Nincs oly nap, hogy ne érkezne hozzájuk valós vagy vélt sérelemtől vérző új beadvány. Meditálnak róluk, hazaérve tán még éjszakákon is át. Egy biztos: széles e hazában kevesen ismernek náluk több jogszabályt, - mégis, újra és újra különvélemények, párhuzamos indoklások kísérik belső vitáikat.Egy biztos: széles e hazában kevesen ismernek náluk több jogszabályt, - mégis, újra és újra különvélemények, párhuzamos indoklások kísérik belső vitáikat. Íme, a legfrissebb döntéseik.
A teljes ülés legfrissebb döntései
Alkotmányellenes a háromcsapás törvény
A Fővárosi Ítélőtábla Tanácsa a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint visszamenőlegesen, a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazási tilalom kimondását kérte.
A bírói indítványokban kifogásolt szigorúbb halmazati szabályok értelmében, ha valaki legalább három személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el, és azokat egy eljárásban bírálják el, akkor a legsúlyosabb cselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik. Amennyiben ez meghaladná a húsz évet, vagy egyébként a halmazatban lévő cselekmények közül valamelyik életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, akkor életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.
A bírói indítványok mind a régi, mind az új Büntető Törvénykönyv vonatkozó rendelkezését kifogásolták. Álláspontjuk szerint a nem életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeket megvalósító elkövetővel szemben a mérlegelést nem tűrő életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása nem felel meg az alkotmányos büntetőjogtól elvárt arányosság követelményének. Sérti a jogállamiság elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az emberi méltósághoz való jogot, az alapvető jogok korlátozhatatlanságához fűződő alapjogokat, az igazságszolgáltatás elvét, a bírói függetlenség elvét és a bírósági eljárás alkotmányosságához fűződő jogot is. (Inditvány szövege.)
+
Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta: ennek az ügynek nem az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó, úgynevezett három csapás szabály, hanem „csak” a halmazati büntetés súlyosításával összefüggő jogszabályi rendelkezések alkotmányosságának vizsgálata volt a tárgya. Ezek a halmazati szabályok olyan elkövetőkre is vonatkozhattak, akik első alkalommal követtek el egyszerre, vagy rövid időn belül legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt, de korábban még soha nem voltak büntetve. (A három csapás feltétele, hogy az elkövetőt korábban már legalább két alkalommal elítélték.) A bírói indítványokban kifogásolt szigorúbb halmazati szabályok szerint, ha valaki legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el, és azokat egy eljárásban vizsgálja a bíróság, akkor a legsúlyosabb cselekmény büntetési tételének felső határa kétszeresére emelkedik, ha pedig ez meghaladná a húsz évet, vagy egyébként a halmazatban lévő cselekmények közül valamelyik életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, akkor életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabnia az eljáró bíróságnak.
A z Alkotmánybíróság szerint sérti a jogbiztonságból fakadó kiszámíthatóság és előreláthatóság követelményét, hogy a kifogásolt rendelkezések nem teszik lehetővé ezekben az ügyekben, hogy minden bűncselekményt a tényleges súlyuk szerint értékeljenek, továbbá alkotmányellenes az is, hogy bizonyos esetekben kötelező az életfogytiglan kiszabása.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította: a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazandó szigorúbb halmazati büntetéskiszabási rendelkezés alaptörvény-ellenes. A Testület ezért a Büntető Törvénykönyv ezen rendelkezését visszaható hatállyal megsemmisítette és elrendelte a jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát is. (AB határozat a Btk. halmazati büntetést súlyosító rendelkezésének vizsgálatáról. - III/491/2013.)
A határozathoz Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla különvéleményt fűzött.
Nem lesz Paksról népszavazás.
Az Együtt- Korszakváltók Pártja és a Párbeszéd Magyarországért Párt a Kúria Knk.IV.37.178/2014/3. számú végzése, valamint a Nemzeti Választási Bizottság 91/2014. számú határozat alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
Előzménye: Németh Lászlóné korábbi nemzeti fejlesztési miniszter és Szergej Kirijenko, a Roszatom elnöke Moszkvában január 14-én írta alá a nukleáris energia békés felhasználásában való együttműködésről szóló megállapodást, melynek keretében két paksi erőműblokk megépítéséről is megegyeztek. Az együttműködés kiterjed a paksi erőmű teljesítményének fenntartására és fejlesztésére, beleértve két új blokk tervezését, megépítését, üzembe és üzemen kívül helyezését, mindkét blokkra vonatkozóan legalább 1000 megawatt beépített kapacitással, a jövőben leálló első négy blokk teljesítményének kiváltására. Az egyezmény biztosítja, hogy a paksi atomerőmű magyar állami tulajdonban marad.
