Legfrissebb döntések

Nem okoztak meglepetést, még ellenzéki  körökben sem minősítették legutóbbi végzéseiket kormánypárti ernyő alatt születettnek. Persze fájt azoknak, akiket negatívan érintett.   

Sérelmezett sebesség

Elutasította az Alkotmánybíróság a Kúria és a Fővárosi Törvényszék ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.

Az indítványozó által üzemben tartott személygépkocsi 2010. október 1-jén a megengedett 130 km/h sebesség helyett 182 km/h sebességgel közlekedett. A szabálysértésről fényképfelvétel készült, ami azonban a 18/2008. (IV. 30.) GKM rendeletben foglalt feltételeknek nem felelt meg maradéktalanul annyiban, hogy az adott útszakaszon megengedett sebességet a képi felvétel nem tartalmazta. A rendőrség mindazonáltal az ügyben közigazgatási bírságot szabott ki. Az indítványozó szerint a hatóságok és a bíróságok is olyan bizonyítékokat vettek figyelembe, amelyek felhasználását az alkalmazandó jogszabály nem engedte meg.

Az Alkotmánybíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy a jogalkotó kifejezett mérlegelése következtében kötött bizonyítási cselekmény előírása ellenére a szabad bizonyítás elvének megfelelően elvégzett bizonyítás és mérlegelés sérti-e a tisztességes eljáráshoz való jogot. Megállapította: sem a hatóságok, sem a bíróságok nem sértették meg az Alaptörvény rendelkezéseit,  azáltal, hogy más bizonyítékot is felhasználtak a hatósági határozat tényállásának felderítéséhez. A hatóságok törvényesen vették figyelembe a közigazgatási bírság kiszabása során a települési naplót, mint közokiratot annak bizonyítására, hogy az adott szabályszegés hol történt és az adott útszakaszon mi a megengedett legnagyobb sebesség mértéke. Nem volt Alaptörvény-ellenes  az a bírói értelmezés sem, amely nem nyilvánította perdöntőnek,  hogy a fényképről hiányzott a közúton általánosan megengedett legnagyobb sebesség feltüntetése. Mindezek alapján, mivel a konkrét ügyben az eljárás tisztességességéhez való jog sem a hatósági, sem a bírósági eljárásban nem sérült, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról – IV/1403/2013.) 

Debreceni viszály

Döntés született a Debreceni Törvényszék, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában.

Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata jogi képviselője útján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzése ellen, miután  a polgármester  tulajdonosi jogkörben hozott határozatát, amelyben nem járult hozzá közterület használatához, zátonyra futtatták. 

Az indítványozó véleménye szerint az eljáró bíróságok nem folytattak le teljes körű, átfogó jogszabály-értelmezést az alkalmazandó jogi norma megismerése érdekében, hanem annak csupán kiragadott nyelvtani értelmezését végezték el. Meg sem kísérelték feltárni a jogalkotói szándékot és annak ismeretében, azzal összhangban feltárni a normatartalmat.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó sem a bíróságok eljárásával, sem a bírói döntések érdemével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, a tényállás felderítése, annak vizsgálata pedig nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában fennálló befogadhatósági akadály miatt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1765/2013.)

A határozathoz Bragyova András alkotmánybíró párhuzamos indokolást csatolt.

Gyermektartásdíj

Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a alapján fordult panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Pécsi Törvényszék végzésének megsemmisítését, mert álláspontja szerint az sérti az Alaptörvény II. cikkében rögzített emberi méltósághoz való jogot.

Az indítványozó munkabérére a Pécsi Járásbíróság letiltó végzést bocsátott ki  a gyermektartásdíj folyamatos behajtása érdekében. A bírósági letiltó végzés ellen az indítványozó-adós fellebbezett. A másodfokon eljáró Pécsi Törvényszék az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszával. Álláspontja szerint úgy került sor végrehajtási kényszerintézkedés alkalmazására, hogy arra nem volt kellő alap. Ez az intézkedés alkalmas arra, hogy munkáltatója és munkatársai előtt kedvezőtlen színben tüntesse fel, így neki erkölcsi kárt okozzon, hiszen azt a benyomást keltheti bennük, hogy a kötelezettségeit önként nem teljesíti, vele szemben bírósági letiltást kell alkalmazni. Szerinte a „tartásdíj nyilván nem lehet preferált az alaptörvényben deklarált jogokkal szemben”, a bírósági letiltás révén indok nélkül került sor a magánszféra körébe tartozó viszonyokba való beavatkozásra..

