Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legközelebbi témái

Földvagyon – kontrollt kért a köztársasági elnök

Az Országgyűlés által 2015. április 28-án elfogadott, az állami földvagyon kezelésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat alaptörvény-ellenességének tárgyában előterjesztett előzetes normakontroll indítvány vizsgálata.

Az indítványozó – Áder János köztársasági elnök – az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdésében és 9. cikk (3) bekezdés i) pontjában biztosított jogkörénél fogva az Országgyűlés által 2015. április 28-án elfogadott, az állami földvagyon kezelésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló – még ki nem hirdetett – törvény egyes rendelkezései Alaptörvénnyel való összhangjának előzetes vizsgálatát kezdeményezte az Alkotmánybíróságon.

A törvény 1. §, 5. § és 6. § alaptörvény-ellenességének elsődleges oka a köztársasági elnök szerint az elfogadásához szükséges minősített többség hiányából eredő közjogi érvénytelenség. Egyrészt mivel az 1. § elfogadásával egyszerű többségű döntéssel a Nemzeti Földalapba kerülnek védett és védelemre tervezett földterületek, amely - a köztársasági elnök álláspontja szerint - egy minősített többséget igénylő kérdés. Másrészt pedig az 5. és 6. § a védett vagy védelemre tervezett területek védettségi szintjének helyreállítása céljából elrendelt kisajátítás feltételeire vonatkoznak, ezért ezeket - a köztársasági elnök álláspontja szerint - a törvényhozó kizárólag minősített többségű döntéssel változtathatta volna meg. Ezáltal sérül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, 38. cikk (1) bekezdése és a P) cikk (2) bekezdése.

A köztársasági elnök a törvény tartalmi vizsgálatát is kezdeményezte. Ezzel kapcsolatban hivatkozott azon alkotmányos követelményre, hogy a természetvédelem jogszabályban rögzített védelmi szintje nem csökkenhet. Ezt a védett és a védelemre tervezett területek Nemzeti Földalap kezelésébe adása nem kellően biztosítja, ezáltal sérül az Alaptörvény P) cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a XXI. cikk (1) bekezdése. A Törvény 13. §-a módosította a korábban létesített haszonbérleti szerződéseket. A köztársasági elnök álláspontja szerint ez is felveti a jogbiztonság sérelmét. (Indítvány: pdf.)

Vallási egyesület

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 35. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az Ítélőtábla végzésében jogerősen elutasította a Független Történelmi Protestáns Egyház változásbejegyzés iránti kérelmét, mely az egyház vallási egyesületté átalakulására irányult.

Az indítványozók álláspontja szerint a végzés sérti az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésében biztosított vallásszabadsághoz való jogot, mert a bíróság a 2011. évi CCVI. törvényben előírt feltételek ellenében nem vette nyilvántartásba a Független Történelmi Protestáns Egyház jogutódjaként a Független Történelmi Protestáns Egyesületet. Hivatkoznak továbbá a tisztességes eljáráshoz való jog, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmére.. (Indítvány)

Adózói jogállás

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 6. § (2) bekezdése és 136. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró  előadja: a felperes, házassága felbontásával megszűnt Bt. volt beltagja indított közigazgatási pert az adóhatóság adótartozásban mögöttes felelősség alapján marasztaló határozata ellen. Az adóhatóság ugyanis oly módon marasztalta a felperest, a Bt. volt beltagját, hogy neki sem eljárási legitimációja, sem módja nem volt az adótartozás vitatására. A felperes külön kérelmet terjesztett elő az adóhatóságnál adózói jogállása megállapítása iránt. E kérelmét az első és másodfokon eljárt adóhatóság elutasította, a bíróság elutasította - tekintettel arra, hogy az adóhatóság végzésével szemben nincs helye bírósági felülvizsgálatnak. Az Art. 6. § (1) és (2) bekezdése alapján a mögöttesen felelős, adó megfizetésére kötelezett személy nem minősül adózónak, ugyanakkor az Art. 136. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezés joga csak az adózót illeti meg.

