DÖNTÉSRE VÁRVA

Quaestor károsultak kárrendezése

A Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény 1. § (1) bekezdése elleni alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az Alkotmánybíróság 2015. október 20-i ülésén megkezdte, majd 2015. november 3-i és 2015. november 10-i ülésén folytatta a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét állító indítványok tárgyalását, azonban az ügyben döntést nem hozott. Az ügy folytatására, további előkészítését követően, november 17-én kerül sor.

Az indítványozók a diszkrimináció tilalmára hivatkozva kifogásolják, hogy miért vannak jelentős eltérések a kártalanításban. A pénzintézetek beadványai viszont a jogállamiság, a tulajdon védelmére hivatkozva azt kifogásolják, hogy befizetéseikkel hozzá kell járulniuk a kárrendezési alaphoz.
Az indítványok arra is felhívják a figyelmet, hogy míg a Quaestor ügyfeleit soron kívül kárpótolják veszteségeikért 30 millió forintig, addig a más pénzügyi szolgáltatónál hasonló helyzetbe került fogyasztóknak nem jár soronkívüliség, csupán különféle procedúrák után legfeljebb 6 millió forintos kártalanítás.

Az indítványozók másik, a kártalanítási alapba befizetésre kötelezett pénzügyi szolgáltatók csoportja szerint a törvény rájuk vonatkozó rendelkezései aránytalanul súlyosak. A befektetésekkel összefüggő piacgazdasági kockázatokhoz szorosan hozzátartozik, hogy a befektetők számításai adott esetben nem válnak be: bűncselekmény vagy más gazdasági-pénzügyi körülmény miatt veszteséget szenvednek el. A törvény pedig kellő indokok nélkül tesz különbséget a Quaestornál, illetve más szolgáltatóknál – például Hungária Értékpapír Zrt., Széchenyi Bank Zrt., Kun-Mediátor, DRB Dél-dunántúli Regionális Bank Zrt. – előfordult befektetői veszteségek között.
Az indítvány szerint a törvény a „konkrét politikai döntést fejezi ki törvényalkotásba burkolva, hogy egy bizonyos károsulti kört kiemelve-kedvezményezve a Quaestor-vállalkozások üzleti tevékenységének negatív következményeit a pénzügyi-tőkepiaci vállalkozások között elossza″. Állítják: a jogállamiság elvével összeegyeztethetetlen, ha a kormányzat az Alkotmány garanciális rendelkezéseinek kiüresítésével, azok tudatos félretételével valósítja meg törekvéseit. Ebben az esetben „megvalósult a jogalkotói joggal való visszaélés″.
Az indítvány kitér arra is, hogy a pénzügyi szolgáltatók befizetési kötelezettségével megvalósult a vállalkozás jogának korlátozása is, azt pedig a jogalkotónak – az Országgyűlésnek, illetve a kormánynak – kell igazolnia, hogy mely másik alapjogot volt szükséges a korlátozással érvényre juttatni, illetve, hogy a korlátozás nemcsak szükséges, de arányos, azaz a lehető legkisebb volt.

Az indítványozók álláspontja szerint a törvény személyi hatályának megállapításakor az Országgyűlés megsértette az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel nem kezelte egyenlő méltóságú személyekként mind időben, mind jogalapban azonos problémával küzdőket, mert ugyanúgy kellett volna eljárnia a jogalkotónak minden megkárosított személy ügyében legyen az a Buda-Cash, a Quaestor vagy más pénzügyi szolgáltató kárvallottja. (Indítvány.pdf.)

(A március elején kipattant ügynek több tízezer károsultja van. A jegybank március 10-én részlegesen felfüggesztette Quaestor Értékpapír Zrt. tevékenységi engedélyét és felügyeleti biztost rendelt ki az észlelt szabálytalanságok miatt. Előző este a Quaestor-csoport kötvénykibocsátó cége, a Quaestor Financial Hrurira Kft. öncsődöt jelentett. A jegybank vizsgálata szerint a Quaestor Értékpapír Zrt. mintegy 210 milliárdos vállalati kötvénykibocsátásából 150 milliárd fiktív volt. Az ügyben nyomozás indult, amelyben március végén három gyanúsítottat, köztük Tarsoly Csabát, a cégcsoport vezetőjét letartóztatták. A Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja és a Beva korábban azt közölte: augusztus 10-ig 29 ezer Quaestor-károsult ügyfél részére több mint 79 milliárd forint kártalanítási összeget adott át a Beva a kifizetéseket intéző OTP Banknak. Ezzel a Quaestor-kötvényből eredő követeléssel rendelkező 32 ezer ügyfél 90 százaléka már felveheti a pénzét.)

