Legfrissebb döntések

Nincs oly nap, hogy ne érkezne hozzájuk valós vagy vélt sérelemtől vérző új beadvány. Meditálnak róluk, hazaérve tán még éjszakákon is át. Egy biztos: széles e hazában kevesen ismernek náluk több jogszabályt. 

A fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól

Az indítványozó civil szervezetként korábban kutyakiállításokat, tenyész-szemléket rendezett, azonban az ehhez való jogosultságát a támadott rendelet elvonta. Állítja: sérült az egyesülési jog. A jogszabályi rendelkezés ellehetetlenítette a korábban civil szervezetként működő egyesületek célszerinti működését. Nem tisztázza, hogy milyen szervezet kaphat tenyésztő szervezetként elismerést. Korlátozza az egyesülési jogot azzal is, hogy az állami elismerést tagfelvételi kényszerhez köti. (Indítvány)

Az Alkotmánybíróság teljes ülése megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontja szerinti feltételeknek. Mindezekre tekintettel a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 98/2013. (X. 24.) VM rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés e) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1676/2013.)

A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

Megállt a talpán a kormány

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az előtt folyamatban lévő ügyben fordult az Alkotmánybírósághoz. Kezdeményezte a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló kormányrendelet alaptörvény-ellenességének megállapítását.

A konkrét ügyben a felperes civil szervezet fogyatékos személyeket ellátó támogató szolgáltatást végző öt intézmény fenntartója. A szolgáltatók kötött felhasználású, normatív állami támogatás felhasználásával végzik tevékenységüket. Az alperes Magyar Államkincstár a 2007. költségvetési évre vonatkozóan, 2008. május 13–19. között helyszíni ellenőrzést tartott az intézményeknél.  Megismételt eljárásában hozott határozata a felperest 20.040.000 forint jogosulatlanul igénybe vett támogatás – 3,1 millió forint kamattal – visszafizetésére kötelezte. A felperes fellebbezése folytán a Fővárosi Törvényszék az  elmarasztalást jogszerűnek minősítette.

A Kúria más álláspontra jutott. Az indítványozó bíró szerint a jogosulatlan hozzájárulás-felhasználás okaként megjelölt elszámolhatatlan gondozási órák nagy száma arra vezethető vissza, hogy a kifogásolt rendelkezés törvényi felhatalmazás nélkül további feltételhez kötötte a normatív hozzájárulás igénybe vételét.  Álláspontja szerint az állami hozzájárulás igénybe vétele feltételeinek meghatározása meghaladja a Szoctv. 132. § (1) bekezdés f) pontja szerinti, a szociális szolgáltatói tevékenységet végzők működése engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozó szabályozási keretet. Mivel a kormány túllépett a törvényi felhatalmazáson a kifogásolt rendelkezések megalkotásakor, a rendelkezés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, valamint 15. cikk (3) bekezdését. Az indítványozó bíró arra is hivatkozott, hogy a szociális szolgáltatók állami hozzájárulás igénybe vételének feltételrendszere érinti a szociális biztonsághoz való jogot  is, ezért a kormány rendelete végső fokon az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésébe is ütközik.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a bíró kezdeményezés nem megalapozott. A kormány a támadott rendelkezésének megalkotása során nem lépte túl a felhatalmazás kereteit,  mivel a szociális szolgáltató tevékenységet végzők működésének engedélyezése és ellenőrzése nem választható el az állami normatív támogatás feltételeitől. Tekintettel arra is, hogy az indítványozó bíró a szociális jog sérelmét csak közvetetten – a formai alaptörvény-ellenességre tekintettel – állította, az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak ítélte, és elutasította. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/21/2014.)

A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indoklást csatolt.

Közlekedési szabálysértés

A Vas Megyei Rendőrfőkapitány az indítványozót hatvanezer forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte közlekedési szabályszegés (a megengedett legnagyobb sebesség túllépése) miatt. Az indítványozó gazdasági társaság keresettel élt a hatósági határozattal szemben, és kérte annak megváltoztatását, hatályon kívül helyezését.  A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nem teljesítette, megállapította, hogy a hatósági határozat kellőképpen megalapozott. Ezt követően az  Alkotmánybíróságtól kérték az ítélet megsemmisítését. 

