Legfrissebb döntések

Bányaszolgalmi jog – közigazgatási határozat felülvizsgálata

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/D. § (2) és (3) bekezdései, valamint a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.084/2014/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Előzmény: az indítványozó tulajdonában álló földterület alatt - annak megvásárlása előtt - földgáz szállítóvezetéket helyeztek el. A támadott rendelkezések következtében az ügyben eljárt hatóság üzemeltetési szolgalmi jogot állapított meg a földgáz-vezeték vonatkozásában, amely érintette az indítványozó tulajdonában álló földterületet is. A szolgalom jog megállapítását követően a hatóság az indítványozót a szolgalmat zavaró ingatlanjai elbontására kötelezte. Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult.

Az indítványozó előadja: a bírói döntés következtében tulajdonosi részjogosítványait nem tudja gyakorolni, a korlátozás megfelel az Alkotmánybíróság által kialakított "klasszikus kisajátítás" fogalmának. Hozzáteszi: a bíróság - a támadott jogszabályi rendelkezésekre hivatkozással - kártalanítását is kizárták, ezért az ítélet sérti a jogállamiság elvét, sérti a  tulajdonhoz való jogát is.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/D. § (3) bekezdésének „illetve a (2) bekezdés szerinti szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A támadott rendelkezés a következő szöveggel marad hatályban: „A szolgalmi jog (1) bekezdés szerinti utólagos bejegyzése az ingatlannal kapcsolatban többlet jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem.”

Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában rámutatott: az a tulajdonkorlátozás, amely a tulajdonos jogi autonómiáját annak beleegyezése nélkül egyoldalúan úgy korlátozza, hogy az a kártalanítási igény érvényesítésére vonatkozó jogalap keletkezését kifejezetten megtiltja, aránytalanul tulajdonkorlátozó. Ezért az ingatlan tulajdonosának kártalanítási igényére vonatkozó kifejezett tiltást tartalmazó törvényi rendelkezést alaptörvény-ellenesnek minősítette, és a megdönthetetlen vélelemmel (amely szerint a tulajdonos kártalanítása már korábban megtörtént) szemben megnyitotta a kártalanítási igény érvényesíthetőségének lehetőségét. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazásának kizárásáról: IV/1343/2014.)

A határozathoz Czine Ágnes és Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt.

Végrehajtási eljárás megszüntetése, felmerült költségek viselése

A Veszprémi Törvényszék 2.Pkf.21.262/2014/7. számú végzése, valamint a Veszprémi Járásbíróság 1901-21.Vh.488/2013/20. számú végzése elleni, alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint az eljárt bíróságok végrehajtási eljárás során született támadott döntései valótlan, iratellenesen tényálláson alapulnak. Állítja: az eljárt bíróságok támadott döntéseikben egyrészt a végrehajtási eljárás során felmerült költségek viselése, valamint a végrehajtási eljárás megszüntetése körében előterjesztett kérelmét nem a tartalma szerint bírálták el, másrészt nem rendelkeztek a fellebbezési eljárás során felmerült költségek viseléséről sem. 

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó kérelmének indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozó azonban a támadott bírói döntésekkel szemben alapvetően törvényességi, és nem alkotmányossági kifogásokat hoz fel, érvelésében a bírói jogértelmezés és jogalkalmazás alaptörvény-ellenessége nem jelenik meg.

Az Alkotmánybíróság rámutatott: az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint a bírói döntéseket is csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti. Ezzel összhangban a hatásköre az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálása során a bírói döntésben foglalt jogértelmezés alaptörvény-ellenességének, alapjogokkal való összhangjának vizsgálatára korlátozódik.

Az alkotmányjogi panasz mindezen okok miatt nem felelt meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek, ezért azt az Alkotmánybíróság a további vizsgálatot mellőzve – figyelemmel az Abtv. 50. § (1) bekezdésére és az 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1707/2015.)