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó nem vetett fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, amire tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadása indokolt volna. Mindezekre figyelemmel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/168/2014.) 

Rendkívüli felmondás

Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, állítván, hogy Kúria ítélete alaptörvény-ellenes, ezért annak megsemmisítését kérte, mivel nézete szerint az sérti az Alaptörvény II. cikkét, VI. cikke (1) és (2) bekezdéseit, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését.

Előzménye: az indítványozó felperesként keresetében a rendkívüli felmondás jogszerűségének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények (kéthavi végkielégítés, negyvenöt napi felmondási időre járó átlagkereset megfizetését, továbbá az alperes perköltségekben való marasztalását) kérte. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság elutasította, egyben az alperes viszontkeresetének adott helyt adott és kötelezte a felperest 269 293 Ft felmondási időre járó átlagkereset, valamint 50 000 Ft perköltség megfizetésére. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és kötelezte a felperest a másodfokú perköltség megfizetésére. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, és egyben kötelezte a felperest a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.

Az indítványozó szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joga. Állította: az eljáró bíróságok a józan ésszel és az Alaptörvény 28. cikkével ellentétesen értelmezték a Munka Törvénykönyv határidő-számításra vonatkozó rendelkezéseit, ugyanis lényegében ellehetetlenítették a rendkívüli felmondás jogának gyakorlását.

Az Alkotmánybíróság - többek között - megállapította: az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában támasztott követelménynek, ugyanis az nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések milyen alkotmányos indokok alapján ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Ezért, az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltakra figyelemmel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/256/2014.) 

Gyermekek elhelyezéséről

Az indítványozó jogi képviselője útján a Kúria, a Fővárosi Törvényszék valamint a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság által hozott részítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését szorgalmazta.

Előzménye: az indítványozó és felesége házasságából két gyermek született. Hosszas pereskedés után sem tudtak megegyezni a kiskorú gyermekek elhelyezéséről és a tartási díjról. Alkotmányjogi panaszban nyilatkozott arról, hogy az első fokú eljárásban a házasság felbontását kimondó részítélet született, de a vagyonmegosztás kérdésében az elsőfokú eljárás még folyamatban van, továbbá, hogy jogegységi határozat meghozatalát kérte a Kúriától, a Legfőbb Ügyésztől, és „az összes, jogegységi eljárás indítványozására jogosult személytől”. Álláspontja szerint a bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény R) cikk (1)–(2) bekezdéseiben, a T) cikk (3) bekezdésében, az I. cikk (1) és (3) bekezdéseiben, a XV. cikk (1)–(3) bekezdéseiben, a XVI. cikk (1)–(3) bekezdéseiben, a XXIV. cikk (1) bekezdésében, a 25. cikk (3) bekezdésében, a 26. cikk (1) bekezdésében és a 28. cikkében foglaltakat.

Az Alkotmánybíróság – a kérelmet tartalma szerint értelmezve – a támadott határozatok végrehajtásának felfüggesztését nem tartotta indokoltnak, és az indítványozó személyes meghallgatását sem tartotta szükségesnek. Megállapította: az ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, alaptörvényben biztosított jog sérelme, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), d) és h) pontjaira tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/217/2014.) 

Tulajdonvita

Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó, mint felperes ingatlanra vonatkozó többlethasználati díj megfizetése iránt indított keresetet. Ezen kereseti kérelmének az ügyben született jogerős ítélet helyt adott. A Kúria – felülvizsgálati eljárásban hozott  ítélete azonban hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Az indítványozó szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvényben elismert jogát, mert a polgári jog kiemelkedő jelentőségű jogintézményeként elismert tulajdonát, illetve annak részjogosítványait, tartalmát nem tudja gyakorolni. A Kúria ítélete a többlethasználati díj iránti igény elutasítása által megfosztotta őt attól, hogy a tulajdonát képző ingatlant teljes terjedelmében birtokában tartsa. Véleménye szerint sérült az ingatlannal való rendelkezési joga is, mivel nem tudja a tulajdonát képező ingatlanrész használati, hasznai szedésének jogát másnak sem átengedni.

Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel. Mindezek figyelembevételével az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszában sem a Kúria döntésének érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1703/2013.)

Döntésre várva

Semmi kétség: szorgos az Alkotmánybíróság. Nincs oly nap, hogy ne érkezne hozzájuk valós vagy vélt sérelemtől vérző új beadvány. Meditálnak róluk, hazaérve tán még éjszakákon is át. 

Az Alkotmánybíróság június 24-i teljes ülésének  napirendje

A fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló, a Vidékfejlesztési Minisztérium által létrehozott 98/2013. (X. 24.) számú rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja, hogy civil szervezetként korábban kutyakiállításokat, tenyészszemléket rendezett, azonban az ehhez való jogosultságát a támadott rendelet elvonta. Állítja: az egyesülési jog sérelmét az okozza, hogy a jogszabályi rendelkezés ellehetetlenítette a korábban civil szervezetként működő egyesületek célszerinti működését, illetve hogy a rendelkezés nem tisztázza, hogy milyen szervezet kaphat tenyésztő szervezetként való elismerést. Korlátozza az egyesülési jogot továbbá, hogy a jogszabályi rendelkezés az állami elismerést tagfelvételi kényszerhez köti.

Véleménye szerint a rendelet ellentétes a 91/174/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseivel, így a rendelet az Alaptörvény Q) cikkét sérti, amely kimondja, hogy Magyarország biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. Sérti továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságot, azzal, hogy visszaható hatállyal lehetetleníti el az elismerést nem kapó egyesületek működését, illetve sérti az Alaptörvény VIII. cikkében garantált egyesülési jogot is. (Indítvány)

+

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 61. § (8) bekezdésével összefüggő bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró – az eljárás felfüggesztése mellett – a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 61. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kizárását kéri az Alkotmánybíróságtól.

Az indítványozó bíró szerint a rendelkezés megfogalmazása félreérthető, illetve bizonytalan, mivel az alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a pedagógusokat foglalkoztató köznevelési intézmények esetén kit - a közoktatási intézményt és-, vagy az állami intézményfenntartó központot kell ténylegesen munkáltatónak tekinteni. Hangsúlyozza, hogy a szabályozás miatt eltérő mind a bíróságon belüli, mind a bíróságok közötti gyakorlat, illetve az állami intézményfenntartó központ álláspontja. Álláspontja szerint a rendelkezés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság elvét. (Indítvány)

+

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény egyes rendelkezései és a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.123/2013/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó a Budai Központi Kerületi Bíróság elnöke volt, kinevezése eredetileg 2015. október 31. napjáig szólt. 2012. június 30-val felmentették a bírói szolgálati viszonyából, mert betöltötte a 62. életévét. A korábbi Alkotmánybírósági határozat következményeként megalkotott - az indítvánnyal támadott új, 2013. április 2-től hatályos rendelkezései szerint azonban csak azok a bírák helyezhetőek vissza korábbi vezető beosztásukba, akiknek korábbi pozíciója még nincs betöltve. Az indítványozót ezen jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a munkaügyi jogvitát másodfokon lefolytató bíróság korábbi pozíciójába nem helyezte vissza. Az indítványozó ezért hátrányosabb helyzetbe került azon kollégáihoz képest, akiknek a pozíciója nyitva maradt.

Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés és az azok alapján meghozott bírósági ítélet sérti az egyenlő bánásmódhoz való jogát, mert az azonos helyzetben lévő bírók megkülönböztetésének nincs ésszerű indoka. Emellett sértik a jogállamiság elvét is, mert kizárják a határozott időre kinevezett bírósági vezetők pozíciójukba való visszahelyezését, továbbá előreláthatatlan, bizonytalan helyzetet eredményeznek. Az alaptörvény-konform értelmezés hiánya pedig sérti az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát is. (Indítvány)