Elsősorban a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozott. Véleménye szerint a tényállás hiányosan lett feltárva. A hatóságok megsértették a bizonyításra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, mert kizárólag a fényképfelvételeket lehetett volna bizonyítékként felhasználni, a települési naplót nem. Hivatkozott továbbá arra, hogy álláspontja szerint a fényképfelvételeket készítő berendezés nem felelt meg maradéktalanul a rendeletben foglalt követelményeknek, ezért az alapján bírság kiszabására nem lett volna lehetőség. Állította: a bírósági döntés sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jogot, valamint ellentétes az Alaptörvény 28. cikkével is.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság feltételeinek. Az indítványozó sem a bíróság eljárásával, sem az ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Ezért  az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 27. § és 29. §-a, továbbá 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/137/2014.)

Kilakoltatva

A személyesen eljáró indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria valamint a Fővárosi Törvényszék ítéletének megsemmisítését, alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte.

Előadta: korábban tulajdonosa volt annak a lakásnak, amelyben feleségével, és egyik gyermekével (a perben II. és III. r. alperesek) lakott, és amelynek kiürítése, valamint kártérítés iránt a lakás új tulajdonosa pert indított.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert álláspontja szerint a felek között quasi bérleti jogviszony áll fenn, amelynek alapján az alperesek jogszerűen használják a lakást, ezért a kártérítésre irányuló kereset is alaptalan.

A felperes fellebbezése folytán a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alpereseket a perbeli lakás kiürítésére kötelezte, mondván: téves volt az elsőfokú bíróságnak a felek közötti jogviszony minősítésére vonatkozó álláspontja.

Ezt követően a Kúria, az alperesek felülvizsgálati kérelme alapján meghozott döntésével, a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.

Az indítványozó a Kúria, illetve a másodfokú bíróság ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszában a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény  több, a perbeli képviseletre vonatkozó rendelkezésének megsértésére, mellőzésére, illetve nem megfelelő értelmezésére hivatkozott. Kifogásolta többek között, hogy a per vitelére meghatalmazott alperesi jogi képviselőt a másodfokú bíróság mellőzte eljárása során, a határozatokat nem kézbesítették ügyvédjének. Ez utóbbi eljárási szabálytalansággal összefüggésben hivatkozott a hatékony jogorvoslathoz való jogának sérelmére is. Állítása szerint azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló  törvény egyes kogens szabályait nem alkalmazták a bíróságok, az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése, illetve 28. cikke is sérelmet szenvedett.

Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által állított eljárásjogi sérelem nem minősül alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésnek. A tisztességes eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jog vonatkozásában az Alkotmánybíróságnak kiérlelt gyakorlata van, melynek alapján  az alkotmányjogi panasz nem felelt meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért azt Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1938/2013.)

Nyugdíj-dilemma

Az indítványozó a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. kormányrendelet (16. § 2. bekezdése) alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését, valamint általános alkalmazási tilalom kimondását kérte. Az indítvány tartalmazta azt is, hogy a már végrehajtott rendelkezés esetében az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az ellentétes volt a végrehajtáskor hatályos Alkotmánnyal, illetőleg a jelenleg hatályos Alaptörvénnyel.

Előzménye: a Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága megállapította, hogy az indítványozó a folyósítást kért kezdő napon öregségi nyugdíjra nem jogosult, a jogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati ideje 37 év 213 nap, így az öregségi nyugdíjkorhatárt 2015. február 26-án éri el. Ugyanakkor csökkentéssel jogosult a korhatár előtti ellátásra, mivel a jogszabályban előírt feltételekkel rendelkezik. Az elsőfokú határozat az ellátás havi összegét 43 564 Ft-ban határozta meg. A fellebbezés folytán eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a jogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati időt 34 év 242 napra, a folyósítandó ellátás összegét 43 245 Ft-ra csökkentette.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a felperes keresetét, amelyben a részmunkaidőben eltöltött időszak teljes tartamát szolgálati időként kérte figyelembe venni, elutasította.

