Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legközelebbi témái 

Állami tulajdonú földek értékesítése, hasznosítása

A „Földet a gazdáknak!” program keretében az állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat 1. pont e)–j) alpontjai és a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 29. § (2)–(3) bekezdései, 32. §-a, valamint 33. § (2) bekezdésében „és a közreműködő kormányhivatal” szövegrész elleni utólagos normakontroll vizsgálata.

Az országgyűlési képviselők egynegyede a "Földet a gazdáknak!" program keretében az állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló kormányhatározat, valamint a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet Alaptörvénnyel való összhangjának utólagos vizsgálatát, közzétételükre, illetve kihirdetésükre visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kezdeményezte. Az indítványozók álláspontja szerint mind a kormányhatározat, mind pedig a kormányrendelet támadott rendelkezései törvény alatti szabályozási szinten nem szabályozható, illetve törvényellenes rendelkezéseket tartalmaznak, mivel részben a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény sarkalatos rendelkezéseivel, részben annak egyszerű többséggel elfogadott rendelkezésével tételes ellentétben állnak, az Alaptörvény alapján kizárólagos törvényalkotási tárgykörbe tartozó rendelkezéseket állapítanak meg. (Indítvány: anonimizált.pdf.)

Quaestor károsultak kárrendezése  

A Quaestor károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény 1. § (1) bekezdése elleni alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozók a diszkrimináció tilalmára hivatkozva kifogásolják, hogy miért vannak jelentős eltérések a kártalanításban. A pénzintézetek beadványai viszont a jogállamiság, a tulajdon védelmére hivatkozva azt kifogásolják, hogy befizetéseikkel hozzá kell járulniuk a kárrendezési alaphoz.
Az indítványok arra is felhívják a figyelmet, hogy míg a Quaestor ügyfeleit soron kívül kárpótolják veszteségeikért 30 millió forintig, addig a más pénzügyi szolgáltatónál hasonló helyzetbe került fogyasztóknak nem jár soronkívüliség, csupán különféle procedúrák után legfeljebb 6 millió forintos kártalanítás.

Az indítványozók másik, a kártalanítási alapba befizetésre kötelezett pénzügyi szolgáltatók csoportja szerint a törvény rájuk vonatkozó rendelkezései aránytalanul súlyosak. A befektetésekkel összefüggő piacgazdasági kockázatokhoz szorosan hozzátartozik, hogy a befektetők számításai adott esetben nem válnak be: bűncselekmény vagy más gazdasági-pénzügyi körülmény miatt veszteséget szenvednek el. A törvény pedig kellő indokok nélkül tesz különbséget a Quaestornál, illetve más szolgáltatóknál – például Hungária Értékpapír Zrt., Széchenyi Bank Zrt., Kun-Mediátor, DRB Dél-dunántúli Regionális Bank Zrt. – előfordult befektetői veszteségek között.
Az indítvány szerint a törvény a „konkrét politikai döntést fejezi ki törvényalkotásba burkolva, hogy egy bizonyos károsulti kört kiemelve-kedvezményezve a Quaestor-vállalkozások üzleti tevékenységének negatív következményeit a pénzügyi-tőkepiaci vállalkozások között elossza″. Állítják: a jogállamiság elvével összeegyeztethetetlen, ha a kormányzat az Alkotmány garanciális rendelkezéseinek kiüresítésével, azok tudatos félretételével valósítja meg törekvéseit. Ebben az esetben „megvalósult a jogalkotói joggal való visszaélés″.
Az indítvány kitér arra is, hogy a pénzügyi szolgáltatók befizetési kötelezettségével megvalósult a vállalkozás jogának korlátozása is, azt pedig a jogalkotónak – az Országgyűlésnek, illetve a kormánynak – kell igazolnia, hogy mely másik alapjogot volt szükséges a korlátozással érvényre juttatni, illetve, hogy a korlátozás nemcsak szükséges, de arányos, azaz a lehető legkisebb volt.
Az indítványozók álláspontja szerint a törvény személyi hatályának megállapításakor az Országgyűlés megsértette az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel nem kezelte egyenlő méltóságú személyekként mind időben, mind jogalapban azonos problémával küzdőket, mert ugyanúgy kellett volna eljárnia a jogalkotónak minden megkárosított személy ügyében legyen az a Buda-Cash, a Quaestor vagy más pénzügyi szolgáltató kárvallottja. (Indítvány.pdf.)

