Messze elkerüli őket a békesség. Tucatnyi panasszal ütköznek. Változatlanul hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Az Alkotmánybíróság napirendjén szerepelt a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és szolgálati járandóságról szóló törvényegyik bekezdését illetően az alaptörvény-ellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
Előzetes mentesítés
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 104. § (1) bekezdésével, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 102. § (1) bekezdésével összefüggő bírói indítvány vizsgálata.
Az indítványozó bíró szerint a rendelkezések sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét, mert a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek javára indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosít. Hozzáteszi, a rendelkezések által megvalósított negatív diszkrimináció se szükségességi, se arányossági indokokkal nem magyarázhatóak. (Indítvány: anonim.pdf.)
+
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az indítványt. Megállapította: „A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 104. § (1) bekezdése és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 102. § (1) bekezdése alkalmazásakor az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, és arról az ítéletben rendelkezzen.”
Vizsgálata során úgy ítélte meg, hogy a régi és az új Btk. támadott rendelkezéseinek létezik olyan értelmezése, amely iránymutatásul szolgálhat a jogalkalmazás számára, és amely által a támadott rendelkezések és az Alaptörvény összhangja biztosítható. Abban az esetben ugyanis, ha a bíró a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, és arról az ítéletben rendelkezik, kizárható a bizonytalanságok érvényesülése. Ilyen módon kiszámíthatóvá válik a jogalkalmazás és biztosítható a tisztességes eljárással összefüggő garanciák érvényesülése is. (AB határozat alkotmányos követelmény megállapításáról és bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1860/2014.)
A határozathoz Juhász Imre, Pokol Béla és Varga Zs. András párhuzamos indokolását, míg Czine Ágnes, Salamon László és Szívós Mária különvéleményt csatoltak.
Ügyész kirendelése
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 474. § (1) bekezdés első mondatában szereplő „valamint a legfőbb ügyész által a katonai büntetőeljárásra kijelölt ügyész” szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés.
Az indítványozó bíró szerint a jogbiztonság követelményét sérti, hogy az ügyeket hatáskörrel és illetékességgel nem rendelkező hatóságok bírálják el, és ezek a hatóságok a saját kényükre-kedvükre, indokolt határozat meghozatala nélkül dönthessék el, hogy melyik szerv járjon el. Az előtte folyamatban levő ügy felfüggesztése mellett, állítja: a támadott jogszabály jogbiztonságot veszélyezetető eljárások alapjául szolgálhat. A jogszabály sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, az R) cikk (1), (2), (3) bekezdését, a T) cikk (3) bekezdése szerinti alapvető jogot, mely szerint jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, az I. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti az alapvető jogok tiszteletben tartásához való elvet, továbbá a XV. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez való jogot, és a hátrányos Megkülönböztetés tilalmát, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot, és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti törvényes bíróhoz való jogot. (Indítvány: anonim.pdf.)
+
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint a legfőbb ügyésznek – a törvényi szabályozás keretein belül – az Alaptörvényből levezethető joga, hogy a szervezeten belüli munkamegosztást kialakítsa. A támadott rendelkezés azért sem sértheti a jogbiztonságból levezethető kiszámíthatóság követelményét, mert a legfőbb ügyész kijelölési joga nem érinti sem a bíróság ítélkezési monopóliumát, sem a védelem feladatkörét, valamint a terhelt büntetőeljárási jogaira sincs semmilyen hátrányos hatással.
Amennyiben a konkrét ügyben az ügyészi vádképviselettel összefüggésben mégis kifogás merülne föl, akkor azt nem az alkotmányos garanciák szintjén, hanem a büntetőeljárás szabályainak keretei között, a rendes és a rendkívüli jogorvoslati rendszer igénybe vételével lehet korrigálni.
Az Alkotmánybíróság szerint a törvényes bíróhoz fűződő jog követelményei alkotmányjogi szempontból nem értelmezhetők úgy, hogy „törvényes ügyészhez fűződő jog” is létezik. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1978/2014
Nyugdíjkorhatár
A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 11. §-ának (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó kúriai bíró szerint a támadott rendelkezések által előírt kereseti korlátozás a járulékfizetéssel megalapozott, ellenérték fejében szerzett jog elvonását valósítja meg. Ellentétben áll a jogállamiság követelményével, sérti a szerzett jogok alaptörvényi védelmét, sérti a jogbiztonság, az előreláthatóság és a kiszámíthatóság követelményét. (Indítvány:_anonim.pdf.)
