A Debreceni és a Pécsi Tudományegyetemen közelmúltban bejelentett elbocsátásokkal kapcsolatban az államtitkár hangsúlyozta: a főiskolák és az egyetemek szuverén, autonóm intézmények, így az ilyen típusú intézkedéseiket nem lehet, de nem is lenne szerencsés semmilyen módon befolyásolni. A létszámleépítések mögött értelemszerűen semmiféle központi szándék nincs. Az elbocsátások és a keretszámok között azért is értelmetlen dolog bármilyen összefüggést keresni, mivel az egyetemi képzések ideje általában 5 év, a keretszámok pedig mindössze egy évig érvényesek. Ráadásul az intézmények bevételi oldalán is csak a folyó év szeptemberétől éreztetik hatásukat. Minden egyetem más-más választ ad a források csökkenésére, feltételezem, hogy alaposan megfontolták intézkedésüket.

A hvg.hu kérdésére, hogy az egyetemek az idén mennyi pénzből gazdálkodhatnak Hoffmann Rózsa válaszában kifejtette: a számok a Széll Kálmán-tervből ismertek, a tavalyi évhez képest mintegy 85 százalékos a felsőoktatás állami támogatása. Hozzátette: a felsőoktatási intézmények működése több mint 50 százalékban a saját bevételeikből történik. A hazai felsőoktatás azon az úton indult el, amelyen a nyugat-európai intézmények járnak: egyre több magántőke és pályázati pénz áramlik az oktatásba. Az Új Széchenyi-terv számos pályázati lehetőséget biztosít, így a források nem csökkennek, sőt a felsőoktatásra fordítható pénzek a jövőben összességében nőnek. Nincs ok tehát a vészharangok kongatására.

Azzal a felvetéssel, hogy a kisebb főiskolák nehezebb helyzetbe kerülnek a kereszténydemokrata szakpolitikus nem értett egyet. Álláspontja szerint a kisebb főiskolák egy részére már korábban is igaz volt, hogy sokkal inkább beépülnek környezetük gazdasági életébe, mint a nagy egyetemek. Mint mondta: egyértelműen arra ösztönzik ezeket az intézményeket, hogy elsődlegesen olyan képzéseket folytassanak, amelyek a szűkebb pátriájukban található cégek szakemberigényére épülnek. Egy műszaki jellegű főiskolának éppen az adja meg az igazi rangját, hogy szorosan együttműködik a környékbeli gyárakkal, üzemekkel, ellátja megfelelően képzett szakemberrel. A cég pedig cserébe ösztöndíjat folyósít a hallgatóknak, biztosítja a gyakorlati oktatásukat, majd a diploma megszerzése után munkát ad a fiataloknak. Így maga is érdekeltté válik abban, hogy az adott intézményben jó színvonalú versenyképes tudást nyújtó képzés legyen.

Emlékeztette rá, hogy ez a folyamat korábban örvendetes módon megindult, de valamiért megrekedt, a mostani intézkedéseink következtében azonban újabb lendületet vehet. Ennek egy-két jele máris érzékelhető, amikor alapítványok, cégek ajánlanak fel ösztöndíjakat, kollégiumi lehetőségeket fiataloknak, és nem is titkolják, hogy mindezt azért teszik, hogy magukhoz kössék a szakembereket.

Megjegyezte: igencsak gyenge lábon állna a felsőoktatás, ha „végveszélybe” kerülne amiatt, mert egy-egy területen megszűnik vagy csökken az állami támogatás. A világ élvonalába tartozó nagy és sikeres amerikai egyetemeken például sokszor egy árva centnyi állami támogatás sincsen.