Külföldi rendszám, és jármű okmányának elvétele

A panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény 3. § (1) bekezdés a) és c) pontja, valamint a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 97. § (1) bekezdés b) pontja és a 98. § (1) bekezdése, továbbá rendőri intézkedés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Előzmény: ellenőrzése során az eljáró rendőri szerv az indítványozó a német rendszámú lakóautója okmányait elvette, és a rendszámát levette. A gépjárművet azóta sem tudja használni.
Az indítványozó álláspontja szerint a rendőri intézkedés és a támadott rendelkezések megsértették az Alaptörvény II. cikkébe foglalt emberi méltósághoz való jogát, mert korlátozták a házastársával együtt abban, hogy a szabadságát akarata szerint felhasználhassa, a XIII. cikkébe foglalt tulajdonhoz való jogát, mert korlátozták a lakóautója használatában, a IV. cikkébe foglalt szabadsághoz való jogát, és a XXVII. cikkébe foglalt szabad mozgáshoz való jogát, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jogát, mert semmilyen jogorvoslattal nem tudott élni a hatósági korlátozás ellen. 

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az ügyben nem folyt bírósági eljárás, így az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panasz, amely az adott ügyben folytatott bírósági eljárásban alkalmazott alaptörvény-ellenes jogszabállyal szemben nyújtható be, már csak e miatt a körülmény miatt is elesik. Kivételes panasz előterjesztése ugyanis csak akkor lehetséges, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következik be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.

Az indítványozó által támadott rendőri intézkedéssel kapcsolatban az Alkotmánybíróság  kiemelte: sem a rendőrségi jogalkalmazás általában, sem pedig az egyes rendőri intézkedések vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe. A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény jogorvoslati fejezetébe tartozó 92. §-a szerint, akinek a rendőri intézkedés alapvető jogát sértette, választása szerint panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez vagy kérheti, hogy panaszát a Független Rendészeti Panasztestület által lefolytatott vizsgálatot követően az országos rendőrfőkapitány bírálja el. Az Rtv. 93/A. § (9) bekezdése értelmében az országos rendőrfőkapitány határozata ellen közvetlenül bírósági felülvizsgálatnak van helye. Ennek alapján az is megállapítható, hogy a rendőri intézkedés során alkalmazott és az indítványozó által támadott Korm. rendelkezések által okozott esetleges jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó nem merítette ki.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d), e) és f) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1418/2015.)

Felszámoló ellen előterjesztett kifogás

A Kúria felülvizsgálati ügyben meghozott Gfv.VII.30.212/2014/10. számú, a Gfv.VII.30.212/2014/11. számú kijavító végzéssel együttesen érvényes végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó - hitelező - kifogást terjesztett elő a felszámolási eljárás során a felszámoló kifizetésre vonatkozó intézkedésével szemben, mivel - álláspontja szerint - a felszámolónak az Áfa visszatérítésből származó összeg kiutalására vonatkozó intézkedése jogszabálysértő. A Debreceni Törvényszék végzésében a kifogásnak részben helyt adott és a felszámoló intézkedését megsemmisítette.  A fellebbezést követően a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta és a felszámolót további intézkedés megtételére kötelezte.  A Kúria a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kifogást elutasította.
Az indítványozó szerint a Kúria ítélete nem jogalkalmazási, hanem jogalkotási tevékenységet végzett, így a végzés sérti a tulajdonhoz való jogot, a jogállamiság elvét, a tisztességes eljáráshoz való jogot, az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett közbizalmat és a bírói függetlenséget.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a rendes bíróságok jogértelmező tevékenysége csak abban az esetben eredményezheti alkotmányjogi panasz eljárás keretében a döntés érdemi vizsgálatát, adott esetben pedig annak megsemmisítését, ha az túllépi az értelmezési tartomány Alkotmánybíróság által megállapított alkotmányos kereteit. Ez a jelen ügyben nem volt megállapítható, így az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmével összefüggésben felvetettek nem minősülnek az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.

