Fájóbbnál is fájóbb pontja az egészségügyben a HospInvest kórisméje. A Heves megyei kórház privatizációját seregnyi vélt vagy valós visszásság kísérte, kíséri. A harc érte, az egri vár ostromához hasonlatos: foggal-körömmel védik a dolgozók, a kormány, s pártjai, pénzügyi csoportjai által támogatott HospInvest ellen. Figyelmeztető sztrájkokat tartottak, az intézmény három dolgozója éhségsztrájkkal is tiltakozott a funkcionális privatizáció” ellen. Nagy Kálmán, a KDNP orvos-professzor képviselője sokadszor szólította meg az egészségügyi minisztert a dolgozók és a betegek védelmében. Arra kértük: foglalja össze: hol tartunk most, Eger tényleg elesett? Legyen övé a szó!

– Thomas Mirow az EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank)  elnöke előadást tartott a londoni Közgazdasági Egyetemen (London School of Economics), ahol a feltett kérdésre – miszerint a gazdagok válsága összeroppantja-e a feltörekvő európai gazdaságokat? – kategorikus nemmel válaszolt!  Előadásában Magyarországnak a régióban is rendkívül előnytelen helyzetét meg sem említette, sőt idézte Gyurcsány Ferencet – aki  nemcsak itthon, hanem nemzetközi szintéren is képes óriási blöffökre –, mondván, hogy globális válságra globális válaszokat kell adni, ami nem több, mint egy hangzatos szóvirág. Ugyanez az EBRD tizenhat nappal később rövid közleményben közli, hogy eladja a  magyarországi HospInvest Zrt.–beli 29 százalékos részesedését, a megváltozott körülmények, az egészségügyi reformnak nevezett és társadalmi megrázkódtatást okozó intézkedéscsomag bukása miatt.

– Az EBRD és Gyurcsány Ferenc kapcsolata, íme, egy új, talán az utolsó fejezettel bővült. A HospInvest-csoport fejlesztésére az EBRD egy nyolcmillió eurós projektet készített elő. Korábban ismételten bebizonyosodott, hogy magának a projektnek a kierőszakolásában Gyurcsány Ferenc jelentős szerepet játszott. A HospInvest jelenlegi összeomlása, így közvetve a  „volt miniszterelnöknek” köszönhető. Változik a világ, ami nem változik, a szocialista párt és az általuk irányított intézményrendszer, az Egészségügyi Minisztérium, az országos ÁNTSZ működési gyakorlata. A HospInvest úgy kapott működtetési engedélyt a Heves megyei Markoth Ferenc Kórházra, hogy  a pályáztatás, majd a működés szakmai engedélyeztetése végig megkérdőjelezhető volt. A HospInvest-csoport jelenleg ezer szállal kötődik a magyar szocialista párthoz. Az egri eset ezen kötődések  közül a legjellegzetesebb, egyúttal a legtragikusabb. Az alig szocialista többségű önkormányzat úgy adja át működtetésre súlyponti kórházát, hogy minden szakmai észérvet sutba dobva gyakorlatilag parancsot teljesít.

