– Az Alkotmánybíróságnak nem csak védenie kell a jogbiztonságot, jogállamiságot, hanem szolgálnia is azzal, hogy döntései következetesek és kiszámíthatóak. Az alkotmánybíráskodás II. világháború utáni elterjedése válasz volt a korábbi totalitárius rendszerre. Nem feledhetjük el, hogy az Ellenzéki Kerekasztal által kikényszerített szabályozás is azt célozta: sem párt, sem személy, sem a többség ne lehessen diktátor a demokráciában! Nem a társadalom irányítása az Alkotmánybíróság feladata, mert ez a politika dolga. Az alkotmánybírák hivatása az emberi jogok érvényesítése, a szabadság kiszélesítése, tágabb értelemben az emberi szenvedés csökkentése! - hangsúlyozta Paczolay Péter, a Taláros Testület megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.

A magyar Alkotmánybíróság létrehozásáról 1989 januárjában határozott az Országgyűlés, a szervezetről, hatáskörről azonban már a rendszerváltást előkészítő háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon született döntés. A parlament 1989. október 19-én fogadta el az Alkotmánybíróságról szóló törvényt.  A testület első öt tagját, Ádám Antalt, Kilényi Gézát, Solt Pált, Sólyom Lászlót és Zlinszky Jánost egy hónappal később, 1989. november 23-án választotta meg az Országgyűlés. Négy nappal később, november 27-én az Alkotmánybíróság tagjai megválasztották Sólyom Lászlót a testület vezetőjének. Az Alkotmánybíróság az elmúlt két évtizedben csaknem 27 ezer indítványt kapott, és mintegy hatezer érdemi döntést hozott.

Az Alkotmánybíróság első tagjainak a választási évfordulóját használta fel a Taláros Testület, hogy a Velencei Bizottsággal (az Európa Tanács Joggal a demokráciáért európai bizottsága) közösen szervezett konferencián tekintsen vissza az elmúlt 20 év működésére. A kétnapos rendezvény nyitónapján részt vett a Sólyom László köztársasági elnök, Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter, Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, Jóri András adatvédelmi biztos, Kovács Tamás legfőbb ügyész és Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke. Megjelentek a testület volt tagjai, valamint a volt elnökök: Németh János, Holló András és Bihari Mihály. Katona Béla, az Országgyűlés elnöke és Bajnai Gordon miniszterelnök levélben tisztelegett a testület eddig munkája előtt.

Az Alkotmány és az alapjogok fenntartása a végső menedék és biztosíték!

– Az Alkotmánybíróság betöltötte és ma is betölti hivatását, eddigi eredményességét pedig annak köszönheti, hogy az alkotmány morális olvasatából indult ki! Munkája nyilvánvalóvá tette, hogy az alkotmány szabályainak gyakorlati és értéktartalmuk van, és ezek a szabályok rendszert alkotnak, amely maga is érték! – hangsúlyozta Sólyom László köztársasági elnök, a testület első elnöke köszöntő-értékelő „tüskékben" is bővelkedő visszatekintő beszédében. Idézzük!

Kié a múlt?

– 2009 sok európai országban évfordulós év, és még a következő esztendőkben is sok helyütt fognak megemlékezni a világban a 20 évvel ezelőtti demokratikus fordulatokról...  Felnőtt az a nemzedék, amelynek a rendszerváltás nem személyes élmény, s ezért nem értheti a kortársak hozzáállását és érzelmeit. Ők új, saját értelmezéssel fognak majd előállni. A kimenő nemzedék pedig harcot vív a kánon megalkotásáért, azért, hogy a rendszerváltás milyen képét hagyja örökül az ezt a képet majd csak lassan revideáló utókornak.

– 20 év után arról van szó, kié a múlt. Magyarországon a vasfüggöny lebontásától a keletnémetek kiengedéséig tartó folyamat több állomásának is rendeztek nagy, a legmagasabb nemzetközi részvétellel zajló ünnepélyeket - egyszer a most kormányzó szocialista párt elődpártjának érdemeit kidomborítva, másszor a civil társadalom és az ellenzék szerepét ünnepelve. S ez nem csupán személyi kérdés – Horn Gyula, Németh Miklós miniszterelnök, Kohl kancellár, Gorbacsov vagy Lech Walesa, vagy Margaret Thatcher dicső vagy kevésbé dicsőséges szerepe. Az elvi, a valóban döntő kérdés, a kontinuitás kérdése. Valóban gyökeres fordulat volt-e a rendszerváltás, valódi forradalom volt-e az, minden békés és tárgyalásos lefolyása ellenére? És kinek a célkitűzései valósultak meg húsz évvel ezelőtt? A tét érzelmileg nézve a rendszerváltás becsülete!

