Sólyom László elismerése

Az Alkotmánybíróság első elnökének,  Sólyom László volt köztársasági elnöknek ítélte oda idén a Magyar Szabadságért díját a Magyar Szabadság Napja Alapítvány. A 2000-ben Gémesi György, Gödöllő polgármestere és Koltay Gábor filmrendező által alapított Magyar Szabadságért díjat minden évben olyan személyiségek kaphatják meg, akik az elmúlt évtizedekben nagymértékben hozzájárultak Magyarország függetlenségéhez, demokratikus fejlődéséhez, alkotásaikkal, tevékenységükkel a magyarság megmaradását szolgálják. A rangos kitüntetést eddig többek között Nemeskürty István író, Makovecz Imre építész, Sebestyén Márta énekesnő, Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnöke, Tempfli József nagyváradi megyés püspök és Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa vehették át.

Az indoklás hangsúlyozza: Sólyom László az 1980-as évektől következetesen kiállt a demokrácia megteremtéséért, fenntartásáért és a magyarság érdekeiért. A Duna Körben részt vett a bős-nagymarosi vízlépcső elleni megmozdulásokon, jelentős szerepet játszott az 1987-es lakiteleki találkozón, ahol a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja lett. Állandó résztvevője és szakértője volt az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak. 1989-től az Alkotmánybíróság első elnökeként, majd 2005-től köztársasági elnökként megőrizte függetlenségét, mindig ügyelve arra, hogy a szakmai és politikai kérdések ne keveredjenek össze.

Századvég: a jogalkotó kilencvenöt százalékában tiszteletben tartotta az Alkotmánybíróság döntéseit

A honi kezdeményezések, feljelentések alapján a nemzetközi kritikák egy része szerint a magyar kormány tendenciózusan felülírja az Alkotmánybíróság döntéseit, ezzel pedig sérül a hatalmi ágak közötti egyensúly és a végrehajtó hatalom feletti alkotmányossági kontroll. A Századvég Alapítványnak a 2010-es kormányváltás utáni alkotmánybírósági döntéseket vizsgáló elemzése alapján azonban megállapítható, hogy az azóta megszületett elmarasztaló alkotmánybírósági határozatok 95 százalékát tiszteletben tartotta a jogalkotó, és eleget tett a bennük előírt kötelezettségeinek.

A Századvég Alapítvány vizsgálatának fókusza arra irányult, hogy a jogalkotónak milyen volt a hozzáállása az Alkotmánybíróság döntéseihez. A vizsgálat alapjául azok a kormányváltás óta – jelentőségük miatt – a Magyar Közlönyben közzétett alkotmánybírósági határozatok szolgáltak, amelyek valamely jogszabály vagy jogszabályhely alkotmányellenességét mondták ki, illetve alkotmányos mulasztást állapítottak meg. A kormányváltás óta az Alkotmánybíróság 46 ilyen elmarasztaló határozatot tett közzé a Magyar Közlönyben. A vizsgálat nem terjedt ki a közlönyben közzé nem tett határozatokra, valamint azokra a határozatokra és végzésekre sem, amelyek nem állapították meg jogszabály alkotmányellenességét.

A vizsgált 46 határozat 95 százalékában a jogalkotó az Alkotmánybíróság döntéseit maradéktalanul tiszteletben tartotta. Ezek 37 százalékában az Alkotmánybíróság határozatai valamely jogszabály oly módon való megsemmisítéséről rendelkeztek, hogy a döntés érvényesüléséhez nem volt szükség további, külön jogalkotói lépésre. Emellett azonban a határozatok 58 százalékában a jogalkotó valamely intézkedés (mulasztás vagy megsemmisített rendelkezés pótlása) megtételére volt köteles, amelyeket a testület iránymutatásainak megfelelően végre is hajtott.

A kormányváltás óta a Magyar Közlönyben megjelent 46 elmarasztaló határozat 5 százalékában fordult elő, hogy a kormány valamilyen intézkedéssel felülírta az Alkotmánybíróság döntését. Összesen három egyértelmű eset azonosítható: a Balaton-törvény kisajátítással kapcsolatos egyes rendelkezései, a végkielégítésekre kivetett 98 százalékos különadó és a fizetett politikai reklámok tilalma. Ezen túlmenően volt még néhány alkotmánybírósági döntés, amelynek a besorolása vita tárgyát képezheti, ilyen például a közterületi életvitelszerű lakhatás kérdése.

