Társasházak feletti törvényes felügyelet

A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 27/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására, megsemmisítésére és a jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az alapul fekvő ügyben Budapest Főváros egyik kerületének jegyzője a Tht. 27/A. § (5) bekezdésének b) és c) pontja alapján kezdeményezte egy társasház törvényes működésének helyreállítását és ennek keretében a közgyűlés bíróság általi összehívását, valamint a közös képviselővel szemben pénzbírság kiszabását. Az eljárás során mind a felperes, mind az alperes indítványozta, hogy az eljáró bíróság az Abtv. 25. §-a alapján kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását. A bíróság – helyt adva a felek kérelmének – az előtte folyó per tárgyalását felfüggesztette és a Tht. 27/A. §-a alaptörvény-ellenessége megállapítása és megsemmisítése céljából egyedi normakontrollra irányuló indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.

***

 Az Alkotmánybíróság rámutatott: az ügy egyediségéből következő feltétel, hogy a bírói indítványának nemcsak absztrakt jogi érvelést kell tartalmaznia, hanem az előtte folyamatban lévő ügyben megállapított tényállást is, amelyben az Alaptörvény vagy nemzetközi szerződés sérelme megvalósult. Jelen ügyben az indítványozó bíróság a folyamatban levő üggyel kapcsolatban nem indokolta, hogy a Tht. 27/A. §-ának egészét miért kell alkalmaznia, ezért a  felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezést vissza kell utasítani.

Tekintettel arra, hogy az indítvány nem felelt meg az Abtv. 25. § (1) bekezdésében, illetve 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, valamint a vizsgálni kért jogszabályi rendelkezés és az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése között – az indítványban foglalt érvek alapján – alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nincsen, ezért az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról: III/1320/2015.)

Csődbűncselekmény

A Kúria Bfv.I.693/2014/6. számú végzése, a Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.901/2012/5. számú ítélete és a Nyíregyházi Városi Bíróság 43.B.697/2012/30. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a büntetőeljárás során - amelynek tárgya csődbűncselekmény volt - sérült az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való joga (XXVIII. cikk (1) bekezdése), a védelemhez joga (XXVIII. cikk (3) bekezdése) és a törvény előtti egyenlőség elve (XV. cikk), mivel az indítványozó és az ügyben ellenérdekű fél védelmét egy ideig ugyanaz a kirendelt védő látta el, illetve az iratbetekintési jogát is korlátozták, valamint mivel az elsőfokú bíróság - az indítványozó kérelme ellenére - ítéletében nem rendelkezett az előzetes mentesítés iránti kérelméről.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó büntetőügyben megállapítható, hogy a jogerős ítéleti tényállást az eljáró bíróság a terhelt védekezésével szemben tanúvallomásokra és más okirati bizonyítékokra alapította. Ebből következően a szóban forgó folytatólagos gyanúsítotti vallomás nem befolyásolhatta érdemben a büntetőügyben eljáró bíróságok büntetőjogi felelősség kérdésében hozott döntéseit. Ehhez hasonlóan, az alkotmányjogi panaszban hivatkozott további kifogás, mely szerint az alsóbb fokú bíróságok a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények előzetes mentesítéséről nem rendelkeztek, szintén nem befolyásolta érdemben a büntetőjogi felelősség kérdésében hozott döntést. Sem az elsőfokú bíróság tárgyalásainak jegyzőkönyveiből, sem pedig a másodfokú bíróság nyilvános ülésének jegyzőkönyvéből nem állapítható meg, hogy az indítványozó, avagy védője a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítés iránt kérelmet terjesztett elő. Az indítványozó alkotmányjogi panasza mindezekből fakadóan nem ad elő olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességi kifogást, amely a büntetőbírósági döntéseket érdemben befolyásolhatta.

Korábbi döntéseit is felidézve az Alkotmánybíróság rámutatott: a büntetőeljárás nyomozási szakaszában elkövetett jogsértések és mulasztások következményeinek sikeres elhárításához elsődlegesen a büntetőeljárási jogban ismert panasz jogintézménye szolgál. Az indítványozó azonban a büntetőeljárási jogszabályokban biztosított jogorvoslati lehetőséget nem merítette ki, így alkotmányjogi panasza e körben nem felel meg az Abtv. 27. § b) pontja szerinti befogadhatósági követelménynek. Vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § b) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és e) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/727/2015.)