Az indítványozó bíró értelmezése szerint a támadott rendelkezések Alaptörvény-ellenesen korlátozzák az adó megfizetésére kötelezett személy jogorvoslathoz fűződő jogát az alapeljárásban akkor, amikor a megszűnt tagsági jogviszonyú volt tag részére nem enged fellebbezési jogot a betéti társasággal szemben lefolytatott ellenőrzés során hozott, adótartozást megállapító határozat ellen. A tagsági jogviszony megszűnését követően a felelős tag az ellenőrzésről nem szerez tudomást, a társaságot megillető jogokat nem gyakorolhatja, ugyanakkor a tartozás behajthatatlansága esetén mögöttes felelősként saját vagyonával felel, amely a tulajdonhoz való joga sérelmét is okozza.. (Indítvány)

Parkolási pótdíj megfizetése

A Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.791/2011/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó a 109/2009. (XI. 18.) AB határozatra, a 35/2011. (V. 6.) AB határozatra, valamint az 1813/B/2010. AB végzésre hivatkozással kifejti, hogy az ügyében eljárt bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget, ezért az ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz fűződő, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Az indítványozó szerint a bíróság nem vett figyelembe irányadó közösségi jogi rendelkezéseket, ezért az ítélet ellentétes az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésével, valamint az E) cikk (2) bekezdésével is.. (Indítvány)

Gyülekezéshez való jog

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.531/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Budapest Rendőrfőkapitánya végzésben érdemi vizsgálat nélkül elutasította az indítványozónak a 2015. február 15-én, a Becsület Napján a Budapest I. kerület, Kapisztrán téren tartandó rendezvény megtartására vonatkozó bejelentését. Hivatkozott arra, hogy közel egy év távlatában lehetetlen megítélni, hogy a rendezvény megtartható-e, illetve tilalmi ok fennáll-e a rendezvény megtartásával kapcsolatban. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság gyülekezési ügyben hozott közigazgatási végzés felülvizsgálata tárgyában eljárva a Budapest Rendőrfőkapitányának végzése elleni felülvizsgálati kérelmet elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint a rendőrfőkapitány és a bíróság végzése sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében foglalt békés gyülekezéshez való jogot, a IX. cikkben foglalt szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, a XV. cikk szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát, és a tisztességes eljárás követelményét.. (Indítvány)

Gyülekezési jog sérelme

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.Kpk.45.401/2015/5. sz. végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság rendezvényének  megtiltását sérelmezi. Álláspontja szerint a rendőrség a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 8. § (1) bekezdésében meghatározottakon kívüli okból tiltotta meg a rendezvény megtartását, a  bíróság döntése pedig a  gyülekezési jogának  indokolatlan korlátozását eredményezte.

Kifogásolja továbbá a rendezvény megtartását megtiltó közigazgatási határozat körében az adatgyűjtés módjának jogszerűségét, illetve az iratbetekintés részbeni megtagadását. Álláspontja szerint a hatóság és a bíróság döntése során tévesen értelmezte a vonatkozó nemzetközi szerződések előírásait. (Indítvány).

Alkotmánybíróság legfrissebb döntései

Gyülekezési joggal visszaélés szabálysértése

A Debreceni Járásbíróság 73.Szk.703/2014/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz. 

Az indítványozó 2013. november 21. napján reggel 8 óra körüli időben néhány társával közterületi megmozdulást tartott, hogy felhívja a város polgárainak figyelmét a városvezetők floridai utazásának finanszírozási körülményeire, és arra, hogy ezt szükséges lenne kivizsgálni. Ezt követően ellene a Debreceni Rendőrfőkapitányságon szabálysértési eljárás indult, mert a rendezvény késedelmesen lett a hatóságnak bejelentve, amivel elkövette a gyülekezési joggal visszaélés szabálysértést. Az ügyben keletkezett rendőrségi határozatot a Debreceni Járásbíróság hatályban hagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett végzés alaptörvény-ellenes, mert a megmozdulása nem számít gyülekezésnek, ennek alátámasztásául az Alkotmánybíróság korábbi határozataira hivatkozott. Véleménye szerint a megmozdulása „flash mob” azaz villámcsődület volt, amely nem szervezett, hanem spontán megmozdulás. Álláspontja szerint ezért sérült az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt gyülekezési joga. 

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panaszában valójában a bíróság által megállapított tényállást vitatta. A végzés indokolása szerint a panaszos sem a támadott végzésben foglalt bírósági jogértelmezéssel, sem a konkrét bírósági jogalkalmazással összefüggésben nem valószínűsített olyan kirívó törvénysértést, amely a vizsgált ügyben érdemben kihatott volna a gyülekezéshez való alapjog tartalmára, annak gyakorolhatóságára.