Az indítványozó szerint a kormányrendelet sérti az Alaptörvény nemzeti hitvallását, mert a részmunkaidős foglalkoztatási formát diszkriminatív számítással, anyagi kár okozásával szankcionálja, bünteti. Azt sugallja, hogy ha nem dolgozott volna vagy egészségkárosodása miatt szociális ellátásból élt volna, akkor előnyösebb elbírálás alá esett volna. Mintapéldákon és mintaszámításokon keresztül kifejti, hogy a támadott rendelkezés számára súlyos anyagi érdeksérelemmel jár, mert mint részmunkaidőben foglalkoztatott, szolgálati idejét és ezáltal nyugdíja összegét jelentősen csökkenti. A támadott rendeleti szabályozás azáltal, hogy a járulékkal fedezett teljes időszakra nem jár nyugdíjszolgáltatás, alapvető jogot korlátoz, a tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezi, valamint indokolatlan különbséget tesz a részmunkaidős és más, olyan jogosultak között, akik számára a kedvezőbb lehetőség választását teszi lehetővé.

Az Alkotmánybíróság a formai feltételek vizsgálata során megállapította: az indítvány az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdés b) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, mert a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet alaptörvény-ellenességére vonatkozóan alkotmányjogilag értékelhető érvelést, indokolást, továbbá olyan Alaptörvényben foglalt jogot, amelyre alkotmányjogi panasz alapozható, nem tartalmaz., ezért befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. A „végrehajtott” jogszabályi rendelkezésnek az Alkotmánnyal való ellentéte megállapítására irányuló kérelem elbírálására az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, ezért ezen indítványi részt is az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1696/2013.)

Egyenlő bánásmód

Az indítványozó a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását a és megsemmisítését  kezdeményezte. Álláspontja szerint a kifogásolt határozat, illetve az azt megerősítő bírói ítélet sérti kiskorú gyermekének az Alaptörvényben garantált emberi méltósághoz való jogát, valamint a jogegyenlőséget, és a diszkrimináció tilalmát.

Alkotmányjogi panaszában - kiskorú gyermeke törvényes képviselőjeként – előadta: hátrányos megkülönböztetés érte a kiskorú gyermekét azáltal, hogy az eljárás alá vont szálloda a számukra megküldött ajánlatában rögzítette, hogy egy meghatározott szolgáltatást (ún. csendes wellness részleg használata) csak 16 éven felüliek vehetnek igénybe. Az indítványozó arra hivatkozással terjesztett elő a panaszt az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, hogy az eljárás alá vont szálloda az ún. csendes wellness szolgáltatás alkalmazásával kiskorú gyermekével szemben annak életkora alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetést és jogellenes elkülönítést alkalmazott, amivel megsértette az egyenlő bánásmód követelményét.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság fogalmilag kizártnak tartotta a konkrét esetben a szegregáció fennállását, mivel a bepanaszolt intézmény csak egy meghatározott szolgáltatás igénybevételéből zárta ki a 16 éven aluli személyeket, de nem különítette el őket életkor szerint a belépésnél, ott tartózkodásnál, vagy a szolgáltatások igénybevétele során.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hasonlóképpen ítélt. Megállapította, hogy a bepanaszolt intézmény ún. csendes wellness szolgáltatási módszere – tekintettel a szálloda által nyújtott egyéb, kiskorúak által is igénybe vehető szolgáltatásokra – nem keletkeztetett aránytalan sérelmet, ezért az nem ütközik az egyenlő bánásmód követelményébe.

Az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben arra a következtetésre jutott, hogy nem merül fel alkotmányjogi sérelem., mivel az indítványozó a hátrányos megkülönböztetést nem alapvető jog, sőt nem is törvényben biztosított jog, hanem egyéb jogos érdek tekintetében állította. Tekintettel tehát arra, hogy nem hozott fel olyan indokokat, amelyek a bírói döntés alaptörvény-ellenességét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnének fel, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/122/2014.)