Bizonyos szakértői vélemények szerint az alkotmánybírósági döntésnek megfelelő alaptörvény-módosítás született, tehát nem állapítható meg a korábbi döntés felülírása. Másik kérdéses példaként a családvédelmi törvény megsemmisített családfogalma hozható fel, amely nem került vissza a jogrendszerbe, az Alaptörvény pedig a negyedik módosítást követően – az ezzel ellentétes kritikák ellenére – csak a család fogalmának alapját rögzíti. Ezek az esetek tehát nem minősíthetők úgy, hogy kifejezetten ellene mondanak a korábbi döntéseknek.

A Századvég Alapítvány vizsgálatának alapján megállapítható: az esetek túlnyomó többségében, 95 százalékában a jogalkotó tiszteletben tartotta az Alkotmánybíróság döntéseit, és eleget tett a határozatokban foglalt követelményeknek.

Alkotmányos alapelveket sértenek a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályai?

Az alapvető jogok biztosa szerint a nemzetbiztonsági ellenőrzés új, 2013. augusztus 1-jén hatályba lépő szabályai sértik a magánszférát, a jogállamiság és a hatalommegosztás elvét. Erre tekintettel az ombudsman az Alkotmánybíróságtól kéri az új jogszabály egyes részeinek megsemmisítését.

Az Országgyűlés egyéni képviselői indítvány alapján döntött a nemzetbiztonsági ellenőrzés szabályainak átfogó módosításáról. A változás lényege, hogy augusztus 1-jét követően nem csupán a jogviszony létrejöttét megelőzően, hanem folyamatosan is helye van nemzetbiztonsági vizsgálatnak, amelynek során évente kétszer 30 napig titkosszolgálati eszközök is alkalmazhatók.

Szabó Máté szerint – bár a nemzetbiztonsági kockázatok feltárása érdekében sor kerülhet alapjogok korlátozására – az érintett családi életére is kiterjedő, folyamatos, megalapozott gyanú nélkül is folytatható ellenőrzés a magánszféra aránytalan sérelmét jelenti. A konkrét ok és cél nélkül végezhető ellenőrző tevékenység szélsőségesen egyenlőtlen információs viszonyt alakít ki az egyébként is információs túlhatalommal rendelkező állam és a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá vont személy között.

Az ombudsman kifogásolja azt is, hogy a nemzetbiztonságot felügyelő miniszternek minden szervnél vétójoga lesz a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső jogviszonyok meghatározásában; ezáltal befolyásolhatja a független intézmények szervezetét, személyzeti politikáját és végső soron azok működését is. Állítja: a nemzetbiztonsági ellenőrzésnek jelenleg nincs külső kontrollja, a feltárt kockázatokat, az ellenőrzés módszerét a bíróságok nem vizsgálhatják érdemben. Hangsúlyozza: a jog uralmának a nemzetbiztonsági szolgálatok működése kapcsán is érvényesülnie kell, sérti tehát a jogállamiság elvét, hogy a törvény nem teszi lehetővé annak bírói ellenőrzését, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés pártatlanul, és tisztességesen történik. (Az indítvány szövege itt elolvasható.)

Tét a Margitsziget

Alkotmányjogi panasszal fordul az XIII. kerületi önkormányzat az Alkotmánybírósághoz a Margitsziget közvetlen fővárosi irányítására vonatkozó törvény miatt. Erről csütörtöki ülésén határozott a kerületi képviselő-testület.

A parlament kormánypárti többsége szerdán változatlan tartalommal fogadta el azt a törvényt, amely a fővárosi önkormányzat közvetlen irányítása alá vonja a Margitszigetet. A jogszabályt június 10-én szavazta meg először az Országgyűlés, Áder János államfő azonban megfontolásra visszaküldte. A törvényjavaslaton – az előterjesztő, Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter indítványára – annyit változtatott az Országgyűlés, hogy nem június 30-án, hanem a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.

Tóth József (MSZP) polgármester szerint a módosítás az Európa Tanács önkormányzati chartáját, az Alaptörvény több cikkét és a jogállamiságot. Kifogásolja, hogy a városrész közigazgatási határát a magyar jogrendben egyedülálló módon változtatták meg, a területszervezési döntés meghozatala során nem kérték ki a XIII. kerületi önkormányzat véleményét. A képviselő-testület 16 igen szavazattal, 2 nem ellenében arról döntött, hogy alkotmányjogi panasszal fordul az Alkotmánybírósághoz, és kéri az alaptörvény-ellenes rendelkezések megsemmisítését.

