Évente 25-30 ezer tárgyaláson nem vesznek részt ügyészek.A hatályos jogszabályok szerint ugyanis megteheti a vád képviselője, hogy nem vesz részt bizonyos ügyek tárgyalásán. Ilyen lehet például az, ha öt évnél kevesebb szabadságvesztéssel sújtható az adott cselekmény. Ide tartozik a gazdasági bűncselekmények nagy része, a közösség elleni izgatás vagy a rágalmazás. 2011-től ennek vége. Nem lesz kivétel. Az alkotmánybírósági döntés szerint az ügyészeknek minden esetben kötelező lesz részt venniük a tárgyalásokon.

A Taláros Testület állásfoglalását egy veszprémi (Meződi János) kérte, szzemélyes tapasztalatai alapján, mondván: rendkívüli módon zavarta az ügyész távolléte, mert gyakran előfordult, hogy a jegyzőkönyvvezetővel és a vádlottal hármasban voltak a teremben. Az egyszerű vádlottak nem is tudták tulajdonképpen elkülöníteni az eljárási feladatokat és nem tudta eldönteni, hogy a bíróval, az ügyésszel, vagy a nyomozóval beszélget. Emellett olyan kérdésekre is sor kerülhetett adott esetben, ami kizökkentette a bírói feladatkörből a bírót, mert a vádat egyébként a vádhatóságnak kell bizonyítani, nem pedig a bíróságnak. A vád képviselete a vádhatóságnak a feladata!

Az Alkotmánybíróság határozata kiemelte: a büntetőeljárási törvény szerint a tárgyalás a bizonyítás fő helyszíne. Az alkotmányon alapuló ügyészi vádképviselet feltételezi az ügyész tárgyaláson való jelenlétét, a vád személyes képviseletét, és ha az ügyész nincs jelen a tárgyaláson, akkor közvádlói feladatának nem tehet maradéktalanul eleget. A bíró vádlói szerepbe kényszerülhet, adott esetben – a váddal összefüggésben – az ügyészre tartozó kérdéseket kell feltennie, ami nem egyeztethető össze a bírák alkotmányos szerepkörével. Az ügyész tárgyaláson való jelenléte közvetlenül érinti a büntetőeljárás garanciarendszerét, ezért pergazdaságossági és eljárás-egyszerűsítési szempontok nem indokolhatják, hogy a bírói és az ügyészi funkciók esetleges keveredése révén kétség merüljön fel a bíróság pártatlanságával, az eljárás tisztességes voltával kapcsolatban.

Az Alkotmánybíróság által most megsemmisített rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását a veszprémi városi bíróság egyik bírája kérte, egy előtte folyamatban lévő ügy kapcsán. Az ügyész közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vádat, és bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni. Az eljáró bíró azonban a tárgyalás előkészítése során úgy vélte, hogy a tárgyaláson szükséges az ügyész részvétele.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a büntetőeljárási törvény rendelkezései széles körben teszik lehetővé tárgyalás tartását ügyész részvétele nélkül. Az ötévi vagy ennél enyhébb szabadságvesztés körébe tartozik például a közösség elleni izgatás, a segítségnyújtás halált okozó elmulasztása, az embercsempészés, a választás rendje elleni összes bűncselekmény, a gazdasági bűncselekmények nagy része.

2008-ban az első fokú bíróságok tárgyalásainak 36-37 százalékán nem vett részt az ügyész, vagyis a tárgyalandó ügyek jelentős hányadát érinti a vizsgált és most megsemmisített rendelkezés.

6:3 arányban szavazott az ügyész jelenléte mellett Taláros Testület Sereg András, az alkotmánybíróság szóvivője úgy fogalmazott: ha a bírói és az ügyészi funkció keveredik, akkor kétségek merülhetnek fel a bíróság pártatlanságával, illetve az eljárás tisztességességével kapcsolatban – ezek pedig elég fontos jogállami elvek. Hozzátette: feltétlenül szükséges, hogy a vádat ne egy akta vagy egy papíros képviselje, hanem személyesen az ügyész is. Ha nincs ügyész, akkor óhatatlanul a vádnak a különböző érveit a bírónak kell valamilyen formában képviselnie, egészen föl kell tennie magának a kérdéseket.

Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője azonban nem látott, s lát abban semmi kivetnivalót, hogy az elsőfokú büntetőtárgyalások több mint egyharmadán nem volt jelen az ügyész, hiszen erre a büntetőeljárási törvény szerint lehetősége volt. Kérdésünkre, hogy 2010. december 31-ig mi lesz a rend, a tárgyalásokon való megjelenéssel kapcsolatban, a szóvivő úgy válaszolt: a határozat tanulmányozását csak most kezdte meg az ügyészség, az ebben fekvő érveket, illetve azt, hogy ez milyen létszámbővítéssel, illetve milyen egyéb munkateher-növekedéssel jár, egyelőre vizsgálják. A jogszabály-változás tehernövekedést jelent a testületnek. Pillanatnyilag mintegy 1600 ügyész van a Magyar Köztársaságban, ezt a számot vélhetőleg növelni kell majd. A döntéssel biztos, hogy nem lesz rövidebb az eljárás, de az, hogy az ügyész ott van a tárgyaláson, annak lehetnek olyan előnyei is, hogy azonnal tud reagálni azokra a bizonyítási eseményekre, amelyek egyébként a tárgyaláson zajlanak, mert a tárgyalás a bizonyítás legfőbb színtere

A határozathoz három alkotmánybíró (Balogh Elemér, Lenkovics Barnabás, Paczolay Péter) különvéleményt nyújtott be. Mind a hárman kielégítőnek találták a jelenlegi szabályozást és olyan érvelést vezettek le, hogy a jelenlegi büntetőeljárási szabályok is megfelelő garanciát jelentenek a bírói pártatlanságra és függetlenségre, illetve a fair eljárás elveinek a betartására. Szerintük azokban az ügyekben, amelyekben nincsen ügyész jelen, nem a legsúlyosabb élet elleni bűncselekmények, nem a legsúlyosabb gazdasági bűncselekmények. Öt évnél kisebb büntetési tétellel fenyegetett ügyekről van szó. Hozzáteszik: a bíró kötelezheti az ügyész részvételét, hogyha úgy látja jónak.   

Talány még. hogy a felkészülésre pontosan mennyi idő áll majd rendelkezésre. Az attól függ, hogy a törvényhozók miként döntenek. Az Alkotmánybíróság azt határozta meg, hogy legkésőbb meddig kell megváltoztatni a szabályokat. Korábban lehet, később nem! Mindenesetre az biztos, hogy több pénzre és több szakemberre van szükség ahhoz, hogy minden tárgyalóteremben ott legyen az ügyész is.

Nem született döntés az Alkotmánybíróság legutóbbi tanácskozásán a képviselők költségtérítéséről szóló népszavazás ügyében. Sereg András, a testület sajtófőnöke azonban optimistán szólt: a grémium várhatóan hamarosan dönt e kérdésben.

Április közepén az országgyűlési képviselők 360 igen szavazattal elrendelték a Seres Mária által kezdeményezett népszavazást, amelynek kérdése a következő: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?" Az Alkotmánybíróság az indítványok mellett minden ügyben hivatalból vizsgálja a releváns körülményeket, így a többi között az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásokat, különös tekintettel az alkotmánymódosításra.

Az Országgyűlés június 29-én úgy döntött: jövőre megszűnik a képviselői költségtérítés, a képviselők a javadalmukból, azaz a bevételükből csak számlával igazolt költségeiket vonhatják le, és a képviselői javadalom a személyi jövedelemadó szabályai szerint adózik.  A parlament az ehhez szükséges alkotmánymódosítást 340 igen szavazattal, 19 nem voks és 2 tartózkodás mellett szavazta meg, míg a képviselői juttatásokról szóló törvényt 341 támogató és 19 ellenző vokssal, 1 tartózkodás mellett fogadta el.

Az új, 2010. január 1-jén hatályba lépő szabályok szerint az országgyűlési képviselők javadalmazása adóköteles: az alapdíj és a bizottsági vagy országgyűlési tisztségért járó pótdíj mellett jövedelemnek minősül a választókerületi pótlék és a lakhatási támogatás is. Ezek bevallása a képviselők felelőssége lesz, ebből számlák alapján írhatóak le a költségek. Ha egy képviselő egyetlen számlát sem nyújt be, akkor teljes jövedelme adóköteles.

A jövő évtől tehát minden képviselő saját maga döntheti el: nem gyűjt számlákat – ez esetben a bevételének 10 százalékát tekinti mindössze költségnek – vagy nyilatkozik év elején, hogy számlákat gyűjt és becslést készít arról, a bevételének hány százalékát tudja elszámolni az év folyamán.