– A reformkommunisták szerint az ő reformjaikból fejlődött ki a mai jogállam. S ezzel persze a két rendszer közötti kontinuitás jár. Az ellenzék pedig a kerekasztal-tárgyalások és a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága jegyzőkönyveivel bizonyítja, hogy a szocialisták nem akartak a valódi törésvonalig elmenni, fenn akarták tartani a párt vezető szerepét. A valódi rendszerváltást az akkori ellenzékiek kényszerítették ki. Folyik ez a vita pedig olyan társadalmi légkörben, amikor széles társadalmi rétegek éppen a rendszerváltást hibáztatják, mások pedig a valódi rendszerváltás hiányát okolják a rossz gazdasági és szociális helyzetükért. Olyan helyzetben, amikor a rendszerváltás nyújtotta lehetőségekhez képest valóban súlyos az elmaradás, sőt a kezdeti eredményekhez képest nem csak a gazdaságban, hanem a jog uralmát tekintve is, visszaesés tapasztalható.

Helyet kap-e az Alkotmánybíróság a történelemben, és milyen helyet?

– Hogyhogy az Alkotmánybíróság kimarad ebből a vitából? Holott mind az Alkotmánybíróság keletkezésének története, mind határozatai és kifejezetten erre szánt elvi kijelentései koronatanúvá tehetnék. Koronatanúvá a kontinuitás ellen!

– Közismert az alkotmánybíróság felállítására vonatkozó szocialista javaslat, amely nem is vezetett volna valódi alkotmánybíráskodáshoz, hiszen az Alkotmánybíróság nem semmisíthette volna meg a törvényeket, csak az alacsonyabb rangú jogszabályokat. A saját hatalom megőrzését pedig az szolgálta volna, hogy a párt befolyása alatt álló szervezetek is jelölhettek volna alkotmánybírákat, és az elnököt a parlament választotta volna még a szabad választások előtt. A jellegadó hatáskört, a törvények megsemmisítését az ellenzék követelte ki, s ugyanígy a bíró- és elnökválasztás nagyobb függetlenséget biztosító szabályait is.

– Másrészt az Alkotmánybíróság sokszor foglalt állást a kontinuitás ellen, akkor, amikor még nem arról volt szó, mi épül be a nemzeti emlékezetbe, hanem a rendszerváltás alapvető gyakorlati kérdései függtek határozataitól. Az Alkotmánybíróság sokszor megerősítette, hogy a rendszerváltás előtt Magyarország nem volt jogállam, és hogy a korábbi jog alkotmányosságát az új Alkotmánnyal kell mérni. Még napjainkban is e kérdésben kellett megnyilatkoznia az Alkotmánybíróságnak, amikor egyértelműen deklarálta, hogy az 1956-os forradalom és értékrendje a Magyar Köztársaság alapja – megint csak szemben azzal a relativizáló nézettel, amely szerint nincs abszolút törésvonal az 1956-os forradalom és a Kádár-rendszer, illetve e rendszer és a mai demokratikus jogállam között.

– Természetesen a magyar rendszerváltás értelmezése körüli mai viták a kánonról és a múlt birtokolásáról csak egy szempont az Alkotmánybíróság húsz éves évfordulóján. De az, hogy az Alkotmánybíróság helyet kap-e a történelemben, és milyen helyet, azért nem közömbös. Megszilárdulnak-e, véglegessé válnak-e azok az eredmények, amelyekkel Magyarország az Alkotmánybíróság ítélkezése eredményeképpen is valóban tagja lett az európai értékközösségnek, sőt ahhoz a maga magasabb követelményeivel nagyon is hozzájárult.

– Ahogy egykor – Tocqueville híres megfogalmazásában – az amerikai bíró rendkívüli hatalma a konkrét esetek mögött a nagyközönség számára rejtve maradt, úgy nálunk a politikai osztály és a média ingerküszöbét csak az egyes alkotmánybírsági döntések érik el, s annak közvetlen politikai haszna vagy kára szerint reagálnak. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság alakító, az egész rendszerváltás stílusát meghatározó szerepe szinte rejtve marad, mint ez a most már meginduló legújabb kori történetírásból, vagy a 20 éves megemlékezésekből is látszik. Pedig büszkén idézhetnénk a külföldi irodalmat, amely az Alkotmánybíróság teljesítményét látja és elismeri, vagy azt, hogy a magyar és a dél-afrikai alkotmánybíróságról állapították meg, hogy a rendszerváltás főszereplője volt, míg máshol a parlament, az elnök vagy a hadsereg volt a legfontosabb.