Jobbik: „Áder is beállt a gátlástalan hazaárulók sorába!”

A Jobbik elnöke szerint azzal, hogy Áder János köztársasági elnök pénteken aláírta „az illegitim, a magyar termőföldet külföldiek és oligarchák számára felkínáló” földtörvényt, beállt párttársai közé, „beállt a gátlástalan hazaárulók sorába”. Vona Gábor közleményében úgy fogalmaz: a Jobbik újabb fideszes hazaárulásnak tekinti azt, hogy még csak megfontolásra sem küldte vissza az államfő a törvényt, azaz semmi tartalmi kivetnivalót nem lát benne.

A pártelnök szerint az államfő azzal, hogy következmények nélkül hagyta a törvény elfogadásakor a kormánypárti házszabálysértést, saját tekintélyét is feláldozta az idegen érdekek és oligarchák oltárán. Lépése jogilag bizonytalan helyzetet teremtett, ezért a Jobbik felkéri Szabó Mátét, az alapvető jogok biztosát, forduljon az Alkotmánybírósághoz a földtörvény közjogi érvénytelenségének megállapítása érdekében.

Az LMP is elégedetlen

Az LMP arra kéri Szabó Máté ombudsmant, hogy kezdeményezze az úgynevezett infotörvény módosításának alkotmányossági felülvizsgálatát – jelentette be Schiffer András, a párt társelnöke.

A független országgyűlési képviselő arra utalt, hogy Áder János köztársasági elnök május elején megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek a közérdekű adatközlést újraszabályozó törvényt. Az államfő szerint az információs önrendelkezési jogról szóló úgynevezett infotörvény április 30-án elfogadott módosítása a közérdekű adatok megismerése tekintetében jogalkalmazási nehézséget okozhat. A parlament június 11-én az államfő észrevételeinek figyelembevételével ismét elfogadta a jogszabályt. Az LMP társelnöke viszont úgy látja, hogy a jogszabály alapján az adatkezelő a jövőben "gyakorlatilag parttalanul" megtagadhatja az adatkérések teljesítését. A párt álláspontja szerint a szöveg alkotmányellenes, ezért az ombudsmanhoz fordulnak annak érdekében, hogy kezdeményezze a jogszabály alkotmányossági felülvizsgálatát.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legfrissebb határozata

A kormány kérte az Alaptörvény értelmezését abból a szempontból, hogy sarkalatos törvény meghatározhatja-e az önálló szabályozó szerv vezetőjévé válás feltételeit, és ha igen, levezethetők-e az Alaptörvény 23. cikk (2) bekezdéséből a vezetői megbízatás szakmai kritériumaira vonatkozó alkotmányos követelmények, különös tekintettel a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnökére.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az önálló szabályozó szervről rendelkező sarkalatos törvény meghatározhatja a szerv vezetőjének, így például a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökének a kinevezési feltételeit. Az NMHH elnökére vonatkozó követelmények tekintetében lényeges körülmény, hogy ennek a szervnek a szabályozását az Alaptörvény szólásszabadságot rögzítő IX. cikke utalja sarkalatos törvény tárgykörébe, a sarkalatos törvény pedig úgy rendelkezik, hogy a kinevezett elnök a sajtószabadság érvényesülését szolgáló Médiatanács elnökjelöltjévé válik. (AB határozat az Alaptörvény 23. cikk (2) bekezdésének értelmezéséről: X/704/2013.)

Az Alkotmánybíróság 1. tanácsának döntései
(Az első öttagú tanács tagjai: Kovács Péter tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Juhász Imre, Kiss László.)

A Debreceni Ítélőtábla másodfokú eljárásban hozott jogerős ítéletét támadta az indítványozó, kérve annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az indítványozó azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a táblabíróság döntése sérti az Alaptörvénybe foglalt emberi élethez és méltósághoz fűződő jogot, valamint a magán, és családi élet tiszteletben tartásához, illetve testi és lelki egészséghez való jogot.

A megállapított tényállás lényege szerint az indítványozóval szemben korábban folyamatban volt büntetőügyekben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság az indítványozót rongálás vétsége miatt jogerősen pénzbüntetésre ítélte. A panaszos a kiszabott pénzbüntetést nem fizette meg, ezért az első fokon eljáró bíróság a pénzbüntetést végrehajtandó szabadságvesztésre változtatta át. Elővezetés révén a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben vitték, másnap azonban az indítványozóért a kiszabott pénzbüntetés teljes összegét megfizették. Ennek ellenére a büntetés-végrehajtási bíró a panaszos szabadítását csak öt nappal később, azt követően rendelte el, hogy a pénzbüntetés teljes összegét az indítványozóért még egyszer kifizették.