Birtokvédelem

A peres felek között a Zalaegerszegi Városi Bíróságon 2005. június 9. napján (alapper) a indult a birtokháborítási per. A 2011. február 10. napján megtartott tárgyaláson elsőfokú bíróság megállapította, hogy a végzése jogerőre emelkedett. A másod rendű felperes 2011. február 28. napján fellebbezést nyújtott be, amelyet az elsőfokú bíróság hivatalból elutasított. A másod rendű felperes az első rendű felperes képviseletében eljárva fellebbezett ezen elsőfokú végzés ellen, ám azt a Zala Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2011. május 24. napán kelt végzésével helybenhagyta.

Perújítási kérelmekkel folytatódott, melyeket a bírósság, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlanokat elutasított, mondván: határidőn túl kerültek benyújtásra, emellett nem áll fenn a perújítás alapjául szolgáló új tény, új bizonyíték. A Kúria következett: 2012. május 9. napán meghozott végzésével a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította.

Az első rendű perújító felperes 2014. február 11. napján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz. Indítványa szerint a támadott bírói döntések sértik az Alaptörvényben rögzített jogállamiság elvét. Állítja: súlyos jogszabálysértések történtek, melyek a korrekt, részrehajlás nélküli ügyintézést kérdőjelezik meg. A tisztességes eljáráshoz való jogát azáltal is sérülni véli, hogy a perbeli bizonyítékok nem kerültek elbírálásra, (pl. a megidézett tanúkat hazaküldték).

Az Alkotmánybíróság megállapította: az  indítványozó sem a Zalaegerszegi Törvényszék eljárásával, sem a végzésben foglaltakkal kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 27. §-a, 29. §-a, 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/279/2014.)

Építményadó

Az indítványozóra, Budapest XII. kerületi Polgármesteri Hivatala a tulajdonában álló ingatlan után 2011. január 1. napjától 410 800 Ft építményadót vetett ki. A határozat ellen fellebbezett, azt azonban Budapest Főváros Kormányhivatala elutasította. E döntéssel szemben a Fővárosi Törvényszékhez nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amit a törvényszék szintén elutasított. Ezt követően a jogerős bírósági ítélet megváltoztatásának reményében Kúriához fordult,  ám csalódnia kellett, mert a jogerős bírósági ítéletet Kúria helyben hagyta.

Az indítványozó szerint  mivel a bírói jogértelmezés körében a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merült fel, ezért az t a bírósági e döntések alkotmányos alapjogokat sértenek. Sértik egyrészt a törvény előtti egyenlőség elvét, mivel homogén csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget, és míg a lakás céljára használt ingatlanok természetes személy tulajdonosait mentesíti az adófizetési kötelezettség alól, a nem természetes személy tulajdonosokat nem. Másrészt sértik az Alaptörvény szerinti jogorvoslathoz való jogot is, mivel sem a törvényszék, sem a Kúria nem mérlegelte érdemben a fellebbezését.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó a bírósági jogértelmezést kifogásolja, ez azonban (érdemi alkotmányos jogsérelem nélkül) nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Mivel a  Kúria döntésében alaptörvény-ellenesség, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merült fel, ezért az ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság – ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/404/2014.)

Elbirtoklás

Az indítványozó – három testvérével együtt – ½ részben tulajdonosa egy házas ingatlannak, amely tulajdoni hányadon az indítványozó szüleinek haszonélvezeti joga áll fenn. A tulajdonostársak között 2006-ban indult perben – melynek az indítványozó és családja alperesei voltak – a felperes tulajdonostárs annak megállapítását kérte, hogy elbirtoklás jogcímén megszerezte a (tulajdonos) alperesektől az ingatlannak az alperesek által többlethasználattal érintett tulajdoni hányadát. A perben az indítványozó szülei – a haszonélvezeti jog jogosultjai – viszontkeresetet terjesztettek elő, amelyben többlethasználati díj és járulékai megfizetésére kérték kötelezni a felperest. Az elsőfokon eljárt bíróság mind a keresetet, mind pedig a viszontkeresetet elutasította. A fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az indítványozó szerint az első és másodfokú bíróságok eljárása és ítéletei sértik az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz fűződő jogot, mivel nem rendezik az osztatlan közös tulajdon többlethasználata miatt fennálló aránytalanságot, és ezzel lehetetlenné teszik azt is, hogy a tulajdonostársak kölcsönösen rendezni tudják a használat feltételeit.

