Az ombudsmannak idén januártól kivételes jogosítvánnyal bír: megszűnt az „aktio popularis”: az alkotmányellenesnek vélt jogszabályok felülvizsgálatát kizárólag azok kérhetik, akik bizonyítani tudják személyes érintettségüket, s kimerítették a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségeket is, absztrakt normakontrollt pedig csupán a kormány, a parlamenti képviselők legalább negyede, valamint az alapjogi biztos kezdeményezhet.

Szabó Máté élt, él is ezzel a lehetőséggel. Hivatala idén eddig összesen 27 alkalommal fordult az Alkotmánybírósághoz: ebből 15 korábbi ombudsmanoktól származó fenntartott indítvány volt, 12 pedig új beadvány. A 15 korábbi indítványból 5-öt elutasított a Taláros Testület, 10-ről viszont még nem született döntés. Az idei 12 indítvány közül egyről határozott az Alkotmánybíróság: megsemmisítette a felsőoktatási törvényhez kapcsolódó, hallgatói szerződésekkel kapcsolatos kormányrendeletet, mely szerint az állami finanszírozású helyeken tanulók az oklevél megszerzését követő két évtizeden belül kötelesek itthon ledolgozni tanulmányi idejük kétszeresét; a családvédelmi törvény alkalmazását pedig felfüggesztette a végleges döntésének meghozataláig.

+

Három legfrissebb beadvánnyal is gyarapította a tárgyalandókban amúgy sem szűkölködő Alkotmánybíróság  programját Szabó Máté az alapvető jogok biztosa. A szakképzésről, a rokkantsági ellátórendszerről és a köznevelésről szóló törvények egyes pontjait vélte, s véli alaptörvény-ellenesnek. Álláspontja szerint több ponton is ellentétesek a hatalommegosztás elvével, a tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint jogorvoslathoz való joggal az egyházak elismerését szabályozó törvényi rendelkezések. 

Az ombudsman Alaptörvény-ellenesnek tartja a rendelkezések között azt, amely az Országgyűlés egyedi és megfellebbezhetetlen döntésétől teszi függővé az egyházi státusz megadását. (A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény elődjét az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenségre hivatkozva 2011. december 19-én megsemmisítette. Az Országgyűlés ezt követően december 30-án fogadta el az új szabályozást, amely 2012. január 1-jén hatályba is lépett.)

Állítja: a vallásszabadsággal való szoros kapcsolat elengedhetetlenné teszi, hogy az egyház elismerésével, az egyházi státusz megadásával kapcsolatos döntés feleljen meg az alapjogokkal szemben támasztott összes garanciális követelménynek. Ha az egyházi státusz megadásánál a döntéshozót mérlegelési jog illeti meg, akkor törvényben kell szabályozni a mérlegelés szempontjait. Az ilyen elvek, rendelkezések hiányoznak a törvényből, és ez a döntéshozatalt politikai alkuk tárgyává teheti. Szükség lenne továbbá az elutasító döntés megindokolására is, de a törvény ebben az esetben sem ír elő indokolási kötelezettséget. Így nem tudhatjuk meg, mi az elutasítás alapja – állapította meg Szabó Máté. Az egyházi státuszról hozott döntéssel szemben pedig mindenképpen jogorvoslatot kell biztosítani és ez is hiányzik a jelenlegi szabályozásból. A törvény ugyan meghatározza, hogy milyen feltételek fennállása esetén lehet kérelmezni az egyházi státuszt, a feltételeket teljesítő szervezeteknek azonban nem biztosít alanyi jogot ahhoz, hogy el is ismerjék őket egyházként. Az egyházi státusszal kapcsolatban ugyanis az Országgyűlés diszkrecionális jogkörben, azaz szabad mérlegelés alapján hozza meg a döntését, azt nem köteles indokolni és nem biztosított olyan jogorvoslati eszköz sem, amely az Alaptörvény értelmében annak minősülhetne.

Az ombudsman hangsúlyozza: az Országgyűlés Magyarország legfőbb népképviseleti szerve, amelyből következően az Országgyűlés olyan politikai fórum, amelynek elsődleges szerepe a törvényhozás, továbbá az Alaptörvényen és törvényen alapuló más politikai döntések meghozatala. A hatalmi ágak elválasztásának elve alapján az Országgyűlés nem láthat el olyan feladatot, amelynek során ad hoc jellegű, megfelelő alkotmányos garanciákat nélkülöző politikai döntést hoz az alapvető állampolgári jogok tekintetében.

+

Szabó Máté szerint alkotmánysértő a köznevelési törvény is. Nem veszi figyelembe, hogy sok szülő tudatosan, nevelési elveit követve nem kívánja gyermekét a kora gyermekkor első éveiben óvodába járatni. A törvényi szabályozás nem nyújt biztosítékot arra, hogy az óvodai nevelésben hároméves koruktól csak olyan gyermekek vegyenek részt, akiknek személyiségfejlődésére ez kedvezően hat, illetve a későbbiekben segíti  bekapcsolódásukat az iskolai oktatásba. Felhívja az Alkotmánybíróság figyelmét arra is, hogy indokolt megvizsgálni, hogy „a köznevelési törvény teljes körűen tartalmazza-e a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez, védelemhez és gondoskodáshoz szükséges garanciákat, amelyek az alaptörvényből és az ENSZ gyermekjogi egyezményéből erednek”.