Tisztességes eljáráshoz való jog

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 3. § (4) bekezdése, 20. § (1) és (3) bekezdése, valamint 308. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vizsgálata.

A panaszos véleménye szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljáráshoz való jogot, ezen belül a fegyverek egyenlőségének elvét sérti, hogy a bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés megszüntetése során a kijelölési eljárásban a bíróságoknak kötelező az ügyészség álláspontjának beszerzése, miközben a terhelt és  a védő álláspontja nem jelenhet meg. Mindez az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében biztosított védelemhez való jog csorbítására is alkalmas.

Az indítványozó szerint sérti a törvényes bíróhoz való jogot, hogy az illetékesség akkor is rögzül, ha annak eredeti megállapítása szabálytalanul, törvénytelenül vagy akár alaptörvény-ellenesen történt. Kezdeményezte azt is, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a támadott törvényi szabályok ellentétesek a nemzetközi szerződéssel,  az Egyezmény 6. és 13. cikkével.

***

Az Alkotmánybíróság  megállapította:  az Abtv. 32. § (2) bekezdése értelmében jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást az országgyűlési képviselők egynegyede, a kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, az alapvető jogok biztosa indítványozhat, valamint a bírósági eljárás felfüggesztése mellett egyedi ügyben eljáró bíró kezdeményezhet. Az indítványozó nem tartozik a felsoroltak közé, alkotmányjogi panasz keretében jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata nem kérhető.

Az Alkotmánybíróság  hangsúlyozta: alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be: ez a panasz ezt a feltételt nem elégíti ki. A felhozott indokok alapján a támadott rendelkezés és a tisztességes eljáráshoz való jog között alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat nem áll fenn.

A panasz szintén nem elégíti ki az Abtv. 29. §-ában foglalt követelményt sem. E rendelkezéssel kapcsolatban – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdése alapján – az ügyészi indítvány kötelező beszerzésének az előírását kifogásolta. Ez a bekezdés azonban nem tartalmazza az ügyészi indítvány beszerzésének a kötelezettségét: csupán a kijelölés indokát, illetve a kijelölő bíróságot rögzíti. Az indítványozó által állított alkotmányossági probléma tehát nem következik a törvényi előírásból.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, 29. §-ára és 32. § (2) bekezdésére – az Abtv. 64. §b) és d) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2794/2015.)

Zaklatás, csalás

A Veszprémi Járásbíróság 3.B.1513/2013/2. számú és a Veszprémi Törvényszék 1.Bpkf.653/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vizsgálata.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege: az indítványozó és a szomszédja között a szomszéd által még az indítványozó odaköltözése előtt felépített kerti tető használata miatt haragos viszony alakult ki, ami közigazgatási (birtokvédelmi, építésrendészeti) eljárások sorozatát eredményezte. A számtalan hatósági eljárás miatt az indítványozó és a szomszédja közötti viszony megromlott. Az indítványozó szerint szomszédja csalást követett el azáltal, hogy az építésügyi hatósághoz a kerti tető építésére beadott engedélyezési kérelem ellenére a kerti tető helyett gépkocsi beállót épített. Szomszédja folyamatos birtokháborító magatartásai továbbá véleménye szerint megvalósítják a zaklatás büntető törvényi tényállását, ugyanis abból a célból, hogy az ő és családja mindennapi életvitelébe beavatkozzon, őket tartósan háborgassa, a felek telekrészét határoló kerítés szögvas oszlopát a helyéről kiszedte és azt az indítványozó kertjébe helyezte. Kertjét rendszeresen akkor permetezte, amikor az indítványozó gyermekei a kertben játszottak, és olyan időben nyírt füvet, lapátolt havat, amikor a panaszos gyermekei aludni szerettek volna. Szomszédja állandóan akadályozta lakásának, garázsának használatában, valamint egy kockakövet is elhelyezett a közös használatban lévő telken. A fentieken túl szomszédja a közös használatú garázsfeljárón egy funkció nélküli zsákot helyezett ki, azt többszöri kérése ellenére sem távolította el az útból, ezért a zsákban az indítványozó gyermeke többször elesett. Ezen túl a szomszédja azzal, hogy egyik nap úgy tolatott ki garázsából, hogy az indítványozó gyermekét majdnem elütötte, annak látszatát keltette, hogy gyermekének életét, testi épségét, vagy egészségét sértő, illetve veszélyeztető esemény következik be.