A hvg.hu rákérdezett a hazai oktatási törvények, a hallgatói szerződés nyomán felmerült aggályok kapcsán az uniós egyeztetésekre is. Hoffmann Rózsa válaszában elmondta: az állami támogatást, a céges támogatást, a diákhitelt is egyfajta befektetésnek kell tekintenünk. Az üzleti szereplők esetében senki sem kérdőjelezi meg annak létjogosultságát, hogy szerződésben rögzítsék, hány évet kell a fiataloknak egy adott cégnél dolgozniuk, ha támogatják a képzését. Álláspontjuk szerint, ha az állam kifizeti a diákok tanulmányainak árát, befektetésének arányában éppúgy megilleti az ellentételezés. Még a család is abból a megfontolásból finanszírozza a gyermek taníttatását, hogy áldozatvállalása megtérül.

Hangsúlyozta: a felsőoktatás beruházás a jövőbe, és nem alanyi jogon járó juttatás, hanem a képességek alapján definiált lehetőség. Azokkal a változtatásokkal, amelyeket a szaktárca bevezetett gyakorlatilag a felsőoktatásba történő bejutás egyetlen feltételévé vált a megfelelő tudásszint. Az a beállítás, hogy a szegény gyerekek nem tanulhatnak tovább, azért téves, mert az új hitelkonstrukció, a Diákhitel II. éppen hogy sohasem látott lehetőséget teremt azoknak, akiknek korábban, bármilyen tehetségesek voltak, anyagi okokból mégis le kellett mondaniuk a tanulásról.

Az állam a jelenlegi helyzetben is több mint 70 ezer fiatal tanulmányait fizeti részben vagy egészben, ez jól láttatja, hogy a kormányzati politika a felsőoktatást fontosnak tartja, tiszteli, és támogatja a szorgalmas igyekezetet – jelentette ki.

A hvg.hu megjegyzésére, hogy az unió nyilván nem a tandíj mértékét kifogásolja, hanem  a röghöz kötést. Hoffmann Rózsa kifejtette: a „röghöz kötés” történelmi fogalom, és kényszert jelent. A hallgatói szerződésben azonban erről szó sincs. Az a hallgató, akit majd felvesznek az államilag támogatott helyek egyikére, önkéntesen, szabad akaratából szerződést köthet. Ez egyrészt azt hivatott szolgálni, hogy Magyarország szakember-utánpótlása biztosított legyen, másrészt pedig azt, hogy akik közpénzen tanultak, azok befizetett adójukkal teremtsék meg annak lehetőségét, hogy az utánuk jövő generáció tagjai is tanulhassanak állami ösztöndíjjal.

„Aki igent mond az állami segítségre, azt vállalja, hogy munkaviszonyának első húsz évéből a képzési idejének kétszeresét 6-8, 10 évet hazája javára dolgozik. Ha valaki aláírja a szerződést, de az élete valamiért mégis úgy alakul, hogy külföldre megy dolgozni, természetesen megteheti, csak akkor vissza kell fizetnie a tanulmányai költségét” – fűzte hozzá
 

Mint mondta: meggyőződése, hogy a hallgatói szerződés bevezetése erkölcsileg vitathatatlanul indokolt, s ezzel a lépéssel a magyar közvélemény többsége egyetért. „Senki nem tud azonosulni azzal a perspektívával, hogy miközben az állam az adóforintokból sok tízmilliárd forintot fordít a szakemberek képzésére, a társadalomnak azzal a kockázattal kelljen számolnia, hogy 10 év múlva nem lesz orvos a kórházainkban. Magyarország valószínűleg még 10 év múlva sem tud majd tízszeres fizetést adni az orvosoknak”.

Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a hallgatói megmozdulásokról, különös tekintettel, hogy Orbán Viktor miniszterelnök üdvözölte, hogy fel tudják emelni a hangjukat és ki tudnak állni magukért, az államtitkár csupán annyit mondott: azt ő is örömmel fogadja, hogy van egy aktív része a hallgatóknak, akik a véleményüket kifejezik, ám a kinyilvánítás egyes módszereivel és eszközeivel nem tud azonosulni.

