Az emberi élet védelmének és tiszteletének fontosságát hangsúlyozta Harrach Péter a Keresztény Civil Szervezetek 7. Országos Fórumán az Országgyűlésben. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke köszöntőjében kiemelte: az emberi élet a fogantatással kezdődik, és a földi élet a természetes halállal ér véget. Mint rámutatott: az emberi élet kezdete és a vége a leginkább veszélyeztetett, ezért a legnagyobb védelmet érdemli.
Harrach Péter szerint ugyanakkor Európában és Magyarországon sem terjed ki a keresztény politikusok mozgástere arra, hogy teljes védelmet adjanak a magzati életnek. Amit tehetnek, hogy az abortusz megelőzését próbálják megvalósítani minél hatékonyabban és a civil szervezetek segítségével – rögzítette.
A kereszténydemokrata politikus úgy látta, hogy a politika ebben segítséget nyújthat, de a társadalomtudat és a közgondolkodás formálásában különösen fontos szerepük van a civil szervezeteknek.
Hozzátette: az élet védelme összekapcsolódik „a gyermek, a házasság, a család és bizonyos értelemben a nemzet védelmével". Idézte az alkotmány preambulumában foglaltakat, miszerint a család házasságra épül, és „a házasság nem más mint egy férfi és egy nő tartós, és kizárólagos szeretetkapcsolata".
Ez ugyanakkor nem is olyan természetes ma Magyarországon és Európában, ezt ki kellett mondani, mint ahogy a magzati élet védelmét is rögzíteni kellett az alaptörvényben – jegyezte meg.
Harrach Péter kitért arra is, ha minden így marad, és a termékenységi mutató nem változik, a század végére Magyarország lakossága a felére csökken, egyharmada 65 év feletti lesz, amiből működésképtelen társadalom és gazdaság következik.
A Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakciójának vezetője az oktatás szerepéről azt mondta: ha a gyermekek nem részesülnek megfelelő oktatásban, különösen a szakképzésben, akkor ennek következménye szintén a magyar gazdaság működésképtelensége lesz.
Ha pedig nem tudnak változtatni a nevelés hatékonyságán – folytatta –, az a jövőben a közbiztonságtól kezdve az élet számos területére kihat majd.
A fórumon meghívott előadóként felszólalt Habsburg-Lotharingiai Christiana, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg felesége is, aki elmondta: egész Európában nagy veszélyben van az élet, jobban, mint bármikor eddig. Olyan társadalomban élünk, amely elveszítette az emberi élet és méltóság tiszteletét, különösen igaz ez a születés előtti időszakra – állapította meg, megjegyezve: a társadalom eközben félre fordítja fejét, és úgy tesz mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Vissza kell állítani „az anyaság értelmét", ami nem csak Magyarországon, hanem egész Európában feladat - mutatott rá, kiemelve: azok a keresztény értékek, amelyek a 60-70-es évek nyugati kulturális forradalmai idején elvesztek, Magyarországon még megvannak, a „magyar egy egészséges nemzet, amelynek jövője van".
Habsburg-Lotharingiai Christiana Boldog II. János Pál pápa „prófétai látomását idézte”, mondván, Isten és a nő között különleges kapcsolat van. Isten őt választotta, hogy részese legyen teremtő munkájának. A nő kezébe helyezte a döntést: igent vagy nemet mond-e az életre. Isten ezzel az aktussal függővé tette magát a nőtől. „Hihetetlen bizalom és felelősség!” És nemcsak a meg nem született életet bízta az anyákra, asszonyokra, de a családokat, szomszédokat, a barátokat, szinte valamennyi teremtményt a földön. „Ha meggyógyítjuk a nőt, meggyógyítjuk a társadalmat, a világot” – jelentette ki.
Habsburg-Lotharingiai Christiana szerint Magyarország mindig is Európa védőbástyája volt, és ma sincs ez másként. Hangsúlyozta: a küldetés – az anyaság, a nő méltóságának visszaállítása mielőtt még késő lesz, hiszen Európa lelkileg, érzelmileg haldoklig.
Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke személyesen nem tudott részt venni a konferencián, üzenetét levélben küldte el. „Megmaradunk? Mire számíthatunk? Kutatások, kimutatások adják tudtunkra, mikor mennyien leszünk?” Böjte Csaba szerint, ha naponta leesik tíz cserép a házunkról, akkor ki tudjuk számítani azt, hogy mennyi idő múlva fog elfogyni az összes cserepünk. Minden világos, ki lehet számolni. Sokkal inkább az érthetetlen, hogy miért nem teszünkk semmit? Miért nem rakjuk vissza a cserepeket?
Isten egy változó, növekvő világot teremtett a gondolkodásunknak ehhez a teremtő erőhöz kell igazodni – jelentette ki.
Egy sikeres vállalkozó nemrégiben arról panaszkodott, hogy a fia elment Amerikába. Hiába a kis panzió, a gazdaság, máshol keresi a boldogulás lehetőségét. Csodálkozhatunk ezen? A fiatalok nem hallanak mást, mint panaszkodást. A félelem a szorongás mégha alaptalan is, irreális reakciókat válthat ki. Böjte Csaba egy egér kísérletet hozott fel péda gyanánt. Száz egeret megfeleztek. Ötvenet egy macska szomszédságába helyeztek. A kis rágcsálók – bár a cica nem bánthatta őket – mindennap érezhették, láthatták a macskát. A másik ötven állatot ugyanolyan körülmények között helyezték el, ám nem kellett a macska szomszédságát elszenvedniük. Ez a csoport jóval nagyobb és egészségesebb szaporulatot hozott. Örüljünk annak, amit elértünk és ezt mondogassuk is sokszor magunknak, gyermekeinknek. Vegyük észre azokat a lehetőségeket, amelyek ott vannak az orrunk előtt.
Jelenits István piarista szerzetes, tanár, fiatalkori emlékével, olvasmányával kezde előadását. Makarenkó egyik nevelőtársa minden reggel kiment a folyóhoz fürdeni. Ősszel, télen, még akkor is, amikor már befagyott a folyó vize és léket kellett vágni rajta. Természetesen tüdőgyulladást kapott, de hiába. Amikor felépült újra kezdte az egészet. Hiába kérlelte Makarenkó a nevelőt, nem engedett a józanésznek: ő edzett lesz, kemény, végig fogja csinálni bármi áron. Ilyen és még ettől is veszélyesebb magunk gyártotta ideológiák töltötték be a XX. századot. Az ember egy általa megálmodott „teljesebb”, „értékesebb” élet renényében jogot formált arra, hogy embertársai életét kioltsa, szabdságától megfossza, méltatlannak gondolva, nevezve őket az életre. Krisztus arra tanít minket, hogy az élet érték, és ne hozzunk bolond áldozatokat. „Mi az élet kultúrája? ” – tette fel a kérdést a Jelenits István. Ami apáról fiúra száll. Az élet kultúráját nem lehet az iskolákban megtanulni. Nem lehet jogszabályokkal bevezetni, arra csak egyik ember képes megtanítani a másikat. Az élet kultúrája a szív kultúrája. Tapasztalat és örökség. Életünk egyik pillanatról a másikra változik. A televízióval, az internettel idegenek költöznek az otthonunkba. Nem vagyunk egyedül, nem tudjuk kizárni a külvilágot, éppen ezért nem tudunk elcsendesedni, egymásra figyelni, beszélgetni. Egy francia statisztika szerint a családok naponta 7,5 percet beszélgetnek egymással – és ebben már benne van a telefonálás is. Azt tudnunk kell, hogy ezeket a dolgokat nem ellenséges erők idézik elő. Annyiról van csupán szó, hogy változik a klíma. A nyarat követi az ősz és a tél. Nekünk ezzel a változással számot kell vetni és új stratégiákat kell kidolgoznunk arra, hogy újra egymásra találhassunk, kicserélhessük tapasztalatainkat, gondolatainkat. Az életünkbe alattomosan beférkőző „sötét fátylat” észre kell venni, és az életet hagyni kell a maga útján menni, teret kell biztosítani a számára – mondta Jelenits István.