A parlament június 23-án hagyta jóvá a paksi atomerőmű-fejlesztés finanszírozásához szükséges orosz-magyar hitelmegállapodást. A hitelszerződés szerint az orosz fél maximum 10 milliárd eurónyi állami hitelt nyújt Magyarországnak a paksi atomerőmű 5-ös és 6-os blokkja tervezéséhez, megépítéséhez és üzembe helyezéséhez szükséges munkálatok, szolgáltatások és eszközbeszerzések finanszírozására. A hitelkeret összege az építés, üzembe helyezés költségeinek 80 százalékát fedezi, a fennmaradó részt a magyar állam saját forrásból fogja biztosítani.
Az Együtt- Korszakváltók Pártja és a Párbeszéd Magyarországért Párt tiltakozva az Egyezmény ellen, január 31-én országos népszavazást próbáltak kezdeményezni. Kérdésük mintapéldányát benyújtották a Nemzeti Választási Bizottsághoz: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon?"
A Nemzeti Választási Bizottság a hitelesítését határozatával megtagadta, mivel vélelmezése szerint az megakadályozta volna a Magyarország Kormánya ás az Oroszországi Főderáció Kormánya között, a Paksi Atomerőmű fejlesztésével összefüggő nemzetközi szerződés (Egyezmény) teljesítését. A fellebbezés követően a Kúria végzésével helybenhagyta a Nemzeti Választási Bizottság határozatát.
Az indítványozók a szerintük téves ítéletek után május 9-én alkotmányjogi panaszt nyújtottak be. Álláspontjuk szerint az egyezmény Magyarország vonatkozásában nem tartalmaz olyan konkrét beruházás megvalósítására vonatkozó kötelezettségvállalást, amelyet befolyásolna az előterjesztett kérdésben tartandó népszavazás. Azt írták: a kérdés alapvető alkotmányjogi jelentőségű is, mivel arra irányul, hogy egy nemzetközi szerződés tárgyával való összefüggés önmagában tiltott tárgykörré teszi a népszavazási kérdést. Állították: a népszavazást megakadályozó döntések megsértették az Alaptörvényben rögzített népszavazáshoz való jogot. (Inditvány szövege.)
+
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadás tartalmi feltételeinek. Bár formálisan a népszavazásban való részvétel jogának sérelmét állítja, tartalmi szempontból nem vet fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. Nem tér ki arra sem, hogyan egyeztethető össze az együttműködés egyik lehetséges formáját tiltó népszavazási kérdés a népszavazáson való részvétel jogával. Holott a "A népszavazásból kizárt tárgykörök mikénti értelmezését - alapjogi sérelem állítása nélkül - önmagában nem lehet vitatni az Alkotmánybíróság előtt".
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság visszautasította az Együtt és a PM alkotmányjogi panaszát. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/938/2014.)
A végzéshez Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Kovács Péter, Salamon László és Stumpf István párhuzamos indokolást, Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós pedig különvéleményt csatoltak.
Alaptörvény- ellenes bírói döntés, - megsemmisítve.
Az indítványozó bíró a Csongrád Megyei Bíróság bírájaként 2011. április 9-én, 11-én és 12-én egy internetes hírportálon három írást tett közzé. Írásaiban egyrészt saját polgári peres ügyei kapcsán, – amelyekben, mint felperes szerepelt – kritizálta a perben eljáró bírók ítélkezési tevékenységét, másrészt általánosságban is bírálta a bírói kart.
A szolgálati bíróság első fokon megállapította, hogy az indítványozó elkövette a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 63. § a) és b) pontjában meghatározott fegyelmi vétséget, és ezért a bírói tisztségből való felmentését tartalmazó fegyelmi büntetést szabta ki vele szemben, valamint felfüggesztette a bírói tisztségből és elrendelte a bírói illetmény visszatartását. A másodfokú szolgálati bíróság helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
Az indítványozó az ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a szolgálati bíróság eljárása sérti a tisztességes és pártatlan eljárás lefolytatásához való jogát, valamint a jogorvoslathoz való jogát.
