Nyugdíjkorhatár

A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 11. §-ának (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó kúriai bíró szerint a támadott rendelkezések által előírt kereseti korlátozás a járulékfizetéssel megalapozott, ellenérték fejében szerzett jog elvonását valósítja meg. Ellentétben áll a jogállamiság követelményével, sérti a szerzett jogok alaptörvényi védelmét, sérti  a jogbiztonság, az előreláthatóság és a kiszámíthatóság követelményét. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint a teljes összegű öregségi nyugdíjra vonatkozó váromány a szüneteltetésre tekintet nélkül fennmarad, az öregségi nyugdíjkorhatár elérésével az érintettek teljes összegű nyugdíjat kapnak, szüneteltetés nélkül. A nyugdíjrendszert érintő átalakításoknak, különösen pedig a korhatár előtti nyugellátások megszüntetésének az egyik indoka épp az volt, hogy a jövőben a nyugdíjkiadások ne haladják meg a nyugdíjjárulékból származó bevételeket.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá történő alakítása, összegének csökkentése és a szüneteltetési szabály együttes hatásában sem ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a jogállamiságból származó jogbiztonság követelményével.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket elutasította. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról:  III/355/2015.)

Fajtatiszta ebek tenyésztése

Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 2. §-ának „eb” szövegrésze, 21. § (3) bekezdése, 45/A. § (1) bekezdés b) és c) pontja, valamint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.33.924/2013/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá a már hatályon kívül helyezett, a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet 4. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének és a konkrét ügyben történő alkalmazhatatlanságának megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó, a  Francia Pásztorkutya Klub szerint a jogalkotó a szabad gyülekezési joggal ellentétesen  módosította az állattenyésztési törvényt, melynek hatására - mint állattenyésztéssel foglalkozó szervezet - kénytelen volt pályázni, hogy az általa gondozott fajtákat továbbra is gondozhassa, azonban több fajta vonatkozásában a tenyésztési hatóság az engedélyét visszavonta.

Az indítványozó álláspontja szerint a jogszabályváltozás, amely alapján az egyesületek önként nem, csak állami kényszer hatására kérhetik az elismerést, összeegyeztethetetlen a szabad gyülekezési joggal. Állítja: a jogszabályváltozás számos alapvető jogát megsértették, többek között sérült az Alaptörvény B) cikkébe foglalt jogállamiság elve, a VIII. cikk (2) bekezdésébe foglalt gyülekezési joga, a XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, és a (2) bekezdésébe foglalt jogellenesen okozott kár megtérítésének a joga, valamint a XXVIII. cikk szerinti tisztességes bíróság előtti eljáráshoz való joga. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. Határozata indokolása szerint a sérelmezett rendelkezések jogalkotói célja egy alkotmányos érték, a fajtatiszta ebek tenyésztésének és törzskönyvezésének hiteles, államilag ellenőrizhető és számonkérhető működése, amely fajtánként egy elismert tenyésztőszervezet állami elismerésével kellően biztosítható. Az, hogy egy egyesület a korábban végzett, ám akkor is csak kiegészítő jelleggel végezhető valamely gazdasági tevékenységét többé törvény alapján nem végezheti, nem csorbítja az egyesüléshez való jog lényegi tartalmát jelentő civil szervezeti működést és az egyesületi autonómiát.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdése vonatkozásában elutasította, az Alaptörvény B. cikk 1) bekezdése, valamint XXIV. és XXVIII. cikkei vonatkozásában pedig az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról:  IV/1347/2014.)

Szerződés érvénytelensége

A Kúria Pfv.VI.21.474/2013/6. számú alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozók ingatlan adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indítottak pert, keresetüket az első és másodfokon eljárt bíróságok, és a felülvizsgálati eljárásban a Kúria is elutasította.

Az indítványozók álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelményét, a XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogukat, és a XV. cikk (2) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel a Kúria - téves jogalkalmazása következtében - nem állapította meg a per tárgyává tett szerződésről, hogy színlelt, jó erkölcsbe ütköző, ezáltal érvénytelen. (Indítvény kiegészítés)

+

Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint önmagában az a tény, hogy egy polgári jogi igény érvényesítése során, a keresetet elutasító bírói döntés következtében a jogosnak vélt vagyonnövekedés elmarad, illetve a perköltség viselése hátrányosan érinti a vesztes fél vagyoni helyzetét, nincs kihatással az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogra, ahogyan önmagában a pervesztesség sem hozható összefüggésbe a XV. cikk (2) bekezdése szerinti vagyoni alapon történő diszkriminációval. Az indítványozók a felülvizsgálati eljárás során hozott döntéssel kapcsolatosan nem állítottak olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította: az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint Ügyrendjének 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1601/2014.)