Szabadítása után az indítványozó bírósági jogkörben okozott kár megtérítése érdekében keresetlevelet nyújtott be az Debreceni Törvényszék alperes ellen, amelyben a bíróságtól személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítását, és egyúttal az alperes nem vagyoni kártérítésben történő marasztalását kérte. A személyes szabadság jogellenes korlátozása miatt az első fokon eljáró törvényszék az indítványozó kereseti kérelmében megjelölt másfél millió forint összegű nem vagyoni kártérítés iránti igényét azonban csak részben találta alaposnak, 350.000 forintban állapította meg, amely kárösszeget a fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság 200.000 forintra szállított le.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában mind a szakjogi szabályok alkalmazásának felülvizsgálata, mind az alapügy tényállásának ellenőrzése és értékelése az Alkotmánybíróság Alaptörvényben biztosított alkotmányossági szempontú vizsgálati jogkörén kívül esik. Megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszában sem a táblabíróság eljárásával, sem ítéletének érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/242/2013.)

+

A Gyulai Törvényszék másodfokú eljárásban hozott ítéletét támadták az indítványozók, kérve annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az elbirtoklás tényének megállapítása és a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt indult perben az első fokú bíróság a keresetnek helyt adott, az elbirtoklás tényét megállapította, és a felperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését elrendelte. A másodfokon eljáró Gyulai Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

Az Alkotmánybíróság megállapította: A Gyulai Törvényszék ítéletében részletesen megindokolta, hogy milyen érvek alapján változtatta meg az elsőfokú ítéletet és utasította el a keresetet. A bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg, az ítélet a csatolt iratokból megállapíthatóan szabályszerű eljárás során, megfelelő bírói mérlegelés alapján született.

Indoklásában hangsúlyozta: az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak a bírói döntést befolyásoló alapjogi sérelem, alaptörvény-ellenesség alapján jogosult az igazságszolgáltatás, mint önálló hatalmi ág hatáskörébe tartozó jogszolgáltató tevékenységbe beavatkozni. A bíró jogszabály-értelmezését csak abban az esetben vizsgálhatja felül, ha az ellentétes az Alaptörvénnyel, illetve az Alaptörvényben biztosított jogok sérelméhez vezet. Az indítványozók azonban nem állítottak olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni. Az általuk felvetett jogértelmezési kérdés törvényességi és nem alkotmányossági kérdés.

Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (2013.06.25 AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/423/2013.)

+

Az indítványozó egyéni ügyvéd – aki korábban betegjogi képviselő is volt – kezdeményezte az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központról szóló 214/2012. (VII. 30.) Korm. rendelet 4. § (1) és (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.

Állítása szerint a szabályozás indokolatlan megkülönböztetést alkalmaz a gyakorló ügyvédekkel szemben. A támadott rendelkezések értelmében ugyanis a kormányrendelet hatályba lépését követően a jogvédelmi képviselői feladatok munka végzésére irányuló jogviszony keretében láthatók el, és ügyvéd kizárólag praxisa szüneteltetése esetén folytathatja ezt a tevékenységet.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. A kifogásolt, az ügyvédi tevékenység szüneteltetésének előírása, olyan szubjektív feltétel, amely bár a gyakorló ügyvédek számára nem teszi lehetővé a jogvédelmi képviselői feladatok ellátását, azonban ez csak választás kérdése: az ügyvédek számára is nyitva áll a lehetőség ennek a tevékenységnek a végzésére. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/3287/2012.)

+

A Nyíregyházi Törvényszék bírája az előtte folyamatban lévő ügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – kezdeményezte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 36. § (1) bekezdés  alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá kérte annak megállapítását is, hogy ezen alaptörvény-ellenes rendelkezés a felfüggesztett eljárásban nem alkalmazható.

Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az ügy elbírálása során az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felszámolási eljárás során a beszámítás intézményével élő hitelező hátrányosabb helyzetbe hozza-e a többi hitelezőt oly módon, hogy ez az Alaptörvényben biztosított hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközne. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni. Az ügy elbírálásakor a beszámításra jogosult hitelezők tekinthetők egy csoportba tartozónak, és nem az összes hitelező. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/3441/2012.)