+
Az Alkotmánybíróság részben megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. Határozatának indokolása szerint az, hogy az indítványozó fegyelmi ügyében eljáró szolgálati bíróság tanácsa úgy hozta meg a fegyelmi eljárás megindításáról szóló döntését, hogy a tanácsülés megtartására a törvényes határidőn belül ténylegesen nem került sor, megsértette a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos követelményét.
Megállapította továbbá: az adott ügyben az elsőfokú szolgálati bíróság elnöke – függetlenül attól, hogy a szolgálati bíróság rendelkezett-e ügyelosztási tervvel – azzal, hogy saját mérlegelése alapján jelölte ki az elsőfokú szolgálati bíróság tanácsát és a vizsgálóbiztost, a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét okozta. Sérült az indítványozó tisztességes eljáráshoz való joga azáltal, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló fegyelmi eljárásban alkalmazták a Szolgálati Bíróságok Ügyrendjét, amelyet nem hirdettek ki, és azt csak az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló fegyelmi eljárás ideje alatt tették közzé az interneten.
A Taláros Testület mindezek alapján úgy döntött, hogy a Kúria Mellett Működő Másodfokú Szolgálati Bíróság Szf.F.II.1/2012/9. számú határozata, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Mellett Működő Elsőfokú Szolgálati Bíróság SZF.1/46/2011. számú határozata alaptörvény-ellenes, mivel az eljáró bíróságok határozataikat az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését sértő módon hozták meg. (AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről, - IV/2868/2012.)
Trafiktörvény elismerve.
Az indítványozók a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 12. § (1) bekezdés l) pontja valamint a 2012. évi CXXXIV. törvény 2. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítését kérték.
Tizenhatan támadták a trafiktörvénynek azt a szabályát, amelynek értelmében 2013. július 1-jétől dohány-kiskereskedelem csak koncessziós szerződés által biztosított jogosultság és dohánytermék-kiskereskedelmi engedély birtokában végezhető.
A korábban dohány-kiskereskedelemmel is foglalkozó, de 2013. július 1. után ezen tevékenységgel felhagyni kényszerülők álláspontja szerint ezen rendelkezések sértik az Alaptörvénynek a vállalkozáshoz való jogot deklaráló bekezdését, valamint a tulajdonhoz való jogot rögzítő cikkét. (Inditvány szövege)
+
Az Alkotmánybíróság kizárólag azt az alkotmányossági kérdést mérlegelte, hogy a törvényalkotó által választott szabályozás az adott cél elérése érdekében szükséges és arányos volt-e. A törvényalkotó által választott szabályozás célszerűségét, hatékonyságát és méltányosságát ugyanis – hatáskörének hiányában – nem vizsgálhatta.
A határozat indokolása szerint önmagában az, hogy a panaszosok hosszabb időn át, határozatlan időtartamra szóló működési engedély alapján dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet folytattak, amelyből rendszeres jövedelemre tettek szert, nem jelenti azt, hogy az említett gazdasági tevékenység megszerzett tulajdonnak vagy alkotmányosan védett tulajdoni várománynak lenne tekinthető. A vállalkozás joga nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan. Senkinek sincs alanyi joga egy meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat nem találta megalapozottnak, és elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról, - IV/1124/2013.)
A határozathoz Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László és Stumpf István párhuzamos indokolást, Bragyova András, Lévay Miklós és Kiss László pedig különvéleményt csatoltak.
Szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról.
A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvénnyel összefüggő bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó bíró a törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását és teljes, a hatályba lépésére visszamenő hatállyal történő megsemmisítését indítványozta. Álláspontja szerint a törvény egyes rendelkezései sértik az Alaptörvényben biztosított vállalkozáshoz való jogot, a tulajdonhoz való jogot, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a jogorvoslathoz való jogot, és a diszkrimináció tilalmát. A jogállamiság követelményének szempontjából aggályosnak tartja, hogy az érintetteket nem vonták be a jogalkotási folyamatba, és a jogalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt. Kifejti továbbá, hogy a törvény által megvalósított jogkorlátozásnak nincs alkotmányos indoka, ezáltal sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését is. (Inditvány szövege)
+
Az Alkotmánybíróság a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény 15. § (4) bekezdés 2013. szeptember 1. és december 31. között hatályos a) pontja, valamint 19. § (3) bekezdés 2013. július 12. és november 29. között hatályos c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést visszautasította.
