Sokadszor fog hozzá a kormány a „lex-melegként” az elhíresült törvényjavaslatának elfogadtatásához, ’melynek az általa szorgalmazott verzióit az Alkotmánybíróság korábban többször is elutasította.  Megtisztelő e kormánypárti törekvés, - vallják a meleg szervezetek. E kevesebbekhez nem tartozó sokaság szerint viszont érthetetlen, hogy a világválság kellős közepén a kormánynak miért halaszthatatlan és legfontosabb az ő együttélési formáinak rögzítése?  

Legutóbb az Alkotmánybíróság azért semmisítette meg a 2009. január 1-jén életbe lépetni szándékozott jogszabályt, mert az azonos nemű párok között is létesíthető élettársi kapcsolat „kvázi" házassági közösséget eredményez, ez pedig ellentétes a házasság védelmének alkotmányos kötelezettségével.

Paczolay Péter, a Taláros Testület elnöke szerint:

– Kétarcú döntés volt. Először mondtuk ki azt, hogy a homoszexuálisok, azonosneműek esetében nem alkotmányellenes a bejegyzett élettársi kapcsolat, másfelől – az Alkotmány házasságvédő rendelkezése és a korábbi alkotmánybírósági határozatok alapján – kimondtuk azt is, hogy a férfi és a nő kapcsolatán alapuló házasságot preferálni kell más együttélési formákhoz képest. Ha úgy tetszik, ez a döntés egyszerre követi a liberális és a konzervatív vonalat.

Jelentősen eltér a kormány és az Alkotmánybíróság álláspontja a szólásszabadság értelmezésében is. A Testület elnöke úgy véli:

– Az Alkotmánybíróság és a kormány – rendeltetéséből adódóan – más szempontból közelít ugyanahhoz a kérdéshez, ennél fogva logikus, hogy eltérő a véleménye. Értelmezésem szerint a szabadság azt jelenti, hogy az emberek minél többet megtehetnek anélkül, hogy úgy éreznék, ezért büntetni fogják őket. Az Alkotmánybíróság nem a gyűlöletbeszédet védi, hanem a beszéd szabadságát, amennyire lehet, annak tartalmára való tekintet nélkül. Ha a tartalmat is elkezdjük meghatározni, akkor az nagyon könnyen elvezet a cenzúrához. Amikor az állam mondja meg, hogy mi a szép és mi a csúnya, mi az, amit szabad, és mi az, amit nem, akkor a végén eljutunk a szólásszabadság fölszámolásáig. A becsmérlő, megalázó, gyűlölködő kifejezések használatát az Alkotmánybíróság még megengedettnek minősíti, a gyűlöletre és tettlegességre való uszítást már nem. Tehát: ha valaki egy népcsoport kitelepítéséről, pláne kiirtásáról beszél, akkor mindenképpen túllépi a szólásszabadság határát. A Btk. számos olyan bűncselekményt határoz meg, amelyet alkalmazni lehetne a társadalomban visszatetszést keltő jelenségekre. Ugyanakkor hozzá kell tenni: a jogi tiltásnál sokszor eredményesebb a társadalom morális elutasítása!A kérdésem az, hogy miért nem erősödik a társadalmi fellépés a gyűlölködőkkel szemben?

A magyar jogi szabályozás rendkívül tágra tárta a kaput a népszavazási kezdeményezések előtt, s ennek nyomán valóságos áradata indult meg a népszavazási kérdéseknek. Paczolay Péter, a Taláros Testület Elnökének aggályai vannak e téren is:  

– Elsősorban nem a népszavazás intézményével van bajom, hanem azzal, hogy a magyar jogi szabályozás rendkívül tágra tárta a kaput a kezdeményezések előtt. Egy ideje valóságos áradata indult meg a népszavazási kérdéseknek. A százával benyújtott kezdeményezések már-már megbénítják az Országos Választási Bizottság munkáját, de a miénket is: meg kell nézni az Alkotmánybíróság napirendjét, több mint a fele népszavazási ügy. Ráadásul teljesen egyértelmű, hogy a kezdeményezések mögött egy szűk indítványozói csoport van, szinte csak tucatnyi ember. Nem tudom, mi mozgatja őket. Valamiféle egyéni buzgalom? A népszavazás intézményének lejáratása? Vagy az Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság munkájának ellehetetlenítése? Ennél tovább nem akarok menni a gondolatsorban, de azt hiszem, jóval többről van szó, mint „hirtelen felindulásból elkövetett" népszavazási kezdeményezésekről. Meglepve tapasztalom, hogy az Országgyűlés erre a jelenségre semmilyen módon nem kíván reagálni. Más esetekben, amikor a jogalkotó az alkotmánymódosítást is kilátásba helyezi, sokkal alacsonyabb az ingerküszöb.