+
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint a teljes összegű öregségi nyugdíjra vonatkozó váromány a szüneteltetésre tekintet nélkül fennmarad, az öregségi nyugdíjkorhatár elérésével az érintettek teljes összegű nyugdíjat kapnak, szüneteltetés nélkül. A nyugdíjrendszert érintő átalakításoknak, különösen pedig a korhatár előtti nyugellátások megszüntetésének az egyik indoka épp az volt, hogy a jövőben a nyugdíjkiadások ne haladják meg a nyugdíjjárulékból származó bevételeket.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a szolgálati nyugdíj szolgálati járandósággá történő alakítása, összegének csökkentése és a szüneteltetési szabály együttes hatásában sem ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a jogállamiságból származó jogbiztonság követelményével.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket elutasította.(AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/355/2015.)
Fajtatiszta ebek tenyésztése
Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény 2. §-ának „eb” szövegrésze, 21. § (3) bekezdése, 45/A. § (1) bekezdés b) és c) pontja, valamint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.33.924/2013/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá a már hatályon kívül helyezett, a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet 4. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének és a konkrét ügyben történő alkalmazhatatlanságának megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó, a Francia Pásztorkutya Klubszerint a jogalkotó a szabad gyülekezési joggal ellentétesen módosította az állattenyésztési törvényt, melynek hatására – mint állattenyésztéssel foglalkozó szervezet – kénytelen volt pályázni, hogy az általa gondozott fajtákat továbbra is gondozhassa, azonban több fajta vonatkozásában a tenyésztési hatóság az engedélyét visszavonta.
Az indítványozó álláspontja szerint a jogszabályváltozás, amely alapján az egyesületek önként nem, csak állami kényszer hatására kérhetik az elismerést, összeegyeztethetetlen a szabad gyülekezési joggal. Állítja: a jogszabályváltozás számos alapvető jogát megsértették, többek között sérült az Alaptörvény B) cikkébe foglalt jogállamiság elve, a VIII. cikk (2) bekezdésébe foglalt gyülekezési joga, a XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, és a (2) bekezdésébe foglalt jogellenesen okozott kár megtérítésének a joga, valamint a XXVIII. cikk szerinti tisztességes bíróság előtti eljáráshoz való joga. (Indítvány: pdf.)
+
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. Határozata indokolása szerint a sérelmezett rendelkezések jogalkotói célja egy alkotmányos érték, a fajtatiszta ebek tenyésztésének és törzskönyvezésének hiteles, államilag ellenőrizhető és számonkérhető működése, amely fajtánként egy elismert tenyésztőszervezet állami elismerésével kellően biztosítható. Az, hogy egy egyesület a korábban végzett, ám akkor is csak kiegészítő jelleggel végezhető valamely gazdasági tevékenységét többé törvény alapján nem végezheti, nem csorbítja az egyesüléshez való jog lényegi tartalmát jelentő civil szervezeti működést és az egyesületi autonómiát.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény VIII. cikk (2) bekezdése vonatkozásában elutasította, az Alaptörvény B. cikk 1) bekezdése, valamint XXIV. és XXVIII. cikkei vonatkozásában pedig az Abtv. 64. § d)pontja alapján visszautasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1347/2014.)
DÖNTÉSRE VÁRVA
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének programja
Az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenessége megállapítására és konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, - juttatás jogtalan szabadságelvonásért.
Az indítványozó bíró szerint a támadott rendelkezés ésszerű indok nélkül különbözteti meg az egyes tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedett jogalanyokat, amikor a juttatást attól teszi függővé, hogy az érintett a szabadságelvonást mely időszakban szenvedte el..
Állítja: a rendelkezés ezért sérti az Alaptörvény XV. cikkében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, és a IV. cikk (4) bekezdésében foglalt, a jogtalan szabadságelvonáshoz kapcsolódó kártalanításhoz való jogot.(Indítvány:_anonim.pdf.)
+
A 2013. évi CXXII. törvény egyes rendelkezései, valamint a 2013. évi CCXII. törvény 103/A. § alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, – földbizottság állásfoglalása, jogorvoslat.
Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való alapjogot sérti az, hogy a földbizottság állásfoglalásával szemben - sem közvetlenül, sem az érdemi döntés felülvizsgálatának keretein belül - a bírósági jogorvoslati út nem biztosított, mivel a földbizottság állásfoglalása hatását tekintve érdemében eldöntheti az ügyet (kötelező előírás okán elutasító határozathoz vezet). Ugyanezeket az alapjogokat sérti az is, hogy a földbizottság állásfoglalásával szemben biztosított egyetlen jogorvoslat, a kifogás előterjesztésére is rövid határidő alatt van lehetőség.
Az indítványozó szerint Alaptörvény-ellenesség mutatkozik abban, hogy a földbizottság a hallgatásával is előidézheti ugyanezt a hatást: érdemben a szerződés hatósági jóváhagyásának megtagadását eredményezi állásfoglalásának ki nem adása. Ebben az esetben még az egyetlen, közigazgatási jogorvoslati lehetőség, az 5 napon belüli kifogás lehetőség sincs biztosítva.(Indítvány:_anonim.pdf.)
+
A Kúria Kfv.V.35.534/2013/15. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 1.Kf.649.889/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, – pénzügyi felügyeleti ügy.
Az ügy előzményeként a PSZÁF határozataiban – felügyeleti jogkörben - kötelezettségeket állapított meg az indítványozóval szemben. Az ügyben eljárt bíróságok a határozatokat részben hatályon kívül helyezték, részben módosítottá, részben helybenhagyták, illetve az első fokon eljárt bíróság részben új eljárásra utasította a hatóságot.
Az indítványozó szerint a PSZÁF az eljárást már hatályba lépett – de az átmeneti rendelkezésekre tekintettel – az ügyben még nem alkalmazható jogszabályok alapján folytatta le. A támadott ítéletek sértik a tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel a hatóság előbbi eljárását jóváhagyták. Az indítványozó részletesen vitatja a Kúria jogértelmezését, amely szerinte a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga mellett sérti az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében foglaltakat is. (Indítvány: anonim.pdf.)
+
A Kúria Pfv.V.21.259/2013/7. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 67.Pf.632.064/2013/5. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 10.P.91.571/2011/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, – megbízási sikerdíj.
A bíróságok a felperes keresetének megfelelően az indítványozót megbízási sikerdíj visszafizetésére kötelezték. Az indítványozó vitatja, hogy közte és a felperes jogelődje között megbízás jött létre, szerinte munkaszerződést kötöttek, melynek alapján nem sikerdíjat, hanem prémiumot vett fel.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek helytelenül állapították meg a tényállást, ezért ellentétesek az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdésével és M) cikk (1) bekezdésével, és az abban foglaltak sértik a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogát. Nézete szerint a Kúria ítéletével megsértette az Alaptörvény a XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőség követelményét, és a XII. cikk (1) bekezdésében foglalt, a munka szabad megválasztásához való jogát. (Indítvány: anonim.pdf.)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának programja
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.725/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozót a földhasználati nyilvántartásba jogerősen bejegyezték, erre tekintettel agrár-környezetgazdálkodási támogatásért folyamodott, melyet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal jóváhagyott. A felügyeleti jogkörben eljáró hatóság az indítványozót a nyilvántartásból törölte, így megszűnt a támogatás igénybevételéhez való joga. A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a határozatot jóváhagyta, a Kúria ezen ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint a bírói döntések és a hatósági döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság követelményéből eredeztethető szerzett jogok védelmének elvét. A bíróság eljárása az indítványozó álláspontja szerint sérti továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt a tisztességes eljáráshoz való jogot. (Indítvány: pdf.)
+
A Kúria Mfv.I.10.655/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Előzménye: az indítványozó blogbejegyzéseket írt, amelyek miatt munkáltatója munkaviszonyát rendes felmondással megszűntette. Az indítványozó bírósághoz fordult, kérve a felmondás jogellenességénk megállapítását. A Kúria hatályon kívül helyezte az ügyben másodfokon hozott ítéletet és helyben hagyta az elsőfokú bíróságnak – az indítványozó keresetét elutasító – ítéletét.