Állami tulajdonú földek értékesítése, hasznosítása

A „Földet a gazdáknak!” program keretében az állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat 1. pont e)–j) alpontjai és a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 29. § (2)–(3) bekezdései, 32. §-a, valamint 33. § (2) bekezdésében „és a közreműködő kormányhivatal” szövegrész elleni utólagos normakontroll vizsgálata.

Az országgyűlési képviselők egynegyede kezdeményezte a sérelmezett szövegrészek Alaptörvénnyel való összhangjának utólagos vizsgálatát, visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését. 

Az indítványozók álláspontja szerint mind Korm. határozat, mind pedig a Korm. rendelet támadott rendelkezései törvény alatti szabályozási szinten nem szabályozható, illetve törvényellenes rendelkezéseket tartalmaznak, mivel részben a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény sarkalatos rendelkezéseivel, részben annak egyszerű többséggel elfogadott rendelkezésével tételes ellentétben állnak, vagy pedig az Alaptörvény alapján kizárólagos törvényalkotási tárgykörbe tartozó rendelkezéseket állapítanak meg. (Indítvány:_anonimizált.pdf.).

Devizahitel átváltása

Az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény 10. §-a elleni alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó annak megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés, vagy a Ptk. 523. § (1) bekezdése szolgálja-e az adós érdekeit a jóhiszeműség és a tisztesség elve alapján, figyelemmel a joggal való visszaélés tilalmára.

Az indítványozó álláspontja szerint amennyiben a támadott jogszabályi rendelkezés hatályban marad, úgy az a tárgyi hitelszerődésével összefüggésben az alaptőke olyan mértékű emelkedését eredményezi, amely sérti a beadványában hivatkozott alapvető jogait..(Indítvány.pdf.)

Bányaszolgalmi jog-közigazgatási határozat felülvizsgálata

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/D. § (2) és (3) bekezdései, valamint a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.084/2014/13. számú ítélete elleni alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az ügy előzményeként az indítványozó tulajdonában álló földterület alatt - annak megvásárlása előtt - földgáz szállítóvezetéket helyeztek el. A támadott rendelkezések következtében az ügyben eljárt hatóság üzemeltetési szolgalmi jogot állapított meg a földgáz-vezeték vonatkozásában, amely érintette az indítványozó tulajdonában álló földterületet is. A szolgalom jog megállapítását követően a hatóság az indítványozót a szolgalmat zavaró ingatlanjai elbontására kötelezte. Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult.

Az indítványozó előadja: a bírói döntés következtében tulajdonosi részjogosítványait nem tudja gyakorolni, a korlátozás megfelel az Alkotmánybíróság által kialakított "klasszikus kisajátítás" fogalmának. Hozzáteszi: a bíróság a kártalanítását is kizárták, ezért az ítélet sérti a tulajdonhoz való jogát. Kifejti: a támadott jogszabályi rendelkezések sértik a jogállamiság elvét, illetve a tulajdonhoz való jogát, mivel egy tulajdonjogot korlátozó idegen dologbeli jogról kimondják, hogy nem keletkeztetnek jogokat, tehát elzárják az indítványozót a kártalanítástól. Végül hozzáteszi: a tulajdonkorlátozása ugyan a közérdeknek megfelelő módon történt – mivel egy régóta fennálló vitás helyzetet rendez – ugyanakkor az kirívóan aránytalan, számára kártalanítást nem biztosít..(Indítvány: anonim.pdf.).

LEGFRISSEBB DÖNTÉSEK

Hegybíró megbízatásának megszűnése

 A  hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény 58. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy megszüntették a határozott idejű munkaviszonyát, alaptörvény-ellenesen korlátozták a jogbiztonságát, a munkához való jogát, a tulajdonhoz való jogát, az emberi méltósághoz való jogát. Kifogásolta továbbá: a munkaviszonya megszüntetése ellen nem tudott érdemi jogorvoslattal élni, ami sérti a jogorvoslathoz való jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogát is. Álláspontja szerint a bíróságok téves jogértelmezése vezetett a keresete elutasításához. 

