Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke is védőbeszédet mondott az Országgyűlésben az új alkotmányról szóló javaslat vitájában.

Hangsúlyozta: az alkotmányos jogállam megteremtése nem egyszeri döntés vagy egyetlen törvény kérdése, hanem folyamatosan megvalósítandó program, sőt küzdelem. Csak azok az alkotmányok valódi jogállami alkotmányok, amelyek normatív és előíró jellegűek, jogilag kikényszeríthetők, és tartalmaznak olyan alkotmányos eszközöket, mint a jogok katalógusa, a kormányzat jog alá rendelése, hatalommegosztás, független bíróság. Ezért az alkotmányok és a bennük foglalt szabályok védelemre szorulnak, és mondhatjuk, hogy minél értékesebb egy alkotmány, annál inkább szüksége van, de méltó is a bírói védelemre.

Kiemelte: az alkotmányvédelem legfőbb szerve az Alkotmánybíróság, az elmúlt 21 év tapasztalatát e tekintetben az új alkotmány tervezete sem kérdőjelezi meg. Az alkotmány rendelkezéseinek érvényesülését és egységes, a mindennapokat meghatározó gyakorlattá válását hosszú távon csak hatékony alkotmánybíráskodás mellett várhatjuk. E nélkül az alkotmány csupán írott malaszt marad. Az alkotmánybíráskodás feltételeinek meghatározása tehát az alkotmányozás egyik sarokköve.

Leszögezte: a Fidesz-KDNP által benyújtott alkotmánytervezet 24. cikke egy olyan Alkotmánybíróság koncepcióját vázolja föl, amely megvalósulása esetén jelentősen el fog térni az elmúlt 21 év magyar alkotmánybíráskodásától. Ez a hatáskörök átrendezését jelenti, mondhatni egyfajta új egyensúly létrehozását a csökkenő és megszűnő, illetve a kiszélesedő hatáskörök között. Az új szabályozás akkor lehet értékes, ha erősíti és nem gyengíti az alkotmánybíráskodást. A magyar Alkotmánybíróság hatáskörével kapcsolatban jelenleg az egyik legnagyobb probléma az, hogy e hatáskörök - a többi központi állami szervtől eltérően - nem az Alkotmányban szerepelnek, hanem az Alkotmánybíróságról szóló törvényben. Az Alkotmánybíróság másfél évtizede folyamatosan megfogalmazott igényét teljesíti a tervezet azzal, hogy a testület hatásköreit maga az alkotmány sorolja fel, és nemcsak az Alkotmánybíróságról szóló törvény. Ugyanakkor a felsorolás megfogalmazásai módosításra szorulnak.

Megfontolandónak mondotta: az előzetes és az utólagos normakontroll rendezésének szerepét. Érdemes átgondolni a nemzetközi szerződések előzetes vizsgálatának hatáskörét, hogy meghatározott nemzetközi szerződések esetében kötelező legyen az előzetes kontroll. Másrészt az előzetes alkotmányossági vizsgálat bármely sikeres szabályozása esetén sem helyettesítheti az utólagos normakontroll alkotmányvédő szerepét. Az Alkotmánybíróság hatásköreire vonatkozó rendelkezések között mindennél figyelmesebben kell tehát átgondolni és értékelni a jogszabályok utólagos alkotmányossági vizsgálatára irányuló tervezett szabályozást.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a hatályos szabályozás szerint az Alkotmánybíróság egyéni alapjogsérelmeket csak szűk körben orvosolhat. Az Alkotmánybíróságnak a bírói, jogalkalmazási gyakorlat alkotmányosságának a vizsgálatára jelenleg nincs hatásköre. A magyar Alkotmánybíróság hatáskörének egyensúlyát épp az borítja föl, hogy amilyen túl tág lehetőségei vannak a magánszemélyeknek az absztrakt normakontroll indítványozására, oly szűk ez a lehetőség az egyedi, konkrét ügyben történő jogorvoslatra. Az alapjogok még teljesebb érvényesülésére nyújt lehetőséget a „valódi" alkotmányjogi panasz bevezetése. Ennek alapján az Alkotmánybíróság a bíróságok határozatait kizárólag alkotmányossági szempontból vizsgálná: vagyis azt, hogy a rendes bíróságok az alapjogokat figyelembe véve hozták-e meg döntéseiket, tehát szó sem lehet arról, hogy az Alkotmánybíróság szuper-bíróság legyen. A javaslat jelenlegi megfogalmazása viszont nem teszi kellőképpen egyértelművé, hogy az alkotmányjogi panasz alapján pontosan milyen körben, és milyen indítványra járhat el az Alkotmánybíróság. Az alkotmányjogi panasz egy másik, sajátos esetét is nevesíteni kellene azonban az alkotmányban. Előfordulhat, hogy valakinek jogszabály közvetlenül alkotmányba ütköző jogsérelmet okoz, de az alkotmányellenes jogszabály alapján bírói döntés nem születik, mert az érintett nem tanúsít például szándékosan jogellenes magatartást. Erre az esetre szükséges a bírói döntéstől független, de szigorúan személyes jogsérelemhez kötődő alkotmányos jogorvoslat lehetősége.