Az indítványozó feljelentést tett a Veszprémi Rendőrkapitányságon, mely az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette. A panaszát a Veszprémi Járási Ügyészség is elutasította. Ezt követően az indítványozó pótmagánvádlóként vádindítványt terjesztett elő zaklatás vétsége és csalás bűntette miatt. A Veszprémi Járásbíróság a pótmagánvádas eljárást bűncselekmény hiánya miatt megszüntette, melyet a másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék helybenhagyott. A bíróságok megállapították, hogy a vádindítványban szereplő, a vádlott terhére rótt cselekmények,  - így a közös használatú, bejárati úton történő parkolás, a pótmagánvádló gyermekeinek alvásidejében történő hólapátolás, fűnyírás, permetezés, a pótmagánvádló lakásába történő indokolatlan becsengetés, építésrendészeti, birtokvédelmi ügyekben megalapozatlan kérelmek benyújtása, valamint funkció nélküli zsák elhelyezése közös használatú garázsbejárón, garázsok között betongát építése – nem alapozzák meg a zaklatás törvényi tényállását. Nem tekinthetők ugyanis olyan jellegű és fokú, a mindennapi életvitelbe való önkényes beavatkozásnak és háborgatásnak, amelyek büntetőjogi felelősség megállapítását indokolnák. Nem képezheti büntetőeljárás tárgyát az sem, hogy a pótmagánvádló gyermeke a vádlott közrehatása nélkül, egy zsákban, valamint a garázsok közé épített betongátban megbotlott. A bíróságok álláspontja szerint továbbá a vádlott garázsból történt kitolatása szintén nem minősül bűncselekménynek. A rendőri jelentés, és az ahhoz csatolt fényképmelléklet alapján ugyanis megállapítható, hogy a vádlott a KRESZ előírásainak megfelelően, biztonságosan végezte a tolatást, azaz a vádlott szándéka nem irányult a pótmagánvádló vagy a hozzátartozója életét, testi épséget, egészséget veszélyeztető veszélyhelyzet vagy testi sérülés okozására.

A bíróságok továbbá megállapították: a rendelkezésre álló adatok (okiratok, tanúvallomások) szerint szintén nem állapítható meg a csalás bűntette, mert azok alapján tényként rögzíthető, hogy a vádlott által emelt kerti tető már akkor állt, amikor a pótmagánvádló az ingatlant megvásárolta. Teljességgel kizárt tehát, hogy a vádlott a vádiratban szereplő cselekményével jogtalan haszonszerzésre törekedett, vagyis vagyoni előnyhöz jutott és – a pótmagánvádló kizárólagos tulajdonában levő ingatlanhányad értékcsökkenésével – kárt okozott volna. A kár ugyanis a vagyonban bekövetkezett tényleges értékcsökkenés, az nem foglalja magában egy későbbi időpontban történő esetleges bérbeadás vagy értékesítés során elmaradó vagyoni előnyt.

Az indítványozó kifogásolja, hogy a bíróságok elfogadták a nyomozóhatóság, illetőleg a vádhatóság bizonyítási eszköz értékelése során levont következtetéseit, így véleménye szerint a bíróságok döntése a hatóságok téves jogértelmezésén és jogszabálysértő eljárásán alapult. Véleménye szerint a vádindítványban megjelölt cselekmények a bíróság álláspontjától eltérően alkalmasak a zaklatás és a csalás bűncselekményének a megállapítására. Úgy véli, téves a bíróságok azon megállapítása, mely szerint a vádlott sorozatos bosszantása, provokációja a társadalomban elfogadott mindennapos cselekedetnek minősül, és nem valósítja meg a zaklatás törvényi tényállását. Álláspontja szerint téves a bíróságoknak a tolatás megítélésére vonatkozó következtetése is, mert nem vizsgálták a vádlott tudattartalmát, indítékát, valamint az elkövetés körülményeit, módját. A bíróságnak e tekintetben igazságügyi elmeorvosi szakértői vizsgálatot kellett volna elrendelnie.