A határozat indokolása emlékeztetett arra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok alapján korábban már vizsgálta a jogszabály bírói kezdeményezéssel is érintett 15. § (4) bekezdés a) pontját és a 19. § (3) bekezdését, és alaptörvény-ellenességet nem állapított meg. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/980/2014.)
A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indoklást csatolt.
Az 1. öttagú tanács döntései
AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény 30. § (1) és (2) bekezdései alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról, - IV/264/2014.)
AB végzés alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.III.20.557/2013. számú végzésével összefüggő alkotmányjogi panasz (háziorvos alkalmazásának megszüntetése). (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/83/2013.)
AB végzés alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.III.20.917/2013/3. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (biztosítási ügynök térítési díjának megfizetése). (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/266/2014.)
AB végzés alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: a Kúria Pf.III.24.966/2012/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról - IV/1609/2013.)
AB végzés alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: a Kúria mellett működő B.V.F.B. Vh.Fgy.F.6/2013/3. számú határozatával összefüggő alkotmányjogi panasz-fegyelmi ügy. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/1556/2013.)
AB végzés alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: a 242/2000. (XII. 23.) kormányrendelet elleni alkotmányjogi panasz. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/1368/2013.)
AB végzés alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.165/2013/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (perújítás). (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/293/2014.)
A 3. öttagú tanács döntései
AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: egyedi ügyben alkalmazott jogszabály, valamint bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról, - IV/1962/2013.)
AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 8. § a) pontja elleni bírói kezdeményezés. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról, - III/549/2014.)
AB végzés alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: a Kúria Mfv.I.10.734/2012/11. számú közbenső ítélete elleni alkotmányjogi panasz (rendkívüli felmondás). (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - V/676/2014.)
AB végzés alkotmányjogi panasz elutasításáról.
Az ügy tárgya: a Kúria Kfv.I.35.500/2012/7. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz (adóügy). (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/247/2014.)
DÖNTÉSRE VÁRVA
Nincs oly nap, hogy ne érkezne hozzájuk valós vagy vélt sérelemtől vérző új beadvány. Meditálnak róluk, hazaérve tán még éjszakákon is át. Íme a legközelebbi ülések témái.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legközelebbi témái:
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló – 2012. január 1. és 2013. július 1. között hatályban volt – 1979. évi 11. tvr. 28/A. § (3) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó a Székesfehérvári Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának végzése, a Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság végzése, valamint az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 28/A. § (3) bekezdés a) pontja alkotmány-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Álláspontja szerint a támadott határozatok, és a hivatkozott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvényben rögzített jogállamiság elvét, a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogát, a törvény előtti egyenlőség elvét, és a diszkrimináció tilalmának alapelvét. Véleménye szerint indokolatlan megkülönböztetést tartalmaz a sérelmezett jogszabály szakasz, miként a bírói döntés is, mert korlátozza az enyhébb végrehajtási fokozat kedvezményének megadását, csak azért mert a fogvatartása nem volt folyamatos. (IV/596/2013.)
+
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, valamint az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó hosszasan indokolja, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések többszörösen sértik az Alaptörvénybe foglaltakat. (Az inditvány szövege.)
+
A Kúria Pfv.IV.20.015/2012/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó adatok kiadását kérte a Vértesi Erőmű Zrt.-től, mely 98,53 %-ban a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM Zrt.) tulajdonában áll. Az MVM Zrt.-ben a magyar államnak 75+1 % szavazatnyi tartós részesedése van. A Vértesi Erőmű Zrt. az adatok szolgáltatását megtagadta, ezért az indítványozó közérdekű adatok kiadása iránt pert indított.
