Íme, a legfrissebb döntések és a tárgyalandó indítványok. Különvélemények és párhuzamos indoklások. Döbbenetes dilemma: embertelen büntetés a tényleges életfogytiglan? A Szegedi Ítélőtábla ugyanis felfüggesztette a másodfokú eljárást a bátmonostori hármasgyilkosság ügyében, és az Alkotmánybírósághoz fordul. Azt kéri, hogy a testület foglaljon állást, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés ellentétes-e az emberi jogok európai egyezményének embertelen büntetést tiltó rendelkezésével.
Alaposnak (?) ítélt védői indítvány
Felfüggesztette a másodfokú eljárást a bátmonostori hármasgyilkosság ügyében a Szegedi Ítélőtábla, és az Alkotmánybírósághoz fordul. Azt kéri, hogy a testület foglaljon állást, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés ellentétes-e az emberi jogok európai egyezményének embertelen büntetést tiltó rendelkezésével.
Az első fokon eljáró Kecskeméti Törvényszék a 2008-ban és 2009-ben történt bátmonostori hármasgyilkossági ügy elsőrendű vádlottjára társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt szabott ki életfogytig tartó fegyházbüntetést, kimondva, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra sem.
A másodfokú eljárásban a bátmonostori hármasgyilkos védője, Gellér Balázs az eljárás felfüggesztését kérte, azzal az indokkal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró rendelkezés nemzetközi szerződésbe, az emberi jogok európai egyezményébe ütközik, amelyet Magyarország is ratifikált.
A Szegedi Ítélőtábla Mezőlaki Erik vezette tanácsa alaposnak ítélte a védői indítvány. A bíró az indoklásban kifejtette, hogy az emberi jogok európai egyezményének 3. cikkelye tiltja a kínzás, a megalázó bánásmód és az embertelen büntetés alkalmazását. Az egyezmény kihirdetésével e tilalom a magyar jog részévé vált, az EJEB pedig az egyezményben részes államok mindegyikére kiterjedő hatállyal kimondta, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró büntetés az emberi jogok európai egyezményébe ütközik.
A védőügyvéd kezdeményezte védence előzetes letartóztatásának megszüntetését is – mivel álláspontja szerint előre nem határozható meg, hogy az Alkotmánybíóság mennyi idő alatt hoz döntést –, ezt az indítványát azonban a táblabíróság elutasította.
A Taláros Testület legfrissebb döntései
Folyamatban lévő perben a felperesek keresetükben egy családi ház tetejére és oldalára szerelt, két darab, egyenként 5–6 méter magas, a Magyar Telekom Távközlési Nyrt. által működtetett többirányú antenna, antennatartó szerkezet és csatlakozó műtárgy miatt az alperest kártérítés megfizetésére kérik kötelezni. Felperesek állítják, hogy a szürke színű, átlátszó tornyok látványa tájidegen, kilátásukat rontja és félelmet kelt. Sérti lakókörnyezetük intimitását és tartanak az antenna egészségkárosító, sugárzó hatásától. Az indítványozó bíró szerint a támadott szabályozás a hatálybalépését megelőző időszakban keletkezett jogviszonyokban is korlátozza az ingatlantulajdonosok igényérvényesítési lehetőségét, ezzel megsértve – a visszaható hatályú jogalkotás tilalmán keresztül – a jogállamiság elvét.
Az Alkotmánybíróság, részben megalapozottnak találta az indítványt. Határozata indoklásában kifejtette: a támadott rendelkezés kifejezetten rendelkezik az új szabálynak a hatálybalépését megelőzően keletkezett tényekre és jogviszonyokra történő alkalmazásáról. Az Eht. 163/F. §-a hátrányos tartalmú, visszamenőleges hatályú szabályozást valósít meg Alaptörvénybe ütköző módon, ezért azt megsemmisítette.
A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
+
Az alapvető jogok biztosa kezdeményezte a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:22. § (1) és (2) bekezdései alaptörvény-ellenességének, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását és megsemmisítését.
Indítványban kifejtette: a gondnokság alá helyező eljárás során nincs alkotmányos garancia arra, hogy az eljáró bíróság a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság jogkövetkezményeit illetően mérlegelhessen, és ne automatikusan, hanem az egyedi szempontok figyelembevételével állapítsa meg azokat.
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. Határozatának indokolása szerint a Ptk. cselekvőképességre, és annak korlátozására vonatkozó szabályai jelentős garanciákat tartalmaznak: A cselekvőképesség korlátozására csak bírói ítélet alapján kerülhet sor, amelyben az igazságügyi elmeorvos szakértő véleményén túl vizsgálnia kell a bíróságnak az érintett személy összes ügycsoportját, személyes- és családi körülményeit.
A határozathoz Lenkovics Barnabás, Salamon László és Szívós Mária párhuzamos indokolást csatoltak.
+
Választási ügyben: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – (IV/690/2014.)
