A most lecsengő parlamenti ciklusban huszonhárom törvényt semmisített meg az Alkotmánybíróság. Paczolay Péter a Taláros Testület elnöke úgy véli.

– Ezt a mutatót nem tartom mérvadónak, miután sok minden befolyásolja, hogy mikor döntünk egy törvényről. Inkább a tendenciákat emelném ki. Az egyik, hogy a törvényhozás minősége, színvonala nagyon hanyatlik. A másik bennünket érint. Jóval kevésbé törekszünk a mulasztásos alkotmánysértés megállapítására, mert nincs is sok értelme. Visszatértünk a legerősebb eszközünkhöz, a törvény megsemmisítéséhez.

Más, tengernyi dilemmával, értelmezéssel, vitákkal kísért kérdésre is választ adott, a Taláros Testület elnöke (Magyar Hírlap), tengernyi dilemmával, értelmezéssel, vitákkal kísérve.

– Direkt elvárásokra nem kell rea¬gálnunk. Az ingatlanadó eltörlése például népszerű döntés volt, de én figyelmeztettem a bíró kollégáimat, hogy ez ne tévesszen meg bennünket. Nagyon sok ügyben az AB szembemegy nemcsak a parlamenti többség akaratával, hanem a társadalom egészének preferenciáival is. Ennek klasszikus esete a halálbüntetés. Ettől elválasztanám azt a kérdést, hogy a társadalom változik, és korábban nem létező problémák vetődtek fel, például az alkotmányos rendszer működésében vagy bizonyos értékek megítélésében. Ilyen a szólásszabadság, illetve a gyülekezési jog megítélése, amelyeket nagyban befolyásoltak a 2006 utáni események. Az alkotmány azért „élő”, mert bizonyos értelemben alkalmazkodik a társadalom elvárásaihoz. Ha nem így lenne, akkor nagyon gyakran kellene felülvizsgálni a szövegét. Húsz év alatt rengeteget változott a magyar társadalom. Ezt szerintem a jog és az alkotmány is követte.

– Az Alkotmánybíróság az alkotmányt mint egy értékeket jogszabályi formába foglaló szöveget értelmezi, ezért ezek sokkal nagyobb szerepet játszanak döntéseinkben, mint a rendes bírói tevékenységben. De az értékorientáltság attól függ, hogy milyen területet nézünk. Például a házasság és az azonos neműek viszonyában valóban hagyományos értékként kezeli az előzőt, a házasságot az együttélés más formáihoz képest preferálja. Ahhoz képest viszont, hogy az azonos neműek kapcsolatának megítélése milyen volt húsz évvel ezelőtt, már éppen az általánosan terjedő irányzatot, a jogok bővítését követjük. Az alkotmánybíráskodás küldetése az emberi jogok kiszélesítése. Az alkotmánybíró elsősorban a jogok és nem a rend pártján áll.

– A magyar alkotmány megfogalmazásai sokszor rettentő rövidek, ahogy maga az alaptörvény is. Vannak kérdések, amire nem ad egyértelmű választ. Éppen az értelmezés az AB feladata. Húsz éve következetesen abból indul ki a testület, hogy az alkotmány egységes egészet alkot. Az alaptörvény egészének értelmezéséből minden kérdésre levezethető a válasz. Az alkotmányban nincs joghézag. A döntésekhez emellett hozzátevődnek az AB korábbi határozatai, véleménye.

– Számos kérdésben a parlament szinte egyhangúlag döntött az elmúlt években, akár alkotmányellenes törvényeket elfogadva. Ha egy pártnak megvan a kétharmados többsége, akkor persze könnyen változtathatja az alkotmányt. Más országokban szigorúbbak az előírások, például ugyanaz a parlament csak úgy módosíthatja az alkotmányt, hogy ezután feloszlatja magát. Hazánkban az elmúlt húsz évben sok módosítás történt, amelyek jelentős többségére szükség is volt. Nyilván abszurd lett volna, hogy minden ilyen eset után új választást tartsanak. Az alkotmány egészének revízióját azonban már csak hivatalból is elleneznem kell, hiszen a mi gyakorlatunk is a jelenlegi alaptörvényre épül. Reformokra azonban szükség van, pél¬dául az alkotmánybírósági hatáskörök rendezéséhez is.