Az indítványozó szerint a Kúria a döntését a régi Mt. 3. § (5) bekezdésének - miszerint a munkavállaló munkaviszonya alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné – kiterjesztő értelmezésével hozta, ezzel pedig az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének megsértésével korlátozta a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát. Állítja továbbá, hogy a Kúria döntése az előbbiek mellett sérti Alaptörvény 28. cikkében foglaltakat is. (Indítvány:_anonim.pdf.)
+
A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet 62. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és konkrét ügyben alkalmazási tilalom kimondása iránti bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint az 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet 2013. március 1. napja és 2013. december 31. napja között hatályos 62. § (5) bekezdése ellentétes a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 52. § (2) bekezdésével, ezáltal sérti az Alaptörvény 15. cikkének (4) bekezdését. A Korm. rendelet 62. § (5) bekezdése - amely szerint a törvénnyel tartalmilag azonos szabályozást tartalmazó (4) bekezdés nem vonatkozik arra az esetre, ahol a bekötési vízmérő mellett az elkülönített vízhasználatok kizárólag hitelesített vízmérőkkel rendelkeznek – olyan, a törvényből nem következő, azzal ellentétes rendelkezés, amelyre a Korm. rendelet kibocsátójának nem volt felhatalmazása.
Előadja továbbá: a Vksztv. 52. §-át az egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi CCXXVII. törvény 21. § (2) bekezdése 2014. január elsejétől egy új (2a) bekezdéssel egészítette ki, így a 2014. január 1. napjától hatályos törvényi rendelkezések összhangba kerültek a Korm. rendelet 62. § (5) bekezdésében már 2014. január 1-jét megelőzően rögzített főszabálytól való eltérés szabályozásával. A konkrét ügyben is alkalmazandó, 2014. január 1-je előtt hatályos Vksztv. azonban nem tartalmazott arra vonatkozóan rendelkezést, hogy a törvényi szabályozástól milyen esetekben és feltételekkel lehet eltérni, így a kormányrendeleti szabályozás törvényi felhatalmazás nélkül tartalmazott eltérést engedő rendelkezést, ezért alaptörvény-ellenes volt. (Indítvány:_anonim.pdf.)
+
A Debreceni Törvényszék 1.Pf.21.238/2013/10. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz eljárás vizsgálata.
Az indítványozók – mint kisajátítottak - álláspontja szerint a tulajdonhoz való jogukat sérti, hogy a bíróság a kisajátítást kérő mulasztásának figyelmen kívül hagyása mellett kötelezte őket használati díj megfizetésére. Vitatják a bíróság – szerintük a jogállamiság elvébe ütköző – jogértelmezését.
Állítják: a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ezért a támadott ítélet sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz, valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogukat.(Indítvány: anonim.pdf.)
+
A Kúria Pfv.IV.20.502/2014/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozók kártérítés iránti pert indítottak korábbi ügyükben eljárt jogi képviselőjük ellen. A keresetet első- és másodfokon a bíróság ítélt dologként elutasította, a felülvizsgálati kérelmet a Kúria szintén elutasította.
Álláspontjuk szerint a végzés sérti az Alaptörvény Nemzeti Hitvallását, az R) cikket, a B) cikk (1) bekezdését, mert kereseti kérelmük - véleményük szerint - nem ítélt dologra irányult. Nézetük szerint a végzés sérti a XIII. cikkben foglalt tulajdonhoz való jogot, mert a bíróság nem biztosította számukra a kártérítést, ezáltal vagyoni hátrányuk keletkezett. (Indítvány:_anonim.pdf.)
+
A Kúria Pfv.VI.21.707/2013/7. számú ítélete, a Veszprémi Törvényszék 2.Pf.20.260/2013/6. számú ítélete, valamint a Veszprémi Járásbíróság 9.P.22.118/2011/63/I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A első- és másodfokon eljárt bíróságok az indítványozó (felperes) szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét elutasították, mivel nem rendelkezett az ügyben perbeli legitimációval. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, mert a tulajdonjog védelmébe ütköző módon korlátozza a jogi érdek fogalmát. (Indítvány:_anonim.pdf.)