Az Alkotmánybíróság március 16-17-i teljes ülésének napirendje

Az Alkotmánybíróság hétfői teljes ülésén foglalkoznak azzal a határozattal, amely egyes rendeletek egészségügyben történő adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseinek alkotmányosságát vizsgálja. Az eredetileg háromtagú tanács hatáskörébe tartozó ügyet a három alkotmánybíró együttes javaslatára tárgyalja a teljes ülés.

Kifogást nyújtottak be az Országos Választási Bizottság 309/2008. (X. 30.) OVB határozata ellen. Az OVB hitelesítette a dr. Ádám Attila a Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány elnöke által benyújtott országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Kezdeményezzük az Alkotmány olyan tartalmú módosítását, hogy országos népszavazást lehessen tartani az Országgyűlés feloszlásáról.”

Ugyancsak kifogással éltek az Országos Választási Bizottság 310/2008. (X. 30.) OVB határozata ellen. Az OVB hitelesítette a dr. Ádám Attila a Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány elnöke által benyújtott országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Kezdeményezzük az Alkotmány és a kapcsolódó törvények olyan tartalmú módosítását, hogy az egyéni országgyűlési képviselők a választókerületükben névjegyzékbe vett választópolgárok egyötödének kezdeményezésére tartandó szavazáson, a választókerületben névjegyzékbe vett választópolgárok szavazatainak egyszerű többségével visszahívhatók legyenek.”

Megtámadták az Országos Választási Bizottság 311/2008. (X. 30.) OVB határozatát is. Az OVB hitelesítette a dr. Ádám Attila a Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány elnöke által benyújtott országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Kezdeményezzük az Alkotmány és a kapcsolódó törvények olyan tartalmú módosítását, hogy a köztársasági elnököt a választásra jogosult választópolgárok a szavazataik egyszerű többségével választhassák meg.”

Kifogás érkezett az Országos Választási Bizottság 184/2008. (V. 6.) OVB határozata ellen. Az OVB hitelesítette a Gy. I. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törölje el az 1989. évi XXXIV. törvény 5. § (3) és (4) bekezdéseiben a pártok számára biztosított területi és országos listaállítási jogot, hogy ezentúl az Országgyűlésbe csak egyéni választókerüle¬tekből kerülhessenek képviselők?”

Megkérdőjelezték a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 7. §-ának és a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 5. §-ának az alkotmányosságát.

Szó lesz a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 674. § (1) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült határozatterve¬zetről.

Az alkotmánybírák elé kerül az a határozattervezet is, amely a közterület felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 20. § (1) bekezdésének és 23. § (1) bekezdésének alkotmányosságát vizsgálja.

Határozat készül a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 5. § e) pontjának, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. § i) pontjának alkotmányosságával összefüggésben.

Napirendre veszik az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXIX. törvény 23. § (1) és (2) bekezdéseinek alkotmányosságát vizsgáló határozatterve¬zetet.

Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült az a tervezet, amely azt vizsgálja, hogy az Országgyűlés nem biztosította annak törvényes lehetőségét, hogy a házasság felbontási iránti perben a bíróság jóváhagyhassa a feleknek a családtámogatási igények és a családi adókedvezmény igénylésére jogosult személy meghatározása tárgyában kötött egyezségét.

Megvizsgálják a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 175. § (1) és (2) bekezdésének, valamint a 174. §-ának alkotmányossá¬gát is.

Megvitatják a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 14. § (1) bekezdésének „a sajtótermék tartalma a 3. § (1) bekezdésében foglalt tilalmakba ütközik” szövegrésze, illetve 15. § (1) bekezdése, valamint a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 12./1986. (IV. 22.) MT rendelet 4/A. § (3) bekezdése alkotmányosságát.

Egy indítványozó a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 254. § (1) bekezdésének alkotmányosságát kérdőjelezte meg.

Napirenden lesz a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI törvény egyes rendelkezései alkotmányelle¬nességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.

Megkérdőjelezték a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 82. § (1) bekezdésének alkotmányosságát.

Megtámadták a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának a helyi idegenforgalmi adóról szóló 47/2002.( XII. 20.) Ök. rendelet 3. § (2) bekezdésének, továbbá az adózásról szóló 2003. évi XCI. törvény 44. § (1) bekezdésének alkotmányosságát.

Kedden kerül napirendre a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 41. § (1) bekezdésének „kizárólag” szövegrésze alkotmányosságával kapcsolatos határozattervezet.

Egy indítványban az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 11. § a) pontjának alkotmányelle¬nességét vetették fel.

Megbeszélik a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 26. § (8) bekezdésének és 40. §-ának alkotmányosságát.

Megvizsgálják a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 22. §-ának alkotmányosságát.

Szó lesz az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 63. § (2) bekezdése hivatkozott szövegrésze alkotmányosságáról.