A hvg.hu felvetette, hogy az oktatási intézmények állami átvétele körül több oktatási szakértő szerint nagy a káosz, sok a megválaszolatlan kérdés azzal kapcsolatban, mit vállal az állam és milyen lehetőségei lesznek az önkormányzatnak. Hoffmann Rózsa reagálásában úgy fogalmazott: idő előttinek tartja a kérdéseket. Megérti azokat, akik türelmetlenek, és nagyon szeretnék már látni azt, hogy 2013 januárjától, illetve szeptemberétől hogyan alakul az iskolák, óvodák, kollégiumok fenntartása és működtetése. Egyelőre azonban még csak ott tart a folyamat, hogy az államtitkárság naponta egyeztet azokkal a társtárcákkal, amelyeknek szerepük van abban, hogy a lehető legjobb végrehajtási rendeletet és jogszabályokat dolgozzák ki. Sok részmegoldás már elkészült, a végrehajtási rendelet hamarosan várható.

Az új Nemzeti alaptantervvel kapcsolatban Hoffmann Rózsa elmondta: az új ismeretek, új kompetenciák bevezetése az oktatási rendszerbe nem szükségképpen jelent heti óraszámemelést. Hangsúlyozta: úgy fogják átalakítani a kerettanterveket, hogy ezek a bővítések ne, vagy csak minimális mértékben növeljék a tanórák számát. A megcsontosodott tudásanyag felfrissítésére időről időre szükség van.

Mint mondta: az iskolának nemcsak bizonyos ismeretek átadása a feladata, amit a gyerek vagy elfelejt, vagy nem. Hanem az is, hogy kialakítsa a szemléletét. Arról például, hogy hogyan működik a pénzügyi világ, akkor alakul ki átfogó kép a gyerekben, ha a téma más és más megvilágításban tanulmányai során többször előkerül. Ugyanez vonatkozik az erkölcsi nevelésre. Egyrészt lesz rá mód, hogy a gyerekek tanáraikkal morális kérdésekről az erkölcstanórán beszéljenek, de ennek a nézőpontnak meg kell jelennie az irodalom, a történelem és más tananyagban, mint ahogy ez korábban is volt.

Az államtitkár természetesnek nevezte, hogy az új Nemzeti alaptantervhez új tankönyvekre lesz szükség, de ez nem egy lépésben, hanem felmenő rendszerben történik majd. „Ha az új tantervhez nem kapcsolódnak új tankönyvek, akkor nem is érdemes hozzáfogni a megváltoztatásához. És a tanárképzést is meg kell újítani. A társadalmi vita azt mutatja, hogy a NAT-ot jól fogadják” – jegyezte meg. Bár szeretnék, ha a Nat 2013-as bevezetésére a tankönyvek elkészülnének, de ha másként alakul, azt sem tartja tragédiának, átmenetileg tanári útmutatással is folyhat a tanítás.

Az új Nat-ban a mindennapos testnevelésóra bevezetése is szerepel, ezzel kapcsolatban a hvg.hu az ombudsman azon kifogását idézte, hogy még mindig vannak olyan iskolák, ahol nincs tornaterem, vagy sok helyen, ahol van, nem fejlesztettek az iskolák, régiek az eszközök, újakra viszont nincs pénz. Hoffmann Rózsa válaszában elmondta: az Új Széchenyi-terv keretein belül vannak és lesznek tornaterem építését segítő pályázatok. De annyi pénz belátható időn belül biztosan nem lesz az országban, hogy minden gyerek minden testnevelésórát kiválóan felszerelt tornateremben tölthessen. Éppen ezért nem is erre helyezték a hangsúlyt. „Talán unalmas is lenne a gyereknek hetente ötször bemelegítő futással kezdeni, majd bordásfalra mászni, gimnasztikázni, és utána szekrényugrással befejezni az órát. Ilyen órákra is szükség van egy héten kettőre vagy háromra, ennek kialakult didaktikája van. A fennmaradó két órát azonban mozgásra, játékra kell fordítani. Célunk ugyanis, hogy örömmel mozogjanak a gyerekek. Az iskolának kötelessége lesz a mindennapos testnevelést megszervezni, mert ezt kívánja meg a gyerekek egészsége” – mondta az oktatásért felelős államtitkár.