Nagyon fontosnak vélt ügyben sikerült határozatot hozniuk az Alkotmánybíróságnak. Sűrű elfoglaltságuk közepette titokzatos országgyűlési képviselők kezdeményezték a prostituáltak részére kiadandó orvosi igazolásról szóló rendelet (EüM 41/1999./IX. 8.) „nyilvántartásra" vonatkozó szövegrészének megállapítását és megsemmisítését.

A New York-i egyezmény New Yorkban 1950. március 21-én fogadták el az emberkereskedelem és a prostitúció ellen életre hívott nemzetközi egyezményt, amelyet Magyarországon az 1955. évi 34. törvényerejű rendelettel hirdettek ki. Az egyezmény 6. cikke kimondja, hogy a részt vevő államokban meg kell szüntetni a jogalkotásban és a jogalkalmazásban a prostitúción vagy annak gyanúján alapuló különleges nyilvántartásba vételt, a külön igazolványokat, a különleges ellenőrzés és bejelentést előíró szabályozásokat.

Az indítványozók szerint a támadott rendelkezések ellentétben állnak az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában született nemzetközi egyezménnyel. A honi szabályok szerint ugyanis a prostituált szexuális szolgáltatásra csak akkor ajánlkozhat fel, ha rendelkezik a külön jogszabályban előírt orvosi igazolással, „amely igazolás kiadásáról az orvosi vizsgálatok nyilvántartására külön jogszabály rendelkezése kifejezetten utal arra, hogy a vizsgálatokat és az azon részt vevő személyeket nyilvántartásba kell venni." Az indítványozók állították: az erről szóló kis könyvecske – amely egyfajta igazolványként is szolgál – tartalmazza nemcsak a személyes adatokat, hanem sorszámmal is el van látva és utal a birtokosa prostituált mivoltára is.

Az Alkotmánybíróság szerint az indítvány részben megalapozott. Megállapította: az Egyezmény rendelkezik a jogalkotásában és jogalkalmazásában fellelhető, a prostitúció folytatása, vagy annak gyanúja alapján történő különleges nyilvántartásba vételt, külön igazolvánnyal való rendelkezést, különleges ellenőrzést és bejelentést előíró vagy megvalósító minden szabályozás és gyakorlat megszüntetéséről. E rendelkezés értelme és célja a prostitúciót folytató vagy azzal gyanúsított személyek megbélyegzését jelentő, ezáltal az emberi méltósághoz való joguk, valamint információs önrendelkezési joguk sérelmét előidéző jogalkotás és jogalkalmazás felszámolása.

A Taláros Testület megállapította: Magyarországon a prostitúció jogi kereteit rögzítő szabályok előírják, hogy „a prostituált szexuális szolgáltatásra csak akkor ajánlkozhat fel, ha rendelkezik a külön jogszabályban előírt orvosi igazolással".  A megkövetelt igazolás hiányában a prostituált a „felajánlkozással" „tiltott kéjelgés" szabálysértési tényállását valósítja meg. (Az elzárással vagy pénzbírsággal szankcionált szabálysértés miatti eljárás lefolytatására a bíróság rendelkezik hatáskörrel.) 

A prostitúció jogszerű folytatásához előírt igazolás kiadására irányuló orvosi vizsgálat elvégzését a bőr-nemibeteg gondozó egészségügyi szolgáltatónál a prostituált köteles kezdeményezni. A különböző nemi úton terjedő betegségek szűrését szolgáló, térítés ellenében történő vizsgálatok elvégzését és eredményének kiértékelését követően az igazolás kiadására akkor kerül sor, ha az érintett személynél a fertőzések [vérbaj (syphilis), kankó (gonorrhoea), HIV, szexuális úton terjedő chlamydia, hepatitis B] egyike sem mutatható ki. Az orvosi igazolás a személyazonosságot igazoló okmánnyal együtt érvényes és a kiállítástól számított három hónapig használható fel.

Az Alkotmánybíróság határozata szerint e szabályozás alapján megállapítható: az igazolás kiadása a prostitúció legális folytatásának elengedhetetlen feltételét képezi.

 „Az igazolás kiállítása és kiadása során az egészségügyi szolgáltató igazgatási feladatot lát el: olyan okiratot bocsát ki, amely - a személyazonosságot igazoló okmánnyal együtt - a hatályos jog által legálisnak tekintett tevékenység jogszerű folytatásához előírt feltétel teljesülését hivatott hitelt érdemlő módon tanúsítani. Az igazolás sorszámmal van ellátva, amely jellemzően a jog által meghatározott keretek között végezhető tevékenységek folytatásához rendelt feltételek megvalósulását igazoló igazolványoknak, okiratoknak, engedélyeknek, bizonyítványoknak, nem pedig az egészségi állapotot (betegségek fenn nem állását) dokumentáló orvosi igazolásoknak a tartalmi kelléke. A kiadott igazolás a prostituált személyes adatait, egészségi állapotára vonatkozó adatát rögzíti, és utal arra is, hogy birtokosa prostituált. A kiadott orvosi igazolás önmagában nem minősíthető igazolványnak, személyi igazolvány nélkül ez az irat alkalmatlan a prostitúció folytatására, a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás jogosultságát az állami szervek előtt indult eljárásokban igazolja. Az igazolás „érvényességét", felhasználhatóságát a személyi igazolvánnyal való együttes használathoz kötő szabályozás folytán azonban nemcsak az „igazolvány", hanem – tartalmára és rendeltetésére tekintettel - az Egyezmény által tiltott „külön igazolvány" kritériumának is megfelel."

A Taláros Testület rámutatott: a Magyar Köztársaság az Alkotmány rendelkezéseinél fogva vesz részt a nemzetek közösségében - ez a részvétel a belső jog részére alkotmányi parancs!