Ahogyan a rendezvényen történő részvételre való felhívás esetében a technika jelenlegi állása mellett lehetőség van a részvevők haladéktalan megszólítására (pl. a felhívás interneten keresztül történő közzétételével) úgy ugyanezen a módon a szervezés megkezdésének haladéktalan bejelentése sem minősül teljesíthetetlen vagy túlzó törvényi követelménynek.

Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy elsődlegesen az eljáró rendőrség, illetve jogorvoslati kérelem alapján eljáró rendes bíróság feladata és felelőssége a tényállás feltárása, és – az egyes tényállási elemek megfelelő értékelésével, a bizonyítási eljárás lefolytatása mellett – a rendezvény „helyes minősítése”, annak az eldöntése, hogy a rendezvény a Gytv. hatálya alá tartozik-e, és ha igen akkor milyen törvényi illetve egyéb jogszabályi előírások vonatkoznak az adott rendezvényre. [A flash mob („villámcsődület”) szervezője felelős ugyanakkor azért, hogy a felhívásban szereplő békés célú közterületi „megmozdulás” ekként is valósuljon meg, mivel csak ez esetben áll fenn az előzetes bejelentési kötelezettség alóli mentesség.]

Az Alkotmánybíróság  megállapította: mivel az indítvány alapján az Abtv. 29. §-ában meghatározott, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség alternatív törvényi feltételeinek egyike sem volt megállapítható, ezért az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjai alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/859/2014.)

A végzéshez Kiss László és Stumpf István különvéleményt csatolt.

Pótmagánvádas eljárás

A Debreceni Járásbíróság 44.B.2111/2013/6. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 28.Bpkf.II.10.537/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó pótmagánvádló vádindítványt terjesztett elő, melyet a Debreceni Járásbíróság elutasított. A fellebbezést a Debreceni Járásbíróság szintén, mert - az indokolás szerint - a pótmagánvádló jogi képviselője saját nevében terjesztette elő a fellebbezést, amire nincs lehetősége. 

Az indítványozó álláspontja szerint a bírói döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, mert azt a szűkítő értelmezést fogadják el, hogy csak a pótmagánvádló távollétében biztosítottak a jogi képviselő jogai..

+

Az Alkotmánybíróság szerint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 56. § (4) bekezdése és 324. § (1) bekezdés c) pontja együttes alkalmazása során az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből, a jogorvoslathoz való jogból eredő alkotmányos követelmény, hogy a pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló szabályszerű meghatalmazással rendelkező jogi képviselőjének a képviseleti jogosultsága az eljárás egészére kiterjed, illetve a képviselet jogkörének a bíróságok irányában történő korlátozása annyiban hatályos, amennyiben a korlátozás a meghatalmazásból kitűnik. Ezért a pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló szabályszerű meghatalmazással rendelkező jogi képviselőjének a vádlói szerepkörében eljáró pótmagánvádló nevében tett és a meghatalmazás kereteit túl nem lépő nyilatkozatát – további feltétel megkövetelése nélkül – a pótmagánvádló képviseletében benyújtott jognyilatkozatnak kell értékelni.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: a Debreceni Járásbíróság 44.B.2111/2013/6. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 28.Bpkf.II.10.537/2014/2. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, ezért azokat megsemmisítette. (AB határozat alkotmányos követelmény meghatározásáról: IV/1523/2014.)

Megbízási díj fizetése

A Debreceni Járásbíróság 6.P.22.953/2012/11. számú ítélete és a Debreceni Törvényszék előtt 4.Pf.21.683/2013/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz.

Előzménye: az indítványozó  megbízási díj megfizetése iránti pert kezdeményezett,  azonban a bíróság a keresetét elutasító ítéletet hozott, melyet a másodfokú bíróság helyben hagyott. A jogerős döntés ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, melyet a Kúria szintén elutasított. Ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, melyben az elsőfokú bírósági eljárást, és az azt helyben hagyó másodfokú ítéletet sérelmezve kérte, hogy az Alkotmánybíróság az első- és másodfokon hozott bírósági ítéleteket nyilvánítsa alaptörvény-ellenesnek és azokat semmisítse meg. A felülvizsgálati kérelmet elutasító kúriai végzés ellen kifogást nem tett.

