Quaestor károsultak kárrendezése

A Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény 1. § (1) bekezdése elleni alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozók részben kárrendezésben nem részesülő magánszemélyek, részben olyan befektetési szolgáltatók voltak, amelyek a Befektető-védelmi Alap tagjai. A diszkrimináció tilalmára hivatkozva kifogásolják, hogy miért vannak jelentős eltérések a kártalanításban. A pénzintézetek beadványai viszont a jogállamiság, a tulajdon védelmére hivatkozva azt kifogásolják, hogy befizetéseikkel hozzá kell járulniuk a kárrendezési alaphoz.

Az indítványok arra is felhívják a figyelmet, hogy míg a Quaestor ügyfeleit soron kívül kárpótolják veszteségeikért 30 millió forintig, addig a más pénzügyi szolgáltatónál hasonló helyzetbe került fogyasztóknak nem jár soronkívüliség, csupán különféle procedúrák után legfeljebb 6 millió forintos kártalanítás.

Az indítványozók másik, a kártalanítási alapba befizetésre kötelezett pénzügyi szolgáltatók csoportja szerint a törvény rájuk vonatkozó rendelkezései aránytalanul súlyosak. A befektetésekkel összefüggő piacgazdasági kockázatokhoz szorosan hozzátartozik, hogy a befektetők számításai adott esetben nem válnak be: bűncselekmény vagy más gazdasági-pénzügyi körülmény miatt veszteséget szenvednek el. A törvény pedig kellő indokok nélkül tesz különbséget a Quaestornál, illetve más szolgáltatóknál – például Hungária Értékpapír Zrt., Széchenyi Bank Zrt., Kun-Mediátor, DRB Dél-dunántúli Regionális Bank Zrt. – előfordult befektetői veszteségek között.

Az indítvány szerint a törvény a „konkrét politikai döntést fejezi ki törvényalkotásba burkolva, hogy egy bizonyos károsulti kört kiemelve-kedvezményezve a Quaestor-vállalkozások üzleti tevékenységének negatív következményeit a pénzügyi-tőkepiaci vállalkozások között elossza″. Állítják: a jogállamiság elvével összeegyeztethetetlen, ha a kormányzat az Alkotmány garanciális rendelkezéseinek kiüresítésével, azok tudatos félretételével valósítja meg törekvéseit. Ebben az esetben „megvalósult a jogalkotói joggal való visszaélés″.

Az indítvány kitér arra is, hogy a pénzügyi szolgáltatók befizetési kötelezettségével megvalósult a vállalkozás jogának korlátozása is, azt pedig a jogalkotónak – az Országgyűlésnek, illetve a kormánynak – kell igazolnia, hogy mely másik alapjogot volt szükséges a korlátozással érvényre juttatni, illetve, hogy a korlátozás nemcsak szükséges, de arányos, azaz a lehető legkisebb volt.

Az indítványozók álláspontja szerint a törvény személyi hatályának megállapításakor az Országgyűlés megsértette az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel nem kezelte egyenlő méltóságú személyekként mind időben, mind jogalapban azonos problémával küzdőket, mert ugyanúgy kellett volna eljárnia a jogalkotónak minden megkárosított személy ügyében legyen az a Buda-Cash, a Quaestor vagy más pénzügyi szolgáltató kárvallottja.

(A március elején kipattant ügynek több tízezer károsultja van. A jegybank március 10-én részlegesen felfüggesztette Quaestor Értékpapír Zrt. tevékenységi engedélyét és felügyeleti biztost rendelt ki az észlelt szabálytalanságok miatt. Előző este a Quaestor-csoport kötvénykibocsátó cége, a Quaestor Financial Hrurira Kft. öncsődöt jelentett. A jegybank vizsgálata szerint a Quaestor Értékpapír Zrt. mintegy 210 milliárdos vállalati kötvénykibocsátásából 150 milliárd fiktív volt. Az ügyben nyomozás indult, amelyben március végén három gyanúsítottat, köztük Tarsoly Csabát, a cégcsoport vezetőjét letartóztatták. A Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja és a Beva korábban azt közölte: augusztus 10-ig 29 ezer Quaestor-károsult ügyfél részére több mint 79 milliárd forint kártalanítási összeget adott át a Beva a kifizetéseket intéző OTP Banknak. Ezzel a Quaestor-kötvényből eredő követeléssel rendelkező 32 ezer ügyfél 90 százaléka már felveheti a pénzét.)

