Biszku Béla ellen két éve emelt vádat az ügyészség. A vádirat szerint az egykori kommunista belügyminiszter televíziós nyilatkozatában ellenforradalomnak minősítette az 1956-os forradalmat, jelentéktelen színben tüntette fel az 1956-ot követő megtorlásokat, nyilvánosan tagadta a kommunizmus bűneit, holott magas beosztású MSZMP-politikusként ő volt az 1956-os forradalmat követő megtorlások egyik irányítója.

A Taláros Testületnek a Biszku-ügy miatt kellett górcső alá vennie az érintett passzust,  miután a per bírája 2011 februárjában felfüggesztette az egykori kommunista belügyminiszter elleni eljárást, mert véleménye szerint a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó rendelkezés sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve a jogbiztonságot, ezért a megsemmisítését kérte.

Az Alkotmánybíróság legfrissebb határozata értelmében azonban nem alaptörvény-ellenes a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek tagadását tiltó büntető törvénykönyvi tényállás, így a per folytatásának nincs már akadálya.

Döntés született

A Budai Központi Kerületi Bíróság bírája az előtte az előtte folyamatban lévő büntetőügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – fordult az Alkotmánybírósághoz. A büntetőeljárás terheltjével szemben a Budapesti I. és XII. kerületi Ügyészség a nemzeti szocialista, és kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása bűntettének elkövetése miatt emelt vádat, amely az indítványozó álláspontja szerint Alaptörvény-ellenes. Beadványában kifejtette: a nemzetiszocialista és a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását tiltó rendelkezés sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, és a jogbiztonságot. Megsemmisítése érdekében fordult az Alkotmánybírósághoz.

Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a támadott tényállás a véleménynyilvánítás szabadságának szükséges és arányos korlátozása. Egyrészt ugyanis a nemzetiszocializmus és a kommunizmus bűneinek tagadása sérti mind az áldozatok, mind pedig a velük közösséget vállaló, a demokratikus értékek mellett elkötelezett állampolgárok méltóságát. Másrészt a jogállamiság legfontosabb értékei melletti társadalmi elkötelezettség megóvása, mint alkotmányos cél is indokolja a demokratikus eszme megkérdőjelezésére alkalmas megnyilvánulások elleni fellépést. Harmadrészt a rendelkezés a köznyugalmat is védi, mivel a szóban forgó bűnök nyilvános tagadása arra is alkalmas lehet, hogy közfelháborodást keltve, másokat megbotránkoztatva olyan indulatot gerjesszen, amely a köznyugalom megzavarásához vezethet. Az Alkotmánybíróság megállapította: mindezeknek az alkotmányos értékeknek és céloknak az összessége jelen esetben a véleménynyilvánítás szabadságának még a büntetőjogi korlátozását is szükségessé és arányos mértékűvé teszi.

Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság sérelmét kifogásoló indítványrészt sem ítélte megalapozottnak, ezért az indítványt elutasította. Kifejtette: a vizsgált bűncselekmény tárgyát nem csupán azok a tettek képezik, amelyek a nemzetközi jog, illetőleg a belső nemzeti jog szerint a népirtás, illetve az emberiség elleni cselekmények törvényi tényállását kimerítik, hanem minden, a népirtáshoz és az emberiség elleni cselekményhez fogható súlyú, általános történelmi evidenciaként elfogadott, a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúrák alatt véghezvitt rémtett is. Ezek meghatározása a konkrét büntetőügyben eljáró bíró feladata.

A határozathoz Balogh Elemér, Salamon László, Szalay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Bragyova András, Kovács Péter és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (AB határozat a Btk. 269/C. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés elutasításáról: III/81/2012.)

+

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a 32/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát. Az ügyben az alapvető jogok biztosa a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, míg huszonkét magánszemély alkotmányjogi panaszában a rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az alapvető jogok biztosa szerint az érintett rendelkezések önkényesen zárnak ki cukorbetegeket a kezelés meghatározott formájából, ezzel sértik az egészséghez való jogot, és mivel lényegesen nagyobb arányban érintik hátrányosan azokat, akik szűkös anyagi körülményeik miatt nem tudják betartani a megfelelő étrendet, szociális helyzeten alapuló diszkriminációt valósítanak meg.

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottaknak az indítványokat. A határozat indokolása szerint a kifogásolt rendelkezések azzal, hogy a kezelési cél elérése esetén magasabb támogatást rendelnek az adott gyógyszer mellé, senkit nem zárnak ki eleve az egységes ellátórendszerből. Nem sérül az egészséghez való jog, mert a szabályozás gondoskodik azokról a betegekről is, akik a kezelési célt nem érték el: egyrészt azon cukorbetegek, akiknél a beállított terápia ellenére az analóg inzulin kezelés folytatása támogatásának feltételei nem teljesíthetők, 50 százalékos támogatással továbbra is igénybe vehetik a gyógyszert; másrészt a humán inzulin készítmények továbbra is 100 százalékos támogatással rendelhetők.

Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a cukorbetegek és az egyéb betegségben szenvedők a betegség kezelési lehetőségei, ezen belül a gyógyszeres kezelés tekintetében nem alkotnak homogén csoportot, ezért az általános egyenlőségi szabály nem sérül amiatt, hogy a rendelet a betegek köréből kiemelte a cukorbetegek körét, és meghatározott gyógyszerrel történő kezelésük folytatásának támogatását feltételhez kötötte.

A határozathoz Kiss László alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról: II/3214/2012.)

+

Az Alkotmánybíróság visszautasította a Kúria Pfv. IV.20.068/2012/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt is. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány alkotmányjogi panaszában azért kérte az ítélet megsemmisítését, mert a Kúria, bár megállapította, hogy a győri Kossuth Lajos általános iskolában megvalósult a jogellenes elkülönítés, a kereseti kérelem ellenére nem rendelkezett annak megszüntetéséről.

Az Alkotmánybíróság a végzés indokolásában megállapította: az indítványozó érintettsége hiányzik, mert a sérelmezett bírói határozat nem az indítványozó szervezet, hanem más természetes személyek Alaptörvényben biztosított jogait érinti.

A végzéshez Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3311/2013.)

Döntésre várva
Az Alkotmánybíróság legközelebbi, június 24-i teljes ülésének legfőbb témái:

– Az Alaptörvény 23. cikk (2) bekezdésének értelmezése iránt benyújtott indítvány vizsgálata. – (X/704/2013.)

– A Foktő Község Önkormányzata Képviselő-testületének alaptörvény-ellenes működése miatti feloszlatásával összefüggő elvi vélemény nyilvánítására irányuló indítvány vizsgálata. – (VII/375/2013.)

– A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 25. § (1) bekezdés felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. – (III/3457/2012.)

– A korhatár előtti nyugdíjak megszűnéséről, a korhatár előtti öregségi ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (2) és (4) bekezdése, valamint más rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. – (IV/2350/2012.)

– A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. , 63. és 64. §-a és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint a 22/2012. (II. 16.) OBHE határozata alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. – (IV/2777/2012.)

Az Alkotmánybíróság 1. tanácsának legközelebbi témái
(Az első öttagú tanács tagjai: Kovács Péter tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Juhász Imre, Kiss László.)

– A választott-bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-ával kapcsolatos alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/3648/2012.)

– Az Országos  Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központról szóló 214/2012. (VII. 30.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenessége megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. – (IV/3287/2012.)

– A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 32. § (1) bekezdésének, továbbá a Gyulai Törvényszék 14.B.116/2011/274/III. számú és a Debreceni Itélőtábla Bkf.I.569/2012/4. számú végzéseinek alaptörvény-ellenessége megállapítására  irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/3737/2012.)

– A Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.544/2012/3. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/242/2013.)

– A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/224/2013.)

– A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény, valamint a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.425/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására  és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/170/2013.)

– a Gyulai Törvényszék 9.Pf.25.588/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/423/2013.)

– a Fővárosi Itélőtábla Mellett Működő Elsőfokú Szolgálati Bíróság SzF.1/46/2011. számú és a Kúria Mellett Működő Másodfokú Szolgálati Bíróság Szf.F.II.1/2012/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/2868/2012.)

Az Alkotmánybíróság 3. tanácsának legközelebbi témái
(Tagjai: Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László, Szalay Péter.)

– A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 137. §-a, illetve vagylagosan a 143. § (1) bekezdés c) pontja egyedi ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. – (III/698/2013.)

– Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 5. § c) pontja és 22. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány vizsgálata. – (IV/1207/2012.)

– A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 36. § (1) bekezdés első mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a Nyíregyházi Törvényszék előtt 7.Fpkh.15-12-000.225. és 7.Fpk.15-09-000599. számú ügyekben az alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. – (III/3441/2012.)

– A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.771/2011/10. számú ítélete, valamint a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól szóló 63/2005. (IV. 8.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/3551/2012.)

– A Pest Megyei Bíróság 12.P.25.174/2010/12. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 2Pf.20.858/2011/9. számú, valamint a Kúria Pfv.IV.20.721/2012/13. számú  ítéletei, továbbá a Kúria Pkk.III.24.839/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. – (IV/527/2013.)