Állítja: törvénysértő módon járt el a bíróság a csalás tényállásának büntetőjogi megítélésében is, amikor nem vette figyelembe bizonyítási indítványait, a lakása megvásárlásának körülményeit és a vádlott rosszhiszemű, megtévesztő magatartását. A csalás két törvényi tényállási elemének, vagyis a jogtalan haszonszerzés és a károkozás mértékének megállapításához továbbá igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kirendelésére lett volna szükség, mivel a jogellenesen megépített gépkocsi tároló a lakása forgalmi értékét jelentősen csökkentette. Mindezek miatt téves a bíróságok azon megállapítása is, hogy e körben a közte és a szomszédja között fennálló jogvita a közigazgatási és a polgári jogi eljárásokban keletkeztet csak jogviszonyt, s a vádlott cselekményei nem vizsgálandók büntetőeljárás keretében. A bíróságoknak továbbá vizsgálnia kellett volna, hogy a vádlott cselekményeivel a zaklatás és a csalás törvényi tényállásán kívül további bűncselekményt megvalósított-e (például: magán- és közokirat-hamisítás, hamis vád, életveszélyt okozó súlyos testi sértés kísérlete, emberölés kísérlete, foglalkoztatás körében elkövetett veszélyeztetés stb.).

Kifogásolta, hogy az eljáró hatóságok és bíróságok nem tettek eleget az Alaptörvényből fakadó kötelezettségeiknek, ugyanis döntéseikkel „szemet hunytak” a bűncselekmények felett. Sérelmezi, hogy a bíróságok ahelyett, hogy védelmet nyújtottak volna az őt és családját ért folyamatos támadásokkal szemben, az eljárást megszüntették, a jogtalan támadások elleni fellépéshez való jogától megfosztották, valamint a magán- és családi életét zavaró jogellenes állapotot fenntartották. A bírói döntések azáltal, hogy a vádlott cselekményeit nem minősítették bűncselekménynek és a vádlottat mentesítették magatartásának következményei alól, jogtalan hátrányt okoztak.

Az indítványozó véleménye szerint a bírói döntések sértik az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését, II. cikkét, IV. cikk (1) bekezdését, V. cikkét, VI. cikk (1) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) bekezdését, XX. cikk (1) bekezdését,  XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését is.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által hivatkozott alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági ítéletek között a jelen ügyben nincs összefüggés. Alkotmányjogi panaszában valójában a bíróságok által megállapított tényállást, a bírói törvényértelmezés és jogalkalmazás helyességét, valamint a bíróságok által mindezekből levont következtetéseket vitatja. Alkotmányjogi panasza a kifogásolt ítéletek felülbírálatára irányul, illetve a bíróságok eljárását kritizálja, és azt várja el az Alkotmánybíróságtól, hogy másként értékelje a tényállást, valamint a bizonyítékokat, továbbá vizsgálja felül a bíróságok által eldöntött tény- és jogkérdéseket, alkotmányossági érvelést ténylegesen azonban az indítvány nem tartalmaz.

Mivel az indítvány alapján az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/175/2015.)

Rágalmazás vétsége

A Fővárosi Törvényszék 22.Bf.7045/2014/3. számú végzése, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 8.B.10.417/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszvizsgálata.

Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben ismeretlen tettes ellen tett feljelentést rágalmazás vétségének gyanúja miatt különböző fantázianevű internetes felhasználók ellen. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárást joghatályos magánindítvány hiányában megszüntette, a másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta.

Az indítványozó szerint ezzel sérült – többek között – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga.

***

Az Alkotmánybíróság megvizsgálva az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit megállapította: az alkotmányjogi panasz előterjesztésére a törvényes határidőn belül került sor, az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte a megsemmisíteni kért bírói végzéseket, és felhívott több alaptörvényi rendelkezést is. Azonban alkotmányossági szempontból értékelhető indokolást, melyből a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdés fennállta valószínűsíthető lenne, beadványa nem tartalmazott.

Tekintettel arra, hogy az Abtv. 29. §-a szerinti feltétel hiánya az alkotmányjogi panasz befogadásának akadályát képezi, az Alkotmánybíróság jelen alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése alapján, az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1975/2014.)