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a Quaestor károsultak kárrendezéséről szóló törvény diszkriminatív módon, túlságosan szűken határozta meg a kárrendezésre jogosultak körét, illetve alaptörvény-ellenesen szabályozta a Befektető-védelmi Alap tagjainak kárrendezésbe történő bevonását is. Az Alkotmánybíróság minderre tekintettel a törvény egyes rendelkezéseit megsemmisítette. Maga a kárrendezés ugyanakkor nem alaptörvény-ellenes, a határozatba foglalt alkotmányossági szempontok figyelembevételével a jogalkotónak lehetősége van annak újraszabályozására.

Az Alkotmánybíróság az indítványoknak részben helyt adott. A magánszemélyek által kezdeményezett vizsgálat során megállapította, hogy a törvény diszkriminatív módon határozta meg a kárrendezésre jogosultak körét: a jogalkotó egyetlen konkrét cégcsoport ügyfeleinek a veszteségét téríttetné meg, és közülük is csak azoknak juttatna, akik Quaestor-kötvényt vásároltak. A kártalanítás indoka a fiktív „saját kötvények” forgalmazása és a károsultak nagy száma lenne, azonban e szempontok nem csak az említett károsultakra érvényesek. A Quaestor károsultak kárrendezése tehát nem lenne alaptörvény-ellenes, azonban ha a jogalkotó ezt lehetővé teszi, akkor azonos módon kell kezelnie minden, összehasonlítható helyzetben lévő károsultat. Ezért az Alkotmánybíróságnak meg kellett semmisítenie a Quaestor károsultak kárrendezését biztosító rendelkezéseket.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozza: a jogalkotónak a határozatban megfogalmazott alkotmányossági szempontok figyelembevételével lehetősége van a kárrendezés újraszabályozására. Ennek során a jogosultak körének, a kárrendezés módjának, feltételeinek és mértékének a meghatározása – gondos és körültekintő mérlegelés után – a törvényhozó döntési kompetenciájába tartozik.

Alaptörvény-ellenesnek találta az Alkotmánybíróság a Befektető-védelmi Alap tagjai közé tartozó befektetési szolgáltatók kárrendezésbe történő bevonásának a módját is. Ennek oka egyrészt az, hogy a törvény nem biztosított számukra kellő felkészülési időt, másrészt – egyértelmű kötelezettségek és kellő törvényi garanciák hiányában – rájuk nézve a tulajdonkorlátozás aránytalan mértékű lenne. Ezért az Alkotmánybíróság a törvény ezzel kapcsolatos rendelkezéseit szintén megsemmisítette. A határozat ennek kapcsán is felhívta a figyelmet arra, hogy a törvénynek ezek a hiányosságai a törvényhozó által ugyancsak pótolhatók. (AB határozat a Quaestor károsultak kárrendezéséről szóló törvény vizsgálatáról IV/1635/2015.)

A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt, Kiss László, Salamon László és Stumpf István pedig párhuzamos indokolást csatolt.

Mulasztott az Országgyűlés

A gyülekezési jogról szóló 1989. évi II. tv. 6. §-ának és az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 40/A. §-ának Alkotmánnyal való összhangjának utólagos vizsgálata.

Az ombudsman indítványa szerint a támadott törvényi rendelkezés, amely a rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenséget szabálysértésnek minősíti, nem felel meg a jogbiztonság követelményének, továbbá ellentétes az alkotmányos büntetőjog elveivel is.

Az állampolgári jogok országgyűlési kérte a vitatott rendelkezés megsemmisítését, s kérte továbbá,  hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg alkotmányos követelményt, és abban adjon a jogalkalmazókra nézve kötelező értelmezést arra vonatkozóan, hogy a Gytv. 6. §-ában foglalt bejelentési határidő be nem tartása önmagában megalapozhatja-e a gyülekezési jog gyakorlására vonatkozó bejelentés érdemi vizsgálat nélküli elutasítását, illetőleg a be nem jelentett – de békés jellegű – rendezvény feloszlatását.