+

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság, valamint a gazdasági társaságok azonos jogi képviselőjük útján indítványozták a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény általuk sérelmezett részeinek megsemmisítését.

Az Alkotmánybíróság a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 4. §-ának „valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés,” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló mindhárom alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3648/2012.)

Az Alkotmánybíróság 3. tanácsának döntései
(Tagjai: Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László, Szalay Péter.)

Az indítványozó a Pest Megyei Bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla  ítéletei, valamint a Kúria végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére reményében kezdeményezett alkotmányjogi panaszt.

Az Alkotmánybíróság tanácsa – többek között – megállapította: annak a kérdésnek az eldöntése nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, hogy az indítványozó elfogultsági kifogását a Kúria jogellenesen utasította-e el, különös tekintettel arra, hogy az indítványozó pusztán állította, de nem bizonyította az eljárás során az eljáró bíró elfogultságát. Önmagában az, hogy az ügyben eljáró bírót az egyik peres fél elfogultnak érzi, anélkül, hogy azt tényszerűen bizonyítani tudná, nem eredményezi a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét. Mindezekre tekintettel is az Alkotmánybíróság a panasz befogadását visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/527/2013.)

+

A Szombathelyi Járásbíróság bírája az előtte kezdeményezte a folyamatban lévő végrehajtási eljárás felfüggesztése mellett a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 137. §-a, illetve vagylagosan a 143. § (1) bekezdése c) pontja konkrét ügyben történő alkalmazásának kizárását.

Az indítványozó bíró előadta, hogy ingatlan-végrehajtás során az árverésre került termőföldön haszonbérleti joggal rendelkező gazdasági társaság érdekeltként élt végrehajtási kifogással. A haszonbérlő állítása szerint jogszabálysértő módon járt el az önálló bírósági végrehajtó, amikor annak ellenére, hogy tudomása volt arról, hogy a végrehajtás alá vont ingatlannak haszonbérlője van és az ingatlanra telepített gyümölcsültetvény a haszonbérlő tulajdonát képezi, nem értesítette őt semmilyen eljárási cselekményről, így nem közölte vele az ingatlan becsértékét, az árverési hirdetményt, illetve az árverési jegyzőkönyv másolatát.

Az Alkotmánybíróság tanácsa a folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést elutasította. (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról (III/698/2013.)

+

Az indítványozó a Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére reményében kezdeményezett alkotmányjogi panaszt.

Az indítványozó a tulajdonhoz való jogának sérelmét azzal indokolta, hogy az eljárások következtében ingatlantulajdonának területe és értéke csökkent, holott az a tulajdoni forma változása miatt nem változhatott volna meg. A közigazgatási eljárás kaotikussága és a hibásnak tartott jogértelmezés miatt a részrehajlás nélküli, tisztességes, ésszerű határidőn belüli ügyintézéshez való jogának sérelmét, és a hatóságok indokolási kötelezettségének be nem tartását is panaszolta.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz-elemet az Abtv. 27. §-a, az 52. § (1) bekezdés e) pontja, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés e) és h) pontjai alapján – mivel az indítványozó által felvetett probléma nem az alkotmányjogi panaszban támadott bírói ítéletből fakad, illetve mivel a kifogásolt tulajdoni állapotot előidéző megosztási eljárásban az indítványozó nem merítette ki a jogorvoslati lehetőségeit – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3551/2012.)

Döntésre várva
Az Alkotmánybíróság 2013. július 2-i teljes ülésének témái:

– A Foktő Község Önkormányzata Képviselő-testületének alaptörvény-ellenes működése miatti feloszlatásával összefüggő elvi vélemény nyilvánítására irányuló indítvány vizsgálata. – (VII/375/2013.)

– A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 27. § (2) bekezdése, valamint a 134. § (2) bekezdésének „szabálysértési elzárás” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata. – (II/2806/2012.)

– Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény 15. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. – (III/1177/2012.)

– A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés a) pont, aa) alpont alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. – (III/3861/2012.)

– A Fővárosi Bíróság 8.P.23.480/2011/3. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.200/2011/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. – (IV/2881/2012.)

– A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény, valamint a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.425/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/170/2013.)

– A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62., 63. és 64. §-a és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint a 22/2012. (II. 16.) OBHE határozata alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. – (IV/2777/2012.)