(A március elején kipattant ügynek több tízezer károsultja van. A jegybank március 10-én részlegesen felfüggesztette Quaestor Értékpapír Zrt. tevékenységi engedélyét és felügyeleti biztost rendelt ki az észlelt szabálytalanságok miatt. Előző este a Quaestor-csoport kötvénykibocsátó cége, a Quaestor Financial Hrurira Kft. öncsődöt jelentett. A jegybank vizsgálata szerint a Quaestor Értékpapír Zrt. mintegy 210 milliárdos vállalati kötvénykibocsátásából 150 milliárd fiktív volt. Az ügyben nyomozás indult, amelyben március végén három gyanúsítottat, köztük Tarsoly Csabát, a cégcsoport vezetőjét letartóztatták. A Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja és a Beva korábban azt közölte: augusztus 10-ig 29 ezer Quaestor-károsult ügyfél részére több mint 79 milliárd forint kártalanítási összeget adott át a Beva a kifizetéseket intéző OTP Banknak. Ezzel a Quaestor-kötvényből eredő követeléssel rendelkező 32 ezer ügyfél 90 százaléka már felveheti a pénzét.)

Táppénz, - biztosítási jogviszony 

A  kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 43. § (2) bekezdése, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.258/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó – felperes – korábban 8 órás munkaviszonyban állt, azonban munkaszerződését módosították és két cégnél 4-4 órás munkaviszonyban foglalkoztatták a továbbiakban. Az indítványozó gyermeke születését követően terhességi gyermekágyi segély iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet az alperes – a kormányhivatal illetékes szerve – az egyik cég vonatkozásában elutasított, figyelemmel arra, hogy ott mindösszesen 316 naptári nap biztosítási jogviszonnyal rendelkezik. Az indítványozó a határozat ellen fellebbezett, azonban az OEP határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Ezt követően az indítványozó keresetet terjesztett elő, amelyet a bíróság elutasított. 
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabály indokolatlan korlátozást tartalmaz, amely gátolja a fiatal, illetve gyermeket vállaló nők elhelyezkedését azáltal, hogy az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a táppénzre való jogosultságot mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. Kifejti, hogy a támadott rendelkezés sérti a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogát, nem felel meg a szociális társadalom elveinek, az esélyegyenlőség, illetve az egyenlő bánásmód követelményének sem, ezért sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) és (5) bekezdésében, XII. cikk (1) bekezdésében, valamint a XIX. cikk (3) bekezdésében foglaltakat.(Indítvány: anonimizált.pdf.)

Hegybíró megbízatásának megszűnése

A  hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény 58. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy átmeneti rendelkezés nélkül megszüntették a határozott idejű munkaviszonyát, alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogbiztonságot, a munkához való jogot, a tulajdonhoz való jogot, az emberi méltósághoz való jogot. Kifogásolja továbbá, hogy a munkaviszonya megszüntetése ellen nem tudott jogorvoslattal élni, ami sérti a jogorvoslathoz való jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogát. Álláspontja szerint a bíróságok téves jogértelmezése vezetett a keresete elutasításához. (Indítvány:_anonim.pdf.)

KEHI perindítási joga

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 12/A. § (1) bekezdése „közvetlen jogi érdek fennállásának igazolása nélkül” szövegrésze alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálata.

Az alapvető jogok biztosa szerint a KEHI perindítási jogának előkészítése szabályozatlan, a közvetlen jogi érdek nélküli perindítás mérlegelésének szempontjai nincsenek rögzítve, a törvényi garanciák hiánya önmagában is elfogadhatatlan. A KEHI részére biztosított diszkrecionális perindítási jogosultság a jogállamiság nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság alkotmányos elvével is összeegyeztethetetlen, nem felel meg az alapvető jogok korlátozására vonatkozó követelményeknek, sérti az emberi méltósághoz való jogot, továbbá sérti a perbeli önrendelkezéshez való jogot. (Ind.pdf.)

Hivatalos személlyel szembeni engedetlenség

A szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 216. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.

Az alapvető jogok biztosa szerint a  kormányrendelet 40/A. §-a álláspontja ellentétes a jogállamiságból fakadó jogbiztonság és normavilágosság követelményével, mert a hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsító személyekkel szemben alkalmazható szankciókat nem azonos módon határozza meg, mint a rendzavarás törvényi tényállása. A normavilágosságot az is sérti, hogy a kormányrendelet megfogalmazása túl általános, így indokolatlanul széles kört von be a büntethetőség körébe. (Anonim.pdf.)