Az indítványozó (a Magyar Igazság és Élet Pártja színeiben) sérelmezi, hogy a Nemzeti Választási Bizottság határozatában 6 db ajánlóív átadásának elmulasztása miatt 304 500 forint bírság megfizetésére kötelezte, s azt még inkább, hogy a határozata ellen benyújtott bírósági felülvizsgálati kérelmét a Kúria érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Indítványában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a végzés alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg, mert az sérti az Alaptörvényben biztosított jogait.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Megállapította: az indítvány az Abtv. által előírt határozott alkotmányjogi érvelést nem tartalmaz, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel. Mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének e heti témái
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. törvény 37/B. § (3) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés a munkáltató számára mérlegelési jogot biztosít, megengedi, hogy az általa meghatározott bármely ok - amely lehet gazdasági jellegű vagy a munkavállaló munkavégzésével kapcsolatos - jogorvoslati lehetőség nélkül biztosítson lehetőséget arra, hogy a munkáltató a 40 éves szolgálati idővel és nyugdíjjogosultsággal rendelkező munkavállaló kérésére a jogviszony felmentéssel való megszüntetését megtagadja. A munkavállalók között a munkáltató diszkrecionális jogkörben meghozott döntése alapján tehát indokolatlan különbségek jöhetnek létre, és ez kihat a jubileumi jutalomra való jogosultságra is. Jubileumi jutalomra ugyanis csak az a munkavállaló jogosult, akinek a jogviszonya felmentéssel szűnt meg.
Az indítványozó szerint ez a szabályozás sérti az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot, és ezzel összefüggésben az Alaptörvény XV. cikkét, mivel a szabályozás diszkriminatív. Emellett a támadott jogszabályi rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény R. cikkével és 28. cikkével is.
+
A Legfelsőbb Bíróság 11.Gf.40.149/2006/5. számú ítélete és a 2/2004. Polgári jogegységi határozat megsemmisítésére, illetve az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 25. § (2) bekezdés f) pontja alkalmazásának utólagos kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint az ügyében alkalmazott jogszabály és jogegységi határozat indokolatlan különbséget tesz mögöttes felelősök között a velük szemben való fellépés lehetősége szempontjából azon az alapon, hogy az adózásból származó tartozásokért vagy egyéb adósságokért felelnek. Továbbá a magántulajdonosok hátrányos megkülönböztetését is jelenti az állami tulajdonos javára, mivel a magántulajdonos egyszerű és egyoldalú rendelkezéssel nem kötelezheti az adóst vagy az Art.-ben meghatározott mögöttes felelőst, így nem léphet fel a konszernjogi felelősség alapján a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) szerint felelős irányító társasággal szemben sem. Mindezek miatt az Art. jogkollíziót keletkeztető rendelkezése, és az azt értelmező jogegységi határozat a diszkriminációtilalmi rendelkezésen kívül a jogbiztonság alaptörvényi követelményét is sérti.
+
A Pécsi Törvényszék 4.Bf.276/2013/7. számú végzése, valamint a Siklósi Járásbíróság 4.B.85/2012/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint a támadott döntés a büntetőjog eszközével szankcionálta azt, hogy egy közéleti vita során kritizálta egy közhatalmat gyakorló polgármester munkáját. Véleménye alapján a bírósági döntés sérti az Alaptörvényben biztosított véleménynyilvánítási szabadságát. Hivatkozik a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatára is. Kéri továbbá, hogy a jogerős ügydöntő határozat végrehajtását az Alkotmánybíróság függessze fel
+
A helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 22. § (4) bekezdése, valamint a Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvény 2. § (1) bekezdése, 3. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A támadott jogszabályi rendelkezések a Margitsziget közigazgatási státuszát módosítják. Az indítványozó álláspontja szerint sértik a jogállamiság elvét, mert ténylegesen egy területszervezési kérdésben hozott egyedi döntésnek felel meg, továbbá a jogalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt számára. Ezen felül sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, mivel az indítványozót megfosztotta attól a jogától, hogy jogai, illetve jogos érdekeinek védelmében fellépjen.
Az indítványozó állítja: a kerületek határainak módosítása sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét, és a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját is.
+
A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 4. § (6) bekezdése, 8. § (12)–(13) bekezdései, 8/A. §-a, 8/B. § (1)–(3) bekezdései, 8/C. § (1)–(2) bekezdései és 8/F. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó jogi- és magánszemélyek állítják: 2012. október 1-jét követően módosították a tankönyvek megrendelésének, beszerzésének, elosztásának és értékesítésének rendszerét, melynek következtében – jelentős érdeksérelem mellett – fel kell hagyniuk eddigi tevékenységükkel. Sérelmezik, hogy a bevezetett szabályozás következtében jelentősen csökken korábbi befektetéseik értéke, azt nem támasztja alá semmilyen közérdek, nem felel meg a szükségesség-arányosság követelményének
Hangsúlyozzák: az állam a szabályozás révén monopóliumot vezetett be, így a piacra lépés korlátozottá vált, ezért a rendelkezések sértik az Alaptörvényben biztosított vállalkozás szabadságát, a tisztességes gazdasági verseny elvét, és a biztosított foglalkozás szabad megválasztásának jogát. Sértik az Alaptörvényben rögzített diszkrimináció tilalmának elvét is, mert indokolatlanul hoznak monopolhelyzetbe egy állami tulajdonban lévő vállalatot. Végül az indítványozók előadják: a módosító törvényekhez nem fűzött kellő indokolást a jogalkotó, szakmai egyeztetés nem történt, a hatálybalépésig nem állt elegendő idő rendelkezésükre, ezért sértik az Alaptörvényben biztosított jogállamiság elvét is.
