A Taláros Testület, az érvényben lévő Alkotmány alapján mérlegeli a beadványokat. Ettől nem térhet el, még akkor sem, ha tudják, látják, érzékelik, hogy egy-egy határozatuk a társadalom széles, vagy szűkebb rétegében komoly indulatokat kelt. Ahhoz hogy más mértékegységet használhasson, a Testület módosítani szükséges az Alkotmányt. Az Országgyűlésnek erre módja, s lehetősége van, s ha megteszi, akkor az Alkotmánybíróság azt tekinti etalonnak. Amíg nem, marad a régi. Az elmúlt időszak „leghangosabb" határozatainak egyike, a „másként gondolkodó melegekről" szólt.  A története dióhéjban.

A rendszerváltozás előtt Magyarországon tilos volt 18 éven aluli gyerekekkel szexuális kapcsolatot (megron­tás) létesíteni.  A büntető törvénykönyv (Btk.1978. IV. törvény 199.§, ter­mészet elleni fajtalanság, illetve 200. §, természet elleni erőszakos fajtalanság) tilalmazta a beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot akkor is, ha az egy 18 éven felüli személy és egy vele azonos nemű, de 18 évnél fiatalabb személy között történt meg. Az akkori rendelkezések szerint ebben az esetben a nagykorú személy természet elleni fajta­lanságot követett el, és ezért 3 évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatta őt a bíróság. A jogszabály heteroszexuális kapcso­latokban ugyanerre fiatalabb korhatárt írt elő. Vagyis amíg a homoszexuális kapcsolatok beleegyezési korhatára a 18. év volt, addig a heteroszexuálisoké a 14. év.

A rendszerváltozást követően a melegszervezetek folyamatosan követel­ték a megkülönböztetés eltörlését, a „másság" elismerését. Első beadványuk 1993-ban landolt az Alkotmánybíróság asztalán. Három melegszervezet, indítványozta az „alkotmányellenes helyzet" felszámolását. A beadványt Morvai Krisztina készítette. (Napjainkban, a Jobbik Magyarországért Mozgalom európai parlamenti képviselője.)

Tisztelt Alkotmánybíróság! A Lambda Budapest Baráti Társaság, a Homérosz Egyesület és a Magyar Zsidó Leszbikus és Gay Csoport azzal a kére­lemmel fordulunk a T. Alkotmánybí­rósághoz, hogy állapítsa meg a büntető törvénykönyv 199. paragrafusának (ter­mészet elleni fajtalanság) alkotmány­ellenességét, figyelemmel arra, hogy e törvényhely nincs összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A parag­rafusával (a diszkrimináció tilalmával). Kérjük továbbá, hogy az alkotmány­ellenesség megállapításával egyidejűleg hívja fel az Országgyűlést annak meg­fontolására, hogy a büntető törvénykönyv 201. paragrafusával büntetni rendelt „megrontás" elnevezésű bűncselekmény passzív alanyainak életkorhatárát a jelen­legi 14 évnél magasabb évszámban hatá­rozza meg. (...) A magyar büntetőjog 14 éves korban határozza meg azt az érettségi fokot, ami­kortól a fiatal már alkalmas arra, hogy szabadon éljen nemi életet. Az ennél idő­sebb személyt - a partnerével való köl­csönös bizalom esetén, azaz amennyiben nem erőszakkal vagy fenyegetéssel kerül sor az aktusra, már nem „védi" a törvény, azaz a vele való szexuális együttlét esetén már nem büntethető a felnőtt partner. (...) A „beleegyezés korhatárát" elért fiatal pszichoszexuális fejlődését (legyen az az életkor 14 év vagy ennél magasabb) természetesen e korhatár után is számos negatív hatás, kellemetlen, esetleg traumatikus élmény befolyásolhatja. Azonban a jog megközelítésében „felnőttnek" tekintett személyt a büntetőjog már nem védheti meg ezektől a nehézségektől, keserűsé­gektől, hiszen az érzelmi manipuláció, az ügyetlen, figyelmetlen közeledés, az örö­möt nem okozó szexuális együttlét – le­gyen bár nagymértékben káros az egyénre – az állami szabályozás körén kívül esik, a magánélet szférájába tartozik. Ugyanez mondható el arról, hogy a felnőttnek tekintett állampolgár „miféle" nemi életet kíván élni, milyen szexuális preferenciát választ. A társadalom szem­pontjából „leghasznosabb" nyilvánvalóan a tartós, monogám, a gyermeknemzést is célul tűző párkapcsolat. Az uralkodó erkölcsök valószínűleg el­ítélik azt, aki ettől eltérő szexuális maga­tartásformákat tanúsít, például gyakran váltogatja szexuális partnereit, csoportos szexuális aktusban vesz részt, a „tradici­onális" nemi aktustól eltérő formáját vá­lasztja – partnerével egyetértésben – az örömszerzésnek. A felnőttkort elért állampolgár sze­xualitása azonban – mégha olyan nemi preferenciát is választ, amely „társa­dalmilag haszontalan" vagy a többség szemében erkölcstelen – magánügy. A törvény által megkívánt érettség (je­lenleg 14 éves kor) elérésével az egyén magánélethez való joga „kiteljesedik", s ehhez kapcsolódik a szexualitás intim jellegéből adódóan a magántitokhoz va­ló jog „megnyílása" a szexualitás szférá­jára nézve. A nemiség körében döntésre érett személyek kölcsönös beleegyezé­sén alapuló nemiség vonatkozásában helytálló Pierre Trudaut híressé vált mondása: „Az államnak nincsen keresni­valója polgárai hálószobájában." (...) A sokféle örömszerzési mód kö­zül ki-ki mást tekint „természetesnek", „normálisnak", elfogadhatónak. Ennek megítélése nagyban függ az egyén nevel­tetésétől, személyes értékrendjétől. Az a heteroszexuális személy, aki „abnor­málisnak" tekinti a homoszexualitást, „természetesnek" gondolhatja, hogy partnereit sűrűn váltogatja, házastársát megcsalja, esetleg családját egy szexuális kaland miatt elhagyja. Előfordul, hogy az általa „abnormálisnak tekintett" az ő viselkedését tartja kifogásolhatónak. (...) Amennyiben tehát az állam preferenci­ákat jelöl ki polgárai számára a szexualitás körében, alkotmányellenesen cselekszik. Olyan szférába avatkozik be, amely ve­leszületetten az egyéné. S nemcsak meg­engedhetetlenül szabályoz, hanem kárt is okoz. Azáltal, hogy bizonyos szexuá­lis magatartásokat „egészségesnek", míg másokat „devianciának" bélyegez, meg­erősíti a társadalom előítéleteit a szexuá­lis kisebbségekkel szemben. Humánusan gondolkodó jogászok azzal indokolják a fiatalok „elterelésének" szükségességét a homoszexualitás kialakulásához vezető útról, hogy a büntetőjog védelme bizto­sítja számukra a társadalmi megbélyeg­zés, a későbbi nehézségek elkerülését. Az összefüggés azonban úgy igaz, hogy a társadalmi megbélyegzés elsősorban az­zal lehetne elkerülhető, ha maga a társa­dalom kezdene „másként gondolkodni a másságról", s toleránssá, elfogadóvá válni a szexuális kisebbségekkel, így a homo­szexuálisokkal szemben. (...) Lambda Budapest Baráti Társaság, Dr. Romsauer Lajos – Homérosz Egyesület, Kárpáti György – Magyar Zsidó Leszbikus és Gay Csoport