Elfogadhatatlannak minősítette, ha az új alkotmány fenntartaná az Alkotmánybíróság hatáskörének tavaly novemberben megszavazott csökkentését. A jogszabályok utólagos felülvizsgálata során az alkotmánybíráskodásnak két fő követelménye van. Az egyik, hogy az alkotmánybírósági kontroll valamennyi jogszabályra kiterjedjen, azok szabályozási tárgyára tekintet nélkül. A másik, hogy az alkotmányellenesnek minősített jogszabályt az Alkotmánybíróság megsemmisíthesse. Az új alaptörvény alapján az Alkotmánybíróság utólagos norma-felülvizsgálati jogosítványa meg kell, hogy feleljen ennek a két feltételnek. Az Alkotmánybíróság utólagos felülvizsgálati jogkörének visszaállítása ugyanis a magyar alkotmányos rend lényegi biztosítéka. E biztosíték nélkülözésének véglegesítése a költségvetési-pénzügyi törvények esetében ráadásul különösen fájóvá válhat akkor, amikor az alkotmányozás egyik céljaként éppen a gazdasági alkotmányosság hangsúlyosabbá tétele, közpénzügyi fejezet beiktatása fogalmazódik meg. 

Paczolay Péter nem titkolta: a leglényegesebb szervezeti kérdéseket az Alkotmánybíróság függetlenségének biztosítása érdekében továbbra is indokolt az Alkotmányban szabályozni. Az Alkotmányban kell rögzíteni az alkotmánybírák jelölésének és megválasztásának legfontosabb szabályait. Mind a bírói függetlenséget, mind az Alkotmánybíróság intézményének stabilitását jobban szolgálja a tervezetben az alkotmánybírák megbízatási idejének 12 évre növelése az újraválasztás lehetőségének kizárása mellett.

Legfrissebb döntések

939/B/2010. AB határozat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CVXL. törvény 94. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról szóló 177/2009. (XI. 28.) FVM rendelet alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról szóló 177/2009. (XII. 28.) FVM rendelet 1. § d) pontja alkotmányellenes, ezért azt a határozat közzététele napjával megsemmisítette. A közigazgatási hatósági eljárásról törvény alapján a feladatkörrel rendelkező miniszterek kapnak felhatalmazást, hogy rendeletben határozzák meg azokat a - jogszabálysértés és a jogkövetkezmény alkalmazását megalapozó - jogszabályi rendelkezéseket, amelyek esetén kizárt a megelőző felhívás alkalmazása. Az indítványozó szerint a földhasználati nyilvántartásba történő bejelentés elmulasztásával ugyan a földhasználó megvalósítja a törvény szerinti jogszabálysértést, azonban a veszélyeztetés önmagában a mulasztással nem következik be, ahhoz más, jogellenes tevékenység is szükséges. Ezért szerinte a miniszteri rendelet támadott rendelkezése magasabb szintű jogszabályba ütközik. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az indítványt. A testület korábbi határozatában is megállapította, hogy az Alkotmány rendelkezései alapján a jogforrási hierarchia alkotmányosan védett rendjéből (a felhatalmazás kérdését követően) az is következik, hogy alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. A határozathoz Kiss László és Kovács Péter alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.