A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította, hivatkozva a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényre, amely szerint – egyebek mellett – a közös tulajdonban álló dolog használatával kapcsolatos perekben nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria mérlegelés nélküli végzése sérti az Alaptörvénybe  foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, sérti, mert érdemi döntés helyett egy alapvetően hibás eljárásjogi indoklással utasította el a felülvizsgálati kérelmet.

Az Alkotmánybíróság a panasz tartalmi feltételeit vizsgálva megállapította: a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be, e feltételnek viszont nem tesz eleget. Valójában a bírósági döntések tartalmi és nem alkotmányossági kritikáját tartalmazza, alapvetően az eljárt bíróságok jogértelmezését kifogásolja.

„A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga (…) nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. (…) A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.”

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, és az Abtv. 29. §-ában foglalt követelmények hiánya miatt az Abtv. 56. § (2)–(3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/105/2014.)

Döntésre várva

Az Alkotmánybíróság 2014. július 21-től 2014. augusztus 29-ig ítélkezési szünetet tart, Nem érinti ugyanakkor az ítélkezési szünet az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidőket.  Íme, a 2014. június 30-i teljes ülésének témái.

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 61. § (8) bekezdésével összefüggő bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró a sérelmezett passzusok alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kizárását kéri az Alkotmánybíróságtól. A támadott rendelkezése értelmében ahol a Munka Törvénykönyve vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény munkáltatóról rendelkezik, azon az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményt is érteni kell, figyelembe véve az intézményvezető munkáltatói jogainak korlátozását.

Az indítványozó bíró kifejti, hogy a rendelkezés megfogalmazása félreérthető, illetve bizonytalan, mivel az alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a pedagógusokat foglalkoztató köznevelési intézmények esetén kit kell ténylegesen munkáltatónak tekinteni. Hangsúlyozza, hogy a szabályozás miatt eltérő mind a bíróságon belüli, mind a bíróságok közötti gyakorlat és az állami intézményfenntartó központ álláspontja. Álláspontja szerint a rendelkezés komolyan sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság elvét.(Inditvány)

+

A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény egyes rendelkezései ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó  a törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Előadja, hogy a törvény alapján a szövetkezeti hitelintézetek elveszíthetik tulajdonukat (részesedésüket) a Takarékbankban. A tulajdonkorlátozás első lépcsője a többségi tulajdon elvesztése, második lépcsője a tulajdon kötelező eladása.

Meggyőződése, hogy a törvény rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel és az Európai Unió jogával is. Különösen sértik, kiüresítik az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, a tulajdonhoz kapcsolódó szavazati jog gyakorlását, a tulajdonhoz fűződő képviseleti jog szabad gyakorlását.

Álláspontja szerint hiányoznak a kisajátítás alkotmányos feltételei. A vállalkozás szabadságával, a tisztességes gazdasági verseny elvével, és a diszkrimináció tilalmával ellentétes, hogy a törvény alapján a Takarékbank szövetkezeti hitelintézet részvényeseinek bankszámláját vezető szervek – a Takarékbankot kivéve – kötelesek a 2013. október 31-én hatályos bankszámlaszerződést felmondani.

Kifogásolja továbbá, hogy a törvény nem biztosítja a Takarékbank és az Integrációs Szervezet döntéseivel és határozataival szembeni jogorvoslat lehetőségét, ami az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét jelenti. Nézete szerint a törvény előkészítésére és elfogadására a jogalkotási követelmények megsértésével került sor. (Inditvány)

+

A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 12. § (1) bekezdés l) pontja valamint a 2012. évi CXXXIV. törvény 2. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó  szerint  e rendelkezések értelmében a dohánytermékek magyarországi kiskereskedelme az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei közé tartozik, melyet az állam koncessziós szerződéssel átengedhet. 2013. július 1-től tehát a dohány-kiskereskedelem csak koncessziós szerződés által biztosított jogosultság és dohánytermék-kiskereskedelmi engedély birtokában végezhető.