+
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CCXII. törvény 108. § (2) bekezdés (haszonélvezeti jog) alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A támadott jogszabályi rendelkezés szerint a 2014. április 30-án fennálló, határozatlan időre vagy 2014. április 30-a után lejáró, határozott időtartamra nem közeli hozzátartozók között szerződéssel alapított haszonélvezeti jog jogosultja által a föld használati jogosultságának átengedéséről szóló szerződés 2014. szeptember 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnik.
Az indítványozó kérelme indokolásául előadja, hogy számos magyarországi földrészleten rendelkezik haszonbérlet jogcímén 2016.08.31. napjáig terjedő határozott idejű föld használati jogosultsággal, így érintettsége fennáll. Álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvénybe foglalt tulajdonhoz való jogát, mivel a haszonélvezet vagyoni értékű jog, amely esetében is helye van tulajdonvédelemnek. Így – véleménye szerint – a kártalanítás elmaradása sérti az Alaptörvényben foglaltakat. Állítja: az Alaptörvény félreérthetetlenül rögzíti ugyanis a tulajdonjog, valamint a tulajdonjoggal azonos védelem alá eső haszonélvezeti jog csak abban az esetben korlátozható, ha arra valamely másik alapvető jog, alkotmányos érték érvényesülése vagy a közérdek, mint alkotmányos érték érdekében szükség van. Az indítványozó szerint ebben az esetben a korlátozás szükségtelen és aránytalan.
+
Az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (1) bekezdés ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint: a jogszabályi rendelkezés kizárja a kártalanításra jogosultak köréből a lízingbe vevőt, akinél az ingatlan rendeltetésének és használati módjának korlátozása miatt ténylegesen kár merül fel. Mindezek alapján kérte a Kúria ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mely szerinte sérti az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, valamint a XV. cikkben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát azáltal, hogy nem ítélt meg kártalanítást az indítványozó (lízingbe vevő) részére az ingatlan használatát érintő korlátozás miatt.
+
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés a) pontja és 12. § (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
Az alapvető jogok biztosa szerint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény sérti a jogbiztonság követelményét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és a gyermekek védelemhez való jogát azzal, hogy az élettársi közösséget létesített és ezt bejelentő szülők együtt nevelt, de nem közös gyermekeik esetében a gyermekszám tekintetében nem ismeri el a családi jelleget, nem engedi a gyermekek számának összeszámítását, ennek következtében pedig az egy életközösségben nevelkedő gyermekek összegszerűen alacsonyabb támogatásra szereznek jogosultságot. Az alapvető jogok biztosa úgy véli: a családi pótlék összegének megállapítása során az egybeszámítás, ezzel a családként kezelés kizárása folytán felmerülhet az alaptörvény-ellenes helyzetet előidéző jogalkotó mulasztás megállapításának szükségessége is.
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának legközelebbi témái
Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 29. § (3) bekezdés „számára az MgSzH” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó a Kúria és a Gyulai Törvényszék ítéletének a megsemmisítését is szorgalmazza. Előadja: jogelődje az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alaptól környezetgazdálkodási támogatást kapott. Ezt követően vis maior bejelentéssel élt, amelyet a hatóság jóváhagyott, de ennek ellenére szigorú büntetést szabott ki, amelynek értéke a támogatási csalásokat elkövetőkre kiszabott büntetésekkel egyenértékű. Állítja: a 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 29. § (3) bekezdésének „számára az MgSZH” szövegrésze alkalmazása vezetett az Alaptörvény XIII. cikkének sérelméhez, mivel nem mutatható ki olyan közérdek, amely indokolná az indítványozó kizárását a támogatásból egyszerűen azért, mert számára az MgSZH nem bocsátott ki igazolást.
Az indítványozó szerint a támadott bírósági ítéletek a támadott jogszabály alkalmazása folytán indokolatlan különbséget tesznek, az indítványozó és más azonos mezőgazdasági támogatásban részesülők között is; .a z Alaptörvény B) cikke pedig azért sérül, mert nem állt rendelkezésre kellő idő a jogszabályra való felkészülésre.
+
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.717/2012/7. számú, valamint a Székesfehérvári Törvényszék 27.P.22.574/2010/30. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A Kúria ítéletével elutasította az indítványozó tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét, és életjáradéki szerződéssé alakította át.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek sértik az Alaptörvény 28. cikkét, mert nem tartalmaznak megalapozott, a releváns jogszabályokat megjelölő indokolást. Előadja továbbá, hogy az ítéletek sértik az Alaptörvény I. cikkét, a XIII. cikkben biztosított tulajdonhoz való jogot, a XV. cikkben deklarált hátrányos megkülönböztetés tilamát az érintett idős korára tekintettel, valamint a XXVIII. cikkben foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot.
<