+

1996-ban Juhász Géza fordult magánindítvánnyal a Taláros Testülethez, 1997-ben két országgyűlési képvi­selő, (Donáth László, evangélikus lelkész, MSZP, és Kőszeg Ferenc, SZDSZ) törvényjavaslatot nyúj­tott be a parlamentnek, 2000-ben hét egyesület (Háttér Társa­ság a Melegekért, Habeas Corpus Mun­kacsoport, Labrisz Leszbikus Egyesület, Szivárvány, Dél-alföldi Meleg Baráti Kör, NaNe egyesület, Társaság a Szabad­ságjogokért) hívta fel az Országgyűlés figyelmét a „hátrányos megkü­lönböztetés" felszámolására.  Természetesen, nem csak ők „lázadtak", rajtuk kívül tucatjával születtek nyilatkozatok, állásfogla­lások, beadványok.

+

Az Alkotmánybíróság 2002-ben eltörölte: a szexuális kapcsolat alsó korhatárát meghatározó jogszabályokat ((Btk.1978. IV. törvény 199.§, ter­mészet elleni fajtalanság, illetve 200. §, természet elleni erőszakos fajtalanság), egységesen 14 évre csök­kentette, a hetero­szexuális és meleg kapcsolatok törvényes lehetőségét.

A KDNP tiltakozott, tíltakozik – mindhiába..! 

Bankok és a nyilvántartás ...

Az Alkotmánybíróság 2009. októberi 19.-i teljes ülésen döntött arról az indítványról, amely a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. torvény 216. § (1) es (3) bekezdéseinek alkotmányosságát támadta meg. A kifogasolt szabály szerint a késedelmes tartozás megszűnését követően legfeljebb öt évig tarthatók nyilván a természetes személy adósokra vonatkozó adatok a központi hitelinformációs rendszerben (KHR). Az indítványozó szerint - miután az adós visszafizette a teljes tartozását - jogalap nélkül tartják már nyilván a személyes adatokat.