Az Alkotmánybíróság  hangsúlyozta: az indítványozó által kifogásolt szakvéleményt az ügyben eljárt bíróságok nem bizonyítékként, hanem a fél szakszerű nyilatkozataként vehették csak figyelembe. A Kúria végzése valamennyi, az ügy érdemi eldöntésével kapcsolatban tett megállapítása tekintetében részletes indokolást tartalmaz, és sem ebből az indokolásból, sem pedig az indítványban foglaltakból nem állapítható meg, hogy a szakvélemény a Kúria érintett bíráját (különösen pedig annak öt bíróból álló tanácsát, mint testületet) a saját, jogértelmezéssel kialakított jogi véleményében bizonyítékként, illetőleg a tisztességes eljárással összeegyeztethetetlen módon befolyásolta volna.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: mivel az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító egyes indítványelemek tekintetében nem felel meg részben az Abtv. 27. §-ában, részben az Abtv. 29. §-ában, az Alaptörvény B) cikkének, 26. cikk (1) bekezdésének, valamint 28. cikkének sérelmét állító indítványelemek tekintetében pedig az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), e) és h) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1043/2015.)

Sajtóhelyreigazítás eljárási szabályai

A Szegedi Ítélőtábla Pkf.II.21.063/2014/2. számú végzése, valamint a Kecskeméti Törvényszék 8.P.21.882/2014/6. számú végzése, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 344. § (3) bekezdése és 345. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Előzmény: az indítványozó - felperes  - sajtóhelyreigazítási perében, az első fokon eljárt bíróságnak a tárgyalásra szóló idézését 24 órával a tárgyalás kitűzött időpontja előtt kapta kézhez, aminek következtében a tárgyaláson nem tudott megjelenni, ezért az első fokú bíróság - tekintettel arra, hogy az alperes sem jelent meg a tárgyaláson - a pert megszüntette.

A végzés ellen benyújtott fellebbezésében az indítványozó arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat megszegve szüntette meg a pert. Hangsúlyozta: mivel budapesti székhelyű jogi képviselője a kitűzött tárgyalási határnapot megelőző napon vette át az idézést, objektíve nem volt lehetősége arra, hogy másnap Kecskeméten a tárgyaláson megjelenjen. Érvelése szerint a sajtó- helyreigazítási perben is érvényesülnie kell a tárgyalási időközre vonatkozó általános rendelkezésnek. Fellebbezése során a másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

Az indítványozó állítása szerint nem tisztességes az olyan eljárás, amelyben a feleket úgy idézi meg a bíróság, hogy azok önhibájukon kívül nem tudnak megjelenni a tárgyaláson. Érvelése szerint a sérelmezett döntések „változatlanul hagyása” arra is lehetőséget adna a jövőben, hogy amennyiben a bírák bármilyen okból nem kívánnak tárgyalást tartani sajtó-helyreigazítási perben, olyan időben küldik ki az idézést a feleknek, hogy azok a tárgyaláson biztosan ne tudjanak megjelenni.

Hangsúlyozza: a sajtóperekkel kapcsolatos eljárási szabályai alkotmányos aggályokat vetnek fel. A Pp. 344. § (3) bekezdésének a soronkívüliséggel, illetve az igazolás és a szünetelés kizártságával kapcsolatos rendelkezései, valamint a Pp. 345. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés azt eredményezi, hogy az esetek nagy részében a peres felek objektíve nem tudnak megjelenni a tárgyaláson, aminek következtében sérül az ügyeknek a tisztességes tárgyaláson és ésszerű határidőn belül történő elbírálásához fűződő alapjog.