– A jó alkotmánynak a társadalom értékvilágát kell kifejeznie. Az új alaptörvény elfogadásának akadályát pont abban látom, hogy jelenleg nincs egy olyan értékközösség a magyar társadalomban, amely az 1989-eshez képest egy új alaptörvény után kiáltana. Nálunk egy erős értékmegosztottság figyelhető meg. Ez a társadalom pluralizmusa szempontjából érthető is, de bizonyos közös célokra  valóban szükség van.

Alkotmánybírósághoz fordul a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa az egyházi iskoláknak járó kiegészítő támogatás ügyében.  Az Állandó Tanács a napokban kiadott kormányrendelet ismeretében döntött úgy, hogy az Alkotmánybíróságtól kéri a 2008. évi közoktatási kiegészítő támogatást meghatározó kormányrendelet és a közoktatási törvényt módosító 2009. évi törvény felülvizsgálatát, mert azok több ponton sértik az egyházak oktatással kapcsolatos alkotmányos jogait és az Apostoli Szentszékkel kötött nemzetközi szerződést. „Az alkotmányossági felülvizsgálatot az indokolja, hogy a közelmúltban a 2008. évi elszámolásról kiadott kormányrendelet az egyházakkal való előzetes egyeztetés nélkül, a hatályos törvényekkel ellentétes módon és mértékben határozta meg a 2008-ra járó kiegészítő támogatás összegét.”

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa szerint az alkotmánnyal több ponton ellentétes a kiegészítő támogatás rendszerének 2010. évtől hatályos szabályozása is. Mint írták, a parlament tavaly ősszel úgy módosította a közoktatási törvényt, hogy az egyházi iskoláknak járó kiegészítő támogatás összegéből le kell vonni az önkormányzatoktól bármilyen formában kapott támogatást. Ez a többi között azt is eredményezi, hogy az önkormányzati ingatlanban működő egyházi iskolák piaci bérleti díjat fizetnek a központi költségvetésnek az olyan önkormányzati ingatlanok használatáért is, amelyek az egyházi iskolák államosítása folytán kerültek önkormányzati tulajdonba. „Az egyházak alkotmányban biztosított oktatási szabadságát korlátozza az a másik módosítás is, amely szerint az önkormányzati ingatlanban működő egyházi iskolák helyben lakó tanulói után járó egyházi kiegészítő támogatás összegét a központi költségvetés megfizetteti az önkormányzatokkal.”

Az Állandó Tanács gazdasági bizottságának tájékoztatása szerint diákonként 13.429 forinttal kapnak kevesebbet az egyházi iskolák az önkormányzati intézményeket megillető támogatásnál 2008-ra vonatkozóan. A kiegészítő támogatás összegének meghatározásánál a kormány - a törvényekben és a vatikáni szerződésben foglaltaktól eltérően - most sem vette figyelembe az egyházak számításait és az Állami Számvevőszék korábbi útmutatásait. A kormányrendeletben meghatározott pótlólagos támogatás összege gyermekenként átlagosan 34.272 forint, amit másfél éves késéssel, 2010 első félévében két egyenlő részben kell kifizetnie a kormánynak.