879/E/2004. AB határozat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 119. § (1) bekezdése, valamint a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 10. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában. Az Alkotmánybíróság elutasította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 119. § (1) bekezdését, valamint a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 10. § (1) bekezdését érintően előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bírósági határozatok, anonimizált iratok megismerésének biztosítása érdekében terheli-e a jogalkotót további törvényalkotási kötelezettség, van-e mulasztás, illetve amennyiben a jogalkotót terhelő mulasztás megállapítható, úgy a mulasztás előidézi-e alkotmányellenes helyzet kialakulását. Az Alkotmánybíróság megállapította: közvetlenül nem vezethető le az Alkotmányból az a döntés, hogy a bírósági iratokban és határozatokban lévő adatok milyen körben hozandók kötelezően nyilvánosságra, vagy milyen körben kell lehetőséget teremteni az egyedi kérelemre való megismerésre, ugyanakkor az iratok és a határozatok adattartalma nem tartható teljes mértékben „titokban", másrészt teljes körűen nem hozható nyilvánosságra sem. A törvényhozó feladata ebben a körben, hogy - alkotmányos lehetőségek között - meghatározza a közérdekű adatok és az ehhez való hozzáférés módját. A határozathoz Balogh Elemér és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak.

1629/B/2010. AB határozat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdésének hivatkozott szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában. Az Alkotmánybíróság elutasította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdésének „[a] felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróság többek között megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem megváltoztatásának tilalma arra szolgál, hogy a kérelmező fél csak átgondolt esetben és megalapozott (hangsúlyosan jogi) okra hivatkozással élhessen a rendes perorvoslatok után a rendkívüli perorvoslat lehetőségével.

1208/B/2008. AB határozat a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdésének „a pertárgy értékével vagy" szövegrésze, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 75. § (3) bekezdés első mondata alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában. Az Alkotmánybíróság elutasította a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (2) bekezdésének „a pertárgy értékével vagy" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendelet támadott rendelkezése és az Alkotmány 57. § (1) bekezdése között alkotmányossági szempontból nem állapítható meg kapcsolat.

461/H/2009. AB határozat az Országos Választási Bizottság 114/2009. (IV. 11.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában.

792/H/2008. AB határozat az Országos Választási Bizottság 208/2008. (VI. 25.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában.

848/H/2009. AB határozat az Országos Választási Bizottság 333/2009. (VII. 22.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában.

1785/H/2010. AB határozat az Országos Választási Bizottság 663/2010. (XI. 17.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában.

1786/H/2010. AB határozat az Országos Választási Bizottság 664/2010. (XI. 17.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában.

1787/H/2010. AB határozat az Országos Választási Bizottság 665/2010. (XI. 17.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában.

1788/H/2010. AB határozat az Országos Választási Bizottság 666/2010. (XI. 17.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában.

958/B/2005. AB végzés a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 22. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

1187/B/2007. AB végzés a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 21/2006. (XI. 4.) MNB rendelet 5. § (2) bekezdés n) pontjának hivatkozott szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

Az Alkotmánybíróság 28-29-i teljes ülésének napirendje

Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény 17. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek - a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról rendelkező 2010. évi CLXXIV. törvény 1. §-ával megállapított - 17.§ (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 206. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 8. § (1) bekezdés ab) pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 41. § (2)-(3)-(4) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvénnyel összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

Az Országos Választási Bizottság 658/2010. (XI. 8.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.

Az Alkotmánybíróság hatáskörét érintő alkotmánymódosításhoz, illetve az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításának tárgyában készült problematika tárgyalása.

Az Országos Választási Bizottság 392-395/2010. (V. 19.) OVB határozatai ellen emelt kifogások vizsgálata tárgyában készült határozattervezetek tárgyalása.

A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.842/2009/10. számú ítélete ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXII. törvény 21. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.