+

Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapította: mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő az Országgyűlés azzal, hogy a szabálysértési törvényben, nem szabályozta megfelelően, mi számít a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenségnek. Ezért a testület felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2016. június 15-ig tegyen eleget.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem találta megalapozottnak az indítványt, mert arra a következtetésre jutott, hogy nem a vitatott tényállás megsemmisítésével, sokkal inkább a hatályos szöveg pontosításával, kiegészítésével állítható helyre az összhang az Alaptörvénnyel. A határozat indokolása szerint a testület azt vizsgálta, hogy a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértési tényállása határozottan, körülhatároltan és világosan jelöli-e ki a büntetendő magatartások körét. Megállapította, hogy a támadott rendelkezés „védett jogi tárgya” a közigazgatás, közelebbről a rendészeti igazgatás rendje és a jogszerű intézkedések végrehajtásához fűződő érdek. Mivel a rendészeti igazgatás működésének és működtetésének a közrend és a közbiztonság fenntartása szempontjából kiemelkedő a jelentősége, a testület alkotmányosan elfogadhatónak nevezte, ha a jogalkotó szabálysértési szankcióval sújtja azokat, akik a rendészeti igazgatásban részt vevők eljárását, feladataik végrehajtását akadályozzák vagy ellehetetlenítik.

Az Alkotmánybíróság arra is felhívta a figyelmet, a jelenlegi szabályozás túlzottan tág kereteket biztosít a jogalkalmazók számára azzal, hogy az engedetlen magatartásokat túl széles körben engedi szankcionálni. A testület szerint a hatályos szöveg pontosításával, kiegészítésével biztosíthatóvá válik, hogy a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség tényállását csak azoknak a magatartásoknak a szankcionálására alkalmazhassák, amelyek a rendészeti igazgatás rendjének fenntartását és a jogszerű intézkedések végrehajtását gátolják. (AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról:  II/1175/2012.)

A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Salamon László, Sulyok Tamás és Varga Zs. András különvéleményt csatoltak.

Hegybíró megbízatásának megszűnése

A  hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény 58. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó határozott időre, 2017 áprilisáig szóló hegybírói tisztsége és munkaviszonya 2013. június 15-én megszűnt. Álláspontja szerint azzal, hogy megszüntették a határozott idejű munkaviszonyát, alaptörvény-ellenesen korlátozták a jogbiztonságát, a munkához való jogát, a tulajdonhoz való jogát, az emberi méltósághoz való jogát. Kifogásolta továbbá: a munkaviszonya megszüntetése ellen nem tudott érdemi jogorvoslattal élni, ami sérti a jogorvoslathoz való jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogát is. Álláspontja szerint a bíróságok téves jogértelmezése vezetett a keresete elutasításához. 

+

Az Alkotmánybíróság  megállapította: a hegyközségekről szóló törvény nem határozta meg, hogy a hegybírói tisztség (munkakör) milyen foglalkoztatási jogviszony keretében gyakorolható, így értelemszerűen azt sem határozhatta meg általános módon, hogy a hegybírói tisztség megszűnése a konkrét, határozott idejű munkaviszonyban milyen következményekkel jár.

A testület arra is rámutatott, hogy a határozott idejű munkaviszony megszűnése vagy megszűntetése esetén sem jár a határozott időből hátralévő időre a munkabér, ha nem áll mögötte munkavégzés. A tulajdonhoz való alapjog a már megszerzett tulajdont védi, ezért a meg nem szerzett munkabérre nem terjed ki a tulajdonjog alkotmányos védelme.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a jogorvoslathoz való jog sérelmére alapított indítványt is megalapozatlannak találta és elutasította. (3209/2015. (XI. 10.) AB határozat.)

A határozathoz Stumpf István és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, míg Czine Ágnes, Kiss László, Lévay Miklós és Salamon László különvéleményt csatolt.

KEHI perindítási joga

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 12/A. § (1) bekezdése „közvetlen jogi érdek fennállásának igazolása nélkül” szövegrésze alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálata.

Az alapvető jogok biztosa szerint a KEHI perindítási jogának előkészítése szabályozatlan, a közvetlen jogi érdek nélküli perindítás mérlegelésének szempontjai nincsenek rögzítve, a törvényi garanciák hiánya önmagában is elfogadhatatlan. A KEHI részére biztosított diszkrecionális perindítási jogosultság a jogállamiság nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság alkotmányos elvével is összeegyeztethetetlen, nem felel meg az alapvető jogok korlátozására vonatkozó követelményeknek, sérti az emberi méltósághoz való jogot, továbbá sérti a perbeli önrendelkezéshez való jogot is. 