Az indítványozó - korábban dohány-kiskereskedelemmel is foglalkozó, de 2013. július 1. után ezen tevékenységgel felhagyni kényszerülő jogi személy - álláspontja szerint ezen rendelkezések sértik az Alaptörvénynek a vállalkozáshoz való jogot deklaráló XII. cikk (1) bekezdését, valamint a tulajdonhoz való jogot rögzítő XIII. cikkét. (Inditvány)

+

A Kúria azon végzése elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, amely megtiltotta az országos népszavazás kezdeményezés a Paksi Atomerőműről.

Az indítványozó pártok az országos népszavazási ív mintapéldányát időben benyújtották a Nemzeti Választási Bizottsághoz. A következő kérdés szerepel rajta: 

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon?”

A Nemzeti Választási Bizottság a népszavazási ív mintapéldányának hitelesítését határozatával  megtagadta, mivel az megakadályozhatta volna a Magyarország Kormánya és az Oroszországi Főderáció Kormánya között, a Paksi Atomerőmű fejlesztésével összefüggő nemzetközi szerződés (Egyezmény) teljesítését. Határozatát a  Kúria végzése helybenhagyta. 

Az indítványozók - a Kúria végzésétől eltérő - álláspontja szerint az Egyezmény Magyarország vonatkozásában nem tartalmaz olyan konkrét beruházás megvalósítására vonatkozó kötelezettségvállalást, amelyet befolyásolná az előterjesztett kérdésben tartandó népszavazást. Állítják, hogy mind Nemzeti Választási Bizottság, mind a Kúria kiterjesztően értelmezte az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontját, ezért döntéseikkel alaptörvény-ellenesen korlátozták az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében biztosított népszavazáshoz való jogot. Ezért, a Kúria végzésének, valamint a Nemzeti Választási Bizottság  határozatának a megsemmisítését, alaptörvény-ellenességének megállapítását kérik az Alkotmánybíróságtól. (Inditvány)

+

A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény elleni bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett kérte a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény egészének megsemmisítését.

Álláspontja szerint a szövetkezeti integrációban történő automatikus és meg nem szüntethető részvétel aránytalanul és szükségtelenül korlátozza a szövetkezeti hitelintézetek és tagjaik cselekvési autonómiáját, ezért sérti az Alaptörvény XIII. cikkét. A törvény a hatálybalépésekor már bejegyzett és működő, többségi magántulajdonban álló Takarékbank Zrt. tulajdonosi viszonyaiba beavatkozva alapszabály-módosítást, tőkeemelést, részvénykibocsátást rendel el, ami a az indítványozó álláspontja szerint ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével, a visszaélésszerű jogalkotás tilalmába ütközik, és sérti az M) cikk (2) bekezdéséből eredő szerződési szabadságot. Kifejti továbbá, hogy szövetkezeti hitelintézetek és tagjai alapjogainak korlátozása nem felel meg az Alaptörvény I. cikkében foglalt követelménynek sem. (Inditvány)

+

A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvénnyel összefüggő egyedi normakontroll bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró a törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását és teljes, visszamenő hatállyal történő megsemmisítését kezdeményezte.

Álláspontja szerint a törvény egyes rendelkezései sértik az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében biztosított vállalkozáshoz való jogot, a XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot és a XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogot, valamint a XV. cikkben megfogalmazott diszkrimináció tilalmát.

Az indítványozó a jogállamiság követelményének szempontjából aggályosnak tartja, hogy az érintetteket nem vonták be a jogalkotási folyamatba, a jogalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt sem. Kifejti továbbá, hogy a törvény által megvalósított jogkorlátozásnak nincs alkotmányos indoka, ezáltal sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését is. (Inditvány)

+

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó másodfokú bírósági tanács - az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás felfüggesztésével egyidejűleg - elsődlegesen a sérelmezett törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.