Az alapvető jogok biztosa a jogállamiság elvének sérelme miatt a szakképzésről szóló törvény megsemmisítését is kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint e törvény nem biztosít kiszámítható jogszabályi környezetet, mert számos kérdést nem szabályoz kellő részletességgel. Állítja: ennek követében a pedagógusoknak, szülőknek és a gyermekeknek nincs lehetőségük arra, hogy a szakképzésről szóló törvény tartalmát kellő mélységében megismerhessék és felkészülhessenek a jogszabály alkalmazására.

Sérelmezi, hogy a szakképzési törvény csak az iskolai rendszerben meghatározott időszakon belül megszerzett első szakképzést teszi ingyenessé. A Taláros Testület figyelmébe ajánlotta annak vizsgálatát, hogy az első szakképzés ingyenességének az egyéni szempontok mérlegelése nélküli elvesztése összhangban van-e az Alaptörvényben meghatározott, az ingyenes és mindenki számára elérhető középfokú oktatás biztosítására vonatkozó állami kötelezettséggel, vagy pedig jogalkotói mulasztás áll-e fenn.

Állítja: ez a szabályozás nincs figyelemmel arra, hogy milyen okból húzódott el a képzés, az egyéni, adott esetben méltányosságra alapot adó szempontok nem mérlegelhetők. Így az is eleshet az ingyenes középfokú oktatás lehetőségétől, aki nem felróható okból – hanem például egészségügyi alkalmatlanság miatt – kényszerül egy már megkezdett képzésről egy másikra váltani.

+

Az alapvető jogok biztosa kezdeményezte a megváltozott munkaképességű emberek ellátásáról szóló idén január 1-jétől hatályos törvény felülvizsgálatát is. Álláspontja szerint az esélyegyenlőség elvével ellentétesek azok a törvényi rendelkezések, amelyek nem teszik lehetővé az alacsony összegű ellátás folyósítását abban az időszakban, amikor az ellátásban részesülő rokkant ember keresőtevékenységet végez.

Az Alkotmánybíróság szeptember 4-i teljes ülésének napirendje

Érdemi tárgyalásra előterjesztve:

– A telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól szóló 358/2008. (XII. 31.) kormányrendelet vizsgálata.

Alkotmányjogi panasz befogadása:

– Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései 11. cikk (3) bekezdése és a 31. cikk (2) bekezdésének utolsó mondata, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. , 63. és 64. §-a, valamint a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a vizsgálata.

– A Kúria Pfv. IV.21.485/2011/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2. Pf.21.800/2010/5. és a Fővárosi Bíróság 26.P.25.054/2007/17. számú, a Kúria ítéletével hatályában fenntartott, kártérítésre kötelező rendelkezései vizsgálata.

– A Kúria Kfv.I.35.246/2011/7. számú ítélete vizsgálata.

– Nagykőrös Város Önkormányzat Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 15/2011. (IV. 1.) önkormányzati rendelete 60. §-a vizsgálata.

– A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény 172. § (3) bekezdése és 173. § (3) bekezdése vizsgálata.

– A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.075/2010/6. számú részítélete, illetve a Székesfehérvári Törvényszék perújítás tárgyában hozott 2.Pkf.22.267/2011/2. számú másodfokú végzése vizsgálata.

– Balatonföldvár Város Önkormányzatának a helyi adókról szóló 26/2006. (XII. 20.), a 8/2007. (VI. 29.), a 7/2009. (IV. 27.), a 17/2009. (XII. 15.) számú önkormányzati rendeleteinek 26. §-a, valamint a 18/2010. (XII. 16.) számú rendelete 25. §-a vizsgálata.

– Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzata Képviselő-testületének az Önkormányzat tulajdonában levő közterületek használatáról és rendjéről szóló 40/2002. (XII. 20.) sz. rendelete 2. sz. melléklet III/4. pontja vizsgálata.

– Szálka Község Önkormányzata Képviselő-testületének Helyi Építési Szabályzatról szóló 7/2006. (III. 28.) önkormányzati rendelete 1. § (4) bekezdése vizsgálata.

– Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 54. § (1) bekezdés a) pontja vizsgálata.

– A Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.37.571/2011/2. számú végzése és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (2)-(3) bek., valamint 273. §-a ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata.

– A Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.22.198/2011/2. számú végzése és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdése vizsgálata.

– A Kúria Kfv.III.39.118/2011/5. számú végzése vizsgálata.

– A Csongrád Megyei Bíróság 6.G.40.059/2010/17. számú ítélete vizsgálata.

OVB-s határozatok tárgyában előterjesztett tervezet:

– Az Országos Választási Bizottság 61/2012. (IV.27.) OVB határozatának vizsgálata.