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a törvény időközi módosítása révén az indítványozó által kifogásolt szövegrész okafogyottá vált. A megváltozott szabályozási környezetben az indítványozó által felvetett alkotmányossági kérdések már  nem tartalmazzák az eredetileg megfogalmazott alkotmányossági problémát.

Hangsúlyozta:  „Azt a kérdést, hogy a támadott szabályozás  ténylegesen kiszámíthatatlanná teszi-e a KEHI kifogásolt perindítási jogát, valóban hiányoznak-e a jogszabályi garanciák és a perindítás során mérlegelendő jogszabályi szempontok, csak az R. és a módosított Áht. szabályozásának az együttes és egymásra tekintettel történő vizsgálatával lehet eldönteni. Ugyanígy a negatív perbeli önrendelkezési jog állított alaptörvény-ellenes korlátozásának a kérdése sem függetleníthető az Áht. módosított 67. § (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezés lététől és tartalmától.”

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 59. §-a és az Ügyrend 67. § (1) bekezdésének e) pontja alapján az indítvány tárgyában az eljárást megszüntette. (3210/2015. (XI. 10.) AB végzés.)

A határozathoz Kiss László, Lévay Miklós és Stumpf István különvéleményt csatolt.

Kártérítés

A  Fővárosi Törvényszék 43. P.636.824/2014/7. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.P.50.919/2010/111. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó belvárosi ingatlanának forgalmi értékét és eladhatóságának lehetőségét - álláspontja szerint - a rossz forgalomszervezés következtében a főútvonalról átterelt nagyszámú autóforgalom csökkentette, ezért keresetet nyújtott be. A bíróságok a keresetét elévülésre hivatkozással elutasították, valamint mert nem találtak ok-okozati összefüggést a kár keletkezése és az alperes tevékenysége között.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik a jogállamiság elvét, a tulajdon ellen intézett jogtalan támadás elhárításhoz való jogot, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot..

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozók valójában nem a bíróságok sérelmezett ítéleteinek alkotmányossági vizsgálatát kérték, hanem azt kívánták elérni, hogy a tényállás megállapítása, a tények és bizonyítékok értékelése, valamint az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg. Az Alaptörvény alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.

Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése alapján, az Alkotmánybíróság Ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel visszautasította. (3218/2015. (XI. 10.) AB végzés.)

Pénznyerő-automaták üzemeltetése

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.34.016/2014/30. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére érdekében benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A megelőző peres eljárásban megállapított tényállás szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal fedett adóhatósági ellenőrei a perbeli vendéglátó egységben helyszíni ellenőrzést folytattak. Ennek alapján megállapította, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 26. § (1) bekezdése értelmében az ott üzemeltetett internetes terminál pénznyerő automatának minősül. Miután az indítványozó szerencsejáték szervezésére, és ennek keretében pénznyerő automata üzemeltetésére előírt engedéllyel nem rendelkezett, ezért terhére a NAV 600 000 forint bírságot szabott ki.

A NAV határozata ellen az indítványozó keresetet nyújtott be, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az eljárt hatóság új eljárásra kötelezését, valamint az alperes perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint a NAV azért járt el jogszabálysértő módon, mert a tényállást megfelelően nem tisztázta. Az indítványozó szakvéleményeket nyújtott be, amelyek szerint a vendéglátó egységben működtetett internetes terminál nem minősül pénznyerő automatának. A bíróság az indítványozó által támadott ítéletével a keresetet azonban elutasította.

Az indítványozó állítja: a tisztességes eljáráshoz való joga azért sérült, mert a per során felmerültek bizonyítandó tények, olyan informatikai szakkérdések, amelyek megítélésére a bíróság nem rendelkezett szakmai kompetenciával, így az általa javasolt szakértőt kellett volna kirendelnie és ennek  megtagadása következtében megsértette a fegyveregyenlőség elvét.