Haszonélvezeti jog bejegyzése

A Kúria Pfv.I.20.816/2013/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: az alapügy felperesei egy szóbeli megállapodás alapján kérték a haszonélvezeti joguk bejegyzését, amelyet az elsőfokú bíróság el is rendelt. A másodfokú bíróság megváltoztatta az ítéletet, elutasította a keresetet és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította a bíróságot. Ezt a döntést a Kúria hatályon kívül helyezte és helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése túlterjeszkedett a kereseti kérelmen és az alapügy iratanyagán, mivel olyan mértékben állapította meg a felperesek haszonélvezeti jogát, ahogyan azt ők maguk sem kérték. A támadott ítélet teljeskörű haszonélvezetet állapított meg a perbeli ingatlan vonatkozásában, holott a kérelem (és az ezt alátámasztó dokumentáció is) kizárólag az ingatlan egy raktárhelyiségére és a padlásra vonatkozott. Ezzel sérült - az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való joga. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panaszban kifejtett aggályok valójában a bíróság által megállapított tényállást vitatják, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára irányul, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában a Kúria döntésének érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1465/2014.)

Felszámolási eljárás

A Kúria Gfv. VII.30.296/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint ügyében olyan bíróság járt el, amelynek az alapügyben hatásköre és illetékessége nem volt, így az általa hozott döntés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság – többek között – rámutatott: a támadott bírói döntés tárgya a hitelezői kifogás elbírálása volt. E kifogás pedig arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg: a felszámoló a felszámolási eljárás szabályait súlyosan megsértette az egyik hitelező igényének nyilvántartásba vételével és kielégítésével. A Kúria döntésének ezért nem volt tárgya – és nem is lehetett tárgya – az a kérdés, hogy a felszámolást elrendelő bíróságnak fennállt-e az illetékessége. Következésképpen a Kúria alkotmányjogi panasszal támadott döntése és a hivatkozott alapvető jog között még akkor sem lehetne megállapítani az alkotmányjogi összefüggést, ha a felszámolást elrendelő bíróság eljárása a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének lehetőségét valóban felvetné.

Megállapította: az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, mivel az Alkotmánybíróság nem veheti át az igazságszolgáltatás szerepét és nem jogosult egy kizárólag a rendes-bírósági szervezetrendszer hatáskörébe tartozó ügyben további jogorvoslati fórumként eljárni.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – a tisztességes eljáráshoz való jog tekintetében visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1346/2014.)

Kártérítés

A Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.517/2013/6. számú ítélete, valamint a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.20.209/2014/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadta: kártérítés per volt folyamatban, amelyben az elsőfokú bíróság részére nagyösszegű kártérítést ítélt meg. Az ítéletet a másodfokú bíróság akként változtatta meg, hogy a kártérítés összegét jelentősen csökkentette. A döntést a Kúria a felülvizsgálati eljárás keretében helybenhagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy a bíróság aránytalan mértékben csökkentette az elsőfokon megítélt kártérítés mértékét, sérült az Alaptörvény XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való joga. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó állításával ellentétben – nem merül fel „alkotmányjogi sérelem”, mivel az indítványozó csupán a kártérítés mértékének jogalapját és összegszerűségét kifogásolta. Az indítványozó maga is elismerte, hogy a jogsérelem fennállását és a vagyoni kártérítést a bíróság megítélte, ezért jelen alkotmányjogi panasz – az indítványozó állításával ellentétben – nem veti fel azt az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, hogy a károkozáson alapuló kötelmi igényre kiterjed-e az alkotmányos tulajdonjog védelme. A kártérítés összegének meghatározása ugyanis önmagában nem veti fel a tulajdonjog sérelmét.

Tekintettel arra, hogy az indítványozó nem hozott fel olyan indokokat, amelyek a bírói döntés alaptörvény-ellenességét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnének fel, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1773/2014.)

Adóbírság

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.33.678/2013/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Előzmény: az indítványozó vendéglátó egységében internetes terminált működtetett, amelyet a NAV ellenőrei pénznyerő automatának minősítettek, és 500. 000.- forint pénzbírsággal sújtottak. Az indítványozó a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, amelynek során a bíróság a keresetét elutasította. 

Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság döntése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel indítványa ellenére sem rendelt ki igazságügyi szakértőt. Továbbá sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát az is, hogy a pertárgyérték miatt nincs helye felülvizsgálatnak. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. Rámutatott:  arra, hogy a polgári eljárás szabályai nagyfokú mérlegelési szabadságot biztosítanak a bíróság számára a bizonyítási eljárás lefolytatása és a bizonyítékok értékelése körében. A bíróság e széles mérlegelési jogkör keretein belül – meggyőződése szerint – hozza meg az ítéletet. Ennek során maga dönti el azt is, hogy a tényállás feltárásához, egyes bizonyítandó tények megítéléséhez szükséges-e további bizonyítás, így például szakértő kirendelése.

A bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt az indítványozó alkotmányjogi panaszt kizárólag az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmére alapítottan terjeszthet elő. Következésképpen a Q) cikk (2)–(3) bekezdésére hivatkozással az EJEE megjelölt cikkének sérelmére vonatkozó indokait az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálhatta.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, mert abban az indítványozó nem állított olyan jogsértést, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáró:l IV/1940/2014.)

Felmentés jogellenességének megállapítása

A Kúria Mfv.I.10.078/2014/2. számú ítélet nemzetközi szerződésbe ütközésének, alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése, valamint a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény  8. § (1) bekezdés b) pontja nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása,  alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Az indítványozó szerint a bíróságok a támadott ítéleteket már köztudottan alaptörvény-ellenes rendelkezések alapján hozták. Állítja: a jogsértő munkáltatói aktust jogszerűnek kimondó ítéletek sértik az Alaptörvény I. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, valamint az emberi méltósághoz való jogát. A bíróságok nem nyújtottak számára kellő jogvédelmet, ezért megsértették az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat. Az ítéletek sértik a tisztességes hatósági, illetve a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert nem bírálták el fellebbezési kereseteiben megfogalmazott valamennyi jogcímet. A támadott ítéletek sértik a közösségi jogot, illetve ellentétesek az Alaptörvény Q) cikk (2) és (3) bekezdéseivel is. Az indítványozó az üggyel összefüggésben hivatkozik még az Európai Unió Alapjogi Chartája, valamint a Európai Szociális Charta egyes rendelkezéseinek sérelmére is. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság – hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján keletkezett jogviszonyokról döntve – azt állapította meg, hogy tekintettel arra, hogy a bíróságok – a pro futuro megsemmisítés miatt – az Abh. közzététele után is kötelesek voltak az alkotmányellenessé nyilvánított Ktjt. 8. § (1) bekezdését alkalmazni, az alkotmányjogi panaszok nem tartalmaznak új, alapvető alkotmányjogi kérdéseket, ugyanis az indítványban előadottakat az Abh.-ban az Alkotmánybíróság már elbírálta.

A jelen ügyben állított alapjogi sérelmekkel összefüggésben ugyanerre a következtetésre jutott az Alkotmánybíróság, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1435/2014.)

Szerződés érvénytelenségének megállapítása

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.489/2013/4. számú részítélete, továbbá azzal összefüggésben a Székesfehérvári Városi Bíróság 3.P.21.806/2009/18. számú ítélete, valamint a Székesfehérvári Törvényszék l.Pf.21.166/2012/10. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó szerint a Kúria ítélete a tulajdonhoz való jogát sérti, mert az jogellenesen, a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseivel ellentétesen fosztotta meg az őt megillető tulajdonjogtól, és fordítva alkalmazta a lex specialis derogat legi generali jogelvet. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. Határozata indokolása szerint a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel. A benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott, és az indítványozó, mint felperes számára kedvezőtlen bírósági döntések megállapításainak tartalmi, és nem alkotmányossági kritikája. A tényállás tisztázása és a jogi következmények megállapítása a bíróságok feladata. Erre tekintettel az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetettek nem minősülnek alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség, ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1545/2014.)

Illeték fizetése

A Fővárosi Ítélőtábla 14.Gpkf.43.720/2014/2. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 9.G.44.030/2013/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Az indítványozó szerint a bíróság azon jogértelmezése, hogy a következtetéssel állapította meg a pertárgyértéket és nem az általános szabályokat alapul véve, ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvével, a 28. cikk szerinti normavilágosság követelményével. Sérti továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény jogszabálysértő értelmezése. (Indítvány)

+

Az indítvány tartalma alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó a támadott bírói döntéseknek ténylegesen nem alkotmányossági, hanem törvényességi felülvizsgálatát várta az Alkotmánybíróságtól. A bírósági eljárás kereteinek meghatározása, a tényállás megállapítása, az alkalmazandó jog meghatározása és értelmezése azonban a rendes bíróságok feladata és felelőssége.

Az Alkotmánybíróság a megállapított hiányosságok miatt a befogadás további feltételeinek vizsgálatát mellőzve, az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c), illetve h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1923/2014.)

Tisztességes eljárás

A Kúria Pfv.V.20.274/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, mert aggályos, ellentmondásos szakvéleményen alapulnak, valamint a bíróságok indokolatlanul eltúlzott mértékben állapították meg az újabb szakértő előlegezendő költségét. Alaptörvény-ellenesnek tartja, hogy az eljáró bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek. Hivatkozik továbbá arra, hogy az eljárás ésszerű időn belül történő befejezéséhez való joga is sérült. (Indítvány)

+

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza egészében nem alkotmányossági, hanem törvényességi-jogalkalmazási kérdésre vonatkozik. Ebből következően az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozó elemében nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltételeknek.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1277/2014.)