Gyülekezéshez való jog

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.Kpk.45.810/2014/2. számú végzése, továbbá a Budapesti Rendőr-főkapitányság 01000/27040-4/2014. ált. számú közigazgatási határozat alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadta: a gyülekezési jogról szóló törvény alapján a fővárosi Markó utca 25. szám előtti járdaszakaszon 2014. június 16-án tartandó rendezvényt jelentett be. A demonstráció a bankok tevékenységére hívta volna fel a figyelmet, ugyanis a Kúria elnöke aznapra jogegységi tanácsülést hívott össze a devizahitel-szerződésekkel kapcsolatos egyes kérdések eldöntésére. A rendezvény megtartását a rendőrség megtiltotta, a rendőri határozat elleni kérelmet pedig a bíróság elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint több alapvető jogát sértik a támadott határozatok, többek között sérül az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt gyülekezéshez való joga, és a XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga.

***

Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. Döntésükben elvi éllel hangsúlyozták, hogy az eljáró bíróságnak fokozott figyelmet kell fordítania a törvényi indokolási kötelezettség megfelelő teljesítésére.

Az Alkotmánybíróság az egyeztetési eljárás lefolytatásának elmulasztását a gyülekezéshez való alapjogra kiható olyan súlyos jogszabálysértésként értékelte, amely a bírósági felülvizsgálat során sem kapott orvoslást, a bíróság ugyanis tévesen értelmezte az egyeztetési eljárás alkotmányos célját és nem vette figyelembe annak alapjogot védő, garanciális jellegét. (AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről: IV/1514/2014.)

A határozathoz Kiss László, Salamon László, Stumpf István, Szalay Péter és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla pedig különvéleményt csatolt

DÖNTÉSRE VÁRVA

 

Táppénz, - biztosítási jogviszony

A  kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 43. § (2) bekezdése, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.258/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó - felperes - korábban 8 órás munkaviszonyban állt, azonban munkaszerződését módosították és két cégnél 4-4 órás munkaviszonyban foglalkoztatták a továbbiakban. Az indítványozó gyermeke születését követően terhességi gyermekágyi segély iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet az alperes - a kormányhivatal illetékes szerve - az egyik cég vonatkozásában elutasított, figyelemmel arra, hogy ott mindösszesen 316 naptári nap biztosítási jogviszonnyal rendelkezik. Az indítványozó a határozat ellen fellebbezett, azonban az OEP határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Ezt követően az indítványozó keresetet terjesztett elő, amelyet a bíróság elutasított. 
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabály indokolatlan korlátozást tartalmaz, amely gátolja a fiatal, illetve gyermeket vállaló nők elhelyezkedését azáltal, hogy az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a táppénzre való jogosultságot mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. Kifejti, hogy a támadott rendelkezés sérti a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogát, nem felel meg a szociális társadalom elveinek, az esélyegyenlőség, illetve az egyenlő bánásmód követelményének sem, ezért sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) és (5) bekezdésében, XII. cikk (1) bekezdésében, valamint a XIX. cikk (3) bekezdésében foglaltakat.  (Indítvány: anonimizált.pdf.)

Hegybíró megbízatásának megszűnése

A  hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény 58. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy átmeneti rendelkezés nélkül megszüntették e a határozott idejű munkaviszonyát, alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogbiztonságot, a munkához való jogot, a tulajdonhoz való jogot, az emberi méltósághoz való jogot. Kifogásolja továbbá, hogy a munkaviszonya megszüntetése ellen nem tudott jogorvoslattal élni, ami sérti a jogorvoslathoz való jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogát. Álláspontja szerint a bíróságok téves jogértelmezése vezetett a keresete elutasításához. (Indítvány:_anonim.pdf.)

Hivatalos személlyel szembeni engedetlenség

A szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 216. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.

Az alapvető jogok biztosa szerint a  Korm. rendelet 40/A. §-a álláspontja ellentétes a jogállamiságból fakadó jogbiztonság és normavilágosság követelményével, mert a hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsító személyekkel szemben alkalmazható szankciókat nem azonos módon határozza meg, mint a rendzavarás törvényi tényállása. A normavilágosságot az is sérti, hogy a Korm. rendelet megfogalmazása túl általános, így indokolatlanul széles kört von be a büntethetőség körébe. (Anonim.pdf.)