+
A Kúria Kfv.VI.35.014/2013/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó adóhatósági ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt pert indított, mert álláspontja szerint jogosult volt az Szja.tv. 63.§ (2) bekezdésében írt lakásszerzési adókedvezményre. A bíróság az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. A megismételt eljárásban hozott adóhatósági határozat ellen az indítványozó ismét bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett. Keresetét a Fővárosi Törvényszék elutasította, ezen ítéletet pedig a Kúria hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a Törvényszéknek, illetve a Kúriának a Ket. 111. § (3) bekezdését kiterjesztően értelmező álláspontja sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság elvét. Nézete szerint a Kúria azon jogértelmezése, hogy azért nem vizsgálhatja az indítványozó édesanyjának (osztrák jog szerinti) tulajdonszerzését, mint a lakásszerzési kedvezmény ténybeli alapját, mert arra az indítványozó a 60 napos felülvizsgálati határidőn túl nyilatkozott először, egyfelől nem helytálló, másfelől indokolatlanul korlátozza az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogát.
Kifejti továbbá: a Kúria elutasította az előzetes döntéshozatalra vonatkozó indítványát, ezért megsértette a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát. Az indítványozó szerint a XV. cikkben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalma és a XIII. cikk szerinti tulajdonhoz való joga sérült, mivel a Kúria nem ismerte el az ingatlan-értékesítésből eredő jövedelmének egy európai uniós tagállamban való felhasználását, mint tulajdonszerzést, mert az – az osztrák jog értelmében – nem került bejegyzésre a földhivatalba. (Indítvány:_anonim.pdf.)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának programja
Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 12/D. § (7) bekezdése első mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszok befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó olyan magánszemély, aki jogosult a 98 %-os különadóval sújtott bevételének a törvényben meghatározott mértékét visszaigényelni. Az indítványozó szerint azonban az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogát, ezen belül a tulajdoni várományhoz való jogát indokolatlan mértékben korlátozza, hogy a visszaigényléssel kapcsolatban – a támadott törvényi rendelkezés értelmében - késedelmi kamatra nem jogosult.
Álláspontja szerint a szabályozás kapcsán sérül az Alaptörvény XV. cikkében foglalt diszkrimináció tilalma, mert ésszerű indok nélkül tesz megkülönböztetést az adó visszafizetésére jogosultak között. Kifejti továbbá: a késedelmi kamat kifizetésének megtiltása törvényi szinten az indítványozó emberi méltósághoz való jogát is sérti. (Indítvány:_anonim.pdf.)
+
A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.Kpk.50.109/2013/2. számú végzése, valamint a Győr-Moson Sopron Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztálya GYD-03/266-6/2014. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó jegyző előadja: építésügyi bírságot szabott ki a CIB Ingatlanlízing Zrt. részére, amely határozattal szemben az elmúlt években számos per volt folyamatban. Az Építtető a bírságot végül megfizette részben az indítványozó részére történő átutalással. Ezt követően újabb eljárásokra került sor, amelyek során az elsőfokú közigazgatási hatóság a bírság visszafizetését rendelte el. A vonatkozó döntés elleni fellebbezés következtében a másodfokú közigazgatási hatóság a döntést megváltoztatta, és az indítványozót is kötelezte a bírság egy részének visszafizetésére. E döntés ellen fellebbezésnek nem volt helye, azonban az indítványozó a döntés bírósági felülvizsgálatát kérte. Ezt a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította azzal az indokolással, hogy a sérelmezett másodfokú közigazgatási végzés a bírság visszatérítéséről rendelkező "technikai" döntés, amely ellen fellebbezésnek, és ennek következtében írósági felülvizsgálatnak sincs helye.
Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy a bíróság az általa támadott végzést meg nem fellebbezhetőnek nyilvánította, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát, mivel a másodfokú döntéssel új érintettként került az ügybe, jogorvoslati lehetősége mégsem volt. (Indítvány: pdf.)
+
A Kúria Bfv.I.1222/2013/4. számú végzése, a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.615/2012/8. számú végzése, valamint a Siófoki Városi Bíróság 4.B.113/2012/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó a 2010-es önkormányzati választáson polgármester jelöltként indult. Az általa írt választási füzetben egy másik polgármester-jelöltre tett kijelentése miatt indult ellene eljárás becsületsértés miatt. A bíróság pénzbüntetésre ítélte, amelyet a törvényszék végzése helybenhagyott, illetve a kúriai ítélet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó állítja: az ítéletek megsértették a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát. Sérült az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésébe foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való joga, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joga, és (3) bekezdése szerinti védőhöz való joga is. (Indítvány: anonim.pdf.)