Bányaszolgalmi jog

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/D. § (2) és (3) bekezdései, valamint a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.084/2014/13. számú ítélete elleni alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az ügy előzményeként az indítványozó tulajdonában álló földterület alatt  is - annak megvásárlása előtt - földgáz szállítóvezetéket helyeztek el. A támadott rendelkezések következtében a hatóság üzemeltetési szolgalmi jogot állapított meg, amely érintette az indítványozó tulajdonában álló földterületet is. A szolgalom jog megállapítását követően a hatóság az indítványozót a szolgalmat zavaró ingatlanjai elbontására kötelezte. Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult.
Az indítványozó előadja: a bírói döntés következtében tulajdonosi részjogosítványait nem tudja gyakorolni, a korlátozás megfelel az Alkotmánybíróság által kialakított „klasszikus kisajátítás” fogalmának. A bíróság – a támadott jogszabályi rendelkezésekre hivatkozással – kártalanítását is kizárták, ezért az ítélet sérti a tulajdonhoz való jogát. (Indítvány: anonim.pdf.)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának  legközelebbi témái 

– A Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.P.50.919/2010/111. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.636.824/2014/7. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Kártérítés: IV/1482/2015.)

– A Kúria Pkf.V.25.002/2014/2. számú végzése, a Győri Ítélőtábla GF.II.20.188/2014/2. számú végzése, valamint a Tatabányai Törvényszék 9.G.40.006/2013/38. számú részítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Igazolási kérelem elutasítása: IV/1774/2015.)

– A Kúria Pkf.V.25.002/2014/2. számú végzése, a Győri Ítélőtábla GF.II.20.188/2014/2. számú végzése, valamint a Tatabányai Törvényszék 9.G.40.006/2013/38. számú részítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Vállalkozási szerződésből eredő kár megfizetése: IV/1767/2015.)

– A 3/2012. PJE számú jogegységi határozat harmadik mondata, és a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.637.224/2014/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Öröklési szerződés érvényessége: IV/718/2015.)

– A Kúria Kfv.II.38.156/2014/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Építési ügy: IV/2116/2015.)

– A Győri Ítélőtábla Pkf.I.25.930/2014/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Perköltség: IV/893/2015.)

– Kaposvár MJV Önkormányzatának a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló 7/2013. (III. 4.) rendelete 7. § (3) bekezdése elleni utólagos normakontroll vizsgálata. (Életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságok közterületi tárolása: II/530/2014.)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának legközelebbi témái 

– A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és az egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 3. §-a, 4. §-a és 5. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata (Devizahitel: IV/3014/2015.)

– A deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/2013. Polgári jogegységi határozat és a 2/2014. Polgári jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Deviza: IV/2514/2015.)

– Az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény és az országgyűlési képviselők kampányköltségeinek támogatásáról szóló 69/2013. (XII. 29.) NGM rendelet egyes rendelkezései, és a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.170/2014/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Kampányfinanszírozás, visszafizetési kötelezettség: IV/698/2015.)

– A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.535/2014/9. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (Halálos horgászbaleset miatti nem vagyoni kártérítés: IV/908/2015.)

LEGFRISSEBB DÖNTÉSEK 

Távhő-szolgáltatási díj megfizetése

A lakossági távhő-szolgáltatási díjakról, az áralkalmazási és díjfizetési feltételekről, valamint a távhő-szolgáltatási csatlakozási díjakról szóló  84/2005. (II.16. ) Főv.Kgy. rendelet 5. § (3) és (4) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 388. §-a és 389. §-a, valamint a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 1.P.III.22.192/2013/7. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.639.206/2014/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a rendelet támadott rendelkezései azon cselekvési szabadságát korlátozzák, hogy a tulajdon elvonásának megakadályozására, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás mértékével egyenértékű díj megállapítására alkalmas szerződést köthessen a távhő-szolgáltatóval. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok – a támadott rendelkezéseknek a tárgyi eljárásban történt alkalmazása körében – nem tettek eleget tényállás tisztázási és indokolási kötelezettségüknek.(Indítvány.pdf.)

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az eljáró bíróságok a per adta lehetőségek keretein belül a per adatai, az ítéletek értelmében kimerítették az indítványozó kereseti kérelmében foglaltakat, vizsgálták a közös képviselő eljárási jogosultságát, azt, hogy a számla kiállítása megfelelően történt-e, a csatolt iratok elegendőek-e a követelés megalapozására, illetve választ adtak a perbehívással, illetve a szakértő kirendelésével kapcsolatos indítványokra, mindez pedig kiderül az ítéletek indokolásából. Erre tekintettel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merült fel az ügyben. Ugyanez igaz a tulajdonhoz való jog vonatkozásában is: az alkotmányos értelemben vett tulajdonvédelmet illetően alapjogsérelem támadott ítéletekkel összefüggésben nem keletkezhetett. Önmagában az, hogy az indítványozónak meg kell fizetnie egy szolgáltatás ellenértékét, szükségszerűen következik a jogviszony kötelmi jellegéből, és így nem jelentheti a tulajdonhoz való jog sérelmét, nem eredményez az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésbe hozható helyzetet.

