Alkotmányellenes,
törvénysértő, nemzetközi szerződésbe ütköző egyházellenességet folytat
a kormány. Alkotmányellenes tényállások a Btk.-ban és a Ptk.-ban is.
Lejárt Bihari Mihály és Kukorelli István mandátuma. Az Alkotmánybíróság
hétfői teljes ülésén tárgyalja a Fidesz és a KDNP termőfölddel
kapcsolatos népszavazási kezdeményezését. Az Alkotmánybíróság július
7-8-i teljes ülésének napirendje.

Megsemmisítették a közoktatási törvény egyházellenes passzusát

A
Taláros Testület döntése szerint alkotmányellenes a közoktatási törvény
azon rendelkezése, amely a Vatikáni szerződéssel ellentétesen
állapította meg az egyházi iskolák normatív finanszírozásának mértékét.
A beadványt Semjén Zsolt, Salamon László, Balsai István, valamint a
KDNP és a Fidesz képviselői jegyezték.

Az
Alkotmánybíróság határozata megállapította: a közoktatásról szóló
törvény rendelete (1993. évi LXXIX. törvény (Köot.) 118. § (4)
bekezdése) ellentétes a Magyar Köztársa­ság és az Apostoli Szentszék
között 1997. június 20-án Vatikánvárosban aláírt Megállapodás
előírásaival. A Megállapodás (mint nemzetközi szerződés) ugyanis azt
írja elő, hogy a Magyar Katolikus Egyház által fenntartott közoktatási
intézményeket ugyanolyan szintű pénzügyi támogatás illeti meg, mint a
hasonló intézményeket működtető állami és önkormányzati fenntartót. Az
a törvényi szabály viszont, mely szerint az egyházak által fenntartott
közoktatási intézményeknek járó normatív költségvetési hozzájárulások
és egyéb támogatások összegének (tehát egy nagyobb összegnek) a helyi
önkormányzatoknak juttatott normatív támogatásokkal (vagyis egy kisebb
összeggel) kell egyezniük, ellentétes a Megállapodás szabályaival,
ezért az Ab a Köot. 118. § (4) bekezdésének az „egyéb támogatásokra”
utaló szövegrészét megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság határozatában
megerősítette: az állam vagy a helyi önkormányzat az egyházi jogi
személyek által fenntartott közoktatási intézmények működéséhez a
hasonló állami és önkormányzati intézményekével azonos mértékű
költségvetési támogatáson kívül olyan arányú kiegészítő anyagi
támogatást nyújtson, amilyen arányban ezek az intézmények állami vagy
önkormányzati feladatokat vállaltak át.

A határozat előadója Balogh Elemér alkotmánybíró volt. Bragyova András, Holló András és Lévay Miklós különvéleményt csatoltak hozzá.

***

A négy történelmi egyház egyöntetűen üdvözölte az Alkotmánybíróság határozatát.

A
Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet
intézményvezetője, Bajzák Eszter szerint az Alkotmánybíróság határozata
alátámasztja, hogy az egyházi iskolák finanszírozásának konkrét
törvényi garanciái hiányoznak.

Csoma Áron, a
Magyarországi Református Egyház szóvivője azt mondta: az
Alkotmánybíróság határozata arról gondoskodik, hogy megszűnjön az
egyházi közoktatási intézményeket sújtó diszkriminatív állapot.Ittzés János,
az evangélikus egyház elnök-püspöke szerint az Alkotmánybíróság
„aktuális politikai érdekeket mellőzve“ hozta meg határozatát. Reményét
fejezte ki ugyanakkor, hogy a jövőben „ebből minden érdekelt fél tanul
majd“; ez alatt elsősorban az oktatási tárcát értve.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke, Feldmájer Péterazt
mondta: a határozat megfelelő mederbe terelheti az állam és az egyházak
közötti további tárgyalásokat. Évtizedes problémát kell megoldani az
egyházi közoktatási intézmények állami finanszírozása te­rén.

***

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium közleményben tudatta:

„Az
Alkotmánybíróság határozata megerősíti az egyenlő finanszírozás elvét,
amely eddig is kormányzati gyakorlat volt, és amelyen az
alkotmánybírósági döntés után sem kell változtatni… Az indoklás szerint
az egyház által fenntartott közoktatási intézményeket ugyanolyan szintű
pénzügyi támogatás illeti meg, mint a hasonló intézményeket működtető
állami és önkormányzati fenntartót. A változás csak technikai jellegű,
mivel a költségvetésről szóló törvény különbözteti meg az említett
módon a fenntartók részére folyósított összegeket.”