Állítja: a sajtóhelyreigazítási perében született bírósági döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltakat, valamint ellentétesek az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakkal is.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány a hiánypótlásra felhívás ellenére sem tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjának megfelelő indokolást. Nem mutatja be, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, azt tehát, hogy tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét az alkalmazott  perrendtartásbeli rendelkezések alaptörvény-ellenes értelmezésén alapuló bírói döntések okozták. Az indítványozó ténylegesen a bíróságok által alkalmazott jogszabályi rendelkezésekből eredezteti jogsérelmét, ezért a bírói döntésekkel szembeni érvelése tartalmilag az alkalmazott jogszabályi rendelkezésekre vonatkozik. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás hiánya miatt a kérelem nem felel meg a határozottság és egyértelműség Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdésében előírt követelményének.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság, miután az alkotmányjogi panasz nem felelt meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek, ezért a további vizsgálatot mellőzve – figyelemmel az Abtv. 50. § (1) bekezdésére és az 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d), g) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1008/2015.)

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének tárgyalandó témái

Állami tulajdonú földek értékesítése, hasznosítása

A „Földet a gazdáknak!” program keretében az állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat 1. pont e)–j) alpontjai és a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 29. § (2)–(3) bekezdései, 32. §-a, valamint 33. § (2) bekezdésében „és a közreműködő kormányhivatal” szövegrész elleni utólagos normakontroll vizsgálata.

Az országgyűlési képviselők egynegyede a "Földet a gazdáknak!" program keretében az állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló kormányhatározat, valamint a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet  Alaptörvénnyel való összhangjának utólagos vizsgálatát, közzétételükre, illetve kihirdetésükre visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kezdeményezte.

Az indítványozók álláspontja szerint mind a kormányhatározat, mind pedig a kormányrendelet támadott rendelkezései törvényellenes rendelkezéseket tartalmaznak, mivel részben a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény sarkalatos rendelkezéseivel, részben annak egyszerű többséggel elfogadott rendelkezésével tételes ellentétben állnak, az Alaptörvény alapján kizárólagos törvényalkotási tárgykörbe tartozó rendelkezéseket állapítanak meg. (Indítvány)

Gazdasági társaság kényszertörlése

A cégnyilvánosságról, a bírósági végrehajtásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény rendelkezése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró szerint az Alaptörvény XXVI. cikke (1) bekezdését sérti a Ctv.-nek az eljárás megindításakor hatályos 118. § (8) bekezdése, amely a közzétételtől számított 15 napon belül enged fellebbezést a törlést elrendelő végzéssel szemben, a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem nem terjeszthető elő. Hangsúlyozza: az eltiltás olyan súlyos jogkövetkezmény, amely az eltiltással érintettek életkörülményeit jelentősen befolyásolják, ezért a tisztességes eljárásban biztosítani kell az eltiltást kimondó határozattal szembeni hatékony jogorvoslati lehetőséget. Álláspontja szerint azzal, hogy a támadott rendelkezés a kényszertörlési eljárásban a postai kézbesítést nem írja elő, annak ellenére, hogy az érintett a székhelyén/lakóhelyén elérhető lenne, sérti a fél jogait.

Előadja továbbá, hogy az igazolás lehetőségének kizárása is az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe ütközik, ha a bírósági határozat kézbesítését a jogszabály szerint nem kell megkísérelni, ugyanis a gazdasági társaság tagjaitól nem várható el a Cégközlöny napi figyelése. (Indítvány)

Közérdekű adatok megismerhetőségének kizárása

A Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi VII. törvény 5. §-a utólagos normakontroll vizsgálata, kihirdetésének visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó országgyűlési képviselők által sérelmezett rendelkezés a Paksi Atomerő bővítésének megvalósításával összefüggő valamennyi "üzleti adat", "műszaki adat" és "döntés megalapozását szolgáló adat" közérdekű adatként történő megismerését - a nemzetbiztonságra és a szerzői jogok védelmére hivatkozva - az azok keletkezésétől számított harminc évre kategorikusan, kivételt vagy mérlegelést nem tűrően kizárja.
Az indítványozók szerint a sérelmezett rendelkezése ellentétes az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való alapvető joggal és a 39. cikk (2) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. (Indítvány.pdf.)