A Testület  elutasította az indítványt. A határozat szerint a hitelintézetek fizetőképességének fenntartása a potenciális lakossági es vállalkozói hitelfelvevőknek is érdekük. A hitelintézetek működését garantáló, illetve elősegítő rendelkezések közvetve a betétesek megtakarításait védik. Továbbá figyelembe kell venni azt is – érvelt a határozat indokolásában az Alkotmánybíróság  –, hogy a KHR torvényi szabályozása a hitelintézetek önszabályozását váltotta fel, amely viszont nem tartalmazott megfelelő garanciákat a személyes adatok védelmére. Következésképpen: a megfelelő hitelezési jogviszonyok jogszabályi feltételeinek biztosítása olyan nyomos közérdek, ami indokolja a személyes adatok központi hitelinformációs rendszerbeli kezelését. A Testület többségi véleménye szerint az érintett rendelkezés összhangban áll az adatkezelés céljaival és alkalmas a cél elérésére, mert elősegíti a hitelképesség differenciáltabbmegítélését, valamint a hitelezési kockázat mérlegelését.

A határozathoz Lenkovics Barnabás párhuzamos indokolást, Bragyova András,

Paczolay Péter és Trocsanyi László különvéleményt csatolt.

Sztrájktörvények az asztalon...

Számos sztrájktörvénnyel kapcsolatos beadvány pihen az Alkotmánybíróság asztalán. Szabó Máté az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a múlt az elmúlt héten jelentette be, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Álláspontja szerint a két évtizede megalkotott sztrájktörvény elavult, súlyos hiányosságai vannak, és ez hátrányosan érinti a munkaadók és munkavállalók közti konfliktusokban közvetlenül nem érintett állampolgárok széles körét. Az ombudsman többek között azt is kifogásolja, hogy a jelenlegi törvényben nem egyértelmű, mit jelent az elégséges szolgáltatás biztosítása.

Sereg András, a Taláros Testület sajtófőnöke közölte: jelenleg három indítvány várja sorsát sztrájkügyben. Az ombudsmané lesz a negyedik – ha megérkezik. Ezek a sztrájk folyamatának szabályozásával, illetve a sztrájkkal összefüggő, államigazgatási szerveknél létrejövő megállapodásokra, továbbá a rendvédelmi, rendészeti szervek sztrájkjogával kapcsolatosak. (Szabó Máté az Országgyűlést is felkérte a rendvédelmi szervezetek sztrájkjogát tiltó törvény módosításának megfontolására.)

A sztrájktörvénnyel egyébként már foglalkozott az Alkotmánybíróság. 2006 júniusában alkotmányosnak találta azt a rendelkezést, amely szerint nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erőknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Legutóbb, szeptember 22.-i ülésén is napirendre tűzték, az egyik indítványt, s hosszabb-rövidebb vita után, formai hiányosságok miatt elutasították.  

Az Alkotmánybíróság 2009. október 26-27 -i teljes ülésének napirendje

Az Alkotmánybíróság elé kerül a Debreceni Városi Bíróság 0901-36. Vh.746/2004/10. sz. végzésével, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pkf.20.381/2005/1. sz. végzésével szemben benyújtott alkotmányjogi panasz.

Napirendre tűzik a Nemzeti Biztonsági Felügyeletről szóló 1998. évi LXXXV. törvény 1. § (1) bekezdésének alkotmányosságát elemző határozattervezetet.

Megvitatják a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát.

Szó lesz a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 324. § (3) bekezdésének alkotmányosságáról.

Egy indítványozó megkérdőjelezte a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 114/A. § (11) bekezdésének alkotmányosságát.

Tárgyalnak a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 8. § (2) bekezdésének alkotmányosságát vizsgáló határozattervezetről.

Napirendre tűzik azt a határozattervezetet, amely a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, valamint más kapcsolódó törvények rendelkezéseiben az „egyedülálló" és az „élettárs" forgalmának alkotmányosságát veszi górcső alá.

Kedden kerül szóba az a határozattervezet, amely azt elemzi, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 583. §-ában nem rendelkezett a kártalanítási igény jogalapjának határidejével, illetve a határidő kezdő időpontjával összefüggésben az ügyész és a bíróság tájékoztatási kötelezettségéről.

Foglalkoznak a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 150. § (1) bekezdésének alkotmányosságával.

Egy határozattervezet a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a fizető parkolóhelyek üzemeltetésének és használatának szabályairól szóló 8/2008. (III. 5.) Ök. rendelete alkotmányosságával összefüggésben készült. Az eredetileg háromtagú tanács hatáskörébe tartozó ügyet a három alkotmánybíró együttes javaslatára tárgyalja a teljes ülés.

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdésének l) pontja, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 219. §-a alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában is határozattervezet készült.

Megtámadták a Polgári perrendtartásról szóló 156. § (3) bekezdésének és a 209. § (1) bekezdésének, továbbá a bíróságok szervezetéről és igazgatásról szóló 1997. évi LXVI. törvény 13. § (2) bekezdésének alkotmányosságát.

Tanácskoznak a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezetről.

Egy indítványozó a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. törvény 40. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányellenességét vetette fel.

Megkérdőjelezték a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló 2007. évi CXXIV. törvény 3. §-ának alkotmányosságát.

Alkotmányjogi panasz érkezett a közigazgatási végzések bírósági felülvizsgálatával összefüggésben.