***

Az Alkotmánybíróság  megállapította: a hegyközségekről szóló törvény nem határozta meg, hogy a hegybírói tisztség (munkakör) milyen foglalkoztatási jogviszony keretében gyakorolható, így értelemszerűen azt sem határozhatta meg általános módon, hogy a hegybírói tisztség megszűnése a konkrét, határozott idejű munkaviszonyban milyen következményekkel jár.

A testület arra is rámutatott, hogy a határozott idejű munkaviszony megszűnése vagy megszűntetése esetén sem jár a határozott időből hátralévő időre a munkabér, ha nem áll mögötte munkavégzés. A tulajdonhoz való alapjog a már megszerzett tulajdont védi, ezért a meg nem szerzett munkabérre nem terjed ki a tulajdonjog alkotmányos védelme.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való jog sérelmére alapított indítványt is megalapozatlannak találta és elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1355/2014.)

A határozathoz Stumpf István és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, míg Czine Ágnes, Kiss László, Lévay Miklós és Salamon László különvéleményt csatolt.

KEHI perindítási joga

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 12/A. § (1) bekezdése „közvetlen jogi érdek fennállásának igazolása nélkül” szövegrésze alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálata.

Az alapvető jogok biztosa szerint a KEHI perindítási jogának előkészítése szabályozatlan, a közvetlen jogi érdek nélküli perindítás mérlegelésének szempontjai nincsenek rögzítve, a törvényi garanciák hiánya önmagában is elfogadhatatlan. A KEHI részére biztosított diszkrecionális perindítási jogosultság a jogállamiság nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság alkotmányos elvével is összeegyeztethetetlen, nem felel meg az alapvető jogok korlátozására vonatkozó követelményeknek, sérti az emberi méltósághoz való jogot, továbbá sérti a perbeli önrendelkezéshez való jogot is.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a törvény időközi módosítása révén az indítványozó által kifogásolt szövegrész okafogyottá vált. A megváltozott szabályozási környezetben az indítványozó által felvetett alkotmányossági kérdések már  nem tartalmazzák az eredetileg megfogalmazott alkotmányossági problémát.

Hangsúlyozta:  „Azt a kérdést, hogy a támadott szabályozás  ténylegesen kiszámíthatatlanná teszi-e a KEHI kifogásolt perindítási jogát, valóban hiányoznak-e a jogszabályi garanciák és a perindítás során mérlegelendő jogszabályi szempontok, csak az R. és a módosított Áht. szabályozásának az együttes és egymásra tekintettel történő vizsgálatával lehet eldönteni. Ugyanígy a negatív perbeli önrendelkezési jog állított alaptörvény-ellenes korlátozásának a kérdése sem függetleníthető az Áht. módosított 67. § (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezés lététől és tartalmától.”

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 59. §-a és az Ügyrend 67. § (1) bekezdésének e) pontja alapján az indítvány tárgyában az eljárást megszüntette. (AB végzés jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló eljárás megszüntetéséről: II/3464/2012.)

A határozathoz Kiss László, Lévay Miklós és Stumpf István különvéleményt csatolt.

Kártérítés

A  Fővárosi Törvényszék 43. P.636.824/2014/7. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.P.50.919/2010/111. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó belvárosi ingatlanának forgalmi értékét és eladhatóságának lehetőségét - álláspontja szerint - a rossz forgalomszervezés következtében a főútvonalról átterelt nagyszámú autóforgalom csökkentette, ezért keresetet nyújtott be. A bíróságok a keresetét elévülésre hivatkozással elutasították, valamint mert nem találtak ok-okozati összefüggést a kár keletkezése és az alperes tevékenysége között.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik a jogállamiság elvét, a tulajdon ellen intézett jogtalan támadás elhárításhoz való jogot, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozók valójában nem a bíróságok sérelmezett ítéleteinek alkotmányossági vizsgálatát kérték, hanem azt kívánták elérni, hogy a tényállás megállapítása, a tények és bizonyítékok értékelése, valamint az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg. Az Alaptörvény alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.

Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése alapján, az Alkotmánybíróság Ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1482/2015.)

Építési ügy

A Kúria Kfv.II.38.156/2014/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az illetékes építésügyi hatóság az indítványozók ingatlanán megépített bővítés bontását rendelte el. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a keresetüket a bíróság elutasította. A Kúria a döntés hatályában fenntartotta.

Az indítványozó álláspontja szerint sérült az Alaptörvény XVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, amikor az eljáró bíróságok - a Pp. 191. § (1) bekezdésében előírtak ellenére - nem kötelezték a feljelentőt arra, hogy az eredeti video-felvételt tárja a bíróság elé. Így olyan bizonyítékot vettek figyelembe az eljárás során, amely a nézete szerint nem lett volna figyelembe vehető, és nem felel meg a Pp. 191. § (1) bekezdésében foglaltaknak.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az ítélet kapcsán felvetett jogértelmezési és joggyakorlati aggályok nem alkotmányossági kérdések. Így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, ezért az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2116/2015.)

Igazolási kérelem elutasítása

A  Kúria Pkf.V.25.002/2014/2. számú végzése és a Győri Ítélőtábla Gf.II.20.188/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a Tatabányai Törvényszék 9.G.40.006/2013/38. számú részítélete jogerőre emelkedése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó ügyvéd Esztergom Város Önkormányzata perbeli képviselőjeként terjesztette elő indítványát. Álláspontja szerint a Kúria, valamint a Győri Ítélőtábla végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való alapjogát azzal, hogy alaptalanul és hibás következtetések alapján utasította el igazolása kérelmét, annak ellenére, hogy az maradéktalanul megfelelt a jogszabályi követelményeknek. Az indítványozó szerint ezen kívül sérült az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz fűződő joga, az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése szerinti szociális biztonsághoz fűződő joga, valamint az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése szerinti testi lelki egészséghez fűződő joga is.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványból a kiegészítés ellenére sem volt megállapítható, hogy érintett személyként vagy az önkormányzat képviselőjeként nyújtotta be. A panaszt ugyanis magánszemélyként terjesztette elő, abban azonban olyan döntés felülvizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól, amely nem az indítványozóra, hanem Esztergom Város Önkormányzatára nézve állapított meg kötelezettséget. Amennyiben tehát az indítványt az ügyben érintett szervezet nevében terjesztette elő, úgy nem tett eleget az Ügyrend 27. § (1)–(3) bekezdéseiben előírt, a jogi képviselet ellátására vonatkozó rendelkezéseknek, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontjának második fordulata alapján az indítvány érdemi elbírálására e vonatkozásban nem kerülhet sor.

Az emberi méltósághoz, szociális biztonsághoz, illetve a testi-lelki egészséghez való jogának sérelmével kapcsolatos panaszról pedig azt állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy a támadott bírói döntések tárgya az igazolási kérelem mérlegelése, és nem az indítványozó által sérülni vélt személyiségi jogokkal kapcsolatos döntés volt, így érintettség hiányában az Abtv. 27. §-a, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontjának első fordulata alapján az indítvány érdemi elbírálására e vonatkozásban sincs lehetőség.

Figyelemmel egyrészről az indítványozói jogosultság, másrészről az érintettség nyilvánvaló hiányára, az Alkotmánybíróság a befogadás további feltételeinek vizsgálatát mellőzte és az alkotmányjogi panasz visszautasításáról döntött. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1774/2015.)

Öröklési szerződés érvényessége

A Budai Központi Kerületi Bíróság 24.P.21.476/2013/17. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.637.224/2014/4. számú ítélete, valamint a végrendelet tanújának aláírásáról szóló 3/2012. Polgári jogegységi határozat harmadik mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó keresetet indított a Magyar Állam ellen tulajdonjog megállapítása iránt, amely kérdésnek eldöntése összekapcsolódott egy öröklési szerződés érvényességének a megállapításával. A kereset első, – és másodfokon is elutasításra került, azon az alapon, hogy az öröklési szerződésen szereplő két tanú közül az egyik aláírása nem olvasható, és neve az öröklési szerződésből egyébként sem állapítható meg. Mindkét bíróság a Kúria Polgári Kollégiumának Jogegységi Tanácsa által meghozott 3/2012. PJE számú jogegységi határozatra hivatkozott az elutasító döntésében, amely szerint a „tanú személyének magából az okiratból megállapíthatónak kell lennie”. 
Az indítványozó álláspontja szerint a Ptk. szabályához képest a PJE további érvényességi feltételt szab, amely sérti az Alaptörvény T. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, hiszen a Kúria nem jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv, a PJE pedig nem jogszabály.