+

A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 12. § (1) bekezdés l) pontja  valamint a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény 2. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó szerint a vitatott rendelkezések értelmében a dohánytermékek magyarországi kiskereskedelme az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei közé tartozik, melyet az állam koncessziós szerződéssel átengedhet. 2013. július 1-től tehát dohány-kiskereskedelem csak koncessziós szerződés által biztosított jogosultság és dohánytermék-kiskereskedelmi engedély birtokában végezhető. Az indítványozó - korábban dohány-kiskereskedelemmel is foglalkozó, de 2013. július 1. után ezen tevékenységgel felhagyni kényszerülő jogi személy - álláspontja szerint ezen rendelkezések sértik az Alaptörvénynek a vállalkozáshoz való jogot deklaráló XII. cikk (1) bekezdését, valamint a tulajdonhoz való jogot rögzítő XIII. cikkét. (Indítvány)

+

A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény egyes rendelkezései  ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó a törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta, különben a törvény alapján a szövetkezeti hitelintézetek elveszíthetik tulajdonukat (részesedésüket) a Takarékbankban. A tulajdonkorlátozás első lépcsője a többségi tulajdon elvesztése, második lépcsője a tulajdon kötelező eladása.

Álláspontja szerint a törvény rendelkezései ellentétesek az Alaptörvénnyel és az Európai Unió jogával is. A rendelkezések különösen sértik, kiüresítik az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, a tulajdonhoz kapcsolódó szavazati jog gyakorlását, a tulajdonhoz fűződő képviseleti jog szabad gyakorlását.

Állítja: hiányoznak a kisajátítás alkotmányos feltételei. A vállalkozás szabadságával, a tisztességes gazdasági verseny elvével, és a diszkrimináció tilalmával ellentétes, hogy a törvény alapján a Takarékbank szövetkezeti hitelintézet részvényeseinek bankszámláját vezető szervek - a Takarékbankot kivéve - kötelesek 2013. október 31-én hatályos bankszámlaszerződést felmondani.

Kifogásolja továbbá, hogy a törvény nem biztosítja a Takarékbank és az Integrációs Szervezet döntéseivel és határozataival szembeni jogorvoslat lehetőségét, ami az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét jelenti. Nézete szerint a törvény előkészítésére és elfogadására a jogalkotási követelmények megsértésével került sor. (Indítvány)

+

A paksi atomerőműről szóló országos népszavazást megtagadó, a Kúria a IV.37.178/2014/3. számú végzése elleni benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Előzménye: az indítványozó pártok az országos népszavazási ív mintapéldányát benyújtották a Nemzeti Választási Bizottsághoz. A következő kérdés szerepelt rajta:  "Egyetért-e Ön azzal, hogy az államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon?" A Nemzeti Választási Bizottság a népszavazási ív mintapéldányának hitelesítését - az Alaptörvény 8. cikk (3) alapján - megtagadta, mivel az megakadályozta volna a Magyarország kormánya ás az Oroszországi Föderáció kormánya között, a Paksi Atomerőmű fejlesztésével összefüggő nemzetközi szerződés (egyezmény) teljesítését. A Kúria végzésével helybenhagyta a Nemzeti Választási Bizottság határozatát.

Az indítványozók - a Kúria végzésétől eltérő - álláspontja szerint az Egyezmény Magyarország vonatkozásában nem tartalmaz olyan konkrét beruházás megvalósítására vonatkozó kötelezettségvállalást, amelyet befolyásolna az előterjesztett kérdésben tartandó népszavazás. Az indítványozók szerint mind a Nemzeti Választási Bizottság mind a Kúria kiterjesztően értelmezte az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontját, ezért döntéseikkel alaptörvény-ellenesen korlátozták az Alaptörvény XXIII. cikk (7) bekezdésében biztosított népszavazáshoz való jogot. Mindezek alapján Kúria végzése, valamint a Nemzeti Választási Bizottság határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól. (Inditvány)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának témái

A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet 7. számú melléklet „Kitöltési útmutató az elszámoló adatlap 8. oszlopához” cím alatt, a „Támogató szolgálat esetén” bekezdés megjelölt fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint az általános és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság előtt folyamatban lévő Kfv.IV.35.572/2012/9. számú ügyben történő alkalmazásának a kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. 