KEHI perindítási joga

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 12/A. § (1) bekezdése „közvetlen jogi érdek fennállásának igazolása nélkül” szövegrésze alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálata

Az alapvető jogok biztosa szerint a KEHI perindítási jogának előkészítése szabályozatlan, a közvetlen jogi érdek nélküli perindítás mérlegelésének szempontjai nincsenek rögzítve, a törvényi garanciák hiánya önmagában is elfogadhatatlan. A KEHI részére biztosított diszkrecionális perindítási jogosultság a jogállamiság nélkülözhetetlen elemét képező jogbiztonság alkotmányos elvével is összeegyeztethetetlen, nem felel meg az alapvető jogok korlátozására vonatkozó követelményeknek, sérti az emberi méltósághoz való jogot, továbbá sérti a perbeli önrendelkezéshez való jogot. (Ind.pdf.)

Ingóértékesítés adójogi szabályai

A Kúria 3/2013. Közigazgatási és Munkaügyi jogegységi határozata alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró - az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett - álláspontja szerint az előtte másodfokon folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogegységi határozat sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság elvét és a C) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott hatalommegosztás elvébe ütközik. Az eljárás hátteréül szolgáló ügyben a költségvetési csalás bűntettével vádolt vádlott ingóértékesítési tevékenységét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi XCVII törvény  ingóértékesítésre vonatkozó szabályai szerint folytatta, holott arra az elsőfokú bíróság ítélete szerint az Szja. törvény önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit kellett volna alkalmazni.

Az indítványozó bíró álláspontja szerint figyelmen kívül hagyták a 2011. december 31. napi módosítás előtti Szja. tv. 58. § (8) bekezdésének egy speciális feltételét, miszerint az üzletszerű átruházás feltétele az is, hogy a magánszemély áfa-körbe szabályszerűen belépett, és adólevonási joga megnyílt. Az Szja tv. 2012. január 1-től hatályos szabályozása során a jogalkotó e joghézagot észlelte, az Szja. tv. 58. § (8) és (9) bekezdése, valamint 3. § 46. pontja beiktatásával rendezte. Az előadó bíró álláspontja szerint a Kúria a módosítás előtti Szja. törvényben mutatkozó joghézagot nem volt jogosult jogértelmezéssel rendezni, azt törvénymódosítással lehetett volna csak alkotmányosan szabályozni. (Indítvány:_anonim.pdf.)

Bányaszolgalmi jog

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50/D. § (2) és (3) bekezdései, valamint a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.084/2014/13. számú ítélete elleni alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az ügy előzményeként az indítványozó tulajdonában álló földterület alatt  is - annak megvásárlása előtt - földgáz szállítóvezetéket helyeztek el. A támadott rendelkezések következtében a hatóság üzemeltetési szolgalmi jogot állapított meg, amely érintette az indítványozó tulajdonában álló földterületet is. A szolgalom jog megállapítását követően a hatóság az indítványozót a szolgalmat zavaró ingatlanjai elbontására kötelezte. Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult.
Az indítványozó előadja: a bírói döntés következtében tulajdonosi részjogosítványait nem tudja gyakorolni, a korlátozás megfelel az Alkotmánybíróság által kialakított "klasszikus kisajátítás" fogalmának. A bíróság - a támadott jogszabályi rendelkezésekre hivatkozással - kártalanítását is kizárták, ezért az ítélet sérti a tulajdonhoz való jogát. (Indítvány: anonim.pdf.)

Távhő-szolgáltatási díj megfizetése

A lakossági távhő-szolgáltatási díjakról, az áralkalmazási és díjfizetési feltételekről, valamint a távhő-szolgáltatási csatlakozási díjakról szóló  84/2005. (II.16. ) Főv.Kgy. rendelet 5. § (3) és (4) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 388. §-a és 389. §-a, valamint a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 1.P.III.22.192/2013/7. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.639.206/2014/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a rendelet támadott rendelkezései azon cselekvési szabadságát korlátozzák, hogy a tulajdon elvonásának megakadályozására, a szolgáltás-ellenszolgáltatás mértékével egyenértékű díj megállapítására alkalmas szerződést köthessen a távhő-szolgáltatóval. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok - a támadott rendelkezéseknek a tárgyi eljárásban történt alkalmazása körében - nem tettek eleget tényállás tisztázási és indokolási kötelezettségüknek. (Indítvány.pdf.)

Közérdekű adat közlése

A Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.594/2014/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól közérdekű adat közlését kérte. Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetének és adatszolgáltatásra kötelezte a KEHI-t. A másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatta és az indítványozó (felperes) keresetét elutasította. Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett döntés sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti közérdekű adatok megismeréséhez való jogát. (Indítvány.pdf.)

