Nyári szabadságát megelőzően hozott döntéseivel alaposan felkavarta az amúgy sem állóvizet a Taláros Testület. Négy határozata és három végzése közül hat a bíróságok, és a bírók pártjára állt. Fontosságuk, befolyásuk révén a legnagyobb „felbuzdulást” a nyugdíjkorhatárt elérő bírák kötelező felmentését előíró törvény alkotmányellenesnek nyilvánító határozata ígéri. Íme, a határozatok és végzések. Lesz mit megemészteni.
Határozatok
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a nyugdíjkorhatárt elérő bírák kötelező felmentését előíró törvényi szabályokat. Az alaptörvény-ellenesnek talált rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a hatálybalépésük napjára visszaható hatállyal, azaz 2012. január 1-jével megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság az érintettek által benyújtott alkotmányjogi panaszok alapján vizsgálta a bírák jogállásáról szóló törvénynek azokat a szabályait, amelyek a korábbi 70. életévhez képest 2012. január 1-jével megváltoztatták a bírói szolgálati viszony felső korhatárát. Az új szabályok szerint a bírót a „rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár” elérésekor fel kell menteni, ami azt jelenti, hogy az új felső korhatár a bíró születési évétől függően a 62. és a 65. életév között van. A vizsgált rendelkezések alapján a felső korhatárt 2012. január 1. előtt betöltő bírákat 2012. június 30-ig, a felső korhatárt 2012-ben elérő bírákat pedig 2012. december 31-ig fel kell menteni.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az új szabályozás formai és tartalmi szempontból is sérti a bírói függetlenségből fakadó alkotmányos követelményeket. Formai szempontból garanciális jelentősége van annak, hogy a bírói hivatás gyakorlásának időtartamát, vagyis azt a felső korhatárt, amelynek az eléréséig a bírák elmozdíthatatlanok, sarkalatos törvény határozza meg. Az Alaptörvény és az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek szóhasználatától a bírák jogállásáról szóló törvény eltér. A vizsgált szabályozás továbbá lehetőséget ad olyan értelmezésre, amely a korhatár meghatározását nem sarkalatos törvény körébe utalja. Az indítványokra okot adó ügyekben kivétel nélkül ez történt, és a bírói felső korhatár mértékét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló, nem sarkalatos törvény életkortól függő, mozgó korhatárával azonosították.
Tartalmi szempontból a vizsgált szabályok alkalmazása azzal jár, hogy az érintett bírákat rövid időn belül, adott esetben három hónap alatt elmozdítják hivatalukból, és ügyeik más bírákhoz kerülnek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírák szolgálati viszonyának felső korhatárát az alkotmányozó vagy sarkalatos törvény alkotója viszonylag szabadon állapíthatja meg. Az Alaptörvényből konkrét életkor nem vezethető le, az azonban igen, hogy a felső korhatár csökkentésével járó új korhatárt csak fokozatosan, kellő átmeneti idő alatt, a bírák elmozdíthatatlansága elvének sérelme nélkül lehet bevezetni. Minél távolabb van az új korhatár a bírói szolgálati viszony korábbi felső korhatárától, a 70. életévtől, annál hosszabb időre van szükség a bevezetéséhez, ellenkező esetben sérül a bírói függetlenség lényeges elemét jelentő elmozdíthatatlanság követelménye.
A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Stumpf István, Szalay Péter és Szívós Mária alkotmánybírák különvéleményt csatoltak. – AB határozat (IV/2096/2012.)
+
Az Alkotmánybíróság elutasította a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjt.) alkotmányellenesnek minősített és 2011. május 31. napjával megsemmisített 8. § (1) bekezdésének a Debreceni Munkaügyi Bíróság előtt 4.M.416/2011. szám alatt, valamint e határozat mellékletében felsorolt, folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazásának kizárására irányuló indítványokat.
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján a 8/2011. (II. 8.) AB határozatával megállapította, hogy a Ktjt. 8. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette. A határozat meghozatalát követően az Alkotmánybírósághoz számos indítvány érkezett, amelyekben bírák kezdeményezték a Ktjt. 8. § (1) bekezdése, illetve 8. § (1) bekezdés b) pontjának az előttük folyamatban lévő ügyekben való alkalmazhatósága kizárásának megállapítását.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 2011-es határozat konkrét ügyben vagy ügyekben nem rendelt el semmilyen alkalmazási tilalmat; bírói kezdeményezésről vagy alkotmányjogi panaszról nem kellett dönteni. Ezért a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyok akkor nyerhetnek el hasonló elbírálást a bíróság előtt, ha az Alkotmánybíróság a jelen esetben sem mondja ki a Ktjt. 8. § (1) bekezdése alkalmazhatatlanságát a bírói kezdeményezésekkel érintett ügyekben.
A határozathoz Lévay Miklós, Pokol Béla és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak. – AB határozat (III/505/2012.)
+
Az Alkotmánybíróság elutasította a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 30/2010. (VI. 4.) Főv. Kgy. rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt, valamint a folyamatban lévő perben történő alkalmazásának kizárása iránt előterjesztett indítványt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotási eljárás során nem történt olyan súlyos eljárási szabálytalanság, amely az önkormányzati rendelet. közjogi érvénytelenségét eredményezte volna.
Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy korábbi határozatában a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályairól szóló 24/2009. (V. 11.) Főv. Kgy. rendeletet illetően nem mondott ki alkalmazási tilalmat. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkalmazási tilalom kimondása iránti indítványt visszautasította. A határozathoz Lévay Miklós, Pokol Béla és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást csatoltak. – AB határozat (III/623/2012.)
+
Az Alkotmánybíróság érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya miatt elutasította a Kúria Pfv.VI.21.859/2011/2. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. – AB határozat (IV/2636/2012.)
Végzések
Az Alkotmánybíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.K20.201/2004/4. számú ítélete, valamint az ítéletben felülvizsgált közigazgatási határozatok alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. – AB végzés (IV/73/2012.)
+
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.20.200/2011/4. számú ítélete, a Szarvasi Városi Bíróság 2.P.20.339/2008. szám alatt hozott ítélete és a Békés Megyei Bíróság 1.Pf.25.332/2009/7. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította. – AB végzés (IV/2579/2012.)
+
Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.181/2011/5. számú végzése, a Fővárosi Bíróság 25.Fpkh.01-07-000006/19. szám alatt hozott végzése és a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.658/2010/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította. – AB végzés (IV/2778/2012.)
