Hoffmann Rózsa természetesnek tartja, hogy bizonyos szakpolitikai kérdésekben akadnak nézetkülönbségek a kormánypártok egyes politikusai között. Az oktatásért felelős államtitkár Magyar Nemzetnek adott interjújában leszögezte: a vitás kérdésekben – ahogy az egy demokráciában szokás – a parlament dönt majd. A készülő új oktatási törvények kiemelten kezelik a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását: várhatóan hároméves kortól kötelezővé teszik az óvodába járást, a felsőoktatásban pedig külön férőhelyeket tartanak majd fenn a hátrányokkal küzdő fiataloknak.
- Passzivitással igazán nem lehet vádolni az oktatási államtitkárságot, hiszen egyszerre három, a hazai oktatási rendszer alapjait adó dokumentumon dolgoznak: párhuzamosan folyik az új közoktatási és felsőoktatási törvény, valamint a Nemzeti Alaptanterv előkészítése.
- Nem tétlenkedünk. Hadd tegyem hozzá, hogy úgy dolgozunk a három nagy törvényen, hogy közben ellátjuk az Európai Unió soros elnökségéből adódó feladatok ránk eső részét. Ez sok hazai és nemzetközi kötelezettséggel jár. Vélhetően a megfeszített tempó az oka, hogy- bár nagyon igyekszünk - olykor mégsem tudunk mindenben hibátlan munkát végezni. A törvényalkotási folyamat mindhárom tervezet esetében jó ütemben halad, a felsőoktatási törvény valamivel előbbre tart, mint a többi. Ez utóbbinak a koncepcióját az elmúlt hetekben megerősítettük egy egyezséggel; az alapelveket rögzítő dokumentum valamennyi pontját az összes fontos szakmai partner támogatja. Egyértelműen megfogalmaztuk, melyek azok a kritikus pontok a felsőoktatásban, amelyeket az új törvénynek orvosolnia kell. Ezt a jelentést tárgyalja majd a kormány, lehetőség szerint már a jövő héten.
- Egyesek szerint a „megállapodás” visszalépést jelent az oktatási államtitkárság részéről, mivel az eredeti koncepcióban jóval több volt a konkrétum. Ez azt jelenti, hogy elvetették a vitatott pontokat?
- Szó sincs róla. Tény, hogy a megállapodás szövege nem bocsátkozik részletekbe, és ezt sokan félreértik. Minden ellenkező állítással szemben, aki elolvassa a konszenzusos alapelveket, az pontosan látja, hogy nagyjából megegyezik a koncepcióban megfogalmazottakkal. Ha azt kérdezi például, letettünk-e arról, hogy szabályozzuk a felsőoktatási vizsgalehetőségek számát, akkor arra az a válaszom, hogy a kérdés nyitva maradt. Az alapelvekben megegyeztünk, de a részletekről tovább folytatódnak a tárgyalások. Azt ugyanakkor megjegyezném: olyan sehol nincs a világban, hogy egy törvény teljes anyagát széles körű konszenzussal lehessen beterjeszteni a kormány elé. Arra azonban törekszünk, hogy minimálisra csökkentsük a vitatott kérdéseket.
- Ezek szerint továbbra is kitart amellett, hogy maximálni kell az egyetemi vizsgalehetőségek számát?
- Az álláspontom változatlan, és ezt az elképzelést támogatja Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter is. Továbbra is azt tartanám helyesnek, ha egy tárgyból legfeljebb négyszer vizsgázhatnának a fiatalok. Ugyanakkor megadnánk a hallgatóknak a lehetőséget, hogy az ismétléskor más tanárnál, a negyedik alkalommal pedig független bizottság előtt vizsgázzanak. Ez védelmet jelentene a többnyire csak az egyetemi legendáriumokban kerengő, de olykor valóban előforduló oktatói túlkapásokkal szemben. Sokat olvashattunk a hallgatók tiltakozásáról, de arról a tényről kevés szó esik, hogy milyen döbbenetes méreteket öltött a túlvizsgázás. Az egyetemek többségében a hallgatók 20-30, nem ritkán 40 százaléka ötnél többször vizsgázik ugyanabból a tárgyból, mire végre sikerül teljesítenie a követelményeket. Ez az erőforrások, a közjavak megengedhetetlen mértékű pazarlása. Azt gondolom, hogy az ezt megakadályozó törekvések miatt tüntetéssel fenyegetőzni nem méltó dolog egy leendő értelmiségitől.
- A baloldali sajtó már többször tudni vélte, hogy önt hamarosan menesztik. Ennek indokaként azt hozták fel, hogy a szakmai szervezetek mellett a kormánypártokon belülről is keményen kritizálják a terveit.
- Az államtitkári felkérést nagy megtiszteltetésként éltem meg, de nem a pozíció, hanem a feladat, az oktatás jobbá tétele vonzott. E munka elvégzésének kulcsszava a bizalom, és bizton állíthatom, bírom a miniszterelnök úr és a kormánypártok támogatását. A menesztésemről szóló hírek tehát hazugságok. Jól tudjuk persze, hogy az ellenzék bevett gyakorlata, hogy ha valaki nagyon útjukban áll, akkor elhíresztelik a leváltását. Nem én vagyok az első, akit minden valóságalap nélkül gondolatban lapátra tesznek. Azt ugyanakkor természetesnek tartom, hogy kritikák érnek, hiszen óriási rendszerhez nyúltunk hozzá, az átalakítás során érdekek sérülnek, és becsúszhatnak kisebb hibák is.
A teljes interjú a Magyar Nemzet mai számában olvasható.