Helybenlakó fogalmának meghatározása

A mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 105. § (2) bekezdése elleni bírói indítvány vizsgálata.

Az indítványozó bíró az előtte folyamatban levő eljárást, az Alkotmánybíróság döntéséig a végzésével felfüggesztette. Álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés következtében 2013. december 15. napja és 2014. február 28. napja közötti időszakban - figyelemmel a termőföldre vonatkozó elővásárlási jog gyakorlására - nem volt hatályban a helybenlakó fogalmát meghatározó jogszabályi rendelkezés, amely a per érdemi eldöntése szempontjából jelentőséggel bír. Erre tekintettel a támadott szabályozás következtében sérült a jogbiztonság követelménye és a tulajdonhoz való jog, figyelemmel az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. (Indítvány.pdf.)

Kötbér, fegyverek egyenlősége, ártatlanság vélelme

A Budapest Környéki Törvényszék 5.Pf.21.249/2014/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó – perbeli alperes – ellen a közüzemi szolgáltató felperes kötbér megfizetése iránt pert indított, mivel álláspontja szerint a per tárgyát képező fogyasztásmérő-óra mágneses befolyásolása történt, amely által a hiteles mérés befolyásolhatóvá vált. Az első fokon eljárt bíróság a perbeli felperes keresetét elutasította. A perbeli felperes fellebbezését követően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az indítványozót a kötbér megfizetésére.
Az indítványozó szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a törvény előtti egyenlőséget és a tisztességes ügyintézéshez való jogot, mivel a bíróság olyan tények és bizonyítékok alapján hozta meg ítéletét, amelyet a felperes semmivel sem bizonyított. Az ítélet sérti továbbá az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát is, a bíróság egyértelműen az egyik felet részesítette előnyben. Az ártatlanság vélelmét az eljárás során minden bizonyíték nélkül elfogadta és megállapította a szándékos rongálás tényét; valamint a jogorvoslathoz való jogot is, mivel az ítélet ellen felülvizsgálati kérelem benyújtása nem lehetséges. (IV/1201/2015.)

Korkedvezmény, – nyugdíj

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.607/2013/4. számú ítélete, valamint a Kúria Mfv.III.10.302/2014/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró hatóságok és bíróságok – társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perében (tárgy: korhatár előtti ellátás megállapítása) – határozataik meghozatala során a tényállást nem tárták fel kellő körültekintéssel, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelték, illetve az alkalmazandó jogszabályokat tévesen értelmezték, megsértve ezzel az Alaptörvényben biztosított jogait. (Indítvány.pdf.)

Földforgalmi törvény, – tulajdonszerzés, jogutódlás

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 9. § (2) bekezdése, valamint a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.270/2014/12. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó állítja: a törvény támadott rendelkezése nem teszi lehetővé, hogy az átalakulással létrejött jogi személy tulajdonába kerüljön a jogelőd által a korábban hatályos termőföldről szóló törvény szerint jogszerűen megszerzett föld. Álláspontja szerint a földforgalmi törvény egyrészt nem rendelkezik arról, hogy ebben az esetben ki szerzi meg a szervezeti formaváltást végrehajtó jogi személy földtulajdonát, másrészt arról sem rendelkezik, hogy a tulajdonjog elvesztéséért a szervezeti átalakulást végrehajtó jogi személy milyen kártalanításban részesül. A támadott ítélet azért sérti a beadványában hivatkozott alapvető jogait, mert visszamenőleges hatállyal olyan törvényi rendelkezéseket alkalmazott az eljárt bíróság az ügyben, amely rendelkezések nem voltak hatályban a társaság gazdasági társasággá való átalakulása nyilvántartásba vételének időpontjában. (Indítvány.pdf.)

Tisztességes versenyfeltételek sérelme

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és az egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 1. §-a laptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint azáltal, hogy a törvény hatálya kizárólag a fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki, a törvény kirekeszti a vállalkozókat, illetve a fogyasztókon kívüli egyéb szereplőket abban a tekintetben, hogy irányukban a hitelintézeteknek elszámolási kötelezettségük nem áll fenn. Beadványában a tisztességes versenyfeltételek sérelmére, valamint az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott. (Indítvány.pdf)

Devizahitel

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és az egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 3. §-a, 4. §-a és 5. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó  a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazza. (Indítvány.pdf.)