Az Alkotmánybíróság  mindezek alapján a bírói ítéletek alaptörvény-ellenességét állító indítványt elutasította, az indítvány egyéb részei tekintetében pedig megállapította, hogy azok nem felelnek meg az Abtv. 30. § (1) bekezdésének, illetve az 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt feltételeknek, ezért azokat az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1597/2015.)

Helybenlakó fogalmának meghatározása

 A mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 105. § (2) bekezdése elleni bírói indítvány vizsgálata.

Az indítványozó bíró az előtte folyamatban levő eljárást, az Alkotmánybíróság döntéséig a végzésével felfüggesztette. Álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés következtében 2013. december 15. napja és 2014. február 28. napja közötti időszakban – figyelemmel a termőföldre vonatkozó elővásárlási jog gyakorlására – nem volt hatályban a helybenlakó fogalmát meghatározó jogszabályi rendelkezés, amely a per érdemi eldöntése szempontjából jelentőséggel bír. Erre tekintettel a támadott szabályozás következtében sérült a jogbiztonság követelménye és a tulajdonhoz való jog, figyelemmel az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. (Indítvány.pdf.)

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: hatályon kívül helyezett jogszabály nem éled fel, ha a hatályon kívül helyező jogszabályt egy harmadik jogszabály hatályon kívül helyezte. Az Ugyanez vonatkozik a jogszabály megsemmisítésének következményére is: a módosító jogszabály megsemmisítésével a hatályon kívül helyezett jogszabály automatikusan nem éled fel, mivel valamely jogszabályi rendelkezés újbóli hatályba helyezése a jogalkotó kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Az indítvány a tartalma szerint alapján alaptörvény-ellenes mulasztás megállapításra irányul. Ez bírói kezdeményezésben nem indítványozható. Az Alkotmánybíróságnak 2012. január 1-jétől nincs külön hatásköre mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség önálló vizsgálatára. Ezért a bírói kezdeményezést visszautasította. (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról: III/2860/2015.)

Korkedvezmény, – nyugdíj

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.607/2013/4. számú ítélete, valamint a Kúria Mfv.III.10.302/2014/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró hatóságok és bíróságok - társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perében (tárgy: korhatár előtti ellátás megállapítása) - határozataik meghozatala során a tényállást nem tárták fel kellő körültekintéssel, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelték, illetve az alkalmazandó jogszabályokat tévesen értelmezték, megsértve ezzel az Alaptörvényben biztosított jogait. (Indítvány.pdf.)

*** 

Az Alkotmánybíróság rámutatott:  az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Tekintettel tehát arra, hogy az indítványozó nem fejtett ki olyan indokokat, amelyek a bírói döntés alaptörvény-ellenességét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnének fel, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1282/2015.)

Földforgalmi törvény, – tulajdonszerzés, jogutódlás

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 9. § (2) bekezdése, valamint a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.270/2014/12. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó állítja: a törvény támadott rendelkezése nem teszi lehetővé, hogy az átalakulással létrejött jogi személy tulajdonába kerüljön a jogelőd által a korábban hatályos termőföldről szóló törvény szerint jogszerűen megszerzett föld. Álláspontja szerint a földforgalmi törvény egyrészt nem rendelkezik arról, hogy ebben az esetben ki szerzi meg a szervezeti formaváltást végrehajtó jogi személy földtulajdonát, másrészt arról sem rendelkezik, hogy a tulajdonjog elvesztéséért a szervezeti átalakulást végrehajtó jogi személy milyen kártalanításban részesül. A támadott ítélet azért sérti a beadványában hivatkozott alapvető jogait, mert visszamenőleges hatállyal olyan törvényi rendelkezéseket alkalmazott az eljárt bíróság az ügyben, amely rendelkezések nem voltak hatályban a társaság gazdasági társasággá való átalakulása nyilvántartásba vételének időpontjában. (Indítvány.pdf.)