 „Magyarország az Egyezmény elfogadásával, a prostitúcióval foglalkozó személyekre vonatkozó, az állami szervek által alkotott olyan jogi szabályozás hatályon kívül helyezését és azon alapuló, vagy attól függetlenül kialakult gyakorlat eltörlését vállalta, amely e személyeknek a prostitúció folytatásával összefüggésben a külön igazolvánnyal (a köznyelvben elterjedt és a jogtörténetben ismert kifejezéssel élve bárcával) való ellátását, azzal való rendelkezését írja elő. Mindezt az érintettek stigmatizálását jelentő, az emberi méltósághoz való jogukat sértő vagy azt eredményező jogi szabályozás, vagy jogalkalmazói gyakorlat felszámolása érdekében. E vállalásnak azonban nem felel meg az a szabályozás, amely a prostitúció jogszerű folytatásához olyan, az állami hatóságok, illetve – meghatározott ügycsoportokra vonatkozóan - hatósági jogkörrel felruházott szervek által kiállított okiratokat követel meg, amelyek – akár együttesen vagy külön-külön, kifejezetten vagy utalásszerűen - közhitelesen tanúsítják azt a tényt is, hogy birtokosuk prostituált. Mindez nemzetközi szerződésbe ütközik: sérti az Egyezményt, hogy „külön igazolvánnyal kell rendelkezniük".

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján szoros küzdelemben – dr. Kovács Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Bihari Mihály, dr. Lévay Miklós és dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybírák különvéleményével – úgy határozott, hogy a prostituáltak részére kiadandó orvosi igazolásról szóló rendelet nyilvántartásra vonatkozó része nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért azt megsemmisíti. A megsemmisítés időpontját (2011. december 31.) úgy állapította meg, hogy a jogalkotónak megfelelő idő álljon rendelkezésére ahhoz, hogy az alkotmányellenes helyzet megszüntetéséhez szükséges feladatának eleget tudjon tenni.

Legrövidebb ügymenet?

Szinte kizárt, hogy január végéig döntés szülessen a magánnyugdíj-pénztárakat érintő beadványokról - jelentette be az Alkotmánybíróság szóvivője. Sereg András szerint az elmúlt években a társadalmi közérdek szempontjából kiemelkedő ügyekben - így a 2006-os Gyurcsány-csomag vagy tavaly az ingatlanadó - már volt példa soron kívüli tárgyalásra, de a legrövidebb ügymenet így is másfél-két hónap volt. A szóvivő csak annyit erősített meg, hogy a magánnyugdíj alkotmányossági vizsgálatának beadványai „indítványelemzőknél" vannak. Pontosan nem lehet tudni, hogy mikorra születhet ítélet, a testületet ugyanis nem kötik határidők. Kizárt tehát, hogy január végéig határozat szülessen a magánnyugdíj-pénztárakat érintő beadványokkal kapcsolatban, ám még az sem biztos, hogy soron kívül tárgyalják.

 (Az MSZP és a magánnyugdíj-pénztárakat tömörítő Stabilitás Pénztárszövetség még tavaly decemberben kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy sürgős eljárásban tárgyaljon a nyugdíjtörvényről. A magán-nyugdíjpénztári tagoknak január 31-ig kell dönteniük arról, hogy maradnak vagy átlépnek az állami rendszerbe. Aki nem nyilatkozik, annak a tagsága automatikusan megszűnik.)

Hajléktalanok és a szabad mozgás...

Alkotmánybírósághoz fordult a Társaság a Szabadságjogokért a néma koldulást és a guberálást szankcionáló önkormányzati rendeletek miatt: összesen 43 rendeletet támadtak meg és kérték megsemmisítésüket. Állítják: az érintett rendeletek közös jellemzője, hogy nem csak alkotmányosan aggályosak, de csupán látszólagos megoldást nyújtanak valós társadalmi problémákra, hatásukban legfeljebb elfedni képesek azokat.  Úgy korlátozzák a szociálisan rászorulók emberi méltósághoz, illetve a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát, hogy nem felelnek meg az alkotmányosan előírt követelményeknek, illetve diszkriminatív jogalkalmazásra nyújtanak lehetőséget.

A Társaság a Szabadságjogokért szerint alkotmányosan elfogadott célokat sértő magatartás, hogy az önkormányzatok felléphetnek a szabálysértési jogszabályokban foglalt eszközökkel: ilyen a zaklató módon történő koldulás vagy a köztisztasági szabálysértés, nevezetesen a szemetelés tilalma. Kapronczay Stefánia, a szervezet programvezetőjének meggyőződése, hogy a megtámadott rendelkezések az emberi méltósággal kapcsolatos visszásság veszélyét hordozza és megengedhetetlen a hajléktalanok közterületi jelentétére adott minden megoldás, amely alapvető jogokat városképi kérdésekre való hivatkozással korlátoz. „Az elmúlt években kimutathatóvá vált, hogy a hajléktalan embereket és a velük kapcsolatba hozott tevékenységformákat kriminalizálja a jogalkotó. Ez a folyamat most az önkormányzatoknak adott felhatalmazással folytatódik, ami lehetővé teszi a hajléktalan emberek közterekről való kitiltását. Ezek a büntető intézkedések azonban legfeljebb kevésbé láthatóvá teszik a problémát, de nem hogy nem oldják meg, még el is mélyítik azt."

Az Alkotmánybíróság január 18-i teljes ülésének napirendje

A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet aláírása.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 171. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi I. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 46. §-ának „közlekedési" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási tervéről szóló 1127/2010. (V.21.) Korm. határozat alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

Az Országos Választási Bizottság 79/2009. (III. 20.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

Az Országos Választási Bizottság 78/2009. (III. 20.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.