Mint minden évben, idén is közeleg az ’56-os forradalom évfordulója és ezzel együtt komoly készülődés figyelhető meg a politika mindkét oldalán az ’56-os és a 2006-os eseményeket felelevenítve, arccal a 2014-es nagy erőpróba értelmezésére. A jobboldal immár a harmadik Békemenet megrendezésével készül. Elképzelhető, hogy 150-200 ezren is kíváncsiak lesznek Orbán Viktor Kossuth-téri beszédére, amelynek témája a hazánk függetlenségéért vívott ’56-os szabadságharc párhuzamba állítása a mai helyzettel, amikor a Nyugat értetlensége mellett ismét csak magunkra számíthatunk.
Baloldalon – a gyűléstől várható siker reményében – egyesületté alakult Milla kísérletet tesz az annyit emlegetett összefogás megalapozására. Ezt az a remény élteti, hogy a szereplésre felkért Bajnai Gordon végre elkötelezi magát a politikai szerep vállalására. Az ő személyének köszönhetően a Milla kormányellenes tüntetése legalább százezres részvételt jelenthet.
Már most megjósolható, hogyan kommentálja majd a történteket a nyugati média. Valahogy így:
Budapesten, az október 23-i nemzeti ünnepen több tömegmegmozdulás zajlott le a 2014-ben esedékes választások első erőpróbájaként.
A jobboldalon a kormány és Orbán Viktor támogatottságának nagy visszaesése volt tapasztalható, ugyanis az idén januári, nagy túlzással 200 ezerre tehető kormánypárti tüntetővel szemben most alig tízezrek, legfeljebb százezren hallgatták meg Orbán Viktor beszédét.
A miniszterelnök az ’56-os eseményekre utalva ismét szabadságharcot hirdetett az EU-ra és a világszerte tapasztalható gazdasági nehézségekre hárítva a felelősséget az országot sújtó inflációért, mely Európában a legmagasabb, és a gazdasági visszaesésért.
Ezzel szemben hosszabb előkészítés után diadalmas, többszázezres tömegtüntetésre került sor a Millióan a Sajtószabadságért nevű civil mozgalom és a Szolidaritás szervezésében, és milliónyi demokratát tömörítenek majd. A gyűlésen teljes egységben vonultak fel és szólaltak fel a liberális demokrácia hiteles képviselői (névsor tetszés szerint). A gyűlést egy csoport fasiszta zavarta meg, akik a szélsőjobboldal közelben tartott tüntetése után onnan a szovjet emlékműhöz vonultak, hogy azt lerombolják.
De a jövőről térjünk vissza a jelenbe, a látható előkészületekre. Jobb felől megvan a gyülekezőhely, az útvonal, a célpont, a szónok és a nemzeti zászló. Ennél jóval nagyobb a sürgés-forgás a másik oldalon. távollétét jelezte az MSZP és a DK elnöke, Mesterházy és Gyurcsány, a tagság szabadon dönthet. Az LMP vagy ott lesz, vagy nem. Várható Bajnai Gordon szereplése, vagy nem. Ettől függően Tamás Gáspár Miklós vagy nem, vagy igen. Felszólalnak a Milla és a Szolidaritás szervezői, vagy együtt, vagy külön.
A két nagy ellenzéki civil tömörülésről érdekes jellemzést ad a Népszabadság október 9-i számában Enyedi Nagy Mihály közíró, akit felháborított, hogy Kónya, a Szolidaritás főnöke senkivel sem egyeztetve jelentette be a tüntetést az Operánál, „aki így lenyúlta volna” a nagy alkalmat, „hogy aztán azonnal csapódjon a másik tévutas alakzatra, a Millára, hiszen szembe került a veszéllyel, hogy egyedül marad. Ez a két furcsa formáció egyben azonos. A Milla és a Szolidaritás híveit lánglelkű vezéreik tömör sorokban vezetik el az életükben ténylegesen hatni tudó területek, a bérüket és munkaviszonyaikat meghatározó ágazati kollektív szerződések és szakszervezetek, valamint a képviselőjelölteket állításra jogosult pártok és a választókörzetek környékéről. A politikai elitváltást nem csak hirdetik, hanem vezetni is szeretnék, már általuk kiválasztott új tagokkal, kisebb demokratikus kontrollal, mint a megvetett pártokban.”
„Kónya Péter állítólag beszélni fog az Erzsébet hídon. Beszédes lesz, amit csinál az alkotmányozó nemzetgyűlés ötletével, … még beszédesebb lesz, ha szóba se hozza, mert Juhász Péter a Milla részéről nem engedi.”
„Látni kell, ami előttünk áll… nem szerveztek meg se tényleges szakszervezeti csírákat, se önműködő lokálpatrióta közösségeket nem hoztak belőlük létre, vezérük … valami reményteli révületben tartották őket … most látniuk kell az eredményt…”
Az eredmény, hogy a két nagyra tartott, kormánybuktatónak hitt társaság szervezetlen, a Milla is most kezdi sejteni, hogy széleskörű szervezettség nélkül Juhász Péter „egy emberként” áll majd Bajnai Gordon mögött az Erzsébet hídon, még ha százezren éltetik is őket. Azok, akik majd, ha regisztráltatták magukat egyáltalán, akkor is a már meglévő pártokra szavaznak, ha elmennek szavazni egyáltalán. Hiszen eddig amúgy is a baloldal szavazói voltak, és csak egy szavazatuk van, vagy az egyikre szavaznak, vagy a másikra. Összességében ma sincsenek többen, mint amit a közvéleménykutatások rendre kimutatnak a választások óta.
Akár zászlót bont majd Bajnai október 23-án, vakár nem, a vágyva várt kormánybuktatás már megint elmarad. „O.V. elégedetten mosolyog” – zárja elmefuttatását Enyedi Nagy.
Orbán Viktor valószínűleg a nagy ellenzéki tüntetést tartja jelenleg az ország legkisebb problémájának. Éppen más dolga van.