Felmentés jogellenességének megállapítása

A 2012. évi V. törvény 3. § (5) bekezdése, valamint a Fővárosi Törvényszék 49.Mfv.631.087/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság az ügyében visszaható hatállyal alkalmazott egyes jogszabályi rendelkezéseket, ezért megsértette a jogbiztonság elvét. (Indítványkiegészítés)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának tárgyalandó témái

Visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentesség – termőföld

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdés p) pontja, valamint a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.293/2014/3. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szerint az illetékfizetésre vonatkozó törvényi szabályozás nem minősül sarkalatos törvénynek, aminek következtében alkalmazása a bírósági eljárásban a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét eredményezi, nem felel meg továbbá a normavilágosság követelményének sem. 

Az indítványozó állítja: a bíróság ítéletében tévesen értelmezte a támadott jogszabályi rendelkezést. Sérti az indítványozó vállalkozáshoz és tulajdonhoz való alapjogát, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütközik, mivel ez az értelmezés hátrányos megkülönböztetést eredményez a termőföldet vásárló regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemélyek csoportján belül. (Indítvány)

Álláskeresési ellátás, közigazgatási határozat felülvizsgálata

A Kúria Kfv.III.38.175/2014/3. számú ítélet elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - perbeli felperes - álláskeresőként történő nyilvántartásba vételét és álláskeresési ellátás megállapítását kérte egyéni vállalkozói tevékenysége szüneteltetése idején. A perbeli alperes álláspontja szerint azonban az indítványozó - mivel egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezett - kereső tevékenységet folytatott, ezért az ellátásra nem jogosult. Az indítványozó a perbeli alperes hatóság határozat ellen keresetet nyújtott be, amelyet a bíróság elutasított. A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését. A Kúria az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete alaptörvény-ellenes, mivel sérti az indítványozó szociális biztonsághoz való alapjogát és a bíróságoknak a jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményt, valamint a diszkrimináció tilalmába ütközik. (Indítvány:_anonimizált.pdf.)

Fogolyszökés, házi őrizet

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 283. § (2) bekezdése elleni bírói kezdeményezés vizsgálata.

A bíróság álláspontja szerint a támadott rendelkezés - amely a lakhelyalhagyási tilalom megszegését szankcionálja - az Alaptörvénybe ütközik, mivel a tényállás megfogalmazása nem egyértelmű, így sérti a norma-világosság követelményét, valamint a lakhelyelhagyási tilalom, illetve a házi őrizet szabályainak megszegőivel szembeni jogkorlátozás a feltétlenül szükséges mértéket meghaladja és az elérni kívánt céllal nem áll arányban. (Indítvány)

Egyházként történő elismerés

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 2013. augusztus 1. napjától hatályos 14. § c) pont ca) és cb) alpontja, 14/A. § (1)-(3) bekezdése, valamint az egyházi elismerésről és az egyházi jogi személyek jogállásának és működésének sajátos szabályairól szóló 295/2013. (VII.29.) Korm. rendelet 1. § c) és d) pontja, 3. § (1) bekezdés ac) alpontja és b) pont ba)-bc) alpontja elleni bírói indítvány.

Az indítványozó álláspontja szerint felperes - a 6/2003. (III.1.) AB határozat meghozatalát követően - bevett egyházként történő elismerését kezdeményezte az alperesnél (Emberi Erőforrások Minisztériuma). Az alperes felperes kezdeményezését a közigazgatási per tárgyalását képező 3770-1/2014/EKEF számú határozatában elutasította, arra hivatkozással, hogy felperes az Ehtv. 14/A. § (1) bekezdés szerinti nemzetközi működéssel nem rendelkezik, esetében az Ehtv. 14. § c) pont ca) alpontjában meghatározott feltétel nem áll fenn. 
Az indítványozó álláspontja szerint a perben a bíróságnak olyan jogszabályt kell alkalmaznia, melynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság 23/2015. (VII.7.) AB határozatában már megállapította, figyelemmel a 35/2011. (V.6.) AB határozatra is. (Indítvány)