A Felperesi cég ügyvezetőjeként a panaszos legfőképpen azt sérelmezte, hogy a bíróság a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő módon csupán egy tárgyalást tartva hozta meg ítéletét, nem vette figyelembe a felajánlott bizonyítási eszközöket és téves jogi következtetésen alapuló döntést hozott, melyet a fellebbezése nyomán eljáró másodfokú bíróság helyben hagyott.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: jelen ügyben az alkotmányjogi panaszos a jogsérelmét az első fokú bírósági eljárásban és az azt helyben hagyó másodfokú döntésben látta. Az alapul szolgáló ügyben a felülvizsgálati kérelmet elutasító kúriai végzést az indítványozó nem is támadta. A panaszos számára rendelkezésre álló jogorvoslatnak a fellebbezés minősült, és azt az indítványozó ki is merítette, ezért az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidő az alapul szolgáló ügyre tekintettel jelen esetben a másodfokon hozott jogerős döntés kézbesítésétől számítandó.

A tértivevény tanúsága szerint a másodfokú, jogerős ítéletet 2014. március 24-én kézbesítették a panaszos alapügyben eljárt jogi képviselőjének, így a 2014. december 18-án, az első fokon eljárt Debreceni Járásbíróság számára postára adott alkotmányjogi panasz nyilvánvalóan az Abtv. 30. §-ában rögzített hatvan napon túl érkezett, tehát elkésettnek tekintendő.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) Tü. határozat 30. § (2) bekezdés d)pontjára, és 44. §-ára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/49/2015.)

Bírságmaximum

A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 2005. november 1. napjától 2011. augusztus 3. napjáig hatályos 78. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó szerint a versenyfelügyeleti eljárás során kiszabható bírságmaximumot a vállalkozáscsoport előző évi nettó árbevételének tíz százalékában állapították meg  Állította: e rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárásához való joggal, és a XXVIII. cikk (2) bekezdésében foglalt ártatlanság vélelmével, és sérti  az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét is. 

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a támadott rendelkezés a versenyfelügyeleti eljárás során kiszabható bírságmaximumot a határozatban azonosított vállalkozáscsoport előző évi nettó árbevételének tíz százalékában állapította meg. Nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert indokolt az eljárás alá vonttal egy gazdasági egységet képező vállalkozások gazdasági teljesítményét, árbevételét a bírság összege kiszámításánál figyelembe venni akkor is, ha ügyfélként nem vesznek részt az eljárásban, de azonosították őket. A támadott szabály ebből a szempontból a versenyhatóság eljárását közérdekből egyszerűsítő lehetőségnek tekinthető. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV1697/2013.)

Diplomata kiküldetés

A köztisztviselők tartós külszolgálatáról szóló 104/2003. (VII. 18.) Korm. rendelet 20. § (1) bekezdés g) pontjára és 21. § (5) bekezdésére vonatkozó, – az Alaptörvény II. cikkére, XXIII. cikk (8) bekezdésére és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére alapozott – alkalmazási tilalom kimondására irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó beosztott diplomatakénti kiküldetése - a támadott rendelkezések alapján, a várható határidő előtt - megszűntetésre került. Az indítványozó vitatta a Kúria jóváhagyó jogértelmezését, szerinte a támadott rendelkezések sértik a jogállamiság elvét, az emberi méltósághoz való jogát, a közhivatal viseléséhez való jogot, a tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jogát.

+

Az Alkotmánybíróság elutasította panaszt. A határozat indokolása szerint a tartós külszolgálatra történő kihelyezésre a munkavállalónak nincs alanyi joga, azt nem kényszerítheti ki, legfeljebb kezdeményezheti. A kihelyezés a munkáltató szabad mérlegelésen alapuló döntése; az ilyen, „ex gratia jellegű” intézkedések megvonása csak szélsőséges esetben számíthat az Alaptörvény védelmére. Ebben a körben a munkaadókat széleskörű szabadság illeti meg, tekintettel az éppen aktuális költségvetési, pénzügyi helyzetükre, az ellátandó feladatok racionális, költségtakarékos megszervezésére. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1648/2014.)

Kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése

A Kúria Mfv.I.10.536/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó előadta: az első- és másodfokú bíróság elutasította a keresetét, melyet azért indított, mert a köztisztviselői jogviszonyát a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-Biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság Záhonyi Állategészségügyi Határállomási Kirendeltsége 2012. január 17-én felmentéssel megszüntette. Álláspontja szerint azért került sor a felmentésére, hogy megszabaduljanak tőle. A leépítés a nyugdíjkorhatárt elérő, illetve a nyugdíj mellett dolgozó munkatársakra vonatkozott, nem rá.

