A ténnyel a Bajnait támogatásukról biztosító pártok vezető testületeinek tagjai konkrétan a Magyar Közlöny április 2-i számában szembesültek először, ahol Gyurcsány Ferenc aláírásával kormányrendelet formájában hirdették ki a megállapodást. Gyurcsány Ferenc tehát a kormányfői tisztségről történt lemondása pillanatában csaknem két hete tudta, hogy kormánya már kötelezettséget vállalt Brüsszel felé a később utódja által „javasolt” megszorításokra, a dolog pikantériája, hogy a szerződés megkötéséről sem az MSZP, sem az SZDSZ vezető testületei nem tudtak.

A 67/2009 (IV. 2) számú kormányrendelet az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság közötti Kiegészítő Egyetértési Megállapodás kihirdetéséről – ez a címe annak, a Magyar Közlöny idei 42. számában megjelent jogszabálynak, amely közel egy hónapos késéssel a hazai nyilvánosság elé tárta, egyben rendeleti úton kötelező hatályúnak ismerte el Magyarországra nézve az Európai Bizottság pénzügyi biztosa, Magyarország pénzügyminisztere, valamint a Magyar Nemzeti Bank elnöke által március 10-11-én aláírt kiegészítő megállapodást. A Magyar Közlöny vonatkozó száma ezen a linken érhető el – a  kormányrendelet a 13554. oldalon; a megállapodás magyar fordítása a 13556. oldalon kezdődik)

A kiegészítő megállapodást magyar részről Veres János pénzügyminiszter és Simor András jegybanelnök írta alá Budapesten március 10-én. Az Európai Bizottság részéről Joaquín Almunia pénzügyi biztos jegyezte a dokumentumot március 11-én. Gyurcsány Ferenc tehát a kormányfői tisztségről történt lemondása pillanatában csaknem két hete tudta, hogy kormánya már kötelezettséget vállalt Brüsszel felé a később utódja által „javasolt” megszorításokra.

Az intézkedések megalkotása volt a feltétele a tavaly az IMF-fel, a Világbankkal és az Európai Unióval kötött megállapodásban rögzített uniós segítség esedékes részlete, 6,5 milliárd euró folyósításának. Gyurcsányék az egyre zordabbá váló gazdasági mutatókra tekintettel elérték, hogy az idei hiánycél a GDP 2,6 százaléka helyett 2,9 százalék legyen, cserében gyakorlatilag vállalták a később Bajnai-csomagként megismert megszorítások végrehajtását. A GYES és a GYED feltételeinek szigorításától a 13. nyugdíj (új nyugdíjba vonulók esetében történő) megszüntetésén át az állami lakástámogatás rendszerének felülvizsgálatáig.

A történtekről a kormányrendelet megjelenését követően az InfoRádió számolt be elsőként, különösebb visszhang nélkül. A Hírszerző által megkérdezett vezető MSZP-s és SZDSZ-es politikusok jelentős része előtt a hétvégén még ismeretlen volt a megállapodás ténye, A Hírszerző forrásainak egy része szerint „penetráns” a kiegészítő megállapodás tényét eltitkoló Gyurcsány és Bajnai eljárása, de olyan is akadt, aki szerint „most ezt kell csinálni, megállapodással vagy anélkül”.

Jegyezzük meg napot, amikortól – részben legalábbis – Brüsszelből kormányozzák az országot. Gyurcsány a kijáratnál leadta a nemzeti szuverenitást, bevezette a reformdiktatúrát. És még csak nem is szólt.

Különösebb illúzióink már eddig sem lehetettek a végnapjait élő szocialista-liberális elit demokráciafelfogásáról, de ami az utóbbi napokban kiderült, az valóban minden várakozásunkat alulmúlta.

Joggal kérdezhetik persze, mit is várhattunk attól a csapattól, amely rendszeresen, szinte önszuggesztív módon szajkózza, hogy „az előrehozott választás nem ördögtől való, de most van jobb megoldás…„ (Vö.: Grósz Károly 1989 május 15: „nincs kinek átadni a hatalmat)? Amely már tizenhárom hónapja, a bukott népszavazás óta ismételgeti, hogy nem veszíthetünk néhány hónapot (!) a választási kampánnyal. Amely a döntéseinek halogatásával inkább a pénzügyi összeomlás felé hajózza az országot, csak hogy még néhány hónapig hatalomban maradhasson.

Mit is várhattunk attól az elittől, amelynek a „válságkezelő miniszterelnök” címszóra elsőre a diktatúra utolsó kormányának kulturális minisztere, Glatz jut az eszébe? Másodjára pedig az a Vértes, aki a válsághoz vezető 2002 óta tartó ámokfutást szervilizmussal legitimáló értelmiség egyik prominense, harmadjára pedig Surányi, aki feltételül szabná, hogy az ellenzék ne támadja őt. (A felségsértés azért elég régóta nem büntetendő Magyarországon.)

Ebből a demokráciafelfogásból persze egyenesen következett, tehát meg sem lepődhetünk azon, hogy a Magyar Közlöny egyik eldugott oldalának elrejtett kormányrendeletéből tudtuk csak meg, a felelős magyar kormány a végnapjaiban, még márciusban – mint egy kopott kabátot – leadta a kormányzást Brüsszelben. Mint a régi szép időkben, a 80-as években, amikor a sorok közötti olvasásból, az elvtársak utalásaiból, körmondataiból és arcmimikájából kellett kitalálni, hogy mi is történik az országban, most egy alig olvasott lapból, no meg a pénteki Népszabadságból tudhatta meg a nyilvánosság a tutit.

A hvh.hu internetes oldalon megjelent írás folytatása itt olvasható.