– Az elmúlt három évben a magyar egészségügyben, szorosabban véve a betegellátásban hihetetlen változások mentek végbe. Először az SZDSZ-hez közeli úgynevezett egészségügyi közgazdászok megalkottak egy betegellátási háttértanulmány nélküli reform csomagot, amelyik társadalmi támogatás hiányában csúfosan megbukott. Ugyanakkor a csomag hatásai még nagyon hosszú ideig éreztetik majd hatásukat a magyar egészségügyben. Ennek oka az, hogy a betegellátás irányításában egy szakmai érveket alig figyelembe vevő réteg került vezető-irányító pozícióba.  Ha a szerepüket pontosabban akarjuk definiálni, akkor azt a „kreatív könyvelés” kategóriába sorolhatjuk. Munkamódszerük lényege az, hogy a betegellátási mutatókat, szakmai érveket  és a személyi feltételeket figyelmen kívül hagyva üzleti tranzakciók tárgyává teszik az általuk irányított betegellátást. Magyarországon a kórházak belső struktúrájában – nem beszélve az egyetemekről – meghatározó szerepet játszanak az egy-egy szakmaprofilt vezető orvosok (egyetemi tanárok, osztályvezető főorvosok), akiknek Nyugat-Európáéhoz hasonlóan a felkészültségét, az adott szakmai ellátásban való jártasságát nemcsak bizonyítványokkal, hanem külső ajánlásokkal is bizonyítani kell. Évekig Magyarországon az ún. Orvosi Kollégiumok ajánlása nélkül osztályvezető főorvost nem neveztek ki – kivéve Egerben. Ezek az orvosok képezték az adott kórházban az ellátás bázisait. Tőlük tanult a következő orvosnemzedék. Ők határozták meg az adott kórház értékét és szellemiségét. Az irányító szakmai-gazdasági vezetés akkor működik jól, ha szerepe szinte észrevétlen   Hosszú pályafutásom során még soha nem hallottam, hogy egy beteg úgy vonult volna be egy kórházba, hogy azt mondta volna: én ide azért fekszem be hasi műtétre, mert itt olyan menedzser-igazgató van, amelyik nincs másutt a környéken.

– Lényegében az történt Egerben, hogy az egri orvosok, egészségügyi dolgozók észrevették, hogy  egy orvos-szakmailag felkészületlen cég gazdasági nyomás révén intézményükből egy „gebines”-alapon működő vállalatot akar csinálni. A Heves megyei kórház vesztesége működési privatizációja előtt kb. félmilliárd forint volt. Ezt az összeget az egyébként jól működő intézmény ki tudta volna gazdálkodni, ha ennek ellensúlyozására először egy megfelelő szakmai, majd ennek alapján gazdasági program készült volna. A Heves megyei önkormányzat azonban rövid úton akart megszabadulni a gondoktól. És ekkor történt Magyarországon az addig példa nélküli „csoda”: a dolgozók magukénak érezve a betegek ellátását és kórházukat, ellenálltak. Igy a megyei önkormányzat és a HospInvest együttesen vált az „egri veszedelem” forrásává.

– Ma már sok minden más Egerben, neves szakemberek az ország más részein dolgoznak. A kórházat a HospInvest várható teljes összeomlása után alapjaiból kell újjáépíteni. Ez azonban nem történhet meg az okozott anyagi és szakmai károk gondos felmérése nélkül. Az is világos, hogy  az államapparátusban felelősség terheli azokat – és ez is vizsgálandó –, akik hivatali funkcióikkal visszaélve a betegek sorsát sem figyelembe véve adtak engedélyt az egri HospInvest vezette megyei kórház működtetésére.

– A probléma azonban más, hatalmas tanúságokat hordoz. Az egészségügyi ellátás privatizációja csak meghatározott mértékig és szabályozottan folyhat. Alapvetően alkalmazkodnia kell az adott térséghez, az adott intézményrendszerhez, és nem lehet kizárólagosan nyereség orientált. Sokan erre azt mondják, hogy egy betegigény alapú egészségügyi ellátásra a világ összes pénzét el lehet költeni, és a betegek mégsem lesznek elégedettek. Egy ország egészségügyére lehet többet és kevesebbet költeni. Magyarországon egy költséghatékony betegellátás kialakításához az eddigieknél világosabb orvos-szakmai program szükséges. Meggyőződésem, hogy ezen az alapon szerveződő, ugyanakkor gazdaságilag is átlátható működés újra a normális kerékvágásba tereli az ellátást Egerben és ha kell hozni áldozatokat, azok az orvosok, egészségügyi dolgozók és főleg a betegek számára sokkal elviselhetőbbek lesznek.