Álláspontja szerint az első alkalommal nem életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeket megvalósító elkövetővel szemben mérlegelést nem tűrő életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása nem felel meg az alkotmányos büntetőjogtól elvárt arányosság követelményének. Sérti a jogállamiság elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az emberi méltósághoz való jogot, az alapvető jogok korlátozhatatlanságához fűződő alapjogokat, az igazságszolgáltatás elvét, a bírói függetlenség elvét és a bírósági eljárás alkotmányosságához fűződő jogot. (Inditvány)

+

A Kúria mellett működő Másodfokú Szolgálati Bíróság Szf.F.II.1/2012/9. számú határozata, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Mellett Működő Elsőfokú Szolgálati Bíróság SZF.1/46/2012. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó bíró -a szolgálati bíróság megjelölt határozatainak megsemmisítését kérte.  szolgálati bíróság első fokon megállapította, hogy az indítványozó elkövette a Bjt. 63. § a) és b) pontjában meghatározott fegyelmi vétséget, és ezért a bírói tisztségből felmentés indítványozása fegyelmi büntetést szabta ki vele szemben, valamint felfüggesztette a bírói tisztségből és elrendelte a bírói illetmény visszatartását. A másodfokú szolgálati bíróság helybenhagyta az elsőfokú határozatot. 

Az indítványozó szerint a szolgálati bíróság eljárása sérti a tisztességes és pártatlan eljárás lefolytatásához való jogát, valamint a jogorvoslathoz való jogát. Kifogásolja, hogy az eljárás során a szolgálati bíróság a Szolgálati Bíróságok ügyrendjét alkalmazta, mely felhatalmazás nélkül jött létre, és nem lett megfelelően lett kihirdetve. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére is hivatkozik a vizsgálóbiztos eljárása kapcsán.

A másodfokú eljárást azért kifogásolja, mert ugyanaz a bíró vett részt az első- és másodfokú eljárásban, és a bíró nem jelentette be a kizárási okot. Előadja továbbá, hogy a jogorvoslathoz való jogát sérti az, hogy a másodfokú szolgálati bíróság önkényes mérlegelése alapján nem bírálta el összes fellebbezési kifogását és kérelmét. 

A határozatok érdemi részével kapcsolatban előadja: a vélemény-nyilvánításhoz való jogát sérti, hogy fegyelmi büntetést szabtak ki vele szemben peres ügyeivel (ahol ő mint fél vett részt) kapcsolatos vélemény-nyilvánítása, cikke miatt. Határozottan állítja: a kiszabott büntetés sérti az embertelen, megalázó büntetés tilalmát. (Inditvány)

+

A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló – 2012. január 1. és 2013. július 1. között hatályban volt – 1979. évi 11. tvr. 28/A. § (3) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó a Székesfehérvári Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának a végzése, a Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság végzése, valamint az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet alkotmány-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.

Álláspontja szerint a támadott határozatok, és a hivatkozott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvény jogállamiság elvét kimondó B) cikkének (1) bekezdését, a IV. cikk (1) bekezdése szerinti szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogát, a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét, és a XV. cikk (2) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmának alapelvét.

Az indítványozó véleménye szerint indokolatlan megkülönböztetést tartalmaz a sérelmezett jogszabály szakasz, illetve bírói döntés, mert korlátozza az enyhébb végrehajtási fokozat kedvezményének megadását, csak azért mert a fogvatartása nem volt folyamatos.

+

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések a meghatározott életkor felett önkényesen veszik el a közjegyzői tevékenység végzésének lehetőségét, ezért - az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltakkal is ellentétesen - sértik a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát. Állítja: a rendelkezések sértik a tulajdonhoz való jogát is, mert a tevékenység megkezdéséhez képest a feltételek utólagos módosításával rendszeres kereső tevékenységétől fosztják meg

Végül kifejti: támadott rendelkezések az emberi méltóságát sértő megkülönböztetéshez is vezetnek, mivel az öregségi nyugdíjkorhatárt elért és el nem ért közjegyzők között önkényes, racionálisan nem elfogadható indokkal tesznek különbséget. Mindezek alapján a sérelmesnek tartott törvényszakaszok megsemmisítését, alaptörvény-ellenességének megállapítását kéri. (Inditvány)