Álláspontja szerint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság súlyosan megsértette a jogbiztonság alkotmányos alapelvét, amikor azonos tényállású ügyben eltérő gyakorlatot követett. Így a jogorvoslathoz való jog sérelme kihat a jogbiztonság alkotmányos követelményének megvalósulására.

+

Az Alkotmánybíróság a panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította. Az alkotmányjogi panasz visszautasítására tekintettel nem kellett határoznia az indítványozó által az érintettbírói döntés végrehajtásának felfüggesztése iránt előterjesztett kérelem tárgyában. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3097/2015.)

Rablás bűntette

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 75. § (1) bekezdése, 76. § (1) bekezdése, 423. § (1) bekezdése, a Kúria Bfv.II.888/2014/6. számú végzése, a Debreceni Törvényszék 1.Bf.109/2012/12. számú ítélete és a Debreceni Városi Bíróság 45.B.627/2010/13. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozót a Debreceni Városi Bíróság ítéletével 1 rendbeli rablás bűntette és 1 rendbeli testi sértés vétsége miatt 2 év börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék a börtönbüntetés tartamát 2 év 8 hónapra súlyosította, valamint a szabadságvesztés végrehajtásának a próbaidőre történő felfüggesztését mellőzte, továbbá az indítványozót 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A Kúria a felülvizsgálati indítványt elutasította és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó álláspontja szerint mindezek az ítéletek  alapjaiban sértik a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát, továbbá a jogállamiság elvét, a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának követelményét és a jogforrási hierarchiát. Az indítványozó az Alaptörvény Q) cikk (2)–(3) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkében foglalt tisztességes eljárás és az ésszerű időn belül történő eljárás követelményeire is utalt, egyúttal a  jogerős ítélet végrehajtásának a felfüggesztését is kérte.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: indítványozó alkotmányjogi panaszt kizárólag az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmére alapítottan terjeszthet elő. Következésképpen a Q) cikk (2)–(3) bekezdésére és a T) cikkre alapított indokait érdemben nem vizsgálhatta. Rámutatott: nem tekinthető a bírósági szervezetrendszer felülbírálati fórumának, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.

A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította. A panasz visszautasítására tekintettel nem kellett határoznia az indítványozó által az érintett bírói döntés végrehajtásának a felfüggesztése iránt előterjesztett kérelem tárgyában. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/717/2015.)

Pénznyerő automaták üzemeltetése

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.32.258/2014/10. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz benyújtását követően a Kúria – a felülvizsgálati kérelem folytán megindult eljárásban – az indítványozó által támadott bírói döntést hatályon kívül helyezte.

+

Az Alkotmánybíróság – ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti. Az ügyrend szerint okafogyottá válik az indítvány – egyebek mellett – ha rendkívüli jogorvoslat folytán a bíróság a megtámadott bírói döntést hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság az előtte folyamatban lévő eljárást ezért megszüntette. (AB végzés alkotmányjogi panasz eljárás megszüntetéséről: IV/589/2015.)

Pénznyerő automaták üzemeltetése

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.33.882/2013/21. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz benyújtását követően a Kúria – a felülvizsgálati kérelem folytán megindult eljárásban – az indítványozó által támadott bírói döntést hatályon kívül helyezte.

+

Az Alkotmánybíróság – ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti. Az ügyrend szerint okafogyottá válik az indítvány – egyebek mellett – ha rendkívüli jogorvoslat folytán a bíróság a megtámadott bírói döntést hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság az előtte folyamatban lévő eljárást ezért megszüntette. (AB végzés alkotmányjogi panasz eljárás megszüntetéséről: IV/589/2015.)

Kölcsönszerződés jogcíme,  jogalap nélküli gazdagodás

A Kúria Pfv.VI.20.883/2014/6. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 27.P.21.309/2011/21. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.967/2013/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulóalkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó mint felperes és néhai szomszédjának örököse, valamint a néhai házastársa között kölcsön visszafizetése iránti per volt folyamatban. A Fővárosi Ítélőtábla és a Fővárosi Törvényszék a megjelölt ítéleteivel a felperes keresetét elutasította, a jogerős ítéletet pedig a Kúria hatályában fenntartotta.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a támadott bírói döntéseket. Álláspontja szerint az ítéletek sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését.

+

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszában értékelhető alkotmányjogi érvelést nem adott elő és a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved, ezért a kérelmet  – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2771/2015.)