***

Semjén Zsolt elképesztőnek
nevezte az oktatási tárca reagálását, mely szerint nincs a
minisztériumnak jogalkotási feladata, s nincs a határozatnak
költségvetési vonzata. Hangsúlyozta:

- Az Alkotmánybíróság
közoktatási normatívákról szóló döntése egyértelműen rámutatott:
alkotmányellenes, törvénysértő, nemzetközi szerződésbe ütköző
egyházellenességet folytat a jelenlegi kormány. Hiller István vezette
oktatási tárca egyfajta kultúrharcos attitűdtől vezérelve,
egyházellenes hevületében oda jutott, hogy nemcsak az egyházak és az
ellenzéki pártok észrevételeit, módosító javaslatait söpörte le, hanem
az Állami Számvevőszék s most az Alkotmánybíróság megállapításait is.
Hiller István és tárcája nem csupán szakmai alkalmatlanságáról tett
tanúbizonyságot, hanem erkölcsi hiányosságokról is. A miniszterelnöknek
le kellene vonnia a személyi konzekvenciákat…

A KDNP elnöke
felszólította a kormányt, hogy a jövő évi költségvetés tervezésekor
fizesse ki. - visszamenőlegesen is - azt az összeget, amivel az egyházi
fenntartású intézményeknek tartozik.

(Az Állami Számvevőszék
június elején nyilvánosságra hozott jelentése szerint „a 2005–2006. évi
kiegészítő támogatás összegének megállapítása nem az
egyház-finanszírozási törvény előírásának, az érintett egyházakkal
történő egyeztetésnek megfelelően került rendezésre. Ezen időszakban a
kiegészítő támogatás összegének meghatározását, a tervezett és
tényleges adatok közötti eltérések rendezését a számítás egyes fő
tételeinél (a helyi önkormányzatok közoktatási működési kiadásainak és
az intézményi saját bevételek meghatározása) eltérő álláspontok, viták
jellemezték…” A jelentésében az ÁSZ miniszteri hatáskörbe utalt
személyi felelősségre vonást szorgalmazott „a mutatkozó anomáliák
miatt, „amely csaknem 2,7 milliárd forint elmaradt állami támogatást
jelent.”)

Minden személyt egyenlően megillet a szólás joga

Az
Alkotmánybíróság szerint minden személyt egyenlően megillet a szólás
joga, s ez az alapjogi védelem nem tagadható meg pusz­tán azért, mert
az elhangzottak mások érdekét, szemléletét, érzékenységét sértik, vagy
azok egyes személyekre nézve bántóak, lealacsonyítóak. Ezért
alkotmányellenesnek nyilvánította az Országgyűlés által elfogadott
gyalázko­dás elnevezésű új büntetőjogi tényállást.

A
Taláros Testület határozatának indokolása hangsúlyozza: a gyalázko­dás
tényállásba foglalt magatartások alkotmányosan nem büntethetők.
Gyalázkodó kifejezések használata, híresztelése és az ilyen
testmozdulat végzése önmagában nem jár az erőszak közvetlenül jelen
lévő, nyilvánvaló veszélyével, és egyéni jogok sérel­mével sem. Bár a
Btk.-módosítás a becsület és az emberi méltóság fogalmakat hasz­nálja,
a szabad véleménynyilvá­nításhoz való joggal szemben nem áll olyan
alkotmá­nyos jog, amelynek védelmét a bevezetendő tényállás el tudná
látni.

Az állam elsőrendű kötelessége az ember sérthetetlen és
elidegeníthetetlen alap­vető jogainak tiszteletben tartása és védelme.
Ez az alkotmányos parancs a gyűlölet­beszédet érintően különböző
kötelezettséget ró a jogalkotókra, a jogalkalmazókra és a politikai
élet alakítóira. A törvényhozónak meg kell alkotnia azokat a
jogszabályo­kat, amelyek lehetővé teszik a társadalmi együttélést
megnehezítő és egyúttal jogsé­relemmel járó gyalázkodó, becsmérlő
közlésekkel szembeni fellépést. Eközben azon­ban figyelemmel kell
lennie a szabad véleménynyilvánítás jogára. A jogalkalmazók kötelessége
a jogrendszer meglévő, a becsületsértést és a közösség elleni izgatást
szankcionáló normáinak alkalmazása. A politikai élet alakítóinak pedig
következete­sen meg kell nyilvánulniuk a kirekesztő nézetekkel szemben.
Ilyen környezetben a gyűlölet, a megvetés és az ellenérzés hangjai
elszigetelődnek, jelentéktelenné válnak és nem képesek jogsérelmet
okozni.