***

Az indítványozó 2015. október 15-én kelt levelében arról tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy indítványa okafogyottá vált, ezért visszavonja, mivel a Kúria felülvizsgálati eljárásban hatályon kívül helyezte az alkotmányjogi panaszban sérelmezett bírósági ítéleteket és keresetének teljes egészében helyt adó határozatot hozott.

Az Alkotmánybíróság, tekintettel arra, hogy az indítvány okafogyottá vált, az Abtv. 59. §-a, valamint az Ügyrend 67. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének c) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 53. § (6) bekezdésére is – az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntette. (AB végzés alkotmányjogi panasz eljárás megszüntetéséről: IV/718/2015.)

Halálos horgászbaleset miatti nem vagyoni kártérítés

A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.535/2014/9. számú közbenső ítélete elleni, alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. 

Az indítványozó ellen a tulajdonában levő halastón történt haláleset miatt az elhunyt hozzátartozói nem vagyoni kártérítési pert indítottak. A Kúria támadott határozata az alperes egyetemleges felelősségét állapította meg a felperesek hozzátartozójának halála miatt. 

Az indítványozó szerint a halálos balesetet a szabálytalan horgászás, tudatos gondatlanság okozta, mely az indítványozó szempontjából elháríthatatlan külső oknak minősül. A Kúria határozata megsértette az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogát, mert szociális indokok miatt hozta meg ítéletét, és alaptörvény-ellenesen tett különbséget a perben résztvevő személyek között szociális helyzetük alapján. Ezen eljárása ütközik a XV. cikk (2) bekezdésébe foglalt diszkrimináció tilalmába is, valamint sérült a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga is.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány jelen ügyben nem állított az Alaptörvény kapcsán olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre mutatna. Az alkotmányjogi panasz az indítványozó (mint alperes) számára kedvezőtlen bírósági döntés megállapításainak tartalmi, és nem alkotmányossági kritikáját tartalmazza. Az alapul fekvő ügyben a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és az irányadó jogszabályok alapján a következtetések levonása, valamint a kárfelelősség telepítése a rendes bíróságok feladata, és mindezek önmagukban alkotmányossági kérdést nem vetnek fel.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor.”

Az Alkotmánybíróság ezért  az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja, az Alaptörvény O) cikke, T) cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1)–(2) bekezdései, XXVIII. cikk (7) bekezdése és 28. cikke tekintetében pedig az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/908/2015.)

Deviza

A deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/2013. Polgári jogegységi határozat és a 2/2014. Polgári jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó állítja: a Kúria hivatkozott határozatai több ponton is megsértették az Alaptörvényt, ezért azok semmisek, miként az elszámolást és forintosítást szabályozó törvények is azok. Véleménye szerint az Országgyűlésnek új törvényt kell alkotnia, amely a ténylegesen kölcsönadott forintösszegeket a névértéken számoltatja el a hitelintézetekkel.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: tekintettel a jogegységi határozat jogi jellegére – arra, hogy az csak a bíróságokra kötelező –, az indítványozó jogait érintő közvetlen hatályosulás, illetve közvetlen indítványozói érintettség a támadott PJE határozat vonatkozásában nem állapítható meg. Az alkotmányjogi panasz nem felel meg a törvényi követelményeknek, tehát nem befogadható, ezért a panaszt – a befogadhatóság egyéb feltételei vizsgálatának mellőzésével – az Abtv. 56. §-a alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2514/2015)

Devizahitel

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és az egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 3. §-a, 4. §-a és 5. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett törvényi rendelkezések tették lehetővé, hogy a tisztességtelenül felszámított pénzösszegek vonatkozásában sérüljenek az adósok jogai. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, a XXII. cikk (1) bekezdését, utalva az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésére, az 1. cikk (2) bekezdés a) és b) pontjára, valamint a 25. cikk (1) bekezdésére is.