Az egyház vezetőiből álló tanács elnöke Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek bejelentette: sem részben, sem egészében nem mondtak le az egyházi iskoláknak 2008-ra járó közoktatási kiegészítő támogatásról. „Ilyen lemondásra az Apostoli Szentszék engedélye nélkül jogunk sem lenne!” Közleményében kiemelte: az adatok azt mutatják, hogy a törvényesség és a jogbiztonság egyházi intézményeik tekintetében folyamatosan csorbát szenved. A jogállamiság elve megkívánja, hogy „az állam törvény szabta fizetési kötelezettségeit állampolgáraival szemben is határidőre, egyoldalú halogatás nélkül teljesítse, amiként ezt külföldi hitelezőivel szemben mindmáig megteszi!”

Kifogásolja a szakorvosképzési rendszerről szóló kormányrendelet, ezért Alkotmánybírósághoz fordult Ternák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem tanára is. Az orvosprofesszor beadványában azt kérte a Taláros Testülettől, hogy állapítsa meg a tavaly júniusban elfogadott rendelet azon pontjainak alkotmányellenességét, melyek – megítélése szerint – hátrányosan érintik a rezidenseket.  

Fölöttébb vitatott, sok „igen” és sok „nem” kísérte, kíséri a szóban forgó rendeletet, ’mely alapján: a rezidensképzésben részesülő orvosok a képzés ideje alatt és az azt követő 4 évig nem vállalhatnak munkát külföldön, ellenkező esetben ki kell fizetniük képzésük költségeit. Ez akár a 10 millió forintot is elérheti.

Ternák Gábor úgy véli: ez az átlagosan 93 ezer forint nettó bért kereső rezidensek 9 évnyi röghöz kötését jelenti. Mindez sérti az esélyegyenlőség, a munkaerő szabad áramlásának elvét, s nem felel meg az egyenlő bánásmód követelményeinek sem. Határozottan állítja: „az orvosok elvándorlásának problémájára nem a korlátozás és a szankcionálás, hanem az egészségügy megfelelő finanszírozása jelentene megoldást.”

Támadják a zöldkártya-rendeletet is. Alkotmánybírósághoz fordul és polgári peres eljárás útján kártérítést követelne az államtól az idén február 17.-én megalakult Zöldkártyások Érdekvédelmi Egyesülete, amely szerint egy az idei év kezdetén bevezetett rendelet ellehetetleníti a környezetvédelmi felülvizsgálatot végző vállalkozásokat. Az e-misszió felülvizsgálatot végző vállalkozásokat tömörítő egyesület szerint alkotmányellenes a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által együttesen hozott 77/2009.-es rendelete. E rendelet alapján 2010. január óta már csak kétévente kötelező a gépjármű zöld kártyák kiváltása, amely az idén már a hatósági gépjármű műszaki vizsgaállomásokon tehető meg. A döntés által a környezetvédelmi felülvizsgálati ágazatban érdekelt, több mint 2.400  vállalkozás fölöslegessé vált és emiatt mintegy 5.000 munkavállaló veszíti el munkahelyét.

A Zöldkártyások Érdekvédelmi Egyesülete jogellenesnek véli a rendelet türelmi idő nélküli bevezetését, az eredeti állapot visszaállítását követeli. Az érdekvédők szerint a jogalkotók a bevezetés előtt nem adtak időt és lehetőséget a felkészülésre. Az egyesület polgári peres úton kártérítést fog követelni az államtól. Ebbe foglalnák a kényszerűségből elbocsátott alkalmazottak felmondási idejére járó munkabérét, a törvény által biztosított végkielégítéseket, és mindezek járulékait, valamint a rendeletből származó elmaradt üzleti hasznot.

Sarlayné Nemes Anita az egyesület elnöke elmondta: a rendelet bevezetése előtt nem kaptak figyelmeztetést a vállalkozások. A felülvizsgálati rendszert üzemeltetőket a Nemzeti Közlekedési Hatóság tavaly decemberben még az újabb szükséges beruházásokra - a környezetvédelmi igazoló plakettek megvásárlására - figyelmeztette, ezek a beruházások kidobott pénzt jelentenek a cégeknek. Ráadásul, környezetvédelmi kockázatot is rejt a kétéves felülvizsgálati előírás, lévén korábban a 6 évnél öregebb autó esetén ez 1 év volt.