A Kúria felülvizsgálati eljárásban - a jogerős ítélet helybenhagyásával - a kereset elutasította. Az indítványozó szerint a Kúriának a közfeladatot ellátó szerv fogalmát szűkítő értelmezése nincs összhangban a közérdekű adatok megismeréséhez való alapjoggal, és az Alkotmánybíróság által deklarált alkotmányos elvekkel. Álláspontja szerint súlyos következményekkel jár az átlátható állam működésére, ha a jogalkalmazó a közérdekű adatok megismerését biztosító jogszabályokat indokolatlanul szűkítően értelmezi. (IV/3442/2012)
+
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 34. § (1) bekezdés alkalmazhatóságával összefüggő bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó bírósági titkár a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 34. § (1) bekezdés konkrét ügyben történő alkalmazhatóságának kizárását kezdeményezte. Álláspontja szerint a konkrét ügyben alkalmazott jogszabályi rendelkezés kizárásának van helye. (III/858/2013.)
+
Az egyes helyi önkormányzatokkal kapcsolatos törvényeknek a választásokkal összefüggő módosításáról szóló 2014. évi XXIII. törvény és más jogszabályok ellen előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
57 országgyűlési képviselő a fővárosi közgyűlés tagjainak választásával összefüggő egyes jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték utólagos normakontroll eljárás keretében.
Az egyes helyi önkormányzatokkal kapcsolatos törvényeknek a választásokkal összefüggő módosításáról szóló 2014. évi XXIII. törvény értelmében a fővárosi közgyűlés tagjait a választópolgárok nem közvetlen szavazással választják meg, hanem kerületi polgármestert választanak, amely tisztség egyben fővárosi közgyűlési mandátumot is eredményez.
Az indítványozók kifejtik: mivel a fővárosi közgyűlés huszonhárom tagjának megválasztása nem közvetlenül történik, a szabályozás ellentétes az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdésének a szavazás közvetlenségét rögzítő rendelkezésével. Állítják: a fővárosi közgyűlés tagjainak választása során az egyes kerületek választópolgárainak szavazata különböző súllyal esik latba, ezért sérül az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdésének a választójog egyenlőségét rögzítő rendelkezése, a XXIII. cikk (1) bekezdésben foglalt választójoggal összefüggésben a XV. cikk (2) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalma is. Előadják továbbá, hogy a VI. cikk (2) bekezdésében foglalt személyes adatok védelméhez való joggal ellentétes az a rendelkezés, amely szerint a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhet tájékoztatást. (Az nditvány szövege)
+
A Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.259/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, - (rendkívüli felmondás jogellenessége).
Az indítványozó előadja: a munkáltatója a munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette. A felmondást azzal indokolták, hogy a munkáltató tudomására jutott, hogy szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba került, így munkavégzési kötelezettségének nem tud eleget tenni. Az indítványozó keresetet terjesztett elő az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását kérve, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított. A döntést a másodfokú bíróság is helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése szerinti ártatlanság vélelmének elvével, mivel amíg nincs bizonyítva a munkavállaló bűnössége, addig nem kezelhető tényként a munkáltató részéről az, hogy a munkaviszonyból folyó kötelezettségek nem teljesítése a munkavállalónak felróható. Tekintettel arra, hogy a munkaviszony megszüntetésére olyan időpontban került sor, amikor a bűnösséget megállapító jogerős bírósági határozat még nem volt, az indítványozó álláspontja szerint sérült a XXVIII. cikk (2) bekekezdése, illetve a XII. cikk (1) bekezdése szerint a foglalkozás szabad megválasztásához való joga. (Az nditvány szövege.)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának legközelebbi témái:
A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezései tárgyában benyújtott utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
Az alapvető jogok biztosa a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes - a hallgatói ösztöndíjszerződésekre vonatkozó - rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
A biztos álláspontja szerint a hallgatói ösztöndíjszerződések a törvénybe újonnan beiktatott szabályai a végzett hallgatók önrendelkezési jogának, valamint a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogának korlátozását jelentik, a támogatás formájának és fajtáinak előírása pedig intenzív kapcsolatban áll a művelődéshez való jog részének tekintett, a felsőoktatásban való részvételhez való jog érvényesülésével. A biztos hivatkozik továbbá a munkához való jog sérelmére, mivel a hallgatók többsége esetén a szerződéskötésnél hiányozni fog az önkéntesség eleme.
Véleménye szerint a hallgatói szerződésben előírt jogkorlátozás nem minősíthető elengedhetetlenül szükségesnek, illetve alkalmas eszköznek a diplomás fiatalok hazai munkavállalása szempontjából, és a korlátozás súlya aránytalan az elérni kívánt célhoz képest. Az alapvető jogok biztosa végül utal arra, hogy a szabályozás kapcsán felmerül az európai uniós joggal (személyek szabad mozgása, munkavállalók szabad mozgása) való összhang vizsgálatának a szükségessége is. (Az idítvány szövege.)