A Kúria tanácsa szerint - az előtte folyamatban lévő per tárgyalását felfüggesztve - "az igazolt munkaórák száma 0, ha a tárgyévben ellátott, az Szt. 65/. C §-ának (4) bekezdése szerint szociális rászorultnak minősülő személyek száma nem éri el a 30 főt, illetve - ha a normatív állami hozzájárulást nem az egész évre vették igénybe - annak időarányos részét". Kezdeményezte továbbá a támadott jogszabályi rendelkezés általános, és a Kúria előtt folyamatban lévő ügyben történő alkalmazási tilalmának elrendelését.Álláspontja alapján a rendelkezés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, a 15. cikk (3) bekezdését, és a XIX. cikk (1) bekezdésben foglalt szociális biztonsághoz való jogot. (Inditvány)

+

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. tv. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet 16. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset számításánál az arányos szolgálati idő alapján meghatározott csökkentett százalékérték alkalmazása ellenére a Korm. rendelet 16. § (2) bekezdése az átlagkereset meghatározásakor a részmunkaidős biztosítási időszakot arányosítás nélkül alkalmazza osztószámként. Álláspontja szerint a Korm. rendelet 16. § (2) bekezdésében rögzített szabály alaptörvény-ellenes, mert hátrányos megkülönböztetést jelent a nyugdíj számítása során. Számára a nyugdíj mértékének 16%-os csökkenését eredményezte, ami a tulajdonhoz való jog sérelmét jelenti. (Inditvány)

+

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.33.120/2013/3. számú ítélete, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság EBH/619/2/2013. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, mert álláspontja szerint gyermeke egyenlő bánásmódhoz való jogát megsértette egy fürdő, amikor nem tette lehetővé, hogy a (16 éven felüliek számra fenntartott) csendes wellness részlegre a 4 éves gyermek belépjen. A hatóság EBH/619/2/2013. számú határozatában a kérelmet elutasította, majd a bíróság a határozatot helybenhagyta. Az EBH és a bíróság szerint a korlátozásnak tárgyilagos mérlegelés szerinti, ésszerű indoka van. Kifogásolja, hogy a bíróság döntése a 16 éven aluliak, így gyermeke Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséghez fűződő jogát sérti, és ellentétes a XV. cikk (2) bekezdésében foglalt életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmával. Az indítványozó szerint az ítélet és a hatósági határozat ellentétes az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével, mert az EBH és a bíróság döntésében nem az alapjogi tesztet alkalmazva járt el. Meggyőződése, hogy gyermeke egyenlő bánásmódhoz való jogát az I. cikk (3) bekezdése alkalmazásával az adott esetben nem lehetettt volna korlátozni. (Inditvány)

+

Az 1/2012. Büntető-közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó állítja: a  jogegységi határozat szerint "a nyilvános helyen vagy közterületen szolgálati kötelezettséget teljesítő vagy munkát végző személy e tevékenységének ellátása során nem minősül közszereplőnek, ezért a személyt beazonosítható módon, egyediesítetten ábrázoló képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához szükséges a hozzájárulása." Mindezek értelmében nem lehet jogszerűen közzétenni intézkedő rendőrről készített fényképet oly módon, hogy azon az érintett rendőr azonosítható legyen. Álláspontja szerint a jogegységi határozat a véleménynyilvánításhoz való jogot, a sajtószabadságot és a közérdekű adatok terjesztéséhez való jog egy másik alapjog, a képmáshoz való jogot is magában foglaló magánélethez való jog (Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés) érvényesülése céljából korlátozza. Az Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozással és további példákkal kifejti, hogy a véleménynyilvánítási szabadság csak kisebb mértékben korlátozható a közhatalom gyakorlóinak védelmében. (Inditvány)

+

A Zalaegerszegi Törvényszék 2.Pf.20.652/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozónak meggyőződése, hogy  a Zalaegerszegi Törvényszék fenti végzésével megfosztotta a perújítás lehetőségétől, amellyel elérhette volna birtokvédelmi ügyének újratárgyalását, és jogorvoslati jogai gyakorlását. Álláspontja szerint ugyanis a Zalaegerszegi Városi Bíróság 15.P.21.023/2010/7. szám alatt hozott egyezséget lezáró végzése nem jöhetett volna létre, mert sem indítványozónak sem testvérének egyezségkötési szándéka nem volt, az indítványozó nevében álláspontja szerint nem nyilatkozott senki. Sérültek az Alaptörvényben biztosított jogai, többek között az Alaptörvény B. cikkének (1) bekezdése szerinti jogállamiság elve, az Alaptörvény I. cikkének (1) bekezdése szerinti alapvető jogok tiszteletben tartásához való joga, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joga, és XXIV. cikk (2) bekezdése szerinti a hatóságok által okozott jogellenes kárának megtérítéséhez való joga valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, és (7) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való joga. (Inditvány)