A törvény megsemmisítése nem ellentétes a parlamenttel való együttműködéssel!

– A volt szocialista országok alkotmánybíróságai mind totalitárius rendszerek összeomlását követték, egyiket sem a nép követelte, hanem a magukat lejárató többségi képviseleti intézmények iránti bizalmatlanság szülte, s a rendszerváltással való azonosulásból táplálkozott e bíróságok öntudata és biztonsága. A kezdeti évek óriási ambíciója fűtötte a magyar Alkotmánybíróságot is, amikor 5 év alatt a teljes alkotmányt, vagyis minden egyes rendelkezést értelmezni törekedett, s mind az értelmezés módszereit, mind az egyes jogok tartalmát elvi szabályokba foglalta...

– Tíz évvel ezelőtt már világosan leírható volt az a trend, ahogy a magyar Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség szankcióit szelídíteni igyekszik, s a törvény megsemmisítése helyett inkább kooperációt kínál a törvényhozásnak... Az Alkotmánybíróság már tíz évvel ezelőtt eljutott oda, hogy minden esetre alkalmazhatta a mulasztásos alkotmánysértést, akkor is, ha hoztak ugyan törvényt, de rosszat. A Bíróságon belüli viták esetén is jó kompromisszumnak kínálkozott, hogy akkor legalább törvényhozói mulasztást állapítsanak meg. Az alkotmányellenes mulasztás karrierje az Alkotmánybíróságon máig folytatódik – mennyiségi tekintetben mindenképp. Aggasztó azonban, hogy a parlament mégsem partner ebben a kooperációban, vagyis nem siet pótolni mulasztását az Alkotmánybíróság által előírt határidőben.

– Felhalmozódtak a gyakran több éves, sokszor a demokrácia alapkérdését érintő jogalkotási mulasztások. Nem helyes tehát, ha az Alkotmánybíróság könnyen lemond legerősebb, s lényegét adó szankciójáról, a törvény megsemmisítéséről. Ezzel lehet igazán kényszeríteni az Országgyűlést a törvényalkotásra; s az Alkotmánybíróság ekkor is élhet az új törvénnyel szembeni alkotmányos követelmények meghatározásával. A megsemmisítés nem ellentétes a parlamenttel való együttműködéssel, a külföldi irodalomban annyira helyeselt „alkotmányos alkuval". Az alkuban ugyanis mindkét félnek adnia kell valamit. Működése kezdetén az Alkotmánybíróság megsemmisítései nyomán ugyanaz a törvény többször is megjárta az Alkotmánybíróságot, míg végre kialakult az alkotmányosan elfogadható változat.

Az alkotmányértelmezés monopóliuma nem pusztán hatalmi kérdés!

– Tíz éve az Alkotmánybíróság számára fontos kérdés volt a rendes bíróságokhoz való viszony, és a végső alkotmányértelmezés monopóliumának megőrzése. Azóta az Alkotmánybíróság határozatban is kimondta, hogy hatásköre van a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatainak vizsgálatára. A bíróságok ezt elfogadták, s a kérdés rendeződött. Ma arra hívnám fel a figyelmet, hogy bővült azon alkotmányértelmezők köre, akiknek értelmezése a gyakorlatban normatív erővel bírhat. A rendes bíróságok érvelésében, sajnos, nem tört előre az Alkotmány. Viszont természetszerűen egyre növekszik, s több értelemben is súlyosabbá válik az ombudsmanok ajánlásainak korpusza. Noha az országgyűlési biztosok ajánlásai nem kötelezőek, mégis, ha kellően kidolgozottak, soft lawként működhetnek. Szinte az alkotmánybíráskodásunkból hiányzó konkrét ügyeket pótolják. Ezek az esetjogi vélemények még a kellő általánosítást is elvégzik az ajánlások megfogalmazásában. Ráadásul az ombudsmanok olvassák az Alkotmánybíróság határozatait. Termékeny kooperációhoz vezetne már az is, s talán nem is kell több, ha csupán ez az olvasás kölcsönössé válna. A magyar alkotmányosság csak nyerne vele.