+
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 83. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a Btk. 83. § (1) bekezdése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, mert ezen jogszabályi rendelkezés alkalmazása során az eljáró bíróság a büntetés kiszabásánál nem veheti figyelembe, hogy a vádlott az okozott kárt a sértettnek megtérítette, a sértett a vádlottnak megbocsátott. (Indítvány:.pdf.)
+
A Debreceni Járásbíróság 44.B.2111/2013/6. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 28.Bpkf.II.10.537/2014/2. számú végzése, valamint a Kúria Bfv.II.706/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó mint pótmagánvádló vádindítványt terjesztett elő, melyet a Debreceni Járásbíróság 44.B.2111/2013/4. számú végzésével elutasított. A fellebbezést a Debreceni Járásbíróság 44.B.2111/2013/6. számú végzésével szintén elutasította, mert – az indokolás szerint – a pótmagánvádló jogi képviselője saját nevében terjesztette elő, amire nincs lehetősége. A Kúria sem tett másként: a felülvizsgálati kérelmet azért utasította el, mert a 4.B.2111/2013/6. számú végzés nem ügydöntő végzés, így ellene a felülvizsgálat törvényben kizárt.
Az indítványozó álláspontja szerint a bírói döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, mert azt a szűkítő értelmezést fogadják el, hogy csak a pótmagánvádló távollétében biztosítottak a jogi képviselő jogai. (Indítvány:_anonim.pdf.)
+
A Kúria Mfv.III.10.011/2014/6. számú ítélete, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.M.227/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó előadja, hogy az első fokon eljárt közigazgatási hatóság az egyesület egyik munkavállalójának biztosítási jogviszonyát az egyesületnél betöltött munkaviszonya első napjára visszamenőleg törölte a hatósági nyilvántartásból, azzal az indokkal, hogy a munkavállaló nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ténylegesen kifejtett-e munkatevékenységet, mivel veszélyeztetett terhessége idején jött létre a munkaviszonya. Az OEP az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az egyesület keresetet nyújtott be a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, amely ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság megállapítása szerint az egyesület, és a munkavállalója között létrejött szerződés színlelt szerződésnek minősül, így társadalombiztosítási jogviszonyt sem hozott létre érvényesen. Az egyesület felülvizsgálati kérelmét a Kúria fenti számú ítélete hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a közigazgatási szervek eljárása azért sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, mert olyan indokok alapján határoztak, amilyen indokokra törvényes lehetőségük nincsen. Továbbá: a Kúria a határozatával megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését is, mert figyelmen kívül hagyta, hogy az elsőfokú bíróság kereseti kérelem hiányában állapította meg a szerződés színleltségét. Azzal, hogy a munkaviszonyt utólag semmisé nyilvánították az ítéletek, megsértették a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való jogot, valamint az anya és újszülött gyermek vonatkozásában a szociális biztonsághoz való jogot.
Az indítványozó szerint a támadott ítéletek megsértették továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, az R) cikk (2) bekezdésébe foglalt alapelvet, mely szerint az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek, a XII. cikk (1) bekezdésébe foglalt munka szabad megválasztásának jogát, a XV. cikk (5) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogát, a XVI. cikk (1) bekezdésébe foglalt gyermekek jogát, és a XIX. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt szociális biztonsághoz való jogát. (Indítvány:_anonim.pdf.)
+
A Kúria Kfv.37.153/2014/5. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az első fokon eljárt Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította az indítványozó keresetét, mely bányászati ügyben hozott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére irányult. A Kúria ítéletében hatályában fenntartotta az elsőfokú ítéletet.
Az indítványozó szerint a Kúria alaptörvény-ellenes jogértelmezése méltánytalan és igazságtalan döntéshez vezetett. Állítja: a Kúria azon megállapítása, miszerint a bányakapitányságnak az indítványozónál végzett helyszíni ellenőrzés során – jogerős határozat hiányában is – jogában állt az engedély nélküli további fúrási tevékenység folytatását leállítani, ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joggal, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joggal, valamint a 28. cikkel. (Indítvány: pdf.)
