Részben két nyelven, szlovák címlappal és magyar hátlappal jelent meg hétfőn a pozsonyi Tyzden (Hét) című politikai-közéleti hetilap, amely aktuális kiadásában mindkét nyelven közli azokat az írásokat, amelyeket Surján László európai parlamenti alelnök, illetve a lap főszerkesztője, Stefan Hríb írt a szlovák-magyar viszony kapcsán egymásnak címezve. A lap címoldalángróf Apponyi Albert képe látható, hátlapján pedig Eduard Benes volt csehszlovák államfő.
A lap a szlovák médiapiacon eddig példa nélküli kétnyelvű megjelenésének, illetve Surján László abban közölt írásának előzménye, hogy a szlovák lap főszerkesztőjét nemrégiben a megbékélés és együttműködés elismeréseként a Charta XXI mozgalom díjával tüntették ki Budapesten. Stefan Hríb a kitüntetés átvételekor a megbocsátás és az egymáshoz vezető utak keresésének szükségességéről beszélt a szlovák-magyar viszony összefüggéseiben.
A lap címoldalán az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegációt vezető gróf Apponyi Albert képe látható, mellette Slováci, prepácte! (Szlovákok, bocsássatok meg) felirattal. A lap alternatív címoldalként szereplő hátlapján pedig Eduard Benes volt csehszlovák államfő képe jelent meg a Bocsánat, magyarok! felirat kíséretében. Míg Apponyit a Tyzden az 1910-es keltezésű, „magyarosító iskolatörvények” megalkotójaként azonosítja, addig Benest az 1945-ös „diszkriminációs dekrétumok” szülőatyjaként jelöli meg.
Surján László a Baráti szavak Stefan Hríbnek című cikkében a szlovák-magyar viszony összefüggéseiben azt írta: itt az alkalom, hogy építő párbeszéd kezdődjön.
„Számunkra Trianon tragédia, a győzteseknek örömünnep. A feladat nagy: e két érzés közé kell hidat vernünk” – fogalmazott. Hozzátette: míg a török időkben a magyar ember istenéhez fordulva, bűneit bánva kereste a kibontakozást, a 20. század „világiasabb légkörében csupán az igazságtalanságot tartottuk szem előtt”. Ezzel összefüggésben leszögezte: szembe kell nézni a kiegyezés utáni „erőszakos magyarosítással” és a Trianon utáni hibákkal is.
„Magyarázat lehet, mentség nincs hibáinkra, bűneinkre. Van miért megkövetni a szlovákokat, amit most meg is teszek, bár tudom, hogy ebben a kérdésben ugyanúgy nincs közmegegyezés, mint ahogy Miklosko kijelentése mögött sem volt” – írta a magyar politikus, arra utalva, hogy Frantisek Miklosko a Szlovák Nemzetgyűlés elnökeként a kilencvenes években bocsánatot kért az 1945 és 1948 közötti időszak igazságtalanságaiért. Leszögezte: a megkövetés nem megaláz, hanem felemel, ez a múlt tehertételeitől való megszabadulás útja.
Martin Hanus, a Tyzden főszerkesztő-helyettese a lap weboldalán megjelent videójában azt mondta a Surján-írásról: nem várták, hogy Stefan Hríb Magyarországon mondott szavaival összefüggésben ilyen reakció születik. Hanus szerint a „bocsánatkérő” írás főként azért volt meglepetés, mert „olyan oldalról érkezett, ahonnét annyira nem várták volna”. Hozzátette: most azt várják, hogy az írás milyen reakciókat vált ki Magyarországon, vajon csend követi-e, vagy olyan párbeszédet vált ki, amely akár egy új korszak kezdetét is jelentheti.