+

A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.271/2013/6. számú ítéletével összefüggésben benyújtott, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. tv. 30. § (4) bekezdés utolsó mondata, valamint a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. tv. 5. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot és a XIII. cikk (2) bekezdésében deklarált azonnali kártalanítás elvét sérti, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések alapján a tulajdonjogában korlátozott tulajdonosnak az adásvételre vonatkozó megállapodás kezdeményezésétől számított 5 évet kell várnia, hogy ingatlanát kisajátítsák. Állítja: ezen szabályozás nem felel meg az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében az alapvető jogok korlátozására előírt követelményeknek. (Inditvány)

+

A Kúria Kfv.VI.35.748/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szerint a Kúria megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát, mert nem kérte a Kúria önkormányzati tanácsának eljárását a perben alkalmazandó önkormányzati rendeletek törvénybe ütközése és alaptörvény-ellenessége tárgyában. Kifejti továbbá, hogy a perben alkalmazott önkormányzati rendeletek sérti az Alaptörvény XV. cikkét, mert ésszerű indok nélkül különbséget tesznek az ingatlantulajdonosok között, amikor a jogi személy tulajdonost ugyanazon ingatlan vonatkozásában két vagyoni adó (építményadó és telekadó) megfizetésére kötelezik. (Inditvány)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának témái

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.31.308/2013/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel ellentétesen, jogsértő módon folytatta le a bizonyítást, illetve olyan tényeket vett figyelembe, amelyeket nem értékelhetett volna bizonyítékként, ezzel megsértette a tisztességes hatósági, illetve bírósági eljáráshoz való jogát, továbbá ellentétes az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakkal is. (Inditvány)

+

A Kúria VI.21.226/2012/8. számú ítélete valamint a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.637.713/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja, hogy vele szemben lakás kiürítése iránti per volt folyamatban, amelyben mind az indítványozó (alperesként), mind a felperes jogi képviselőt meghatalmazva járt el. Előadja továbbá, hogy a per folyamán a bíróság nem tartotta be az "ügyfélegyenlőség elvét", amely szerint mindegyik félnek biztosítani kell az ésszerű lehetőséget, hogy ügyét olyan körülmények között adhassa elő, amely az ellenfélhez viszonyítva nem hozza őt hátrányos helyzetbe.

Álláspontja alapján azzal, hogy a bíróság az indítványozó jogi képviselőjének semmilyen határozatot nem kézbesített, ellenben a felperes jogi képviselőjének igen, megsértette az Alptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, valamint a XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét, mivel az ellenérdekű fél tekintetében a jogszabályokat betartva járt el, míg vele szemben nem. Sérült továbbá az Alaptörvény R. cikk (2) bekezdésében foglalt alapvetés is, hiszen eszerint a jogszabályok mindenkire nézve kötelezőek, így a bíróságokra is. Végül azzal, hogy a bíróság az elsőfokú eljárás során is mellőzte a jogi képviselőjét azáltal, hogy a neki kötelezően elküldendő határozatokat sem kézbesítette, sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga, mert az erre törvényesen megbízott jogi képviselőjét a bíróság a mulasztásával valójában kizárta az eljárásából. (Inditvány)

+

A Kúria Pfv.I.21.724/2012/4. számú végzése, valamint Pfv.I.724/2012/8. számú ítélete, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.P.87111/2006/26. számú, és a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.639.720/2011/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a bírói döntések sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, mert nem rendezik az osztatlan közös tulajdon többlethasználata miatt fennálló aránytalanságot, valamint sértik a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, a XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot és a 28. cikket. (Inditvány)

+

A Kúria többlethasználati díj megfizetésével kapcsolatos Pfv.I.21.724/2012/4. számú végzése, az elbirtoklás iránti perben hozott Pfv.I.21.724/2012/8. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 44.Pf.639.720/2011/5. számú és a Pesti Központi Kerületi Bíróság 11.P.87.111/2006/26. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a bírói döntések sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, mert nem rendezik az osztatlan közös tulajdon többlethasználata miatt fennálló aránytalanságot, valamint sértik a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, a XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot és a 28. cikket. (Inditvány)