+
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.66/2013/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági ítélet sérti az Alaptörvényben biztosított emberi méltós(Az indítvány szövege)
+
A Normafa Park történelmi sportterületről szóló 2013. évi CXLVIII. törvény 1. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozók kifejtik: az egészséges környezethez való jog védelme nem lehet alacsonyabb az Alaptörvény hatálybalépését követően, mint azt megelőzően, másfelől, az egészséges környezethez való jog alanyi jogi jellegét az Alaptörvény megerősítette.
Előadják: a támadott rendelkezés által kivonják a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény irányadó rendelkezéseit a szakhatósági eljárás által vizsgálható kritériumok közül. Mindez - a Normafa tekintetében - a környezetvédelem már korábban elért szintjét csökkenti, hiszen hatósági eljárásban az esetleges környezetkárosítás nem vizsgálható, ezért az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésének sérelme megállapítható. Hangsúlyozzák: a támadott rendelkezés által megfogalmazott jogkorlátozás nem tekinthető szükségesnek és arányosnak sem. (Az indítvány szövege.)
+
A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.Kpk.50100/2012/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmére alapított – alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó előadja, hogy az ingatlanával szomszédos telek vonatkozásában a telekalakítási hatóság telekalakítási engedély megadásáról határozatot hozott, amelyet neki nem kézbesítettek. A határozat kézbesítése iránt kérelmet terjesztett elő, majd felhívták a jogos érdeke igazolására. Érdekeltségét arra alapította, hogy a kertes ingatlanát hátrányos következmények érték (értékcsökkenés), illetve a telekalakítási eljárásba bevont szakhatóságok - véleménye szerint - jogszabálysértést követtek el. A hatóság elutasította kérelmét arra hivatkozással, hogy a telekalakítási engedély az indítványozó saját ingatlanával kapcsolatos helyzetét közvetlenül - sem előnyére, sem hátrányára - nem változtatta meg. A döntést megfellebbezte, amelyet szintén elutasítottak, mivel a határozatnak a szomszédos ingatlanok tulajdonosai részére történő kézbesítését jogszabály nem írja elő. Az indítványozó kezdeményezte a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát, amelynek során az eljáró bíróság helybenhagyta a korábbi döntést, mivel osztotta a földhivatalok korábbi elutasító álláspontját.
Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróság ítélete sérti az Alaptörvény szerinti jogorvoslathoz való jogát, mindezzel összefüggésben a jogállamiság elvét, a normavilágosság követelményét, a diszkrimináció tilalmának elvét, valamint a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot. (Az indítvány szövege.)
+
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 92. § (1) és (4) bekezdés megsemmisítése iránti utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
A kifogásolt rendelkezés előírja, hogy az országgyűlési választása során kampánycélokra - a költségvetési támogatáson felül - jelöltenként legfeljebb egymillió forint fordítható. Az a jelölt vagy jelölő szervezet pedig, aki a fenti összeghatárt túllépi, a túllépés értékének kétszeresét köteles a központi költségvetésbe befizetni. Becslések szerint a parlamenti pártok többsége jelentősen átlépi a kampányra fordítható összeg felső határát.
Az alapvető jogok biztosa szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alaptörvény VIII. cikk (3) bekezdésével, mert olyan alacsony összeghatárt állapít meg, amely nyilvánvalóan nem elég az érdemi kampányhoz, és ezzel korlátozza a pártokat abban, hogy közreműködjenek a népakarat kialakításában, Emellett a jogállamiság elvével össze nem egyeztethető működésre kényszeríti a pártokat. Kifejti továbbá, hogy az indokolatlanul alacsony összeghatár meghatározása a parlamenten kívüli pártok hátrányos megkülönböztetését eredményezi.
Az alapvető jogok biztosa a támadott rendelkezés megsemmisítésén túl megfelelő határidő tűzését tartja indokoltnak, amely alatt a jogalkotó az Alaptörvénnyel összhangban lévő szabályozást alkothat. Felhívja a figyelmet, arra, hogy indokolt az Alkotmánybíróságnak is megvizsgálni, hogy a pártok által választási célra fordítható összeg felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó szabályozás teljes körűen tartalmaz-e alkotmányos garanciákat, vagy jogalkotói mulasztás áll fenn. (Az indítvány szövege: 2012-2919-0..)