– Az alkotmányértelmezés monopóliuma nem pusztán hatalmi kérdés. A rendszer egyértelműségének és világosságának terhét is viselnie kell a végső értelmezés alkotójának. Ez pedig annak a kezdetektől meglévő törekvésnek a tudatos fenntartását igényli, hogy az Alkotmánybíróság mind a maga ítélkezése, mind az egész jogközösség számára szabályokat fogalmazzon meg. Azaz lehetőleg ne azt mondja ki, hogy az adott kérdésben majd esetről esetre, a mindenkori körülmények szerint fog dönteni. Persze, - de mondja meg, minek alapján. Hiszem, hogy a magyar Alkotmánybíróság eredményességét eddig annak köszönhette, hogy az alkotmány morális olvasatából indult ki. S azt is hiszem, hogy ennek megmaradása a magyar alkotmánybíráskodás jövőjének kulcsa!

Ha az alapokat megőrizzük, nem kell félni!

– Egy emberöltő már elég hosszú idő ahhoz, hogy néhány év pozitívumait, vagy más évek negatívumait ne értékeljük túl, hanem bízzunk az időben, s abban, hogy ha az alapokat megőrizzük, nem kell félni. Az Alkotmánybíróság betöltötte és betölti hivatását. Munkája nyilvánvalóvá tette, hogy az Alkotmány szabályainak határozott gyakorlati és értéktartalmuk van, és hogy ezek a szabályok rendszert alkotnak, amely maga is érték. Amikor köztársasági elnökségem alatt krízishelyzetekben megszólaltam, volt mire támaszkodnom abban a kijelentésemben, hogy az Alkotmány és az alapjogok fenntartása a végső menedék és biztosíték. Az Alkotmánybíróság mindenki számára érezhetővé, továbbá bizonyossá tette, hogy van egy olyan közös alapnorma, amelynek talaján a Magyar Köztársaság állami keretében szabadon folytathatjuk gazdag és sokféle örökségünket, azaz élhetjük meg, és tarthatjuk fenn magyar nemzet mivoltunkat, és egyéni emberi méltóságunkat. A szerkezet, az „alkotmány", tehát szilárd és adott. Fenntartása óriási felelősség, amelynek viseléséhez jogi és érzelmi műveltség kell! 

Az Alkotmánybíróság 2009 november 30–december 1-i teljes ülésének napirendje

Az Alkotmánybíróság (Ab) másodszor tűzi napirendjére a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának meg-könnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló jogszabály alkotmányossági vizsgálatát. Megkezdik az úgynevezett Robin Hood-adóval, valamint a családi pótlék adómentességével összefüggő indítványok tárgyalását is.

Az Ab hétfői teljes ülésén foglalkozik a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 16. § (2) és (3) bekezdései, valamint a sajtótermékek kötelespéldányainak szolgáltatásáról és hasznosításáról szóló 60/1998. (III. 27.) Korm. rendelet alkotmányosságával.

Napirendre kerül az a határozattervezet, amely az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése „határozott kérelmet" szövegrészének, továbbá a 48. § (1) bekezdése „akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be," szövegrészének, valamint a 48. § (2) bekezdése „jogerős határozat kézbesítéséről számított hatvan napon belül" szövegrészének alkotmányosságát veszi górcső alá.

Megvitatják azt a határozattervezetet, amely a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tör¬vény egyes rendelkezéseinek alkotmányossága kapcsán készült.

Megtárgyalják a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 72. § (4) bekezdésének alkotmányosságát elemző határozattervezetet.

Határozattervezet készült a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény 14. § (2) bekezdésének alkotmányosságával összefüggésben.

Megvizsgálják a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 52. § 35. pontjának alkotmányosságát.

Szó lesz a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 261. § (1) bekezdésének alkotmányosságáról.

Kedden beszélik meg a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. törvény 40. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányosságát elemző határozattervezetet.

Másodszor kerül a testület elé a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.

Először veszik napirendre a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény 4-10. pontja alkotmányellenességének vizsgálata („Robin Hood-adó") tárgyában készült határozattervezetet.

Egy indítványozó az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. tör-vény 17. § (3) bekezdésének alkotmányosságát kérdőjelezte meg.

Megtámadták a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek a csalá-di pótlék adómentességét szabályozó rendelkezéseit.

Szóba kerül a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 80. § (2) bekezdésének alkotmányosságát vizsgáló határozatterveze.