korabeli politikai élet, mint a 20. században vagy manapság?

Az emberek és vágyaik hasonlóak voltak, mint napjainkban. Talán a 19. század eszmeisége, a nemzeti összetartozás, a kulturális felemelkedés fontosságának gondolata, a polgári jólét kialakításának szükségessége nagyobb érdekszövetséget eredményezett. Mindezt a 20. század második felének politikai hullámverései megtörték, előhozva azokat az emberi tulajdonságokat is, amelyek nem éppen pozitívak.

– A Balatoni Regionális Történeti Kutatóközpont, Könyvtár és Kálmán Imre Emlékház igazgatójaként mely eredményekre a legbüszkébb?

Ez az intézmény Siófokon működött. A város évközben 25 ezer fős, nyáron 1 milliósra növekszik a lakosság. Nagy kihívás volt a nyári programok biztosítása (pl. strandkönyvtár, kiállítások a fürdőkultúráról), de ugyanolyan kihívás volt a lakosság bevonzása a könyvtárba évközben. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy az ötéves vezetésem alatt az utolsó években akár már 100 fősre emelkedett az egyes rendezvények vendégszáma és nőt a beiratkozott olvasók létszáma is. Ez egy kistelepülésen, ebben a technicizált világban különösen vagy dolog. Létrejött tehát egy aktív, könyvtárba járó közösség – erre nagyon büszke vagyok.

– A Gulág-emlékév Programiroda szakmai vezetőjeként nagyon mozgalmas, nehézségekkel teli és sikerekben gazdag időszak áll Ön mögött. Meg lehet vonni az emlékév mérlegét?

Egy folyamat elkezdődött. 40 évnyi emlékezetpolitikai hiányt, űrt kellett betölteni a GULAG-GUPVI Emlékév során. Bár a rendszerváltoztatás óta nagyon sok minden elindult a Gulág-trauma feldolgozása tekintetében is, a megfelelő erkölcsi és anyagi kereteket az Emlékév biztosította. Fontos volt, hogy a túlélők megnyilatkozásainak, a történész-szakmai kutatásainak, a civil társadalom pályázatok útján történő eredményeinek legyen közös metszéspontja. Ez sikerült az emlékévben: kiállítások, kötetek tucatjai, dokumentumfilmek, színházi és táncelőadások, emlékműavatások nagy számban valósultak meg határon innen és túl egyaránt. Sikerült áttörni a hallgatás falát.

– Sokak szerint csak az új generációk, akiknek semmilyen személyes élményük nincs a kommunizmusról, tudnak majd őszintén szembenézni az embertelen diktatúrák bűneivel. Egyetemi oktatóként sok olyan fiatallal találkozik, akik már jóval a rendszerváltás után születtek, és most értek a felnőttkor küszöbére. Mit tapasztal, ők hogyan látják a 20. századnak ezeket a sötét évtizedeit?

A fiatalokban nagyon hiszek. Lehet őket kritizálni, a hiányosságaikat sorolni, de mi, felnőttek, tanárok vagyunk a felelősek, hogy mire tanítjuk őket és mit adunk át nekik. Nem vagyok abban biztos, hogy a felnőtt-társadalom érzi ezt a felelősséget. Nekem az a tapasztalatom, hogyha kellő odafigyeléssel, megfelelő eszközökkel tanítunk, akkor nagyon is érdekli a fiatalságot a 20. századi történelem. Sőt, ha megismerik, sokat kérdeznek, érdekélődnek és továbbgondolják a történéseket. Ez a cél, ez lenne a cél!

– Ön rengeteget dolgozik, így szinte kizárt, hogy szabadideje lenne, de ha mégis, mivel töltené?

Tudatosan figyelek arra, hogy legyen szabadidőm. Hála a Gondviselésnek, a kutatások számomra kikapcsolódást nyújtanak. Sokszor töltődök koncerteken, előadásokon, kulturális programokon. S természetesen nagyon fontos a hivatás, s nagyon komolyan is veszem, de egyensúlyban tartom a családi életemmel. Ezen nap mint nap dolgozom és odafigyelek rá!

Fogadj örökbeegy keresztet!

Országos akciónk célja az utak mentén, a települések közterületein álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása az utókor számára.

Ha Ön is szeretne részt venni az akcióban, az alábbi gombra kattintva tájékozódhat a Fogadj örökbe egy keresztet! program részleteiről!

Hosszúhetény
Hernádkércs
Bárdudvarnok
Sopron
Sopron
Sopron
Kisirtáspuszta
Magyarszerdahely külterület
Felsőörs
Lőrinci
Újnéppuszta külterület

Kérdése van? Írjon nekünk!

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Küldjön üzenetet munkatársainknak az alábbi lehetőségre kattintva!
Készséggel állunk rendelkezésére!