Velkey György igazgató, a Bethesda Gyermekkórház orvosa számokkal érzékeltte a sokszor megdöbbentő valóságot. Az ország keleti megyéiben, Somogyban és Budapest környékén legtöbb a születések száma. A harmincas korú nőknél legnagyobb az alkoholfüggőség, továbbá a fővárosi gyermekek a legveszélyeztetettebbek a rosszindulatú megbetegedések tekintetében. A korfa, mint az orvos mondotta, szerencsés esetben fenyőfa alakú. Magyarország fenyőfája nem éppen a legstabilabb. Örömét fejezte ki a tekintetben, hogy az Emberi Erőforrás Minisztériumában egybevontak olyan fontos területeket, mint az egészségügy, oktatás, szociális és ifjúsági ügyek, kultúra. Ám, ezeket a területeket egyben kellene látni, szemlélni, koordinálni. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy erre még mindig képtelenek vagyunk. Részterületeket látunk csupán. Velkey György kiemelte a nem dohányzók védelmében meghozott törvényt és arra biztatott mindenkit, hogy használjuk ki a rendelkezésünkre álló kommunikációs lehetőségeket, hiszen mindannyian tehetünk valamit az életért.
Zacher Gábor toxikológus elmondta, hogy egy édes csecsemőről senki sem tudja elképzelni, hogy 15-17 év múlva egy borzas, 46-os lábú, problémás kamasz lesz, „akivel soha nem történik semmi, akinek semmi baja, aki nem érti meg, hogy bezzeg a mi időnkben más volt”. Az orvos rávilágított arra, hogy mi a gyermekeink számára betolakodók vagyunk. Ebben a mai világban ők az őslakosok, ők vannak otthon. Alkalmazkodnunk kell, figyelni, megismerni a szokásaikat, nyelvüket és be kell vallanunk magunknak, hogy a mi időnkben sem volt máshogy. A történet, a gyermekeink, a problémás fiatalok története egy gyümölcs. A bajok megoldását a családban, a gyökereknél kell keresni. Minden egyes szokásunkkal tanítjuk őket. Azzal is, ha köszönés nélkül lépünk be egy nagy bevásárlóközpontba, és később a kisközértben csodálkozunk azon, ha nem köszön. Azzal is, ha elhisszük, hogy vele soha nem történik semmi.
Janig Péter kórházlelkész a betegek, a haldoklók méltóságáról beszélt. Nem könnyű egy szenvedőt vigasztalni – mondta, de nem is kell. Csak ott kell lenni mellette. Aki ezt a szolgálatot felvállalja, annak szüntelenül imádkoznia kell.
Bíró Rita az Alfa Szövetség képviselője és Mórucz Lajosné a Gólyahír Egyesület elnöke az abortusz helyett az örökbeadás „népszerüsítéséről” beszéltek. Kiemelték, hogy sokat dolgoznak azért, hogy az örökbeadó nőkről lekerüljön a társadalmi bélyeg. Mórucz Lajosné elmondta, hogy az örökbeadó anyák mindig kérik, hogy az örökbefogadó legyen bent a születésnél. A két nő együtt éli át a születés nagyszerű pillanatát. Bíró Rita elmesélte saját történetét. Amikor örökbefogadott fia, Simon megszületett megköszönte az anyának a gyermeket. „Láttam, amint a vállát leereszti, ahogyan elhagyja testét a feszültség, amint kihúzza magát.” Az egyesület képviselői kiemelték a munkatársak áldozatos munkáját. Védőnők, pedagógusok, szociális munkások ingyen, munka után végzik ezt az igen áldozatos munkát – mondta a Gólyahír Egyesület képviselője. Bíró Rita pedig azt a csendes alázatot hangsúlyozta, amivel „csupán teszik a dolgukat”.