A határozat előadója Kukorelli István alkotmánybíró volt. Kovács Péter

és Lévay Miklós párhuzamos indokolást, Kiss László pedig különvéleményt csatolt hozzá.

Alkotmányellenes a Ptk.-módosítás is

Szintén
a köztársasági elnök indítványára hozott határo­zatot az
Alkotmánybíróság, annak az elfogadott, de még ki nem hirdetett
törvénynek az alkotmány­ellenességéről is, amely a Polgári törvénykönyv
személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályait új tényállással
egészítette ki. A törvény a társadalmon belül kisebbségben lévők
védel­mét célozta azzal, hogy a sértőnek tartott megnyilvánulások miatt
polgári jogi igé­nyek érvényesítését tette le­hetővé magánszemélyek és
egyes szervezetek szá­mára egyaránt.

Az Alkotmánybíróság
megállapította: sza­bad és de­mokratikus társadalomban a szélsőséges,
kirekesztő vélemény hangozta­tása a társa­dalom alapjait és
működőképességét nem veszélyezteti. Szabad és de­mokratikus
tár­sadalomban a kirekesztő szélsőséges nézeteinek hangoztatásával
ma­gát szorítja peri­fériára. A gyűlöletbeszéd kapcsán a sé­relmet
szenvedő személy és a társadalom ma sem eszköztelen. A büntetőjog, a
köz­igazgatási jog és a személy­hez fűződő jogok védelmét garantáló
polgári jog is ren­delkezik azokkal a jogi eszkö­zökkel, amelyek alanyi
jogsérelem esetén jogvédelmet biztosítanak.

A Taláros Testület
döntése szerint az emberi méltósághoz fűződő jog csak természetes
sze­mélyt illet meg alapjogként, közösségeket nem. Ugyanakkor
elismerte: a közösség egészét a véleményszabadság körébe tartozó
megnyilvánulás kapcsán ért sérelem jogsérelemként jelenhet meg az egyén
oldalán, aki ezzel szemben a jog esz­közével is felléphet. Az emberi
méltósághoz fűződő alapjog sérelme, az ehhez kap­csolódó védelem ebben
az esetben korlátja lehet a véleményszabad­ságnak.

Az
Alkotmánybíróság határozata leszögezi: a módosító rendelkezések a
véleményszabadság aránytalan korlátozására vezetnek. A megjelölt
közösségek sokasága, a közösséghez tartozás törvényi vélelme, a magukat
egy közösséghez tartozónak valló személyek önrendelkezésen alapuló,
korlátlan perindítási lehetősége, valamint társadalmi szer­vezetek,
alapítványok fellépésének biztosítása nem a lehető legkisebb mértékre
szo­rítják a véleményszabadság korlátozását, hanem éppen ellenkezőleg,
gyakorlatilag parttalanná teszik azt. A módosító szabályok által
megteremteni kívánt védelem csak a kisebbségben lévő közösségeket
illeti meg. Abban az esetben, amikor a védelem tárgya olyan közösséget
jellemző tulajdonság, amely a társadalom egészéhez viszo­nyított
többséget érinti, a magukat a közösséghez tartozónak tekintő személyek,
lé­nyegében számbeli többségükre tekintettel, védelem nélkül maradnak.
A szabályo­zás e módja ésszerű indok nélküli, alkotmányosan nem
indokolható megkülönböz­tetést tartalmaz, ezért alkotmányellenes. A
személyhez fűződő jogok érvényesíté­sére – e jogok sajátosságai folytán
– csak személyesen van mód. Ezért társadalmi szervezet a megsértett,
személyhez kötött joggal összefüggésben nem dönthet a kö­zösséghez
tartozó személyektől függetlenül a jogérvényesítés kérdésében. Az egyén
önrendelkezéséhez tartozik annak eldöntése, hogy személy szerint
kíván-e és milyen körben elégtételt venni a jog eszközének segítségével
a jogsértőn.