*** 

Az Alkotmánybíróság megállapította: a – Földforgalmi törvény 9. §-ához fűzött indokolás szerint „a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény  hatályba lépését megelőzően egy rövid átmeneti időszakban jogi személyek számára lehetőség nyílt termőföld tulajdonjog szerzésre. E módon mintegy 140 ezer hektár földterület áll napjainkban gazdasági társaságok tulajdonában. E szempontok biztosítása érdekében indokolt annak rögzítése, hogy különválással, kiválással, egyesüléssel (beolvadással, összeolvadással), szervezeti formaváltozással (szervezeti átalakulás) létrejött jogi személy – a bevett egyház, vagy annak belső egyházi jogi személye kivételével – a jogelődje által a termőföldről szóló törvény szerint, vagy a termőföldről szóló törvény hatálybalépését megelőzően megszerzett tulajdonát képező föld tulajdonjogát nem szerezheti meg, azaz a szervezeti – vagy formaváltással egyidejűleg a földet értékesítenie kell vagy az marad a jogelőd tulajdonában.”

Az Alkotmánybíróság rámutatott: a tulajdon jogi fogalmát és tartalmát általában nem közvetlenül az Alaptörvény, hanem a más jogi normák határozzák meg. Az Alaptörvény által védett jogok körét és tartalmát ugyanakkor az Alaptörvény alapján kell megállapítani. Ez az ellentmondás nehézséget jelent a tulajdonként védett jogosítványok meghatározásakor. Az ellentmondás úgy oldható fel, hogy az Alaptörvény tulajdonhoz való alapjogként a jogszabályok által meghatározott tartalommal elismert, konkrét időpontban fennálló konkrét jogosítványokat védi: a törvényhozás a tulajdonhoz való alapvető jog alapján általában köteles tiszteletben tartani azokat a jogosultságokat, amelyek az alkotmányos értelemben vett tulajdonhoz való alapvető jog összetevő.

Megállapítható, hogy a jogutód gazdasági társaságot illetően a Földforgalmi törvény 9. § (2) bekezdése a jogszabályok által meghatározott tartalommal elismert, konkrét időpontban fennálló konkrét jogosítványokat nem vont el, ezért a jelen ügyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merül fel.

Megállapítható az is, hogy a jogelőd gazdasági társaság, vagyis a törölt cég vagyonára, a jogszabályok által meghatározott tartalommal elismert, konkrét időpontban fennálló konkrét jogosítványaira vonatkozóan – arra az esetre is kiterjedően, amikor esetleg a cég törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa – a jogszabályok megfelelő, az alkotmányos értelemben vett tulajdonvédelmet szintén nem érintő rendezési eljárást tartalmaznak.  A jelen ügyben tehát a panasznak az Alaptörvény 29. §-ában foglalt feltételek nem állnak fenn. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a panaszt – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és c) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1661/2015.)

Fogyasztói kölcsönszerződések

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és az egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 1. §-a laptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint azáltal, hogy a törvény hatálya kizárólag a fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki, a törvény kirekeszti a vállalkozókat, illetve a fogyasztókon kívüli egyéb szereplőket abban a tekintetben, hogy irányukban a hitelintézeteknek elszámolási kötelezettségük nem áll fenn. Beadványában a tisztességes versenyfeltételek sérelmére, valamint az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott. (Indítvány.pdf)

*** 

Az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme – az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívása ellenére sem az eredeti, sem az újabb beadványaiban nem terjesztett elő Alaptörvényben biztosított joga sérelmét alátámasztó, alkotmányjogilag értékelhető indokolást az Elszámolási törvény támadott rendelkezésével összefüggésben.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: az alkotmányjogi panasz jogintézményének célja valamely, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének orvoslása. Következetes a gyakorlata, hogy alkotmányjogi panaszt – bizonyos kivételekkel – csak valamely Alaptörvényben biztosított jog megsértése esetén lehet előterjeszteni. „Mindazok az indítványi elemek, melyek nem Alaptörvényben biztosított jog sérelmét állítják, hanem valamely államcél vagy egyéb alaptörvényi rendelkezés megsértésének megállapítására irányulnak, alkotmányjogi panasz keretében nem bírálhatók el”.

Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy az indítványozó jogsérelmét hangsúlyosan jogalkotói mulasztás miatt látja megalapozottnak. Az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján azonban az Alkotmánybíróság jogalkotó által előidézett alaptörvény-ellenesség fennállását csak hatáskörei gyakorlása során – jogkövetkezményként, hivatalból – állapít meg. A mulasztás megállapítása tehát nem indítványozható az Abtv. e rendelkezésének értelmében.

Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panasza – az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelem hiánya miatt – az Abtv.-ben előírt formai feltételeknek nem felel meg, ezért annak befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1194/2015.)

Devizahitel  

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és az egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 3. §-a, 4. §-a és 5. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó  a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazza. (Indítvány.pdf.)

*** 

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó alkotmányjogi panasza egyrészt nem felel meg – az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelem hiánya miatt – az Abtv.-ben előírt formai feltételeknek, illetve nem vet fel az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, ezért annak befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/990/2015.)