Adóügy

A Kúria Kfv.I.35.714/2014/4. számú ítélet elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria azzal, hogy támadott ítéletében a benyújtott bizonyítékok ismételt egybevetésével az I. fokú bírósággal ellentétes álláspontra helyezkedett, annak alátámasztása nélkül, hogy az I. fokú bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül, vagy a logika szabályaival ellentétesen mérlegelte volna, megsértette a felülmérlegelés tilalmát. Mindezek alapján sérült továbbá az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásának a biztonság, a rend és az igazságosság kiteljesítését célul tűző, valamint a visszaélés és részlehajlás nélküli ügyintézésről szóló előírását, az R) cikkét, a T) cikkét, a XV. cikk szerinti törvény előtti egyenlőség elvét, a XXIV. cikk szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog elvét, a 26. cikk bírói függetlenségének elvét és a 28. cikk szerinti jogértelmezésre vonatkozó követelményeket. Az indítványozó hivatkozik továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezménye kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 6. cikkében biztosított tisztességes tárgyaláshoz, valamint hatékony jogorvoslathoz való jogának a sérelmére is. (Indítvány)

Tulajdonjog megállapítása

A Kúria Gfv.VII.30.074/2014/9. számú ítélet elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Előzmény: a per alperesének és felperesének jogelődje szövetkezeti formában működött, azonban a szövetkezet 1997. január 1. napjával részlegesen átalakult egyrészt korlátolt felelősségű társasággá, míg másik része szövetkezeti formában működött tovább. A kft. a megalakulását követően a korábbi szövetkezet tulajdonában álló 3 ingatlan vonatkozásában kért földhivatali bejegyzést, amelyre sor is került, azonban a jogutód szövetkezet ez megtámadta. Az ügy perré alakult melynek során Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma ítélete az indítványozó viszontkeresetét elutasította, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a Kúria pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. 

Az indítványozó álláspontja szerint a bírói döntések megsértették az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jogát, mert olyan módon állapították meg a felperes tulajdonszerzését, amely a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján jogellenes volt, megfosztva ezzel az indítványozót a tulajdonától. Továbbá megsértették a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a bíróságok egyoldalúan vették figyelembe a felperes állításait, és bizonyítottan hamis okiratokra alapítva fogadták el a tényállást, valamint sérült a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való joga is, mert fellebbezése, és felülvizsgálati kérelme nem került érdemi elbírálásra. (Indítvány)

Egyesüléshez való jog

Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. tv. 2. §, 19. § (3) és (2) bekezdései, 21. § (3) bekezdése, 21. § (5) bekezdése, 45/A (1) b), c) pontjai, továbbá a 64/1998 (XII. 31.) FVM rendelet 4. § (1), 5. § (2) a) pontja és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.30.275/2014/15. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: a jogalkotó módosította az állattenyésztési törvényt, melynek hatására már csak akkor végezhette alapszabályszerű tevékenységét, ha tenyésztő szervként kért elismerést. A kérelmét a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal elutasította.  Határozatát a bíróság előtt megtámadta, amely a keresetét szintén elutasította. 

Az indítványozó állítja: az egyesülési autonómia nem érvényesülhet, ha civil szervezeteket arra köteleznek, hogy kérjenek elismertséget korábban cél szerinti tevékenységként végzett tevékenységükre, amennyiben ezt nem kapják meg, akkor a működésük ellehetetlenül. Mindez összeegyeztethetetlen az önkéntesség, az önkormányzatiság, az államtól és más jogalanyoktól való függetlenség elvével, mint az egyesülési jog alapelveivel.