A támadott kúriai ítélet az ügyében felülvizsgálati eljárásában a másodfokú határozatot hatályában fenntartotta.Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet több alapvető jogát megsértette, többek között sérült az Alaptörvény B) cikke, mely szerint Magyarország független, demokratikus jogállam, a IX. cikk (1) bekezdése szerinti véleménynyilvánítás szabadsága, és a XII. cikk (1) bekezdése szerinti munka és foglalkozás szabadmegválasztásához való joga is.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az indítványozó számára kedvezőtlen bírósági döntés megállapításainak tartalmi, és nem alkotmányossági kritikája. A tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése az eljáró bíróságok feladata. Mindezekre tekintettel az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetettek nem minősülnek az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1766/2014.)

Törvényességi felügyelet

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 54. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, és a Budapest Környéki Törvényszék Cégbírósága előtt Cgt.13-15-001419. szám alatt folyamatban lévő törvényességi felügyeleti eljárásban történő alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés.

Az eljáró bíró előadta:  az előtte kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárást a elsőfokon elutasította, majd a másodfokú bíróság a végzését hatályon kívül helyezte, és új eljárásra utasította. Továbbá a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság feladatává tette annak érdemi vizsgálatát, hogy fennállnak-e a Gt. 54. § (1) bekezdése szerinti törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazásának feltételei.

Az eljáró bíró álláspontja szerint a Gt. 54. § (1) bekezdése ellentétes a Ctv. hivatkozott rendelkezéseivel, mivel a Gt. 54. § (1) bekezdése alapján a cégbíróságnak jelen ügyben olyan személlyel szemben kellene törvényességi felügyeleti eljárást folytatnia, aki annak alanya a Ctv. alapján nem lehet, és olyan szempontokat kellene mérlegelnie, amelynek vizsgálatát a Ctv. kifejezett rendelkezése tiltja meg a cégbíróság számára..

Mindezek alapján szorgalmazta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Gt. 54. § (1) bekezdése a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény ( a továbbiakban: Ctv.) 72. § (1) bekedzésével, a 74. § (1) és (4) bekezdésével, továbbá a 81. § (1) bekedzésével ellentétes, és ezért az Alaptörvény B. cikk (1) bekedzésében meghatározott jogállamiság elvét sérti, valamint megfosztja az érintett személyt a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogától, és ezáltal az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekedzésébe és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésébe is ütközik. 

+

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó bíró csupán megjelölte, de nem indokolta meg azt, hogy a támadott anyagi jogi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseivel. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás hiánya miatt a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének. Szintén gátja az érdemi vizsgálatnak, ha az indokolás amiatt elégtelen, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés és az Alaptörvény megjelölt rendelkezése között nem állapítható meg összefüggés.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt feltételnek, ezért az alaptörvény-ellenességet alátámasztó indokolás hiánya miatt a bírói kezdeményezést az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról: III/837/2015.)

Köztisztviselői jogviszony megszüntetése

A Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.165/2014/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó panasza indokolásul előadta: köztisztviselői jogviszonyát megszüntették, jogellenességének megállapítása miatt bírósághoz fordult. A bíróságnak - az indítványozó álláspontja szerint - az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek a Ktv. módosításáról szóló 2010. évi CLXXIV. törvény 1. §-ával megállapított 17. § (1) bekezdése Alaptörvénnyel való összhangjának, továbbá nemzetközi szerződésbe ütközésének, valamint az adott ügyben történő alkalmazhatóságának vizsgálata miatt. 

Az indítványozó szerint azzal, hogy a bíróság elmulasztotta az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni megsértette az Alaptörvény Q. cikk (2) és (3) bekezdését, a B. cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, a T. cikk (1) bekezdése szerinti normavilágosság követelményét, a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való jogát, a XII. cikk (1) bekezdése szerinti munkához való jogát, a XXIII. cikk (8) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát, és a 28. cikk szerinti értelmezési követelmény elvét.

+ 

Az Alkotmánybíróság megállapította: a benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott, és az indítványozó számára kedvezőtlen bírósági döntés – az ügyben alkalmazandó jogszabállyal kapcsolatos – megállapításainak tartalmi, és nem alkotmányossági kritikája. Az alkalmazandó jogszabályok és a tényállás megállapítása azonban az eljáró bíróságok feladata. Erre való tekintettel az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetettek nem minősülnek alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség, ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1858/2014.)