A határozat előadója Paczolay Péter volt, melyhez Kiss László, Kovács Péter

ésTrócsányi Lászlóalkotmánybírák párhuzamos indokolást csatoltak.

Lejárt Bihari Mihály és Kukorelli István mandátuma

Bihari Mihályt 1999.
június 22-én választotta meg július 3-ai hatállyal alkotmánybírónak az
Országgyűlés. 2005. október 11-én a testület elnökévé választották. Ezt
a megbízatását 2005. november 13-ától kilencéves alkotmánybírói
mandátumának lejártáig, 2008. július 3-ig látta el. Bihari Mihállyal
együtt távozott Kukorelli István is, akit szintén 1999. június
22-én választottak meg alkotmánybírónak. Az Alkotmánybíróság távozó
tagjai emlékgyűrűt kaptak kollégáiktól. Utódjaikról várhatóan nyár
végén kezdi meg az egyeztetéseket Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke
a pártok képviselőivel, a testület azonban kilenc taggal is
határozatképes marad.
Az Alkotmánybíróság 11 tagú, tagjává minden
olyan jogi végzettségű, büntetlen előéletű magyar állampolgár
megválasztható, aki 45. életévét betöltötte. Tagjait az Országgyűlés
választja 2/3-os többséggel, akik nem folytathatnak politikai
tevékenységet, és nem lehetnek tagjai pártnak.

Az Alkotmánybíróság július 7-8-i teljes ülésének napirendje

Az Alkotmánybíróság hétfői teljes ülésén tárgyalja a Fidesz és a KDNP termőfölddel kapcsolatos népszavazási kezdeményezését.

Több
kifogást érkezett az Országos Választási Bizottság 170/2007. (VII. 18.)
OVB határozata ellen, amely hitelesítette az aláírásgyűjtő ív
mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy
2002. június 15-i állapot szerint hatályos termőföldről szóló 1994. évi
LV. törvény szerinti családi gazdálkodót első helyen illesse meg
el:vásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén?”

Napirenden
lesz Kálmán László nyelvész termőfölddel kapcsolatos népszavazási
kezdeményezése is. Több kifogás érkezett az Országos Választási
Bizottság 173/2007. (VII. 18.) OVB határozata ellen, amely
hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. Az íven szereplő
kérdés: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a földterület megművelőjét illesse meg első helyen elővásárlási jog termőföld vásárlása esetén?”

Megtárgyalják
az Országos Választási Bizottság 166/2008. (III. 26.) OVB határozata
elleni kifogást. Az OVB hitelesítette a T. B. magánszemély által
kezdeményezett népszavazás aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven
szereplő kérdés: „Egyetért-e azzal, hogy a 2003. évi CXIII.
törvény az Európai Parlament tagjainak választásáról úgy módosuljon,
hogy 20000 választópolgár aláírásával hitelesített érvényes ajánlásának
megszerzése esetén a választáson ne csak a pártok, hanem az Egyesülési
jogról szóló 1989. évi II. törvényben foglaltak szerint nyilvántartásba
vett bármelyik társadalmi szervezet állíthasson listát?”

Eredetileg
háromtagú tanács hatáskörébe tartozott az az indítvány, melyet három
alkotmánybíró – Balogh Elemér, Bragyova András és Trócsányi László –
együttes javaslatára tűztek a teljes ülés napirendjére. A testület a
prostituáltak részére kiadandó orvosi igazolásról szóló 41/1999. (IX.
8.) EüM rendelet alkotmányosságát vizsgálja.

Egy indítványozó
a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXXV. törvény 5. §
d) pontjának alkotmányosságát kérdőjelezte meg.

Határozattervezet
készült a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi
11. törvényerejű rendelet 33. § (1) bekezdés g) pontja
alkotmányosságával összefüggésben.

Kedden a helyi adókról
szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdése, 52. § 22. pontja b) és
e) alpontja alkotmányosságát vizsgálják meg.

Megtámadták a
volt nyugati hadifoglyok hitelutalványaival kapcsolatos
pénzkövetelésekről és nyugdíjuk kiegészítéséről szóló 51/1992. (III.
18.) Korm. rendelet alkotmányosságát.

Megvitatják a bírósági
végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 219. §-ának, továbbá a
polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes
rendelkezéseinek alkotmányosságát is.

Egy határozattervezet a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. Törvény egyes rendelkezéseit veszi górcső alá.