Előrehozott öregségi nyugdíj törvényi feltétele

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.488/2013/9. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozót  a támadott ítélet előrehozott öregségi nyugdíja meghatározott százalékának visszafizetésére kötelezte. Álláspontja szerint az ítélet téves jogértelmezésen alapult, sérti az  Alaptörvényben biztosított jogait, különös tekintettel a tulajdonhoz való jogát, továbbá az eljárt bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget.

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása megállapította, hogy a tulajdonhoz való jog és a bírói döntés között alkotmányos összefüggés nem mutatható ki. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1504/2015.)

Eredeti állapot helyreállítása

Az ügy tárgya: az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 62. § (1) bekezdés, a Kúria Pfv.VI.20.741/2014/8. számú ítélet, a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.488/2013/6. számú ítélet és a Debreceni Törvényszék 10.P.20.291/2012/31. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó társadalmi szervezet - perbeli felperes - pályázatot nyújtott be ingatlan megszerzésére, amelyen azonban végül az egyik perbeli alperes szerzett tulajdonjogot. Ezt követően keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy a kiírt pályázat feltételeinek csak ő felelt meg ezért rendelje el a pályázaton nyertes alperes tulajdonjogának törlését és oda jegyezzék be a tulajdonjogát. Keresetét az esőfokon eljárt bíróság elutasította, amely ítéletet a másodfokon eljárt bíróság helybenhagyott. Az indítványozó a Kúriánál felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, azonban a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az indítványozó szerint a támadott ítéletek sértik a tisztességes eljáráshoz  való jogot, s kérte a bírósági ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem mutat rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, továbbá nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, ennélfogva nem felel meg az Abtv. 29. §-ának, ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1940/2015.)

Telekadó I.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.392/2014/22. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az adóhatóság az indítványozó részére belterületi ingatlanuk után telekadó meg nem fizetése miatt adóhiányt, valamint adóbírságot állapított meg. Fellebbezését a bíróság elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy a bíróság nem mellékelt a peranyaghoz olyan dokumentumot, amely bizonyítaná a belterületi minősítés megtörténtét, illetve az arra alapozott telekadó-kivetés jogszerűségét, sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében rögzített adatmegismeréshez való jogát, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jogát.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: nem fogadható be a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó. Jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a bíróság ténymegállapítási tevékenységét támadja, érvelése pedig részben az ítélet tartalmi kritikáját, részben az ítélet jogi következtetései alapjául szolgáló bizonyításfelvétellel kapcsolatos kritikát foglalja magában, így a panasz érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése azonban a bíróságok, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.392/2014/22. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2119/2015.)

Telekadó II.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.391/2014/20. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az adóhatóság az indítványozó részére belterületi ingatlanuk után telekadó meg nem fizetése miatt adóhiányt, valamint adóbírságot állapított meg. Fellebbezését a bíróság elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy a bíróság nem mellékelt a peranyaghoz olyan dokumentumot, amely bizonyítaná a belterületi minősítés megtörténtét, illetve az arra alapozott telekadó-kivetés jogszerűségét, sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében rögzített adatmegismeréshez való jogát, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jogát.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: nem fogadható be a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó. Jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a bíróság ténymegállapítási tevékenységét támadja, érvelése pedig részben az ítélet tartalmi kritikáját, részben az ítélet jogi következtetései alapjául szolgáló bizonyításfelvétellel kapcsolatos kritikát foglalja magában, így a panasz érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése azonban a bíróságok, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.392/2014/22. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2118/2015.)

Telekadó III.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.390/2014/22. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó  szerint azzal, hogy a bíróság nem mellékelt a peranyaghoz olyan dokumentumot, amely bizonyítaná a belterületi minősítés megtörténtét, illetve az arra alapozott telekadó-kivetés jogszerűségét, sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében rögzített adatmegismeréshez való jogát, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jogát.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: nem fogadható be a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó. Jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a bíróság ténymegállapítási tevékenységét támadja, érvelése pedig részben az ítélet tartalmi kritikáját, részben az ítélet jogi következtetései alapjául szolgáló bizonyításfelvétellel kapcsolatos kritikát foglalja magában, így a panasz érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése azonban a bíróságok, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.27.392/2014/22. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2117/2015.)