***

Az Alkotmánybíróság rámutatott: a csatolt iratok alapján az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2015. szeptember 29-én, a jogszabályi rendelkezések hatálybalépésének mindkét időpontjához képest megállapíthatóan elkésetten terjesztette elő, ezért annak befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3014/2015.)

Perköltség

A Tatabányai Törvényszék előtt 13.P.20.721/2012. szám alatt folyt perben született 93. sorszámú kiegészítő végzést, valamint az ezt helyben hagyó Győri Ítélőtábla által hozott Pkf.I.25.931/2014/2. végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A Tatabányai Törvényszék 12 000 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felpereseket. A fellebbezés folytán eljárt Győri ítélőtábla jogerős végzésével megváltoztatta a támadott végzést és az indítványozó felpereseket személyesen, az elsőfokú végzéshez képest csekélyebb, de összességében még mindig mintegy 5 000 000 Ft-nyi összegben határozta meg a perköltség összegét.

Az indítványozók álláspontja szerint a perköltség tárgyában hozott elsőfokú kiegészítő, valamint az azt megváltoztató, de a felperesi indítványozókat perköltségben marasztaló végzés sérti az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkét, a bírósághoz fordulás jogát, illetve a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jogot, tekintettel a reájuk „mért tetemes perköltségre”.

***

A perköltség eltúlzott mértékére vonatkozóan az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a perköltség összegének mérlegelése a bíróságok hatáskörébe tartozó kérdés, annak „ugyanis nincs alkotmányossági mércéje, hogy a [perköltség-] fizetési kötelezettség a peres felekre milyen mértékű terhet ró.” Az Alkotmánybíróság e gyakorlata alapján jelen ügyben nem talált olyan körülményt, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, ezért a perköltség eltúlzott mértékére vonatkozó érvelés tekintetében az alkotmányjogi panaszt befogadhatóság körében visszautasította.

A jogorvoslathoz való jog tekintetében az indítványozók azt sérelmezik, hogy nem volt lehetőségük – annak kizártsága okán – felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Kúriához. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a felülvizsgálat, mint rendkívüli perorvoslat kívül esik a jogorvoslathoz való jogvédelmi körén. E vonatkozásban ezért a jogorvoslathoz való jog sérelme alappal nem vethető fel, így az alkotmányjogi panasz e körben alaptalan.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz részben érdemi vizsgálatra alkalmatlan – e részeiben visszautasította–, részben pedig alaptalan – e részeiben az alkotmányjogi panaszt elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/893/2015.)

Kampányfinanszírozás, visszafizetési kötelezettség

 Az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény 3. § (1) bekezdés a)–d) pontjai, az 5. § (1) bekezdése, a 8. § (1)–(4) bekezdései, az országgyűlési képviselők kampányköltségeinek támogatásáról szóló 69/2013. (XII. 29.) NGM rendelet 3. § a) pontja, valamint a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.170/2014/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozót az országgyűlési képviselők általános választásán jelöltként vették nyilvántartásba, majd röviddel ezután Magyar Államkincstár 2014. március 10. napján 1 000 000 Ft összegű kampányfinanszírozási támogatást bocsátott rendelkezésére. A választást követően a Magyar Államkincstár megállapította, hogy az indítványozó nem szerezte meg az egyéni választókerületben leadott érvényes szavazatok legalább 2%-át, erre tekintettel 588 422 Ft szabályszerűen felhasznált, valamint a nem szabályszerűen felhasznált 260 615 Ft támogatás kétszeresének megfelelő 521 230 Ft-ot, összesen 1 109 652 Ft visszafizetését írta elő. Az indítványozó az államkincstári határozattal szemben keresetet nyújtott be a bírósághoz. Keresetét a bíróság elutasítatta.

Az indítványozó sérelmezi, hogy a bíróság – az Alaptörvény 28. cikkével ellentétesen – nem nyújtott számára jogvédelmet. Álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenes különbséget tesznek a kampányfinanszírozási szabályozásával összefüggésben a választásokon függetlenként, illetve a pártok által támogatott jelöltek között.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna. Az Alkotmánybíróság nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem, az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelménynek.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/698/2015.)