+
A Debreceni Törvényszék Vgkf.III.30.502/2013/2. számú végzése (végelszámolási kifogás) alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó előadja: egy végelszámolás alatt levő cégtől vásárolt egy - álláspontja szerint - hibás terméket, amellyel kapcsolatos igényét kísérelte meg érvényesíteni végelszámolási kifogás útján. Hitelezői igényét bejelentette - postai úton - a végelszámolónak és a cégbíróságnak is. A cégbíróság azzal utasította vissza, hogy először a végelszámolónak kell bejelenteni, azonban a végelszámolótól a bejelentést tartalmazó - tértivevénnyel feladott - küldemény "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza, amely nem minősül kézbesítettnek. Tekintettel arra, hogy a kézbesítési vélelem kizárólag a bírósági iratokra vonatkozik, ezért sem minősül a küldemény kézbesítettnek.
A Debreceni Törvényszék az elsőfokú határozatát a Legfelsőbb Bíróság végzésére alapította, amely nem megismerhető bármely jogkereső állampolgár számára, ezért - az indítványozó álláspontja szerint - sérti az Alaptörvény XXIV. cikke szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, valamint a diszkrimináció tilalmát. (Az indítvány szövege.)
+
A Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.22.575/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokon eljárt bíróság ítéletét - az elsőfokú ítélethez képest - teljesen új alapokra helyezte. A bíróság nem hívta fel ellenbizonyításra, ezért a támadott ítélet a jogállamiság elvén túl sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Miután az ítélet következtében az indítványozó elesett jogos igényének - kölcsön - visszakövetelésétől, ezért úgy véli: az ítélet az Alaptörvény I. cikkén túl sérti a tulajdonhoz való jogát is. Végül kifejti: sérült a jogorvoslathoz való joga is, mivel a másodfokú ítéletet teljesen új alapokon hozta meg a bíróság, az ügyben pedig felülvizsgálati eljárás kezdeményezésére nincs lehetőség. (Az indítvány szövege)
+
A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 34/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz indítvány befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó előadja: 2013.02.18. napjától a Pécsi Járási Hivatal egyéni vállalkozóként tartja nyilván. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara a 2014. január 30-án kelt levelében felszólította a kötelező kamarai regisztrációra és a kamarai hozzájárulás megfizetésére, melynek összege évi 5000 forint. Az indítványozó sérelmezi, hogy e törvény teherbíró képességétől függetlenül minden kamarai tagot ekkora összeg megfizetésére kötelez. Álláspontja szerint sérül az Alaptörvény XXX. cikk (1) bekezdése szerinti közteherviselés elve. (Az indítvány szövege.)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának legközelebbi témái:
A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítése irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó pedagógiai szakszolgálatban dolgozó pedagógus, akit - álláspontja szerint - a jogalkotó diszkriminatív módon zár ki a pedagógus pótszabadságra jogosultak köréből. A kormány rendelete az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését sértve hátrányosan megkülönbözteti a szakszolgálatban dolgozó pedagógusokat az azonos végzettségű, azonos munkakörben, de oktatási-nevelési intézményben dolgozó pedagógusokkal összehasonlítva. Mindezek következtében sérülnek az Alaptörvényben biztosított, egészséges munkafeltételekhez és éves fizetett szabadsághoz való munkavállalói jogai.)
+
A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1. Kpk.50.093/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
A bíróság a támadott végzésében elutasította az indítványozó közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálatára irányuló kérelmét, megalapozatlanság okán. Az indítványozó a bíróság döntésével nem ért egyet: meggyőződése, hogy a hatóságok és a bíróság eljárásai súlyosan sértették a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogát. Állítja: sérült továbbá a magán- és családi élete, otthona és jó hírneve tiszteletben tartásához való alapvető joga is, amikor a bíróságok törvényi kötelezettségük ellenére nem alkalmazták a törvény rendelkezéseit alapvető jogai védelmében. (Az inditvány szövege.)
+
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35566/2012/8. számon hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria érdemben nem bírálta el a felülvizsgálati kérelmét, ezért az ítélet jogszerű.