Az indítványozó szerint számos alapvető jogát megsértették, többek között sérült az Alaptörvény B) cikkébe foglalt jogállamiság elve, az I. cikkbe foglalt joga, amely szerint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, a VIII. cikk (2) bekezdésébe foglalt gyülekezési joga, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes bíróság előtti eljáráshoz való joga, és a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való joga is. (Indítvány)

Közérdekű adat kiadása

A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.906/2014/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó közérdekű adatigényléssel fordult a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez azon ingatlanok helyrajzi számának kiadása iránt, amely ingatlanok 1/1 arányú tulajdonjogát a Magyar Állam öröklés jogcímén szerezte meg, és amelyek jelenleg is a Magyar Állam tulajdonában állnak. Adatigénylése elutasítását követően keresettel kérte az alperes kötelezését ezen közérdekű adatok kiadására. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, amelyet a másodfokú bíróság helybenhagyott. 

Az indítványozó véleménye szerint a közérdekű adat kiadásának megtagadásával sérült az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti közérdekű adatok megismeréséhez való joga. (Indítvány)

Apasági vélelem érvényesülése

A Fővárosi Törvényszék 1.Kf.650.071/2014/4. számú ítélete, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.32.767/2013/8. számú ítélete és a 2010. évi CXLVIII. törvény 4. § és 5. §-a elleni alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Előzmény: az indítványozók élettársi kapcsolatukat bejegyezték az Élettársi Kapcsolatok Nyilvántartásába azzal, hogy születendő közös gyermekük az apa vezetéknevét kapja. Ennek ellenére közös gyermeküket az illetékes anyakönyvvezető apa nélkül, az anya vezetéknevével anyakönyvezte, amivel a felek szabályozott élettársi kapcsolatát megfosztotta az apaság vélelmétől. Kérték a közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálatát, azonban a bíróság a keresetüket elutasította, és a döntést a másodfokú bíróság helybenhagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott jogszabály és bírói döntések sértik az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése szerinti magán,- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát, a II. cikk szerinti emberi méltóságát, valamint az eljárással sérült az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése, mivel megalázó bánásmódban volt része az eljárás során. (Indítvány)

Mezőgazdasági termelő jogvédelme

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság VB/13006. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 9.G.45.083/2013/8. számú ítélete, valamint a Kúria Gfv.VII.30.289/2014/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Előzmény: a Választottbíróság kötbér és kártérítés megfizetésére kötelezte az indítványozót,   az ítélet érvénytelenítése iránti keresetét a Fővárosi Törvényszék elutasította, a Kúria pedig hatályában fenntartotta.

Az indítványozó szerint a bíróságok döntésével sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, mivel az  általa előterjesztett bizonyítási indítványok foganatosítását teljes egészében mellőzték, és a tényállás-tisztázási kötelezettségének sem tettek eleget.

Állítja: a támadott ítéletek alaptörvény-ellenesek. Sértik az Alaptörvény 28. cikkében, M cikk (2) bekezdésében, illetve az R) cikk (2) bekezdésében foglaltakat, mivel azok a másik peres fél erőfölénnyel visszaélését tették lehetővé, továbbá a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásából eredő kár viselését teljes egészében az indítványozóra hárították. (Indítvány)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának tárgyalandó témái

Magánnyugdíjpénztár megszűnése

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 83. § (1a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

A támadott rendelkezés alapján a magánnyugdíjpénztár jogutód nélkül végelszámolással megszűnik, ha a tagdíjfizető tagok száma a megelőző hat hónap átlagában legalább kettő hónapon keresztül a taglétszám hetven százaléka alá csökken.