Az egyesület vezetője bejelentette: a Zöldkártyások Érdekképviseleti Egyesülete március 5.-én autós demonstrációt szervez, amelyre a környezetvédelmi szervezeteket is meghívják.

Az Alkotmánybíróság hétfői teljes ülésén foglalkozik az önkormányzati lakás bérleti jogával kapcsolatos alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült határozattervezettel.

Napirendre kerül a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 11. §-16. §-ainak alkotmányossági vizsgálata.

Megtárgyalják a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény egyes rendelkezéseinek az alkotmányosságával kapcsolatos határozattervezetet.

Határozattervezet készült a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény 44. § (4) és (5) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

Megkérdőjelezték a sportról szóló 2004. évi I. törvény 5. § (1) bekezdés első mondatának, 5. § (6) bekezdésének és 7. § (1) bekezdésének alkotmányosságát.

Kifogást nyújtottak be az Országos Választási Bizottság 407/2009. (X. 5.) OVB határozata ellen. Az OVB megtagadta a J. Cs. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Kezdeményezzük a vonatkozó jogszabályok módosítását úgy, hogy népszavazási eljárásban a választók szavazataikat szabad elhatározásuk szerint papíron vagy sms-ben adhassák le.”

Megtámadták az Országos Választási Bizottság 419/2009. (X. 21.) OVB határozatát. Az OVB megtagadta a dr. F. J. és dr. G. K. magánszemélyek által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvénnyel helyezze hatályon kívül az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 28. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, miszerint »Az Alkotmánybíróság az eljárásából eredő költségeket felszámíthatja az indítványozónak, ha annak rosszhiszeműsége az indítvány előterjesztésével kapcsolatban megállapítható.«?”

Megvitatják az Országos Választási Bizottság 411/2009. (X. 5.) OVB határozata elleni kifogást. Az OVB megtagadta az Életfa Kárpát-medence Összefogás megbízásából eljáró dr. Hardy F. Gábor ügyvéd által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy magyar vízmű, magyar vízi-közmű, magyar vízi-közművet kiszolgáló Magyarországon lévő kút, és Magyarországon lévő termálkút csak a Magyar Állam és a magyar önkormányzatok tulajdonában lehessen?”

Kedden szó lesz a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 27. §-ának alkotmányosságáról.

Határozattervezet készült a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 14. § (1) és (4) bekezdéseinek alkotmányosságával összefüggésben.

Kifogás érkezett az Országos Választási Bizottság 285/2007. (VIII. 23.) OVB határozata ellen. Az OVB hitelesítette a dr. Z. Á. magánszemély által benyújtott kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy akik ezt igénylik, vagy aktuálisan, elérhető gyógyszertár hiányában szükségük van rá, azok se vásárolhassanak semmilyen gyógyszernek minősülő terméket – pl. egyes köhögés, nátha, fájdalom és lázcsillapító, görcsoldó, bélműködést szabályozó szereket – gyógyszertáron kívül?”

Először kerül a teljes ülés elé az egyes törvényeknek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének rendelkezés-alkotási hatásköréhez kapcsolódó módosításáról szóló, az Országgyűlés 2009. november 23-i ülésnapján elfogadott törvény 1-5. §-ai, valamint a 6. § (3) bekezdés a), illetőleg c)-e) pontjai alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet. A parlament által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítvánnyal a köztársasági elnök 2009. december 14-én fordult az Alkotmánybírósághoz.

Kifogást emeltek az Országos Választási Bizottság 328/2007. (IX. 12.) OVB határozata ellen. Az OVB hitelesítette a D. Gy. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Akarja-e Ön, hogy a soron következő választástól az országgyűlési képviselők száma jelentősen mértékben, a jelenlegi háromszáznyolcvanhatról kettőszázötvenkettőre csökkenjen?”