Az indítványozó álláspontja szerint a kötelező tagdíjfizetés nemfizetés esetére a magánnyugdíjpénztár automatikus megszűnésének kimondása aránytalan és indokolatlan beavatkozást jelent a tagok egyesülési jogába, valamint a tulajdonhoz és a magánélethez való jogba, továbbá sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát is. Megszűnés esetén a tagok esetében nem biztosított a tulajdonukat képező követelésnek más, még működő magánnyugdíjpénztárba történő átvitele, vagyis esetükben az állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépés az egyetlen lehetőség.(Indítvány)

Magánnyugdíjpénztár megszűnése

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 83. § (1a) bekezdése, 110. § (3) bekezdése, valamint 126. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

A támadott rendelkezés alapján a magánnyugdíjpénztár jogutód nélkül végelszámolással megszűnik, ha a tagdíjfizető tagok száma a megelőző hat hónap átlagában legalább kettő hónapon keresztül a taglétszám hetven százaléka alá csökken.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti a tulajdonhoz való jogot, mivel egyrészt a tulajdon megtartását a tagdíjfizetők számától teszi függővé, másrészt abból következően a tagdíjfizetés a magánnyugdíjpénztári tulajdon megtartásának feltétele. A támadott rendelkezés az Alaptörvény XV. cikkének (1) és (2) bekezdésével is ellentétes, mivel az indokolatlan különbségtételt tesz lehetővé a magánynyugdíjpénztári tagok és a társadalombiztosítási nyugdíjrenszerben lévő munkavállalók tekintetében. (Indítvány.pdf.)

Magánnyugdíjpénztár megszűnése

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 83. § (1a) bekezdése, 110. § (3) bekezdése és 126. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

A támadott rendelkezés alapján a magánnyugdíjpénztár jogutód nélkül végelszámolással megszűnik, ha a tagdíjfizető tagok száma a megelőző hat hónap átlagában legalább kettő hónapon keresztül a taglétszám hetven százaléka alá csökken.

Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezések érthetetlenek, nem megfelelő eljárás során lettek megalkotva, továbbá olyan fokú bizonytalanságot és tehetetlenséget okoz a rendesen fizető magánnyugdíjpénztári tag számára, ami sérti az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz való jogot. Továbbá a magánnyugdíjpénztárak jogutód nélküli megszüntetését követő helyzet az Alaptörvény XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való jogát is sérti, mivel súlyosan korlátozza a pénztártag tulajdonát képező követelésből eredő váromány békés élvezetét. A törvényi rendelkezés megfogalmazása is érthetetlen, sérti az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdése szerinti jogbiztonságot, és ezáltal sérti a jogállamiság elvét is. (Indítvány)

Összbüntetésbe foglalás

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 3. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

A sérelmezett szabályozás az új Btk. rendelkezéseit rendeli alkalmazni, ha az összbüntetésbe foglalandó ítéletek közül legalább egy az új Btk. hatálybalépését követően emelkedett jogerőre.

Az indítványozó álláspontja szerint az új szabályozás értelmében korábbi ügyeit nem egy, hanem két összbüntetési ítélettel kell majd lezárni, amely rá nézve lényegesen hosszabb szabadságvesztést eredményez. Érvelése szerint, ha az összbüntetésbe foglalás lehetősége az új Btk. hatályba lépése előtt fennállott, a régi Btk. rendelkezéseit kellene alkalmazni. Hivatkozik az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében rögzített nullum crimen sine lege, nulla pona sine lege jogelvek, valamint a jogállamiság elvének sérelmére, a jogbiztonság, jogegyenlőség elvére. (Indítvány)

Összbüntetésbe foglalás

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 3. §-a, valamint a Fővárosi Törvényszék 14.Bpk.1639/2014/10. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bpkf.10174/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, melynek szerves részét képezi a jogbiztonság, amelyből következik a nulla poena sine lege praevia jogelve is, azaz senkit nem lehet büntetni olyan jogszabályi rendelkezéssel, amely az elkövetéskor még nem volt hatályos. Továbbá sérült a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való joga, és a IV. cikk (2) bekezdésének első mondata szerinti szabadsághoz való joga is. (Indítvány)